02 – Elhajózunk A Melyik Szigetre?

Kora reggel volt, mikor Lina Inverse felébredt a besütő nap sugaraira, amik az ágya melletti nyitott ablakból jöttek. Nyújtózkodott, ásított és lassan megdörzsölte szemeit, alkalmazkodott az erős fényhez. Ez után elmosolyodott és felült, kipillantott az ablakon, megnézte a néhány korán kelőt az utcán, amiből rájött, hogy még korán reggel van. Ez egy igazán pompás nap volt, és úgy döntött, hogy miután felöltözött, elmegy és egy hatalmas reggelivel jól kezdi a reggelt.

Nyújtózott egy utolsót mielőtt elhagyta a szobát, és arról álmodozott, hogy először húst fog enni – beleértve, de nem korlátozva, kolbász, szalonna, marha, tojás, palacsinta, pirítós, krumpli, zabkása, tej, gyümölcslé, gyümölcs, és minden mást, az étlapon szerepel. De mielőtt kimászott volna az ágyból, megakadt a szeme valamin, ami az éjjeli szekrényén volt, félbeszakította gondolatait. Pislogott. Egy levél volt.

„Mi ez?” Mormolta, felvette egyik kezével és megnézte a kézírást, ami ismeretlen volt számára. Csak annyit mondott, hogy ’Miss Lina Inverse részére’. Nem volt rajta a küldő neve. Lina rejtélyesnek és ármánykodónak találta, de mikor ki akarta nyitni a borítékot, kivágódott az ajtaja.

„Hé, Lina!” Gourry Gabriev rohant be, izgatottan nézett. „Találd ki -”

Lina szeme megvillant. „GOURRY!” Az első gondolatát tett követte, elkapta és fejbevágja a szőke harcost, majd nekilökte az ajtófélfának. „Nem vetted figyelembe, hogy egy fiatal, ártatlan lány csak most ébredt fel?” Kezeit mellkasa és pizsamája fölött összekulcsolta, így partnere semmit sem láthatott, bárhogy próbálta.

„Oh…” nyafogott Gourry. Felült és megdörzsölte a púpot a fején. „Sajnálom, Lina! Én csak meg akartam mutatni neked ezt!”

Lina tekintetéből eltűnt a düh, és látta hogy Gourrynak egy ugyan olyan levele van, mint neki. „Hol találtad azt?” kérdezte, elvette a levelet a fiútól és érzéketlenül fejbe vágta.

„Az éjjeli szekrényemen volt!” magyarázta, küzdött a felállásért. „Nyertünk egy ingyenes vakációt, Lina!”

„Ingyenes vakáció?” ismételte. Szemei Gourry levelét fürkészték. Valóban, nyert egy ingyenes vakációt és tartalmazott jegyeket a Hot Springs üdülőhelyre. „Hol vannak a jegyek, Gourry?”

„A zsebembe raktam őket, így nem veszthetem el őket,” mondta büszkén. „Azt hiszem, te is ugyanazt nyerted! Ezért néz ki úgy.”

„Szokatlanul éles eszű vagy ma ezen a reggelen,” jegyezte meg Lina. „Azt hiszem, a napfény megvilágította az agyadat egy cseppet. Na, nézzük, mint mond az enyém.”

Gyorsan kinyitotta a borítékot és kivette belőle a levelet. „Kedves Miss Lina Inverse,” olvasta. „Gratulálunk! Önt sorsoltuk ki egy luxus vakáció csomagra a Hot Springs üdülőhelyre! Ez a csomag tartalmaz két hétig tartó üdülést a Hot Springsben, mi pedig kitűzzük a megfelelő szigetet. Ételt, szobát és minden költséget mi állunk!” Lina szemei azonnal csillogni kezdtek. „Két hét, minden költség?”

„Jó sok, mi? Nem tudom kivárni, hogy ne kóstoljam meg az ételeket!” vigyorgott Gourry.

