Slayers Following – Episode 15.

„Nos, bár a versenyt megnyertem, a bajok nem kerülnek el engem.

Először Xellos tért vissza, ennek levét megint csapatunk issza.

Na jó, most nem nagyon titkolózott, még tervébe is beavatott.

Dymol nagyúr is megjelent, kit az Aranytestű herceg teremtett.

Először menekültünk előle, nem sok hasznunk lett belőle.

Főleg nem nekem, hisz csapdába estem.

Ezt is a Lidércek urának köszönhetem, sajnos ellene nem sokat tehettem.

Jelenleg Rubeon könyvében, üldögélek csendben.

Várom a választ kérdésemre: Hogyan kerültem én ide???

15. rész: Dymol sötét könyvében, küzdök mindenféle lény ellen.

- Tehát, várom a válaszod! Hogy kerültem ide? – kérdezősködött Lina.

- Egyszerűen kicsilány. Bátorkodtam ellopni, és kissé átalakítani a verseny fődíját… - válaszolta Dymol – Az ott valóban nem Rubeon könyve… Már nem…

- Mégis mit akarsz tőlem? – kérdezte Lina.

- Tőled? Semmit. Éppen ezért zártalak be oda. Így nem zavarsz sok vizet, tehát nyugodtan végbevihetem tervem.
- Mondd meg, hogy juthat ki onnan! Azonnal! – kiáltott dühösen Gourry és Fénykardját Dymol nyakához tartotta.
- Gourry, ne csináld!!! – kiáltotta Lina.

- Látom, igencsak szíveteken viselitek a kisboszorka sorsát… Hát elmondom. Csak úgy jöhet ki a könyvből, ha végigjátssza!
- Játssza??? – nézett meglepetten Amelia.
- Pontosabban harcolja. Útja során ellenfelek akadályozzák majd a továbbjutásban…
- És honnan fogom tudni, hogy elértem a végére? – kérdezte Lina.
- Ez igencsak remek kérdés. Nos onnan, hogy ott vár majd rá a legnehezebb ellenfél, és persze a jutalom sem maradhat el…
- JUTALOM??? – csillant fel Lina szeme.
Dymol bólintott.
- És lássátok, hogy nekem is van szívem, segítek nektek, akik kint maradtatok. A könyv magától írja, hogy mit csinál a barátotok, és a mellette lévő lapon pedig láthatjátok is ezt. – mondta, majd eltűnt.
- Hát akkor, Lina kisasszony… - kezdte Amelia, majd ijedt arccal bámulta Rubeon könyvét.
- Hol van Lina? – kérdezte Martina.
A könyvben…

- Jutalom!!!??? Hol az a jutalom??? Megkeresem, előkutatom akár a föld alól is, ha kell!!! Vajon mi lehet az, arany, vagy valami ócska kard? – örvendezett Lina.
Kint…
- Te jó ég… - sóhajtott Zelgadis.
- Amint meghallotta, hogy jutalomban részesül, el is indult. – mondta Gourry.
A könyvben…
- Na itt is az első ellenfél. Várjunk csak, ez egy fej nélküli harcos. Erre nem pazarlom a tudományom… FORGÓSZÉÉÉL!!! Ennyit erről…
Kint…
- Lina nyughass!!! – kiáltott Gourry – Tönkreteszed a könyvet!!!
- CSEND LEGYEN ODAKINT!!! – ordította Lina.
- Már megint megy a saját, csökönyös feje után… - sóhajtott ismét Zelgadis.
- AZT MONDTAM CSEND!!! – kiabált ki ismét Lina.
A könyvben…
- Menjünk tovább. Mi fénylik vajon ott? – kíváncsiskodott – De hisz ez egy Delej gömb!!!
Arrébb ugrott a csapás elől, de ennek ellenére elég nagyot lökött rajta a varázslat.
- EZ FÁJT!!! Ki az a bunkó, aki nem mer mutatkozni, de meg mer támadni??? – dühödt fel.
Ekkor egy Árnylord jelent meg előtte a sötétből.
- Kellett nekem szólni… Nagyszerű!! Egy Árnylord! HALÁLCSAPÁÁÁÁS!!! Emiatt sem kell már aggódni.
Kis idő múlva előjött egy vörös kentaur is…
- DELEEEJ GÖÖÖMB!!!
Egy óriáskígyó…
- SUGÁRNYALÁÁÁÁB!!!
Kint…
- Talán nem kéne aggódnunk érte. – mondta Amelia.
- Valószínűleg feltalálja majd magát. – mondta Martina.
- Mégis hová készültök? – kérdezte Zelgadis.
- Elindulunk vissza Garondiába. – mondta Amelia.
- Végül is mindjárt vacsoraidő… - mondta Gourry és a lemenő napra mutatott.
- De a könyvet is magunkkal kéne vinnünk, nem? – kérdezte ismét Zel.
- Hát jó, hozd csak! – kiáltotta Martina.
- MIÉRT ÉN??? – üvöltötte Zelgadis.
- Te találtad ki. – válaszolt Gourry.
- Nekünk nem hiányzik… - mondta Martina.
- HÉÉ, ODAKINT!!! – ordított Lina – CSAK JUSSAK KI INNEN!!!
A könyvben…
- TÜNÉS AZ ÚTAMBÓL RUSNYA DÖGÖK!!! AZONNAL A VÉGÉHEZ KELL ÉRNEM!!! SÁRKÁNYIGAAAA!!!

…Folytatása következik…