Philia nagy levegőt vett, s gyorsan visszaúszott a medence széléhez. Megnézte, s látta, hogy Gourry Valgaavval játszik, és Lina és Zelgadis figyelik őket. Nagyot sóhajtott, tudta hogy Xellos addig nem fogja megpróbálni elvinni a fiát, amíg ők hárman ott vannak. Lina ezért biztosan megölné. Körülnézett s sehol sem látta a szörnyet. Így hát elúszott Ameliához.

„Miss Philia?” nézett fel Amelia, szemei fényesen csillogtak. A vízben állt, a medence szélén, karjait maga köré fonta. „Egy kicsit sápadtnak látszol… jól vagy?”

„Mi? Oh, igen, persze.”

„Zaklatottnak tűnsz.” Mosolygott Amelia. Ha bárkivel is akart most beszélni, Graciával folytatott vitája után Zelgadisról, az csak is Philia lehetett.

„Te is,” mondta Philia megértően, az Amelia melletti falhoz támaszkodott.

„Csak mert…” Amelia lenézett a vízre. „Miss Philia, nem tudom elmondani Linának vagy a többieknek, de el tudom mondani neked. Már évek nem láttam a nővérem. Elszökött otthonról egy nappal az után, hogy anya meghalt.” Egy kis pír jelent meg az arcán. „Még soha nem mondtam el hogy mi történt valójában. Egyszer csak eltűnt az életünkből és csak apu maradt meg én.”

„Oh…” Philia elfordította tekintetét. „Miért szökött el?”

„Az édesanyámat megölték,” mondta Amelia csendesen. „És az az ember, aki megölte, annak az volt az eredeti terve, hogy Graciát öli meg, mert ő volt az első hercegnő. Csak a rossz szobába ment be. Gracia erre ment be, miután pár másodperccel előtte megölte anyát, és mindenhol vér volt… bepánikolt és megölte a merénylőt fehér mágiával.”

„Ez szörnyű!” Philia szája elé kapta kezét. Nem gondolta volna, hogy ilyen szörnyű dolog történt Amelia családjában.

„És ezek után elszökött,” folytatta Amelia. „Aputól soha egy szót sem hallottam róla az elmúlt tíz évben. Ezért nem akarok vele együtt lenni,” majd hozzátetette, „Tudom hogy úgy látszik, hogy bizonyítani akarok vele szemben, de nagyon mérges lettem, mikor újra láttam. Írhatott volna egy levelet, hogy jól van, de soha nem tette!”

„Biztos vagyok benne, hogy volt rá valami oka,” mondta Philia, s kezét Amelia vállára tette.

„Meglehet. Az egyik felem azt akarja hogy újra barátok legyünk, a másik felem viszont megveti azért, amit tett… amit apuval tett. És amit velem is tett.” Amelia lehajtotta fejét.

„Sajnálom,” motyogta Philia. „Nincs semmi ötletem.”

„Kérlek, ne mondd el ezt Miss Linának,” mondta Amelia, s felnézett. „Nem tudom, megértené-e vagy mit mondana. De tudom, hogy nem tudja teljesen a múltat. Tudja, hogy van egy nővérem, de nem hinném, hogy mást tud. És megpróbálok megbékélni Graciával is… de nem vagyok meggyőződve róla hogy ilyen rövid idő alatt menni fog.”

„Megígérem. Nem mondom el Linának.”

„Köszönöm.” Egy pillanat szünetet várt, mielőtt Amelia újra beszélt volna. „Nem akartalak untatni a problémáimmal. Miért voltál ilyen tartózkodó ma délután, Miss Philia?”

„Csak beleszaladtam Xellosba,” válaszolta Philia. „Nem értem, miért bosszant! Én csak úsztam egy kör és utána ide akartam jönni, hogy beszéljek veled. És erre ő meg utánam jött.”

„Miről akartál beszélni velem?” kérdezte Amelia.

Philia körülnézett. „Tudom, úgy tűnik mintha kíváncsiskodnék, de… Miss Amelia, te szerelmes vagy Zelgadisba?”

