|
Slayers Novelty - 22.
Slayers Novelty – Episode 22.
- A célom, hogy én legyek a Szörnyek Fajának teljes jogú vezetője. – Flare Ul Well önelégülten mondta el mindezt.
- A Rémálmok hercegének helyét akarja? – Filia ijedt tekintettel, szinte fel sem fogva a helyzetet, összeroskadt.
- Filia! – Chris odalépett a lány mellé, majd így szólt: - Ha végig ez volt a célod, mért vállaltad, hogy a főpapunk légy’?
- Tényleg, hiszen így csak előtérbe kerültél. – furcsállotta ugyanezt Lina is.
- Egyszerűbb lett volna, ha kívülálló Aranysárkányként véghez viszed mindezt. – szólalt meg Zelgadis.
- Úgy talán most nem tartanánk itt, és nyugtod lehetne. – mondta Gourry.
- Ugyan, nem sokáig fogtok ti a tervemben zavarni. – húzta félre száját a főpap.
22. (74.) rész: Csak ideiglenes az eltűnésünk. Harcolni még visszatérünk!
- Mellesleg, - folytatta Falre a mondandóját – így talán még jobb, hogy lelepleződtem. Meghúzódva gyanús lehettem volna, ám egy főpapra kevesen gondolnának.
- Ezek szerint számításaidba belerondítottunk. – Lina kissé elmosolyodott, majd Amelia törte meg a feszültté vált csendet:
- Ám azzal, hogy bevallottad az igazat, lelked tisztább lett! Bánd hát meg bűneidet, és úgy talán vezeklésed enyhe lesz vétkedhez képest!
- Amelia, hagyj fel ezzel! – intette le Ayden.
- Mit csináljunk? – tette fel a kérdést Gourry, mire Flare Ul Well fenyegető hangsúllyal, és komoly tekintettel válaszolt a kérdezettek helyett:
- Takarodjatok a tervem útjából, és várjátok meg nyugodtan a következményeket!
- Az kizárt! Köszönjük a javaslatot, de inkább nem élünk vele! – a Linától érkező reakcióra a főpap elmosolyodott.
- Ezt sajnálattal veszem tudomásul, mert így elkerülhetetlen lesz a vérontás.
Gourry előrántotta a Fénykardját, Lina, Amelia, és Zelgadis támadó pozíciót vettek fel, készen az esetleges cselekvésre. Gondolataiból magához térve Ayden is az előtte lévőkhöz csatlakozott. Filia és Chris érthető módon csupán megdermedve követte figyelemmel a történéseket.
- Magam sem számítottam effajta gondolkodásmenetre. – szólt a kissé meglepett arccal álldogáló Xellos – Tehát nem a szörnyek faja lázad, hanem a főpapotok.
- Szóval foszlányokban híre támadt a célomnak… - Flare mindezt nem úgy mondta, mintha bánná a dolgot.
- Mi úgy tudtuk, hogy a nagyobb erejű főszörnyek akarják letaszítani a vezetőjüket. – magyarázta Xellos.
- Látod, nem teljesen úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt akarja az ember. – mosolyodott el Zelgadis.
- Annak azért örülök, hogy nagy port kavart a téma. – állt továbbra is ugyanazzal az öntelt vigyorral a főpap.
- Ha a Szörnyek Faja retteg, nem lesz nehéz átjutnia rajtuk a Mindenség Anyjához. – következtetett Lina.
- Ugyan mért tartana tőle a Szörnyek Faja? – szólalt meg Amelia.
- Az úrnőm maga is félt attól, hogy a Rémálmok hercege lekerül a trónról. – mondta Xellos.
- Ez érthető, - szólt Chris – hiszen ha nem kerül a helyére egy felülmúlhatatlan erővel bíró vezető, megszűnik az egyensúly.
- Márpedig – Ayden kezdett beszélni most – jelenlegi értesüléseink szerint, nincs még egy olyan személy, aki megfelelne az esetlegesen üresen maradt pozíció betöltésére.
- De szerencsére, az a veszély, amitől tartottak, nem következhet be. – vakarta állát Gourry – Azt hiszem, értem!
- Történelmi pillanat… - sóhajtott Lina.
