2 fejezet: Barátság vagy vonzódás.

A nap már nagyon magasan járt mikor rátaláltak Orinára. De ekkor a többi erdei tündér is megjelent. Nekona a macska tündér, Antonia a farkas, Zoey a kiméra, Angel a fehérség, Vulpina és Rita a róka iker tündérek. Zelgadisnak meg tetszet a helyzete, hogy ennyiféle lánnyal barátkozhat. De gyorsan tovább indultak. Angel elvezette őket az erdő legmélyébe, ahol egy kastély állt. „Itt találjátok Ilonát.” – Mondta, majd köddé vált. Zel Oliviával bementek a kastélyba, és meglátták a kislány nővérét. A lánynak hosszú, vérvörös haja, zöld szeme volt, és kedves mosollyal nézet Zelre. Zelgadis csak csodálkozott a lány szépségén, és teljesen elpirult, majd félre nézet, ahogy fejére húzta csuklyáját. Ilona a fiúhoz fordult, és lehúzta róla a csuklyát. Zel még mindig elvörösödve nézett Ilona szemébe, és csak dadogott. „Köszönöm, hogy vigyáztál a húgomra Zelgadis.” - „Honnan tudott a nevem?” - „Orina meg Erika mesélt rólad, és már nagyon kíváncsi voltam rád.” - „Té, tényleg?” - „Igen, de remélem egy ujjal sem értél Oiviához?” - „Nem kell aggódnod efelől.” – A lány elmosolyodott, és arcon csókolta Zelt, majd egy szobába ment húgával. „Soha többé nem mosok arcot.” – Gondolta Zel, és Ilonára gondolt. A szobában a kislány mindent elmondott nővérének hogyan találkozott Zelgadissal, és hogyan találták meg az erdei tündérek kastélyát. „Ez a Zelgadis nagyon népszerű lehet, ha a húgom is megbarátkozott vele. Pedig nagyon ellenzékes a fiúkkal.” – Gondolta Ilona, és megkérdezte: „Olivia mondd csak Zelnek tényleg egy sebhely van a hátán?” - „Igen, csoda hogy még él, pedig hatalmas seb. És azt mondta, hogy egy mérgező növény tüskéje okozta azt a sérülést. Egy szóval a felépülése felért egy újjászületéssel.” - „Akkor bizonyára az ördöggyökér tüskéje sebezhette meg Zelt, szegényke biztosan fájhat még neki.” – Gondolta, és megsajnálta a fiút. Este Zel szobájában a srác sebhelyét nézegette a tükörben, és nem tudott nyugodni a fájdalomtól. Ekkor Ilona lépett be az ajtón, kezében egy tálcán hozta barátja vacsoráját, és Zel meglepődött. „Hű, milyen izmos a felső teste.” – Pirult el Ilona, és Zel ahogy észrevette a helyzetet gyorsan, visszavette felsőjét. „Ilona miért hoztad nekem a?...” - „Mert megvédted a húgomat, és gondoltam ennyivel tartozom neked.” - „Öh... Izé... Kösz.” – Dadogott Zel, és félre nézett. „Zelgadis nekem az a meglátásom, hogy te nagyon kedvelt vagy az ittenieknek.” - „Tényleg?” – „Igen, Olivia is csak rólad tud beszélni, pedig nagyon utálta a fiúkat. Erika meg Orina is kedvel téged. Régen egy fiú se mert az erdőbe merészkedni. Erre jössz te, és legalább a húgom is tudd kedvelni egy fiút...” – Zel csak Ilonát bámulta, és a lány észre veszi ezt. „Zel mit nézel rajtam? Talán valami piszok van az arcomon?” - „Nem! Semmi.” – Szólt zavartan, és teljesen elpirult. „Jobb lesz ha elmegyek.” - „Maragy még.” – Szólt halkan Zel, és a lány megfordult. „Bocs, de mennem kell. És