Amelia alsó ajkába harapott és másfelé emelte tekintetét. „Én… Én… Hát, igen.” Dadogta. „Szerelmes vagyok belé. De nem akarom senkinek sem elmondani. Miss Lina azt mondaná hogy gyerekes vagyok, és nem tudom, mit mondana Gracia. Bizonyára kinevetne – egészen addig, amíg itt vagyunk. És ha Zelgadis megtudja…” lehunyta szemeit. „Nem tudom, hogy viszont szeret-e, Philia. Azt hiszem, egyetértene Linával, hogy ez csak egy gyerekes butaság, és majd kinövöm. Nem akarok ezzel szembenézni.”

Philia egy kicsit elmosolyodott, de azonnal megértő hangnemre váltott. „Amelia, hány éves vagy?”

„17 vagyok,” pislogott Amelia.

„És Zelgadis, 20?’

„21,” javította ki Amelia.

„Akkor ez nem egy gyerekes butaság. Elég idős vagy ahhoz, hogy tudd, mit érzel!”

„De mégis…” Amelia tekintetével megkereste Zelgadist, aki vízben állt és megpróbálta megértetni, hogy NEM akarja ölébe venni Valgaavot. „Ha mégis ez egy igaz szerelem, amit érzek, nem tudom, hogy ő viszont szeret-e.”

„Miből gondolod ezt?”

„Soha semmilyen jelét nem mutatta,” mondta Amelia szomorúan. „Az egyetlen, amit valaha tett, hogy elkérte az egyik mágikus karkötőmet Dark Star legyőzése után, hogy soha ne felejtsen el.”

„Ez nagyon jól hangzik!” mondta optimistán Philia. „Megőrizte?”

„Honnan tudhatnám?”

„Kérdezd meg tőle!”

Amelia elgondolkozott egy picit. „Hát, lehet…” De mielőtt bármit is mondhatott volna, egy váratlan robbanás rázta meg a vidéket, nem messze a Hot Springs végétől. Mindketten pánikba esve ragadták meg a másikat.

Lina felpattant a medencéből, ahol eddig úszkált, s szemei dühösen megvillantak a kavargó füst láttán. „Mi a…?”

Zelgadis is felpattant, s védekező állásba állt. Gourry felkapta Valgaavot és tekintetét a füstre szegeztek.

„Kifelé a vízből,” tanácsolta Lina halkan. Hátralépett a medencétől és gyorsan követte Zelgadist és Gourryt. Amelia és Philia szintén gyorsan elhagyták a medencét és a többiekhez sietetek. Philia azonnal elvette Gourrytól Valgaavot.

„Mi folyik itt?” kérdezte komolyan, Linára nézve.

„Nem tudom…” ráncolta homlokát Lina.

Egy nagy, sötét alak jelent meg ott, ahol a füst kezdett eloszlani, és mindenki idegesen nézte. A többi ember, akik még a Hot Springsben voltak, mind megrémültek és elrohantak – de a Slayers ezt a lehetőséget számba sem vette. Két nagy sárga szempár lebegett a sötétben, s ahogy a füst eloszlott, egy hatalmas gyík démon bontakozott ki.

„Lina, mi az a valami?!” kiabálta Gourry.

„Kapásból mondom, ez egy újabb szörny vagy démon,” válaszolta elkeseredetten.

Amelia vett egy nagy levegőt. „Miért van az, hogy ahányszor mi együtt vagyunk mindig az lesz a vége hogy meg kell küzdenünk egy szörnnyel? Miért nem lehet egy szép, nyugodt vakációnk anélkül hogy megmentenénk a világot?” Összefonta kezeit. „Már tényleg elegem van ebből!”

„Rendben, ki vagy te?” kiáltotta Lina.

A szörny nyelvével csettintett majd kuncogott. „Azért vagyok itt, hogy megöljem azt akit Lina Inverse-nek hívnak!” A hang sziszegő és mély volt, mindenkinek a hideg futkározott tőle a hátán.

„Oh igen, rendben!” füstölgött Lina. „Úgy látszik lehet hogy meg fog történni! Tudod te, hogy kivel beszélsz? Lina Inverse-vel, a boszorkány géniusszal! Gyerünk, ha azt hiszed hogy le tudsz győzni, egy újabb dolog fog történni!”

„és azért is jöttem hogy megöljem azt, akit Gourry Gabrievnek hívnak, hogy vége legyen a Gabriev ágnak!”

„AHHH! Lina, meg akar ölni engem is!!” jajveszékelt Gourry.

„Oh, nyugodj már le!” sóhajtotta Lina, majd mikor visszafordult a szörnyhöz, így szólt, „Ha itt bárki is meg fog halni, az te leszel!”

