17. Bűnös, bűntelen

Éreztem, hogy kerülnek, de annyira észrevehetően nem, hiszen az én házamban laknak. Lináék elmentek vásárolni, Kennek és Mayának dolga akadt, csak Tray, Andy és én maradtunk a háznál. Én szokásosan a szobámnál a tetőn voltam, és gondolkodtam, Andy a szobámban volt és próbálta a bánatát valamilyen zenébe fojtani, de csak Egy rossz döntés c. számunk jutott az eszébe, Tray a vendégszobában volt, és ő dobolni próbált, de neki is csak Egy rossz döntés c. számunk jutott az eszébe, mint nekem. Andy elkezdett gitározni, én meg énekelni, Tray pedig dobolni. Pont egyszerre zenéltünk.

- Az idő múlik, és mi döntéseket hozunk. Hogy jó, vagy rossz azon mi döntünk. Én rosszul döntöttem, és most fizetek érte. Elhagytalak, és már bánok mindent. -énekeltem a számot- Egy rossz döntés, és elvesztettelek. Az idő múlik, és nem vagy mellettem. Telnek a napok, de már nincs értelme, e lény csak bajt és rosszat hoz a földre. E lény csak Bajt hozhat a földre. Az idő múlik, és mi döntéseket hozunk, de nem mindegyik jó, sokszor hibázunk. Egy rossz döntéssel azonban, minden elpusztulhat. Egy rossz döntés, és elvesztettelek. Az idő múlik, és nem vagy mellettem. Telnek a napok, de már nincs értelme, e lény csak bajt és rosszat hoz a földre. E lény csak Bajt hozhat a földre. -és így énekeltem tovább. Nagyon bántam mindent, és annyira szerettem volna, ha újra bíznának bennem... De a bizalmat könnyebb elveszteni, mint megszerezni. Mikor vége lett a „számunknak” bementem a szobámba. Andyvel sokáig szemeztünk, végül Andy megszólalt.

- Mit csináltál ott fent?

- Ööö Gondolkodtam. Figyelj, sajnálom a történteket, én... nem akartalak titeket bántani, de Barbas megfenyegetett.

- Tudom, hallottam!

- Kopp kopp! -nyitott be Tray.- Nem zavarok?

- Nem. -vágta rá Andy.

- Ööö Tray... tőled is szeretnék bocsánatot kérni... a történtekért.

- Jó jó, hagyjuk! Tudjuk, hogy te nem tehetsz róla!

- Ezek szerint megbocsátasz?- kérdeztem.

- Hát persze!

- Ó köszönöm, köszönöm! Thank You! Gracias! -mondtam miközben átöleltem őket.

- Jó jó, de nem kell megfojtani!

- De jó lenne, ha Lináék is megbocsátanának!

- Biztos meg fognak!- mondta Andy, de Lináék megjöttek.

- H-Hello! Ööö... Izé... Én... Elnézést szeretnék kérni, mindazért, amit tettem! Tudom, egy szimpla „elnézés” nem old meg minden bogyodalmat, de sajnálom... Barbas megfenyegetett és féltem hogy megöl titeket... Nagyon kérlek bocsássatok meg!

- Yolei... Minket nem lehet megölni!- mondta Zel.

- Igen, az igazság mindig győzedelmeskedik!

- Yolei, tudjuk, hogy te nem akartál minket bántani... DE MOST ELLÁTOM A BAJODAT, MERT ÉN FIGYELMESZTETTELEK, HA A ROSSZAT VÁLASZTOD NEKED NYEK!- mondta Lina.

- Igaz tönkre tetted a kardomat, de az nem te voltál, hanem egy „Yolei” utánzat. -mondta Gourry.

- Szóval akkor megbocsátotok?

- Persze!

- Különben nem kapnánk több kaját!- mondta Lina.

- Ti vagytok a legjobb barátaim!- mondtam és átöleltem őket, de ekkor egy kisseb földrengés lett.

- Ez meg mi? És mitől van?- kérdezte Sylpheel.

- Földrengés, és ha nem csalnak az érzékeim, Barbas okozza.- válaszolt Ken.

- De hogy?

- A síromnál van, és ott pusztít!- jelent meg Pruedance szelleme.

- Akkor menjünk oda!- mondtam, és Ken odateleportált minket.

- Hello, sokáig tartott mire ideértetek!- üdvözölt Barbas.

- De most itt vagyunk, és végzünk veletek!- vágta rá Amelia.

- Jó... Enyém Barbas...- mondtam

- Enyém Dawson.- mondta Gourry.

- Akkor miénk Rezo!- mondta Lina, majd Andy, Tray, Maya és Ken hátrébb húzódtak.

- Most megfizetsz mindenért Barbas!

- Azt szeretném én látni!- és elkezdődött a csata.