- Nos, akkor ég veletek! – fordított hátat a társaságnak Flare Ul Well.
- Hová mész? – kiáltott utána Filia, mire a főpap vissza sem tekintve válaszolt:
- A seregem csak arra vár, hogy élére álljak.
- Hogy micsoda? – Zelgadis elhűlt tekintettel figyelt, és választ is kapott Flare-től:
- Egy hatalmat kívánó csapatnak megállíthatatlan, és mindenre elszánt vezető kell.
Ősi leszármazottja vagyok a Sötétség urának, így csörgedezik ereimben a gonosz erő.
- Ivadéka a Rubinszeműnek? – hőseink mindegyike elszörnyedt ennek hallatán, ám mielőtt magyarázatot követeltek volna, a főpap a csarnok egy falának díszítőkövét megérintve, eltűnt a helyszínről. Chris és Ayden mind e mögött rosszat sejtő arccal, szintén szertefoszlottak.
- Flare Ul Well… Flare Ul Well… Flare Ul Well… - Xellos sejtelmesen motyogta a nevet újra és újra, közben merengő tekintettel, ujjaival vakargatva állát.
- Beszélj! Mégis mi a csudát jelentsen ez? – követelőzött Lina, de Xellos továbbra is csak hajtogatta a főpap nevét.
- Xellos úrfi! – sürgette most már Amelia is – Magyarázd meg mindezt, kérlek!
- Mit értett mégis azon, hogy leszármazottja Shabranigdonak? – tette fel Zelgadis lényegében ugyanazt a kérdést, mint az előtte szólók, csak most már lényegre törően.
- Azt hiszem… - Xellos végre belekezdett a beszédbe – A látszólagos főpapotok kapcsolatba hozható egy ősi legendával.
- Hogyan? – lepődött meg Filia, és Gourry-n kívül mindenki a kis csapatban. Majd a szőke harcos értetlenül körülnézve a többieken, szintén felvette a meglepett arcot. A folyton titkolózó pap most komoly tekintettel fogott magyarázatba:
- Akkoriban szörnyen hatalmas energiacsóvák cikáztak a világok égboltján. A Szörnyháború látszólag véget érni nem kívánkozó, sötét idejében járunk.
- Miért van az, hogy mindig ennél a témánál, meg ennél a Sambadingónál lyukadunk ki? – húzta el a száját unottan Gourry, mire Lina azonnal lefedte a száját tenyerével.
- Folytasd, kérlek! – sóhajtott némi idegességgel a vörös hajú boszorkány.
- Nem hiszem, hogy erről szabadna mesélnem… - vakarta a fejét vigyorogva Xellos, mire Filia és Lina egyszerre ragadta meg a fiú köpenyét.
- Na idefigyelj, te idegesítő csótány! – tört ki Filia – A rend mindeddig hűen követett főpapja az orrom előtt vallotta be önként elkövetett bűneit! Mindezt nem azért tűrtem szótlanul, hogy most egy ilyen semmirekellő még szórakozzon is velem!
Filia ekkorra már szinte vörösen izzott a felgyülemlett dühtől. Amelia és Zelgadis fogták le, nehogy valami olyat műveljen odabent, amit később még megbánhat. Lina vízcseppel fején szólalt meg:
- Na igen, ez kissé durva kifejezésmód volt, de a lényeg, hogy… - és a következő szót már ordította Xellos fejéhez: - Beszélj!!!
- Jól van! – a szörny köhintett egyet, mire mindenki feszült csendben figyelt – A legenda szerint annak idején élt egy pap, akinek feltett szándéka volt, hogy csitítsa a kedélyeket, és békét teremtsen a világon. Ennek érdekében minden mágikus erejét felhasználva létrehozott egy üstöt, melybe az összes elszabadult sötét erőt terelte. Így azoknak csak töredéke hatott ki a környezetre.
- Ha ez így volt, - elmélkedett Lina – akkor óriásian nagy erők lehettek abban az üstben, mivel az energiahullámok töredékei is hatalmas pusztítást végeztek.
- Elképzelni is rettenetes, hogy eredeti állapotukban mit műveltek volna azok az elszabadult csóvák. – Amelia is elgondolkozott a hallottakon.