Lina gyakorlatilag újra széttépte a borítékot, hogy megtalálja a jegyeket és felemelte, hogy elolvassa a Hot Springs üdülőhely címét. Azonnal vidáman nézte a meglepetést, majd bosszúsan mondta. „Mypross Sziget?!” hadarta.

„Azt hallottam, náluk van a legjobb tavaszi üdülések a világon!” Gourry sugárzott, büszke volt, hogy emlékszik egy csomó információra. „A nagyapám ott élt! Nem tudom kivárni, hogy ne lássam azt a helyet! Apa mindig sokat mesélt róla -” Félbeszakadt mondata, mert Lina megint fejbe vágta.

„Te idióta! Ez a Hot Springs csak egy rablás!”

„Mi?” Gourry meghökkenten nézett rá. „Mit akarsz ezzel mondani?”

Lina dühöngött és újra a jegyekre nézett. „Ne törődj vele. Mivel ez egy ingyenes vakáció, talán elmehetünk. De ez az egyetlen ok,” homlokát ráncolta.

Gourry megvakarta fejét. „Igazán meglepődtem, hogy te nem veszel igénybe valamit, ami ingyen van, Lina.”

Lina rávigyorgott. „Úgy van! Lina Inverse utálja, ha össze kell törnie a róla kialakult képet azzal, hogy nem vesz igénybe ingyenes dolgokat!” büszkén felkiáltott. „Rendben, elmegyünk a Mypross Szigetre! …az után, hogy megreggeliztünk és elhagytuk a vendéglőt,” tette hozzá egy kacsintással.

***** ***** ***** ***** ***** *****

A királyi postást az őrök végigkísérték a kastélyon, egyenesen Seyruun Hercegnőjéhez. „Fenség, van önnek egy különleges levelem!”

Amelia, aki egy rakás iratot pecsételt és írt alá az édesapjának, felnézett  az iratokból és derűsen mosolygott hírnökére. „Oh? Mi ez?”

A férfi közelebb lépett és visszamosolygott mikor átadta a levelet. „Nem tudom kitől jött Felség, de az ön nevére szól.”

„Hmm…”  Amelia pislogott és megnézte a levelet. Jól mondta, nem volt rajta az író címe. Elgondolkozott, hogy vajon kitől jöhetett. Szemei hirtelen felcsillantak. „Talán Mr. Zelgadis küldte! Oh, nem lenne csodálatos, ha visszanyerné régi testét? Akkor vissza tudna jönni megnézni, és akkor bevallhatnánk igazi érzelmeinket!” kiáltotta. Ujjaival felszakította a borítékot és kiemelte belőle a levelet, amit mikor elkezdett olvasni, leesett az álla.

„Nyertem egy ingyenes vakációt a Mypross Szigetre?” Nem tudott volna nagyobb meglepetést okozó levelet kapni, ha csak a régóta elveszett nővére nem írta volna, hogy visszajön és átveszi a királyságot. „De miért? Oh, sorsolás. Ez furcsa.” A jegyekre nézett. „Hát, nem hiszem, hogy volt bármi tervem a következő két hétre, és szükségem van egy kis vakációra ez után a sok munka után… Meg kérdezem apát.” Amelia mosolygott. „Úgy hiszem, a Hot Springs üdülőhely a legtökéletesebb hely a relaxálásra!”

***** ***** ***** ***** ***** *****

„Mi a fene ez?” Zelgadis kérdőn nézett a kézbesítőre, aki hozta a levelet. Jelenleg a Southern Ruinsban tartózkodott, egy vidéken, ami közel van a szörnyek által emelt akadály régi helyéhez, ahol elvesztek olyan varázsigék, amik a régi templomok vagy mágikus iskolák könyvtáraiban voltak, pont olyan igék, amiket ő keresett. Sokat kereste a megfelelő varázslatot, de nem találta meg, vagy bármi mást, ami érdemleges.

A kézbesítő csak vállat vont. „Nekem csak annyit mondtak, hogy át kell ezt adnom Mr. Zelgadis Greywordsnek, és utasítást, hogy hogyan találom meg.”

