Slayers Novelty - 18.
Slayers Novelty – Episode 18.
Filia a kimerültségtől még mindig eszméletét vesztve hevert Chris vállán, miközben a támadók fokozatosan közelebb lépkedtek.
- „Fénysugárral nem sokra mennék ellenük.” – futott át Chris fejében a gondolat.
- Főnök, a fiúval mit csináljunk? – kérdezte a fiatalabb útonálló.
- Ostoba, szerinted mért van nálam ez? – mutatta fel a másik, a kezében lévő tőrt.
- „Komolyabb varázslatot pedig nem akarok megidézni, nem szeretnék ártani nekik.” – tűnődött az Aranysárkány.
- Békésen mért nem kérdezhetjük meg tőle a dolgot? – érdeklődött közeledve az ifjabbik.
- „Mennyivel könnyebb lenne, ha Filia magához térne.” – gondolkozott tovább Chris.
- És azt mégis hogyan képzelted el? – néztek egymásra a támadók, miközben lépkedtek.
- „Őt cipelve még elfutni sincs esélyem.”
- Valahogy így? – kezdte gúnyos leszólással az öntelt bajszos – Eléállunk, és: Elnézést szőke lovag, de szemet szúrt nekünk a válladon hordozott szépség. Elvihetnénk a közeli városba, hogy a segítségünkre legyen? – beszélt társához továbbra is gúnyolódva.
- Igen, szívesen. – szólt Chris.
- Várjon egy kicsit, tárgyalunk. – intette le az idősebb, ám társával együtt meglepett tekintettel fordultak Chris felé, aki elvigyorodott ezzel próbálva leplezni ijedtségét.
- Főnök, azt hiszem, meghallotta. – pislogott a kötélhordozó.
- Igen. No sebaj, legalább megspóroltunk ennyit.
Ekkor nézett körül a két alak, hogy miközben ők vitáztak, szépen a két ártatlan orra elé sétáltak.
18. (70.) rész: Nem minden a szépség. De olykor nagy segítség!
- Tehát azt mondod, beleegyezel, hogy a lányt magunkkal vigyük? – nézett fenyegetőn a bajuszos az aggodalomtól verejtékeivel küzdő Aranysárkányra.
A hangoskodástól Filia ébredezni kezdett. Kinyitva szemét, az első dolog, amit meglátott, a támadók rámeredő, vigyorgó arca volt.
- Váá!!! Kik ezek a csúfságok??? – visított szörnyülködve a rémülettől.
- Csakhogy magadhoz tértél! – sóhajtott Chris.
- Chris, azonnal tegyél le! – dühöngött a papnő, és kérésére föld került a lába alá.
Chris odafordult hozzá.
- Segíteni kéne ezeknek az embereknek. – mutatott háta mögé, mire Filia jobban végig mérte a két alakot.
Azok bájos erőltetett vigyorral reagáltak. A lány szeme megakadt a fegyvereken.
- Tedd el őket, idióta! – észlelte ezt az idősebb, és elvette a kötelet társától, majd a tőrrel együtt messzire hajította azokat.
Újból felvették a bájvigyort. Filia félrebiggyesztette száját, majd ő is mosolyra fakadva szólt:
- Üljünk le egy teára!
A két alak elvezette őket az általuk említett közeli városba, ahol a helység óriási vásárterének egyik padját foglalták el. Filia megterített a földre, és teát töltött. Minden elsétálónak adott egy csészével.
- Filia, azért ne vidd túlzásba! – jegyezte meg Chris.
- Miféle segítségről lenne szó? – tette félre a kancsót és csészéket.
- Ö… Igen. – kezdte a fiatalabb, és elővett egy összehajtott papírt a zsebéből.
Kicsomagolva plakátnak tűnt. Átnyújtotta Chris-nek, aki figyelmesen tanulmányozni kezdte. Mikor a végére ért, próbálta elfojtani nevetését, de végül kitört belőle a kacaj. Filia értetlen arckifejezéssel kikapta a fiú kezéből a lapot.
- A város különleges szépsége. – olvasta hangosan, majd szúrós tekintetet vetett Chris-re, aki erre gyorsan abbahagyta a nevetést.
- Azt szeretnénk, ha indíthatnánk téged ezen a versenyen. – mondta bátortalanul a fiatalabbik.
- Azt sem tudom, kik vagytok egyáltalán. – kulcsolta össze karjait Filia – Nem mintha ez változtatna a versenyetekről alkotott véleményemen.
- Az én nevem Aonel, a társamé pedig Phole. – mutatkozott be barátja nevében is a bajszos – Szépen kérjük, egyezzen bele!
- Ez szép! Filia, mint szépségverseny-jelölt. – kacagott az éppen ebben a pillanatban megjelenő Xellos.
- Xellos, hát te? – nézett meglepetten Chris.
- Váá! – tört ki Filia – Hát te meg mit keresel itt?! Mindig a legrosszabbkor!
- Nahát ez a düh! – ámuldozott a csodálattól Phole – Gyönyörű vagy, mikor idegeskedsz! – csillogtak szemei, ám ezt a papnő nyaklevese szakította meg.