- Igen, csak az említett papot végül felemésztette az üstben lévő hatalmas erő. Legalábbis a legenda szerint.
- És? – kíváncsiskodott szinte már esengve Lina, mire Zelgadis is feltette a kérdését:
- Mégis mire akartál ezzel kilyukadni? Tény, hogy érdekes lenne a két személy közt egyezést felfedezni.
- Pedig… - kezdett volna beszélni újra a titkolózó fiú, ám a megjelenő Chris és Ayden közül az előbbi vágott szavába:
- Pedig rátapintottál a lényegre, Zelgadis. – a szőke Aranysárkány kijelentése mondhatni padlóra küldte hőseinket meglepettségükben. Chris mondandóját pedig Ayden folytatta:
- Amit az imént Xellos kifejtett, Flare Ul Well, vagy ahogyan a legenda nevezi, Flerel Weal múltja. A két személy egy és ugyanaz az a lény.
Lina és társai elhűlt tekintettel, tátott szájjal, és egyszerre megrémülve hallgatták végig a megdöbbentő, mégis most már teljes igazságot. Filia összeroskadt, térdre ereszkedett, és arcát tenyerébe temette. Amelia értetlenül, remegve, mégis földbegyökerezett lábakkal állt. Lina száját félre biggyesztve, gondolkozóba esett, vállával a falnak dőlve kissé. Zelgadis leült, és úgy próbált ő is valamiféle megoldást találni a váratlanul előállt helyzetre. Még Gourry is komoly arccal figyelt. Mindannyian érezték a terhet, mely újból e kis csapatra nehezedett.
- Most mégis mihez kezdjünk? – törte meg a már-már feszültté vált csendet Amelia.
- Nekem speciel kilyukad a gyomrom, szóval szerintem ehetnénk valamit. – próbálta nevetve oldani a feszültséget Lina, amit csupán egy embernél sikerült véghezvinnie.
- Részemről indulhatunk! – csillant fel Gourry szeme, mihelyst meghallotta Lina ötletét.
- Akkor nincs megállj a legközelebbi fogadóig! Vacsorázni akarok! – kurjantott újra a vörös hajú boszorkány, mire a többiek az elmélkedésből feleszmélve fordították fejüket a két lázba jött bolond felé.
- Továbbra sem tudnak kissé megnyugodni. – sóhajtott Zelgadis – Viszont az a vacsora nekem is jól esne. Mit szóltok?
- Most, hogy így szóba került, én is éhes vagyok. – bólintott Amelia, mire Xellos is felvette újból a tőle megszokott vigyorgós arckifejezést.
- Akkor a nagy izgalmakat valahogyan fel kell dolgozzátok. – helyeselte az imént említett ajánlatot Xellos – Az étel mámora pont megfelelő lesz erre, ahogyan Lina kisasszonyékat ismerem.
- Nekem sincs jobb ötletem, szóval menjünk. – Ayden Chris és Filia felé biccentett fejével, indulásra késztetve őket. Filia kissé akaratosan szólalt meg:
- Nem értem, hogyan tudnak még ilyenkor is az evésre gondolni, de nem is tudom, min lepődök meg már a mai nap után.
- Kevesebb ideje vagyok a csapattal, - szólt Chris – de azt már megjegyeztem, hogy Lináék bármikor képesek az étel puszta gondolatától felcsigázott állapotba jönni.
- Filia, te még jössz nekünk egy vacsorával! – kacsintott a papnő felé Lina, mire Filia értetlenül, és kissé mérgesen reagált:
- Mégis miről beszélsz?!
- A Sötét Csillaggal való harcunk után megígérted, hogy még egyszer majd állod a vacsoránkat!
- Sosem ígértem ilyet!
- Ne tagadd! Nyomás Gourry! Keressünk egy fogadód, a számlával nem törődünk, lehet, hogy utoljára eszünk egy kiadósat!
Azzal Lina, Gourry, Zel és Amelia kirohantak a templomból. Filia, Chris és Ayden meglepetten néztek utánuk, míg Xellos csak vigyorgott.
- Sohasem tudod felfogni a helyzet komolyságát, te buta liba?! – kiáltott még egy utolsót a hőseink után maradt porfelhő irányába Filia.
…Folytatása következik…
Még 4 rész…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