„Ki adta neked az utasítást?”

„Egy városi férfi a községből, ami északra van innen. Sajnálom, ez minden, amit tudok.”

„Rendben, kösz.” Morogta Zelgadis. Megvárta, amíg a kézbesítő visszafordult, s a homokdűnék között lassan letűnt, akkor leült egy öreg, ledőlt kőoszlopra ahol elolvasta a levelet.

„Ha meg akarod találni a gyógyírt a testedre, akkor megtalálsz egyet a Mypross Szigeten.”

Zelgadis a levélre meredt. „Mypross Sziget?” Folytatta az olvasást. „Hogy még csábítóbbá tegyük ezt az ajánlatot, téged választottunk egy teljesen ingyenes vakáció nyertesének a Szigetre két hétig!

Zel elképedve nézett. „Két hét kifizetett vakáció azért, hogy megtaláljam a gyógyírt? Milyen olcsó tréfa ez?” Jószerével rákiáltott a levélre.

De a levél nem válaszolt, Zelgadis összefonta karjai és a pusztaságba bámult, az információkon rágódott. Ez egy újabb depresszió volt, ezért vonult el a civilizációtól a magányba. Nem volt szüksége egy csoport barátra, de néha kellemes volt. Sóhajtott és visszapillantott a levélre. Nem talált semmilyen kulcsot a gyógymódra még, és kezdett nyugtalan lenni a sivatagi romoktól. Elmenni egy új területre, jó ötletnek tűnik.

Biztos volt benne, hogy olvasott már a Mypross Szigetről régebben, megpróbált kutatni emlékeiben, mire emlékszik még a helyről. Nagyából egy hónap alatt megközelíthető hely volt egy évvel ezelőtt, pontosan magas árapály és szélsőséges köd között volt a szárazföld és a sziget önmagában. Azt mondták, erős mágia van ott, s tudomása szerint a Hot Springs üdülőhely a legjobb a földön. A Hot Springs nem volt valami érdekes Zel számára, gondolta. Az erős mágikus erő, a másik kezében, az igen.

Emlékeztette magát, hogy a sziget az otthona a tündér háborúnak, ami már réges-régen véget ért6, még a szörnyháború előtt. Talán az öreg tündér templomok és romok a sziget tartalmaznak egy kevés információt illetőleg különleges fehér mágiás gyógymódokat és gyógyító varázslatokat. Mint a sárkányok, a tündérek is az istenekhez tartoztak, és szent varázslatokat alkalmaztak. Egy kis mosoly jelent meg Zelgadis arcán mikor erre az elhatározásra jutott, szinte már őrülten ragaszkodott régi testének visszaszerzéséhez. Felmarkolta köpenyét, vállára kanyarította, és elhagyta a templomot, hogy keressen a közelben egy kikötőt.

***** ***** ***** ***** ***** *****

„Főnök! Főnök!”

Philia ul Copt felnézett Jillas hangjára. Miért kell mindig főnöknek szólítania? Ez nyugtalanító volt, Philia soha senkinek nem mondta, hogy főnöknek hívja!

Már majdnem két éve, hogy legyőzték Dark Start, és ő mégsem tudta leszoktatni erről a szokásról. Miközben ezt gondolta, megfordult és adott Jillasnak egy émelyítően kedves mosolyt, mindkét kezét szája elé kapta, „Mi van?”, nyomatékosan megnyomta az utolsó szót.

Jillas nem tett semmilyen megjegyzést, semmit Philia hirtelen megjelenő farkára, ami hosszú, rózsaszín ruhája alól bukkant ki a lány mellett. Egy kis mosoly neki is megjelent a szája körül. „Ö, sajnálom főnök! De jött egy levél!” Elővette a levelet. „Neked szól, főnök!”