„Igen,” Zelgadis előre lépett. „Miért gondoltad azt, hogy mi csak állunk itt amíg te megpróbálod megölni Linát és Gourryt?”

A démon mandula vágású szemét a kimérára szegezte. „Állj el az utamból,” utasította.

„Próbáld meg újra,” javasolta Zelgadis, fenyegető hangon.

„És ki lennél te?” kérdezte a démon halkan.

„Zelgadis, karforgató és varázsló.”

„És én Amelia vagyok, Seyruun Hercegnője és az Igazság Harcosa!” Amelia tekintete elszántan szegeződött a szörnyre. „Nem fogom hagyni, hogy bántsd a barátaimat!”

„Én vagyok Philia Ul Copt,” mutatkozott be, „Aranysárkány papnő a Tűz Sárkány Rendjéből!”

„És én vagyok Naga! Naga a Fehér Kígyó!

Mindenki körbenézett s elvágódott mikor megpillantották Nagát, dramatikus pózba állva. Senki nem tudta hogy kerülhetett oda, de most ott állt mellettük, sötét szemei nevettek a szörnyre, mintha egy egyszerű áldozat lenne a pók hálójába akadva. „Én vagyok a legnagyobb mágus a világon,” tette még hozzá, s válláról hátravetette haját.

„Oh, maradj ki ebből!” kiabálta Lina. „És TE,” visszafordult a démonhoz, „ha harc az, amit akarsz, akkor kapsz egyet! DELEJGÖMB!” A varázslat hozzá sem ért a démonhoz, egy karcolást sem ejtett rajta, amin Lina meg is lepődött.

„Rendben,” mosolygott a démon. „Az én nevem Golham, és örülök, hogy megküzdhetek veled!” Egy világos fény jelent meg a szájában a sugarat a Slayers felé lőtte.

„Védőburok!” Zelgadis kezeivel mágikus mozdulatokat írt le a levegőben, s a támadást megállította.

A védőburok eltűnt a támadást követően, s a Slayers védtelenül maradt. Golham felkészült a második támadásra, s Lina szemei megvillantak. Gyorsan a többiekhez fordult. „Váljunk szét! Ha külön válunk mindenkivel egyenként kell megküzdenie!”

„Amelia!” Zelgadis elkapta a lány csuklóját és követte Lina javaslatát. Kicselezték Golham gyilkos lézersugarát és egy kő mögé rejtőztek a hot springs közelében.

„Gourry, gyere velem!” kiáltotta Lina. A harmadik támadás egy sziklakertbe csapódott, apró kavicsokra bontva azt. Majd kikerülve a szétzúzott díszt, Gourryval a nyomában kirohantak a hot springsből, ahol Golham gonosz nevetése visszhangzott.

„Miért akar megölni minket?” kérdezte Gourry.

„Nem tudom!”

„Ha együtt lennénk, mindenkit megölne egyidejűleg? Talán inkább vesztem volna el Zellel…”

„Ne legyél idióta! Nem fogom hagyni hogy bárkit is megöljön!” csattant fel Lina.

„De hát elvégre én vagyok a védelmeződ… AHHH!” Gourry homlokára csapott. „Lina, nem hoztam magammal a kardomat!! Letettem mikor úszni mentünk! Nem tudtam hogy egy szörny meg fog támadni minket!”

„Oh, szuper…” Sóhajtott Lina. „Figyelj.” Szembefordult vele, s a szemébe nézett. „Ne aggódj e miatt. Egy karddal nem mennél semmire, ha a delejgömb sem sebezte meg. Csak maradj mögöttem és megígérem hogy minden rendben lesz.”

„De Lina…” Gourry megrezzent. „Megfogadtam hogy megvédelek téged, nem pedig fordítva!”

„Hát most akkor lesz egy kis változás!” mondta Lina. Felugrott s széttárta karjait, bemérte Golhamot, aki a hot springs közepén állt. „Dill Brand!” a mágikus kör megjelent a szörny körül, és kövek és víz robbant a magasba a szörnnyel együtt.

„Elkapta?” kérdezte Amelia reménykedve, Zelgadisszal egy kő mögött állva. Fázott amióta kimászott a medencéből, s most aggodalom és féltés is vegyült ezzel az érzéssel.

Zelgadis körülnézett, s észrevette Golhamot Lina varázslatának megállításakor. „Fenébe. Nem, nem sikerült neki.”

