Slayers Novelty - 15.
Slayers Novelty – Episode 15.
„Nyílt terepen hangoskodni nem ajánlatos, Még rátapad az emberre néhány haragos.
Ez történt csapatunkkal is nemrég. Üldözött minket a szédült nép.
Az erdőben utolérve minket, Személyemet egy anyó babonázta meg.
Csizmámból átok száll rám, És fölöslegesen fecseg a szám.
Ráadásul ez a banya mindent félreért. Lehet, hogy nagy árral fizetek szavaimért.”
15. (67.) rész: Vannak áruló és galád emberek. De csapatunk fölébük kerekedett!
- Mint azt mondtam már, ez a lány a gonosz cinkosa, és a társaival együtt a világvégét akarják elérni. – ismételte magát a főboszorkány.
- Ez érdekes történet… - vakarta állát Gourry, majd előugrott, kezét jelentkezve felemelte, és kiabálni kezdett a boszorkány felé – Elnézést! Mi lesz a vége?
Gourry rejtőző társai padlót fogtak. Az előttük felsorakozott nép pedig meglepve nézett felé. Végül Chris nyúlt ki a szőke zsoldos után, próbálva visszarántani:
- Arról volt szó, hogy csendben várunk Gourry úrfi!
- Ne haragudjanak! – bújt elő Amelia is – Kissé szórakozott mostanság. Folytassák nyugodtan, mintha meg sem láttak volna minket!
- Mi az? Csak hallani akarom a végét! – tiltakozott Gourry.
- Ez rólunk beszélt te ostoba! – intette le Zelgadis, előjőve a szikla mögül.
- Akkor meg pontosan azért! Sikerül a tervünk? – kérdezte izgatottan a hibbant harcos.
- Elkapni! – kiáltotta az anyó – Ez a lány cimborája!
- Mi? Csak engem? Velük mi lesz? – mutatott maga mellé Gorry, mire a szikla mögöttiek ismét padlót fogtak.
A sok felbőszült városlakó rohant az ifjú harcos irányába, aki ezt látva észbe kapott, és előrántotta kardját. Bátran vette fel a harcot a támadókkal, s rögtön segítségére sietett Zelgadis is pallosával.
- Egyikünk sem használhatja teljes erejét a kardjának. – mondta vívás közben Zel.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Filia, aki buzogányával szintén szétütött az emberek között.
- Még jó, hogy Filia kisasszony nem sajnál senkit. – jegyezte meg Chris.
- Papnő létére heves természetű. – szólt Ayden a visítozó Aranysárkányt nézve.
- Gourry kardja varázserővel bír nagy energiával, az enyém szintén ebből nyeri földön túli erejét. – magyarázta Zelgadis – De te… - viszont itt elakadt a szava azon, hogy Filia fegyverével hogyan repíti messzire a férfiak és nők hadát.
- Xellos rendesen felidegesített, le kell vezetnem a dühöm. – jegyezte meg női finomsággal a sárkány papnő.
- Csak azért figyelj oda, merre ütsz! – figyelmeztette Amelia, de későn, mert Filia éppen akkor ütötte fejen a mellette harcoló Gourry-t.
- Jaj! Nem volt eddig is elég ütődött? – nézte Ayden a földön elterülő harcost.
Gourry nyelve kint lógott, szemei spirál alakban köröztek, arca vörös volt. Mindezt az ütés váltotta ki.
Eközben az eddig idegenvezető férfi, a főboszorkányhoz sétált. Chris ezt észlelve sejtelmes tekintettel átvergődött a tömegen, és a megkötözött Lina széke körül lévő tűz mögé guggolt, onnan figyelte a társalgó férfit és anyót.
- Mire jutottál? – kérdezte a férfi, mire a nő bizalmasan fordult felé:
- Ítéletem szerint, halál rájuk! – mondta határozottan.
- Ez esetben besegítek. – mosolyodott el az alak, mire az anyó bólintott.
- Szóval végig ez volt a terv. – jött elő rejtekéből Chris.
A férfi hangosan, és önelégülten elnevette magát, mire a városlakók felé fordultak.
- Népem! – kezdte az alak.
Hőseink elképedve nézték a férfit egy sziklán állva, köré gyűlve az emberek, a főboszorkány pedig messzebbről figyelt. Gourry is magához tért.
- A népébe mi is beletartozunk? Hiszen segített idetalálni. – bambult a szőke fiú.
- Ha nem tűnt volna még fel barátaim, az úr végig az orrunknál fogva vezetett minket. – mondta Chris, miközben visszasétált a többiekhez, kijelentésére pedig Gourry az orrát kezdte tapogatva vizsgálni.
- Mire célzol? – érdeklődött Zelgadis.
- Az idegenvezetőnk nem csak Lina miatt hozott minket ide. – felelte Chris.
- Már megvan, honnan volt olyan ismerős az arca! – csapott tenyerébe öklével Ayden – Ez Bowy város polgármestere!
- De akkor mit akar tőlünk? – kérdezte Filia, aki ekkor ütötte le az utolsó velük maradt támadót öklével. Felcsatolta buzogányát, és közelebb sétált társaihoz. A magát peckesen kihúzó ember pedig folytatta ezalatt beszédét:
- A főboszorkányunk szerint a mellette ülő lány, - mutatta eközben a székben ülő Linát ujjával – a világ békéjét zargatja.