Philia elvette a levelet és kritikus szemmel megvizsgálta a kézírást. Hihetetlenül takaros és tékozló volt, és nem volt rajta a küldő címe – csak Philia neve. Valójában, nem tudta biztosan, de egy sárkány kézírásának látszott. Megvonta kék szemeit. De ez csak egy véletlen egybeesés lehet, hisz ő volt az utolsó az aranysárkányok közül, és Valgaav pedig a feketesárkányok közül. Óvatosan kinyitotta a borítékot és elkezdte olvasni a levelet.

„Gratulálunk! Téged sorsoltunk ki egy utazásra a Hot Springs üdülőhelyre, a Mypross Szigetre. Ez az út tartalmazza a szállás, étel és minden egyéb költségét, amit mi állunk.

„Szuper, főnök!” örvendezett Jillas. „Nyertél egy vakációt! Hát nem egy jó hír?”

„Azt hiszem, ez egy kicsit különös,”  tűnődött Philia. „Én nem neveztem be semmilyen sorsolásra!”

„Oh, az nem baj,2 Jillas legyintett kezével. „Talán valaki benevezett a nevedben! És a lényeg, hogy nyertél! Megérdemelsz egy vakációt! Keményen dolgoztál a boltban, tisztán tartottál mindent és figyeltél Valgaav nagyúrra!”

„Egy vakáció nagyon jól hangzik,” ért egyet Philia. Tekintetét ismét a levélre szegezi. „Azt hiszem, a Hot Springs is nagyon aranyos.”

„Szerintem is. És nyugodtan itt hagyhatod a boltot a kezünkben, Miss Philia! Nem fogunk hibázni! És mindig figyelni fogunk Valgaav nagyúrra is -”

Philia megrázta fejét és félbeszakította. „Nem, magammal viszem Valgaavot is. Ő az én felelősségem, és nem is tudnám itt hagyni.” Jilas elszontyolodott, de Philia tovább folytatta. „De te is vegyél ki két hét szabadságot, Jillas! Tégy, amihez kedved van! Ne aggódj a bolt miatt. Csak pihenj két hétig. Te is olyan keményen dolgoztál, mint én.”

Jillas szemei nagyok lettek és könnybe lábadtak. „Komolyan mondod, főnök?”

Philia kuncogott. „Persze, hogy komolyan! Vegyél ki két hetes vakációt, Jillas!”

Jillas örömében sírva fakadt és kirohant Philia antik boltjából, kitalálni mit fog kezdeni két hét vakációjával. Philia elmosolyodott utána egy percre. Utána újra ránézett levelére, kivette a jegyeket, s a naptárhoz lépve megnézte vakációja napjait.

***** ***** ***** ***** ***** *****

Ezalatt, A Rémálmok Hercegének hatalmas termében, Xellos újra megjelent, hogy tájékoztassa a szörnyeket feladatáról és saját terveiről.

„Adtam egy levelet Lina Inversének, Gourry Gabrievnek, Seyruun Hercegnőjének és Zelgadis Greywordsnak. Mindannyian meg fognak még ezen a hétvégén érkezni a Mypross Szigetre! Mikor odaérnek, mindannyian egy városba, már könnyű lesz végrehajtani a terved, Uram!”

„Egy érdekes város,” Tűnődött a Rémálmok Hercege. „A tündérek erejének otthona, öreg templomok, és a kihasználó Hot Springs üdülőhely. Milyen hosszú ideig fognak ott maradni, Xellos?”

„Két hét.”

A Rémálmok Hercege rábólintott, s tekintetét Milgasiára emelte, aki Zelas mellett állt. Milgasia egy gyorsan és alig észrevehetően bólintott hogy elküldte a levelet Philiának, és a Rémálmok Hercege elmosolyodott.

Ekkor Xellos is észrevette mesterét és az aranysárkány, kik a homályban álltak. Megvonta szemeit s visszafordul a Rémálmok Hercegéhez egy kérdéssel. „Kérlek, mondd el, mit csinál neked itt egy, az aranysárkányok közül?”

A Rémálmok Hercege összeráncolta homlokát. „Milgasia azért van itt, mert segít nekem egy másik problémát letudni. Ne aggódj Xellos, ez nem fog téged vagy a küldetésedet akadályozni.”