„BURST RONDO!” Lina hangja zengett.

Amelia követte a varázslatot, ami Golhamba csapódott, de ő csak nevetett rajta.  „Oh no…”

„Több varázslat kell ahhoz hogy legyőzz!” vihogott. Egy lángoló csapás jelent meg a testén amit feléjük küldött, s Lina visszahúzódott a szikla mögé. Zelgadis felkapta Ameliát s hátraugrott.

És ekkor…

„DEMONIC CRYSTAL!!!!!!!” Kiáltotta Naga. Egy hatalmas szürkés kék jeges kristály jelent meg a kezében s a szörny felé lőtte ki a varázslatot.

Zelgadis lenézett Ameliára, aki karjait nyaka köré fonta azóta, mióta megmentette Golham támadásától. Most vette csak észre, hogy milyen közel vannak egymáshoz, s letette Ameliát. „Együtt kell megtámadnunk,” mondta halkan.

„Rendben,” bólintott. Egy halvány mosoly jelent meg szája körül.

Egymásra pillantottak, majd egyszerre felugrottak és kiáltották. „Elmekia Lance!”

Az első pillanatban még Golham is meglepődött, s a két varázslat kombinációja felkavarta körülötte a vizet s a por, de mikor mindez eltűnt, még mindig ott állt. „Lenyűgöző, de nem eléggé!” mosolygott gonoszul.

„Francba,” motyogta Zelgadis. „Meg kell próbálnunk egy jobb varázslatot… És ha az sem válik be…” szemei elkomorodtak. „Akkor már nem tudom, mit tehetünk. Nincs itt a kardom sem.”

„Akkor használnunk kell a Ra-Tiltot,” jelentette ki Amelia.

„Háromra?” kérdezte.

„Mehet!”

Egymásnak vetették hátukat, szél örvénylett körülöttük, s egyszerre kiáltották, „RA-TILT!” kék fény jelent meg a levegőben, és Golham felé száguldott, akinek arcára fagyott a meglepődés és eltűnt. Megjelent Amelia és Zelgadis előtt, akik felkészültek egy újabb támadásra.

„Ti ketten, hajoljatok le!” kiáltotta Philia. A hotel ajtaja mellett állt, Valgaav kezét fogta, aki mögötte állt, de ez nem gátolta meg. Az első a lézer volt, amire gondolt, de az biztos nem használna – vagy a Káosz Béklyó, ami egy csomót felemésztene az erejéből, de biztos megölné a szörnyet. Kezeit mellkasára tette, aranyszínű fény jelent meg körülötte, testéből csak áradt a fehér mágia. Kinyitotta szemeit amiben elszántság csillogott, de mielőtt befejezhette volna a varázslatot, Xellos jelent meg előtte, szembe Golhammal. Philia koncentrációja megtört, s a fény azonnal eltűnt. „TE! Mit csinálsz te -?”

De minden elnémult a hot springs körül Xellos különös megjelenésétől. Kinyitotta szemeit s a szörnyre függesztette tekintetét. „Nem volt lehetőségem bemutatkozni, mint a többieknek. Én vagyok Lord Beastmaster jobb keze – Xellos Metallium a szörnyek fajából.”

Golham ráemelte sárga szemeit, s megérezte Xellos hatalmas auráját. Akárhogy is, de a gonosz mosoly eltűnt az arcáról s meghátrált. „Te. Az egyetlen, aki megölte az Őssárkányokat…” motyogta mérgesen. „Hallottam hogy hatalmas erőd van…”

„Figyelmeztetnem kell téged, hogy ha nem állsz el az utamból,” Xelllos elmosolyodott s lehunyta szemeit. „Ha mégsem ezt választod, meg kell küzdened… velem…”

Lina a búvóhelye mögül figyelte. „Minden alkalommal ijesztőbb, ahányszor látom!” motyogta. Visszabújt a sziklája mögé, mivel Golham minden figyelmét Xellos kötötte le. „Hmm… Ez most egy jó alkalom egy támadásra… Amíg az a gyík Xellosszal játszik,” gonoszul elfintorodott. Magasba emelte kezeit s lehunyta szemeit, és elkezdett kántálni. „Túlvilági erő…”

Golham még mindig Xellost figyelte. „Nem akarok harcolni senkivel, aki a szörnyek fajából való,” morogta. „Az én ellenségem Lina Inverse!”

