14. Rész: A Végső Küzdelem

- Nem élem túl. Nem élem túl…
A madár bele repül a kardba és egy óriási robbanás keletkezik, ami nagyobbat szól egy Sárkányigánál.
Még szerencse, hogy Zelgadis és Amelia pajzsot vont maguk köré.
- Ez nagyobbat szólt, mint Lina Sárkányigája! – jelenti ki csodálkozva Gourry
Miután a robbanás elmúlt a táj teljesen sivár lett. Bármerre nézünk csak fekete, kiégett föld. Se egy épület, se egy fa nem maradt épen. Kevesen élhettek túl egy ilyen robbanást.
- Philia! – kiállt Zelgadis, majd Philiához fut, akit a földön fekve talál – Philia! Jól vagy?
- Zelgadis úrfi? Lina kisasszony és a többiek? – mondja halkan és lassan Philia

- Itt vannak ők is.
A többiek is Philiához futnak kivéve az alakot, aki félig holtan hever a földön, rajta a madár holteste, mellette a már ezüstszínű kardja.
- Ez lehete… - szól a lovag, de már nem tudja befejezni, mert belehalt a robbanásba.
- És az alak? – veszi észre Gourry a vérző férfit
Szegény Gourryra és az alakra senki nem figyel, csak Philiára.

Gondolom most mindenki azt gondolja itt vége mindennek, de nem így van. Mindjárt megtudod miért.
- Most akkor mi lesz? – kérdi Zelgadis
- Nem tudom. – felelik a többiek kórusba
- Talán menjünk enni. – javasolja Lina
Hirtelen Xellos jelenik meg a többiek előtt.
- Látom legyőztétek a Félelem Lovagját. Nem erre számítottam. Nem számít. Akkor majd én végzek veletek. – hangzik Xellos beszéde
- Én tudtam, hogy nem szabad megbízni ebben a… ebben a… nem is

tudom miben! – mondja Philia idegesen
- Mégis mit akarsz tenni, Xellos? – kérdi Lina (még mindig ülve van, mert az a nagy seb nem gyógyul be 2 perc alatt)
- Megölni titeket!

- Ez nem lesz olyan egyszerű. – mondja Lina nagy önbizalommal

Xellos arcáról még mindig nem tűnt el az a fagyos mosoly mely, azóta ott van, mióta itt van.

- Akkor se élitek túl! – mondja Xellos és, rájuk szegezi eléggé rozoga botját

- De! – hangzik távolról egy hang - Ha legyőztük a Félelem Lovagját akkor te se vagy ellenfél.
- Mért hiszed, hogy legyőzhettek? – kérdezi Xellos az előtte szólótól (az alak, aki félholtan hever a földön)

- Ez egyszerű.  Mert mi hiszünk abban, hogy megérjük öreg napjaink, és sok öröm és bánat ér minket. Ettől nem tud megfosztani senki. Nincs olyan erő, amely elpusztíthatja ezt a hitet. Amíg hiszünk magunkban legyőzhetetlenek vagyunk.

- Hiába hisztek! A hitetek itt nem elég! Pusztuljatok Ceiphied félre sikerült teremtményei! – üvölti Xellos és azonnal támadást indít.

Zel, Amelia, Gourry se tétlenkedik, Zel kardjával próbál Xellosra lecsapni, sikertelenül. Amelia a Halálcsapással próbálkozik. Ugyan annyi sikerrel. Gourry fénykardjával támadja Xellost, aki kisebb sérülést szenved.

- Lina, használd a Végzetvillámait! – szól Zelgadis Linának
Lina bólint.
- Álom zárja le a szemem,

Álmok ura szárnyalj velem!

Dermesztő kard, tüzes átok,

A gonoszságra rátalálok!

Rögös úton jár a lélek,

A bosszúért visszatérek!

Isteneknek teste roppan,

Az erőtől mi bennem van!

VÉGZET VILLÁMAI! – amint elhagyják e szavak a lány száját a kard, melyet tudjuk ki ereje táplál (ha valaki nem tudja akkor megjegyzem: az CIKI) megjelenik az ifjú boszorkány kezében.

- Véged Xellos! – kiálltja Lina, majd nehézkesen megvágja Xellost. Ez azért sikerült, mert a többiek elfoglalták gonosz barátunkat, míg Lina akcióba lépett.

- Átkozott boszorka. – jegyzi meg halkan Xellos.

Xellos kissé legyengült de még mindig nagy ellenfél.