„Én csak meglepődtem, hogy láthatok egy aranysárkány ennyi szörny között,” elmosolyodott. „Elvégre, az Aranysárkány, Philia, utálja a szörnyeket, tudod. És a szörnyháború után mi is utáljuk a sárkányokat! Meglepett, hogy Mesterem ilyen közel áll egyhez!”

Milgasia helyén maradt, s megpróbált nyugodt maradni, de körülvette aurája, bár semmi kedve nem volt ezen a veszélyes asztrál síkon harcolni.

Zelas gyorsan közé és Xellos közé állt, mielőtt akár csak egy szó is elhangozhatott volna. „Neked van munkád, amit meg kell csinálnod, Xellos. A Rémálmok Hercege nem akarja, hogy ez alatt a küldetés alatt lazíts,” mondta élesen. „Milgasia feladata nem a dolgod.”

„Hát persze, Mester.” Xellos megadta magát, nem akarta feldühíteni sem Mesterét, sem a Rémálmok Hercegét. Zelas elmosolyodott, miután eltűnt.

„Rémálmok Hercege” szólt. „Azt hiszem, ezt a hazugságot bevette. Elvégre, nagyon ravasz.” Vigyorgott s megkerülte a trónt.

„Azt hiszem, elhitte,” Mosolygott a Rémálmok Hercege, „Mert nem vonhatja kérdőre Mesterét vagy a Rémálmok Hercegét. Milgasia, hogy áll a te feladatod?”

Udvariasan bólintott. „Philia, az Aranysárkány papnő, úton van a Mypross Szigetre, amiről beszéltünk. Azt hiszem, jó döntés volt Xellos tervét kövezni.”

Zelas elővarázsolt egy dekoratív, pazar bársonyszéket és leült, keresztbe tette lábait, karpereceinek csilingelése visszhangzott a teremben. Mikor kényelembe helyezte magát, rágyújtott egy cigarettára. „Kitűnő. Ez a terv tökéletes bejött eddig.”

„Most már csak várnunk kell. Amíg ők,” A Rémálmok Hercege megérintette holografikus képét és megnézte ennek az egész játéknak a színhelyét, „mi csak nézzük a műsort. Milgasia, itt akarsz maradni és figyelni?” Egy második szék jelent meg Zelas mellett.

Egy percig bizonytalanul nézett, de végül leült. „Jobb lesz, ha,” sóhajtotta. „Semmi érdekes nincs a Sárkány csúcson. És szükséged lesz az erőmre.”

„Kiváló,” nevetett a Rémálmok Hercege.

Pontosan ebben pillanatban, Lina és Gourry egy nagy hajóval mentek a Mypross Sziget felé, A Rémálmok Hercege pedig kedvtelve figyelte őket. Befejezték vacsorájukat, ásítottak és elindultak kabinjaikba éjszakára.

„Remélem a kaja jobb lesz a Mypross Szigeten, mint amit itt ettünk,” morogta Gourry.

„Myprosson van egy csomó tengeri kaja,” vont vállat Lina, összekulcsolta kezeit feje mögött miközben ment. „Van, amelyik igazán jó, de van ami nem, például a medúza és a polip, amiket hamar gusztustalanok lesznek.”

„Milyen ez a Hot Springs?” Kinyitotta Linának az ajtót, s bementek a kis kabinba.

„Ez egy rablás, de azt mondják, nem olyan rossz. Egy szép hely a pihenésre. Nem tudsz erről semmit?” összeráncolta szemöldökét és leült az ágyra hogy levegye köpenyét és kesztyűit.

Gourry megrázta fejét. „Nem igazán. Soha nem kérdezte meg nagyapámat, és édesapám sem mesélt túl sokat Myprossról. Miután nekem adta a Fénykardot, elhagyta a szárazföldet és elvette anyát. Úgy tudom, a nagyapám a szigeten halt meg. Hé, mit gondolsz, lehet hogy még él?” Gourry kérdőn nézett Linára. Lina eközben megpróbált visszaemlékezni a legutóbbi alkalomra, mikor a szigeten járt.