„…Karmazsin vérfolyam…”

Philia Xellos mellé teleportált. „Ez az a szörny, amit meg kell ölnöd Beastmaster-nek?” kérdezte.

„Hát, nem.” Mosolygott Xellos. „De most az egyszer segíthetek.”

„…Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz…”

„A lényeg, hogy meg akarja ezt a szörnyet ölni!” mondta Amelia. „És segíteni akar!”

„…Nem riadok vissza, hogy a gonosz megússza….”

Zelgadis Xellosra nézett. „Igen, miért higgyünk neked?”

„Nem kell hinned, de ez az igazság!” vonta meg vállait Xellos.

„…A rám ruházott hatalom, add, hogy gonosz pusztítson…”

Zelgadis még akart valamit mondani Xellosnak, de ekkor meglátta a Linától menekülő Gourryt, Lina kezében pedig egy hatalmas vörös varázslat jelent meg, szemei lehunyva voltak. „MINDENKI! FUTÁS!”

„Add, hogy gonosz pusztítson!” kiáltotta Lina. „DRAAAAAGON SLAAAAAVE!!!”

Amelia, Zelgadis, Gourry, Philia és Naga lélekszakadva menekültek Lina híres támadásának hatósugarából. Xellos kinyitotta szemeit, s az utolsó pillanatig még Golhamot nézte, majd teleportált a köztes dimenzióba.

„Elkaptam?” morogta Lina.

„Nem.” Xellos újra megjelent Lina előtt, csak hogy lássák Golhamot előjönni. Valamit motyogott egy olyan nyelven, amit Lina nem értett, s Golham előlépett és mérgesen megállt.

„Meg sem tudott sebezni!” Nyelvével körbenyalta száját.

„Több erőd van, mint hittem volna,” mondta Xellos sötéten, „de ez nem akadály. Több erőm van, mint neked, és ha csak egy lépéssel is közelebb jössz, meghalsz abban a pillanatban. Ha élni akarsz, tűnj el és gyere vissza máskor.”

Golham elgondolkozott Xellos szavain, és nem látszott boldognak az ötlettől. De egy sötét felvillanás kíséretében eltűnt. Xellos visszafordult Linához.

„Sajnálom, ez nem az a szörny volt, akit meg kell ölnöm, vagy figyelnem kéne rá.” Mosolygott vidáman. „Ne aggódj Lina, ha legközelebb is egy Dragon Slavet vágsz a fejéhez, nem fogja túlélni!”

„Oh, kösz!” vágott vissza dühösen. „Neked tényleg van egy csomó erőd, amivel akár az összes szörnyet elpusztíthatnád, csak hogy még ezt sem ölöd meg, mert úgy tartja KEDVED!”

„És ha Golham megint zavarni fog és lesz kedvem, segítek megölni!” mondta Xellos vidáman. Egyik ujját felemelte és cinkosan Linára kacsintott. „Tudod, előbb meg kell kérdeznem Beastmaster-t erről.” És ezzel újra eltűnt.

Linának dühöngeni volt kedve Xellos miatt, hogy mennyire irritálja, hogy soha semmit nem tesz hogy bárkinek is segítsen. Zelgadis Linához sietett és várakozóan nézett rá. „Lina? Hova ment most?”

„NEM TUDOM!” kiabálta. „Csak eltűnt, ahogy mindig is szokott!! A fenébe, ez nem fer!”

„Miss Lina?” Amelia Zelgadis mögé lépett. „Miért akar Golham megölni minket?”

„Nem akar mindannyiunkat megölni,” jelentette ki Philia. „Ő csak Miss Linát és Mr. Gourryt akarja megölni.”

„Mit csináltam én?” nyavalyogta Gourry.

„Semmit,” mondta Lina szórakozottan. „De Philiának igaza van.. Golham csak kettőnket akar megölni. Azt mondta, Gourry az utolsó a Gabriev családból, ami meglep… hacsak nem történt valami Rowdy-val.” Arca elkomorodott.

„A nagyapám?” kérdezte Gourry.

„Aha...”

„De, hol van Mr. Rowdy most?” Amelia aggódva biggyesztette le ajkait.

Lina csak megrázta fejét. „Nem tudom. Úgy érzem, holnap reggelig várnunk kell, hogy megtaláljuk. És akkor…” Szemei megrebbentek. „Pontot teszek ennek az ügynek a végére.”