- Rendben, segítek nektek, de csak azért, hogy ez az undorító szörnyeteg… - ordított az utolsó két szót Xellos felé fordulva – elismerje a szépségem! – váltott előkelően kifinomult hanglejtésre.
- A verseny ma késő délután lesz itt a téren. – mondta Aonel.
- Mit kell megtanulnom addigra? – kérdezte magabiztosan Filia.
E kijelentésre hőseinket egy romos házba vezette a két segítségkérő személy. Az épület falai ugyan omladoztak, ablaknak, ajtónak csak egy-egy takaróval eltakart terület felelt meg, ami bár a fényt kissé átengedte, de megakadályozta a nem kívánatos személyek belesését.
- Mi szükség volt arra, hogy idejöjjünk? – érdeklődött Chris.
- Ha odakint tanítjuk meg a kisasszonyt a részletekre, még valaki ellesi a végén. – magyarázta az idősebb bajszos férfi.
- Még sosem hallottam Lofatia város versenyéről. – szólt Xellos.
- Városunkban félévente rendezik meg a különleges szépségeket keresve. – kezdte ecsetelni a fiatal Phole – Csak nők vehetnek részt rajta. A vetélkedő egy délutánon át tart, és ezalatt a hölgyeknek különböző kihívásokkal kell szembenézni. A nyeremény pedig egy hatalmas láda arany.
- Az arany a tiétek lehet! Én csak segíteni akarok. – legyintett Filia.
- Azt előbb meg kell nyerni, Filiácska! – hajolt közel az Aranysárkányhoz Xellos, mire az, durcásan, elpirulva fordította el fejét:
- Menni fog! – mondta.
- Először is a járásod… Azzal nincs gond. – szempontok szerint méregette Aonel Filiát – A tartásod hagy némi kivetni valót maga után.
- Mi bajod a tartásommal?! – pöccent be a papnő, mire a bajuszos ijedten rávágta:
- Semmi, kisasszony! Minden a legnagyobb rendben!
- Olyan csodálatos ez a kitörés! – Phole szeme fodrozódott a gyönyör könnyeitől.
- Véleményem szerint leginkább Filia kisasszony modorán kellene javítani. – vigyorgott szokásához híven Xellos.
A nap lemenni készült, így hőseink visszasiettek a vásártérre. A verseny nem sokkal később kezdetét is vette. Különböző kinézetű hölgyek sorakoztak fel a tér közepén, míg a városlakók szélről nézhették a történéseket.
- Te, Xellos! – hajolt a szörnyhöz Chris – Szerintem nagyon is sok esélye van Filiának.
- Elnézve az indulókat, lehet, hogy tényleg elhamarkodottan ítéltem. – vakarta a fejét Xellos.
A nők indítói a versenyzők hátánál álltak. Szétnézve látni lehetett, hogy Filia igencsak kirívó szépség a többi közt. Volt olyan, akiről hirtelenjében nem lehetett megállapítani, férfi vagy nő. Akadt olyan, akin inkább több rongy volt, mint ruha, és eltakarta arcát egy kalap. Lehet, hogy ez a mázli.
- Első feladatként – kezdett beszélni a játék felügyelője, aki a téren elhelyezett, deszkákból összeeszkábált emelvényen állt – szituációkat játszatunk el a hölgyekkel.
Ekkor az egyik – talán még esélyesen szép – versenyzőhöz odalépett felkészítője.
- A körülmény mindenkinél ugyanaz: a partnere egy támadó. Ön miként reagál?
Fenyegető testtartást vett fel a segéd, mire a nő sikítva egyet, összeesett.
- Értem, tehát ön ezt tenné, ha megtámadnák. – szólt a felügyelő.
- Igaz, ha hagyja magát, hamarabb szabadul. – reagált a történtekre Chris.
- Ezzel a feladattal a szervezők, az indulók állóképességére kíváncsiak. – magyarázta Xellos.
- Akkor ez az iménti nem lehetett túl meggyőző. Alig várom, Filia miként birkózik meg ezzel.
Többen elég érdekesen oldották még meg ezt a feladatot. Egyik induló például visítva elszaladt a helyszínről. Míg egy másik inkább odaadta minden értékét a támadójának. Most elérkezett Filia megtekintése. A fiatal Phole állt elé, és mint az előzőek, ő is eljátszotta testével, hogy útonálló.
- Ez a két segítőnek nem jelenthet gondot. – szólt Chris, miközben feszülten várta Filia reakcióját.
- Mért mondod ezt? – kérdezte Xellos.
- Útonállókként vettek rá minket erre az egészre.
Filia ekkor eddig ismeretlen női kecsességgel combja felé nyúlt.
- Jaj ne… - fogta fejét Xellos és Chris szintén, sóhajtva.
Az eddigi finomkodó eleganciát pedig felváltotta Filia inkább vadállat énje, és egy gyors mozdulattal lecsatolta fegyverét harisnyatartójáról. Azzal ordítva egyet, felképelte buzogányával Phole-t.
- Micsoda indulat! Olyan csodálatos! – olvadozott a gyönyörtől az éppen, nem csak az ütéstől szárnyakra kapó, fiatal segéd.