Minden szem Linára terelődött.
- Ostobák. – dünnyögte Zel reagálásképpen – Chris, szóval erre gondoltál az imént. – intézte ezt már az Aranysárkány felé.
Chris bólintott, mire Amelia így szólt:
- Ennek még mindig mi köze hozzánk?
- Hallgasd tovább a polgármestert, és választ kapsz. – mondta Chris.
- Ha hihetünk boszorkányunk szavának, - folytatta a férfi – világunk beszélybe sodorta ez a gonoszvérű, csapzott boszorkány, valamint az ott gyülekező társai. – most pedig hőseink felé mutatott, a tekintetek pedig követték kezének irányát.
- Mosolyogjatok! Mindenki minket néz! – vigyorgott Gourry.
- Ütődöttebb lett, mint volt. – szólt vízcseppel fején Ayden.
- Aljas rágalom! – idegeskedett Filia – Még hogy mi gonoszak?! – kezét körbefonva magán, reszketni kezdett – Szörnyekhez hasonlítanak minket?! Gyűlölöm a szörnyeket!!! – visította, mire a barlang remegni kezdett.
- Ezt ne csináld, ha lehet! Felébreszted a barlang szellemét! – utasította Chris.
- Miféle szellem? – érdeklődött Zelgadis.
- Legenda járja a környéket. Azt beszélik, hogy egy kísértet őrzi a barlangot. Ő bocsátotta rá a mágiaburkot is. – mesélte Ayden – Állítólag nincs egy éve sem, hogy ezt a sziklást választotta lakhelyének. Nem tudni, milyen erővel bír.
- Már csak ezt nem értem akkor, hogy a Linán lévő átok miként hat még. – szólt Amelia.
Eközben a nép Lina széke köré sereglett, miután az anyó eltűntette a körülötte lobogó lángokat. A vörös hajú lányt székestől felemelték, és kifelé, egy tágabb járatban vitték el.
- Utánuk! – kiáltotta Zel, mire a tömeg után siettek.
- Ameliának igaza van. – mondta Filia – Az átoknak már nem lenne szabad hatnia.
- Valószínűleg már nem is hat. – szólt Chris.
- Lina elméjét elegendő ideig mérgezte ahhoz, hogy most az átok nélkül is egy ideig működjön. – magyarázta Ayden.
- Ezek szerint Lina hamarosan magához tér. – jegyezte meg Amelia.
- Csak nehogy késő legyen. Ki tudja, mit akarnak ezek az emberek csinálni most vele. – mondta Zelgadis.
- Siessünk! – javasolta Filia – De hol van Gourry úrfi?
Nos igen, mikor mindenki elsietett, Gourry nem ment velük. Amelia visszaszaladt érte, és látta, hogy az egyedül maradt harcos alszik. Rángatva ugyan, de sikerült visszamenni vele a többiekhez. Nem sokkal később már a sziklás mögötti füves, fedetlen területre özönlött a tömeg. Máglyarakás volt látható nem messze, a tetején Linával. Amelia letette a szunyókáló Gourry-t.
- Mit tegyünk most? Varázsolni lehet már? – kérdezte odalépve társaihoz.
- A mágiára még mindig nem támaszkodhatunk. Úgy tűnik, a szellem birtokolja ezt a helyet is. – mondta Ayden.
- Akkor egyetlen ötletem van. – szólt Filia – Lina kisasszony! Vacsora! – kiáltotta, majd a többiekhez fordult: - Gyerünk, kiabáljatok ti is! Lina hátha elég éber már ahhoz, hogy erre felfigyel.
- Ez jó ötlet! – csillant fel Chris szeme – Akkor egyszerre!
- Lina!!! Vacsora!!! – üvöltötték mind, amit a nép meglepetten figyelt. Úgy tűnt, hatásos az ötlet, ugyanis Lina kezdett magához térni.
- Sikerült! – mosolyodott el Zelgadis.
- Mi?! Hol a vacsora?! És mit keresek én itt fent? – nézett körbe kétségbeesetten Lina.
- Gyorsan! – intett a polgármester a főboszorkánynak, aki erre begyújtotta a farakást.
- Hékás! Mi ez? – szörnyülködött Lina – Mért vagyok megkötözve?! Forró! Tűz! Tűz! Vízsugár! – kiáltotta, ám nem történt semmi.
- Lina! Nem varázsolhatsz! – kiabált felé Filia.
- Mit jelentsen ez?! Valamelyik okos tojás pattanjon fel ide, és oldozzon el! – kelt ki magából a gúzsba kötött lány.
- Máris! – ugrott fel Amelia Lina hátához, és eloldozta.
- Ne! Elkapni! – kiáltott a főboszorkány, mire a tömeg körbevette az égő farakást. Mind dühös tekintettel várták a két lány szökési próbálkozását.
„Végre magamhoz tértem, De bevallom nem ezt reméltem.
Égő farakás tetején ébredtem. Le kéne jutni gyorsan innen!”
…Folytatása következik…
|