különben ha maradok, még kihűl a vacsorád.” – Kuncogott, és kilépett az ajtón. Zel lassan hozzá látott, hogy meg egye amit Ilona főzött neki. Éjjel Ilona Zel szobájába ment, de a fiú nem aludt. „Zegadis te nem alszol?” - „Nem tudok. Valami furcsa dolgot érzek, ami nem hagy nyugodni.” – A lány barátja mellé ült az ágyon. „Most aludj. Majd holnap gondolkozol rajta.” - „Nem megy.” – Ilona Zel vállára teszi a kezét. „De menni fog. Csak nyugodj meg.” - „Ilona!” - „Igen Zel?” - „Miért pirultál el?” – A lány átölelte a fiút, és Zel visszaölelte őt. „Zelgadis én...” – Ilona nem tudta végig mondani, mert barátja gyengéden szájon csókolta. „Ne haragudj, nem tudom miért tettem.” – Mentegetőzött a srác. „Semmi baj.” – Szólt halkan, és vissza csókolta Zelt. A fiú elpirult, majd elváltak. „Most mennek kell.” - „Ne menj el!” – fohászkodott halkan Zel, és a lány visszaült az ágyra. A fiú megfogta Ilona kezét, és hosszasan néztek a másik szemébe. „Vajon miért kedvelem Zelgit ennyire?” – Gondolta Ilona, és barátja mellé feküdt az ágyon. A lány hozzásimult Zelhez, és mindketten elaludtak. Párórával később Zel a fájdalomra ébredt fel, és érezte, hogy valaki masszírozza a hátát. Hátra nézett, és Ilonát látta. „Zel ugye nem nyomtam meg nagyon a sebedet?” - „Talán egy kicsit.” - „Ne haragudj.” – Szólt, és készült elmenni, de barátja utána szólt: „Ilona maradj még, olyan jó volt veled.” – a lány elpirult, és visszafordult, és ismét masszírozta barátja hátát. „Nagyon kellemes.” – Gondolta Zel ”hangosan”, és Ilona folytonosan elvörösödött. A fiú megfogta barátnője kezét, és így szólt: „Ilona én...” – „Ne beszélj, csak pihenj.” – Szólt, és elment. „Milyen gyönyörű lány.” – Gondolta Zel, és felvette felsőjét. Reggelinél Zelgadis csak Ilonát bámulta, és Oliviának ez feltűnt. Olivia kiment a kastélyból, és megkereste Orinát. A tónál megkérdezte „Orina észrevettél valamit Zelgadison?” - „Igen, hogy milyen helyes és izmos.” - „Nem! Hogy a nővéremet nézi állandóan.” - „Azt nem, de egy biztos, hogy Zel a többiek szerint is jóképű. Olyan helyes egy srác.” - „Tudsz valamilyen bájitalt csinálni, amitől Ilona észhez tér?” - „Miért kellene az, csak nem dilizedt be?” - „Nem, de ha észreveszi végre Zelt, akkor talán össze hozhatnánk őket.” - „Vagy úgy, már értem mire gondolsz. Gyere vissza este, akkor kész lesz.” – Szólt Orina, és Olivia igyekezett mindent tervei szerint csinálni. A kislány megbeszélte az erdei tündérekkel, hogy egy kis estélyt kell tartani, mert megakarja, ünnepelni, hogy találkozott Zelgadissal. Már mindenki tudott a nagy eseményről, csak Zel meg Ilona nem. De később ők is tudomást szereztek a dologról. Ilona nagyon örült, ellentétben Zelgadissal, akinek a gondolattól is végig futott a hátán a hideg. Zel meg Ilona az erdőben sétálgattak, és nevetgéltek kettesben. Zelgadis esélyét látta, hogy meg mondja mit érez, de nem merte. Ilona ugyan ezt várta, de nem szólt egy szót sem. Délben visszamentek a kastélyba.