„Nem tudom.” Hazudta, közben az egyik kesztyűjével játszott. „De kételkedem benne. Myprosson egy csomó rossz dolog történt egyszer.”

„Rossz dolgok?” Ő is leült ágyára és levette karját. „Milyen rossz dolgokra gondolsz?”

„Hát, például szörnyek. Egyszer elmentek a szigetre és megöltek egy csomó embert.”

„Ez szörnyű! Csodálkozom, miért nem mondta ezt nekem soha senki!”

„Talán megpróbálták, csak te elfelejtetted,” dörmögte Lina. Hátradőlt ágyán majd visszafordult Gourryhoz. „De azt hiszem, tetszeni fog neked az a sziget.”

„Remélem hogy igen.” Ásította Gourry. „Holnap reggelre odaérünk?”

„Igen.”

„Kár, hogy Amelia és Zel nem lesznek ott,” fecsegte, hátradőlt s kezeit feje mögé kulcsolta.

„Igen, valóban gyalázatos. Most aludjunk inkább, Gourry. Szépítő alvásra van szükségem. És ne merészelj semmit sem mondani, megértetted?”

„Rendben, rendben!” hemperedett odébb. „Jó éjt, Lina! Reggel találkozunk!”

Amit Lina és Gourry nem tudott, az hogy Amelia és Zelgadis is a Mypross Szigetre tartottak. Seyruun Hercegnőjének apja megengedte, hogy elmenjen a vakációra, egy kicsi királyi hajó vitte a szigetre. Zelgadis felszállt az első hajóra, amit talált, egy halászhajóra. Nem aggódott. Tudta, hogy bármilyen járművel eljuthatna a szigetre, de a hajó a leggyorsabb.

Végül, de nem utolsó sorban Philia és a kicsi Valgaav béreltek egy hajót. Valgaav legalább olyan izgatott volt, mint örökbefogadó anyja. Gyakorlatilag két éves volt, mivel Dark Star elpusztulása után újjá született, de mert ő egy sárkány volt, egy három éves gyereknek nézett ki, emberi formájában, és folyékonyan beszélt és úgy viselkedett, akár egy kisgyerek.

Mikor Philia aznap este ágyba dugta, meglepődött, hogy nem beszél olyan sokat, és jó éjt kívánt neki. Remélte, hogy az óceán hangjára hamar el fog aludni.

Valgaav felnézett álmos szemeivel s ásított. „Mama, milyen hosszú időre megyünk el?”

„Hát, holnap reggelre ott leszünk.” Mosolygott Philia. Majd hangja szigorú lett. „És emlékezz, mit mondtam neked, Valgaav. Ne változz sárkánnyá az emberek között! Megijednének és valami rossz dolgot, tennének veled! Szóval ne változz át, érted?”

„Igen, mama!” válaszolta szófogadóan.

Philia elgondolkozva tette szája elé kezét, van-e még valami, amit mondani kell. Nem jutott semmi eszébe, így hát kisöpört néhány zöld hajtincset Valgaav arcából. „Most már menj aludni.”

Valgaav bólintott majd megfordult s lehunyta szemeit. Philia ásított s lefeküdt a Valgaav melletti ágyra. Mikor végre kényelmesen elhelyezkedett, csak akkor jött rá, milyen fáradt volt is valójában. Jillas rendben van, - ő is vakációzik és pihen valahol. Elmosolyodott és elképzelte milyen jó fog szórakozni a Mypross Szigeten, persze egyik szeme mindig Valgaavon lesz.

És amit ő nem tudott, hogy a Slayers többi tagja is a szigetre tart – és semmi sem megy rendben ott, ahol a Slayers tagjai összejönnek. Ha ezt Philia tudta volna, visszafordult volna antik boltjába… De az óceán hangja és a hajó ringatózása álomba ringatta, egy olyan álomba, ahol egy csodálatos vakációt töltött, olyat, amit tölteni is fog.

Folyt. Köv.