Slayers Following – Episode 18.

A csarnok még mindig vörösen izzik.

- Megőrültél Kislány? – hüledezett az Árnylord.

- Nem, csak rájöttem valamire… Ha a jutalmam ebben a teremben lenne, nem kéne megküzdenem veled…
- Okos.
- Köszönöm a bókot! Akkor fogadd ezt tőlem hálám zálogául! Most nincs hova menekülnöd!

18. rész: Nagy fába vágtam fejszém, de a győzelem végül úgyis enyém!

- Sötétség a szürkületben, Vértől duzzadó mederben, Időknek sírjába temetve, Téged hívlak most életre, Hogy emeld az erőm négyszeresre! Pusztuljon vele minden, Mi eddig utadba állt, S legyen helyette sivár, De reményekkel teli táj! Egyesítsük hát hatalmunkat, És öltsön most testet benned a tudat! SÁRKÁNYIGAAA!!!
- Te bolond! Fogalmad sincs a hatalmamról, igaz? – kérdezte az Árnylord, majd a varázslat semmivé lett mielőtt eltalálta volna.
- Álljon meg a menet!! 1! Az imént még okos voltam, most már bolond??? Ezt kikérem magamnak!! 2! Hogyan foszlott szerte előtted a Sárkányigám??? – háborodott fel Lina.
- Az Árnylordokra nem hatnak az effajta támadások. – mondta Zelgadis – Próbáld közelharcban Lina!
- Kösz Zel! Akkor nincs más választásom. Bár nem itt akartam elhasználni az erőm erre, de ha kincsről van szó – egy kis szünet – nem ismerek határokat!
Álom zárja le a szemem, Álmok ura szárnyalj velem! Dermesztő fagy, tüzes átok, A gonoszságra rátalálok! Rögös úton jár a lélek, A bosszúért visszatérek. Isteneknek teste roppan, Az erőtől mi bennem van! VÉGZET VILLÁMAI!!!
            Az Árnylord megremegett, majd hátrálni kezdett… Csakhamar rájött, hogy nincs értelme menekülni, mert kis idő múlva letérdelt Lina elé, szinte várva halálát.

- Mit csinál??? – ámult-bámult Gourry.
- A könyörgéssel nálam nem mész semmire. – mondta határozottan Lina, de hangja mégis megremegett. Dühös pillantásokat vetett ellenfelére, majd hátat fordított ellenfelének, a varázslattal kezében.

- OSTOBA!!! – kiáltott az Árnylord, és készült hátba támadni Linát.
- Tudtam! – mondta Lina, majd visszafordult és lecsapott a Végzet villámaival.
Ellenfele elpusztult a csapástól.
- Mondtam, hogy ne szórakozz velem… És most megyek azért, ami megillet!!! – kiáltotta.
- Siess! – kiabált Martina – Alig maradt egy fél órád!
- Martina, te mást nem is tudsz mondani? – kérdezte Zelgadis.
- Ha már ti nem tudjátok sürgetni, megteszem én! – válaszolta.
- A türelmetlenség nem nagy erény a hercegnőknél Martina… - mondta Gourry.
- NA ÉS AKKOR MI VAN??? – kelt ki magából Martina.
- Úgy vélem az effajta dühkitörések sem valami illő egy királyi család leszármazottjának… - mondta Zel.
- Le lehet szállni rólam!!! Tudtommal a drágalátos Amelia hercegnő sem egy szent. – vágott vissza.
- ÁRULÓÓÓ!!! – ordította Amelia.
- Nézzétek! – kiáltotta Xellos, és a könyvre mutatott.
- Te meg hol voltál eddig? – kérdezte Gourry.
- Tudjátok… Az aláírandók sosem várhatnak… - magyarázkodott.
- Na persze. – sóhajtott Zelgadis.
- Mit akarsz mutatni Xellos mester? – kérdezte Martina.
- Lina kisasszony tanácstalan… - mondta.
- Sajnáljuk, de ebben magára maradt. Tudod, hogy nem szokott ránk hallgatni. – mondta Amelia.
- NINCS IS SZÜKSÉGEM A SEGÍTSÉGETEKRE!!! – üvöltött ki Lina – Lássuk csak… Ha én jutalom lennék, hová bújnék? Vagy nem is… Ha én ki akarnék szúrni magammal, hová dugnám magam elől a nyereményt? Vagy mondjuk… EBBE BELE LEHET ŐRÜLNI!!! Ez pont olyan, mint mikor Sötét csillag fegyvereit kerestük, de akkor a világ sorsa volt a tét. Most pedig a garondiaiak élete függ tőlem.
- Lina! Nézd meg a falakat is! – tanácsolta Zelgadis.
- Ugyan, már mért lennének ott? – kérdezte Lina nagyképűen, majd mikor átsétált a szemközti falhoz, megpillantott egy írást – Ez az előbb még nem volt itt. – magyarázkodott.
Ekkor a többieken egy „ez igen csak égő vízcsepp” jel jelent meg.

„Hát itt a vége, fuss el véle mára.
Megvan a hőn áhított kőtábla”

KŐTÁBLAAA???

ÁLLJUNK MEG EGY PERCRE KÉREM, ÉN AZ IGAZI JUTALMAM KÉREM!!!

Mit kezdjek egy törött falba vésett szöveggel? Tudtam, hogy a Lidércek ura csak szövegel!”

…Folytatása következik…

Várhatóan a következő rész címe: Kiderült, ami nem túl jó, hogy Xellos volt az áruló!