A pontozók tátott szájjal követték a fiú röppályáját, ami előttük ért véget. Mindegyikük a maximális 10 ponttal értékelte a szituációt. Társított vigyorukról azonban leolvasható volt, hogy a Filiától való félelem miatt tették mindezt.
- A következő feladatban kérdéseket teszünk fel a kisasszonyoknak. – ismertette a folytatást a felügyelő, és már oda is lépett Filiához – Mi a neve kedves?
- Filia vagyok.
- Nos, kedves Filia, milyen célból jelentkezett?
- Csupán arra gondoltam a hirdetésre tekintve, hogy kipróbálom magam. – válaszolt magabiztosan.
- Jó ötlet volt a fiúktól betanítani Filiának a szöveget. – alkotott véleményt Xellos.
- És mi az, amit a legjobban gyűlöl ezen a világon? – érdeklődött tovább a verseny felügyelője.
- Erre a kérdésre nem számítottak… - sóhajtott Chris.
- Legjobban… - kezdett remegni Filia – Gyűlölöm… a szörnyeket!!! – visította, és ez a düh éppen elegendő volt ahhoz, hogy sárkányfarka kibújjon szoknyája alól.
A nézők meglepetten bámulták a jelenséget. Ámuldoztak, egyesek hüledeztek a látványtól. Filia pedig levörösödve attól, hogy mindenki őt nézi, megdermedve állt. Chris és Xellos a segítségére siettek, és próbálták eltakarni a papnőt a kíváncsi szemek elől. Pár perc feszültség után, végre csitultak a kedélyek. Filia ismét sárkányfarka nélkül állt az emberek előtt. El akartak inkább sietni a helyszínről, de a zsűri elnöke megakadályozta ezt:
- Várjanak! – szólt a férfi, és felegyenesedett székéről – Kedves összegyűlt városbeliek, és Lofatián kívüliek! A négytagú zsűri egyöntetűen ezt a Filia nevű papnő kinézetű lányt választotta városunk különleges szépségének!
A tömeg tapsolni kezdett, Filia odasétált, átvette a díját. A kézfogásnál a zsűri elnöke még megjegyezte:
- Kitűnő ötlet volt öntől kedves, hogy papnőnek öltözzön! – rázta kezét elismerően.
- Az ön heves természete, - szólt egy másik pontozó - és a papnő jelmeze tökéletes ellentétet tükrözött.
- Ez elnyerte a zsűri tetszését. – fejezte be a szavak osztását a zsűri elnök – Igaz, nekünk rossz már a szemünk, és innen nem láttuk, mi volt az az incidens a végén.
- De kérem, én tényleg papnő vagyok. – jelentette ki értetlenül Filia, és egy 180°-os fordulattal elsétált a láda arannyal.
- Nahát, erős karok lehetnek, ha elbírják a telipakolt ládát. – csodálkozott a harmadik zsűritag.
- Mondjuk a buzogánya sem lehetett könnyű. – pislogott szintén a negyedik pontozó.
Ekkor mind a négyüknek elkerekedett a szeme.
- Ez tényleg egy papnő volt??? – kurjantottak fel egyszerre, és rohantak megelőzve Filiát, eléálltak:
- Nem mehet sehová! – tartotta fel a zsűri elnöke, mire Chris, Xellos, valamint Phole és Aonel is odasiettek – Ha ön tényleg papnő, akkor nem lehet Lofatia lakosa!
- Nekünk nincsenek papnőink! – kontrázott egy másik zsűri.
- Márpedig, ha ön nem lofatiai, akkor nem indulhatott volna a versenyen! – támadta tovább Filiát a következő pontozó.
- Erről mért nem tájékoztattatok minket? – nézett szúrósan Chris a két felkészítő férfire.
Filia dühében ordított egyet, eldobta a ládát, és Aranysárkánnyá alakult. Tört-zúzott maga körül. A nézők, és a zsűritagok fejvesztve menekültek a várástérről.
- Én nem tudtam erről! – futott társa mellett a fiatal Phole – Mért nem olvastad el jobban a jelentkezési lapot?!
- Nem tűntették fel nagy betűkkel, így nem törődtem vele, csak kitöltöttem! – válaszolt menekülve Aonel.
- Végetek ezért!!! Lejárattatok egy egész város szeme láttára!!! – dúlt Filia a méregtől.
Xellos és Chris valamivel távolabbról figyelte mindezt, egy biztonságos helyről.
- Ezek ketten jól megcsinálták a baj szegény Filiának. – szólt Xellos.
- Megérdemlik, amit kapnak. – mondta Chris.
Eközben a két menekülő egyén beviharzott az egyik még épen maradt fogadó ajtaján.
- Úgyis megtalállak titeket!!! – visított torkaszakadtából Filia, és újabb házakat rombolt le Fénysugarával.
- Le kéne nyugtatni. – jegyezte meg Xellos.
- Én ugyan a közelébe nem megyek! – rémült meg az ötlettől Chris.
- Én végképp. – reagált Xellos.
- Gyertek elő!!! – ordította Filia, és maga körül mindent a földdel tett egyenlővé.
…Folytatása következik…
|