04. Ez titok! â013 mosolyog Xelloss, és ismét eltűnik.

Mivel hőseink semmit nem tudtak az örökké változó palotáról, felkeresték Philiát.

Az aranysárkány elgondolkodott.

- Igen â013 jelentette ki végül Philia. - Hallottam róla. Az egyik kedvenc mesém- mosolygott.

Lina és Amélia padlót fogott.

Goury rámosolygott Philiára.

- Melyik?

Philia is hátast dobott.

Lina felpattant, hogy leüsse Gouryt, de Amélia meg előzte.

- GOURY! TE SE LEHETSZ ENNYIRE HÜLYE! â013 aztán vöröslő fejjel Philiához fordult. â013 Mond, mit tudsz róla?

- Hátâ026 - kezdte. â013 Tulajdonkép egy labirintus, amiben soha semmi sem ugyanaz. Például belépsz egy ajtón, és amikor vissza lépsz már egy teljesen más helyen találod magad. Az egyetlen menekülési lehetőség, ha szembe nézel a félelmeiddel.

- És valakinek sikerült már?

- Még soha senkinekâ026és nem is fogâ026

- Tessék? - bődült el Amélia.

Goury oda hajolt Linához.

- Amélia kezd rád hasonlítani, amikor dühös.

Lina egy ,, GOURYâ01D kiáltás kíséretében felképelte.

- Ha van valaki, akinek sikerülhet, az Zelgadis úrfi! - ordította Amélia.

- Nem, mert az hely csak a mesékben létezikâ026

- Ugyan Philiácska, te nem hiszel benne? â013 szólt a fejük fölül egy túlontúl ismerős hang.

Philia ijedten fel kiáltott és elő bukkant sárkány farka. Mérgesen nézett az előtte lebegő mazokura.

Xelloss csak vigyorgott rá félig lehunyt szemmel.

- Jó látni, hogy még mindig nagy hatással vagyok rád.

Philia elő kapta buzogányát és meg célozta a mazokut.

Xelloss időben érzékelte a támadást és feljebb lebegett, de nem volt ennyire ügyes Goury, akit viszont eltalált.

- Ejnye Philiácska, ilyet nem szabad- emelte intően mutató ujját Xellos.

Philia neki akart ugrani, de mindenki megdöbbenésére Amélia közéjük ugrott.

- Ne, erre nincs időnk! Xelloss! â013 fordult a mazokuhoz, az arcán túlságosan is kedves mosoly látszott. â013 Nem tudsz valamit az öröké változó palotáról?

Xelloss elmosolyodott.

- De, sokat.

A többiek egy emberként (és aranysárkányként) kiáltottak fel az örömtől.

- Merre van? â013 kérdezte reménykedve Amélia.

- Ez titok! â013 mosolyog Xelloss, és ismét eltűnik.

05. Félelmek?! â013 Piha! Mit nekünk félelmek?! 1/3.

- Na most mi lesz? Pontosan tudom mit csínálok kisasszony.

Ylorian csendben üldögélt Zel mellett és makacsul hallgatott.

- Várom a válaszod? â013 folytatta egyre ingerültebben a kiméra.

- Még egy szó és itt hagylak, és várhatod, hogy kifog kiolvasztani - mondta csendesen miközben tenyeréből újabb, lángocskák csaptak ki.

Zelgadis előtte állt, féloldalasan meg fagyva. Bal oldalát szabadon tudta mozgatni, míg jobb oldala a lábától egészen a nyakáig meg fagyott. Jobb karja csak csuklóig fagyott meg. Pont olyan pózba, mintha ki akarná rántani a kardját.

- Miattad fagytam meg! â013 háborodott fel a kiméra. â013 Kötelességed, hogy segíts.

- Na álljon csak meg az a papi menet! â013 hagyta abba Zelgadis olvasztását Ylorian. â013 Ki mondata, hogy állj mellém, ha fel húzom magam körül a jég pajzsot?

- Azt se mondtad, hogy tudsz ilyet! És folytasd, vagy nagyon dühös leszek!

- Ne parancsolgass, mert fel löklek, és ezerfelé törsz! â013 de azért folytatta. â013 Nah, ha már úgy is itt ülünk, beszélgessünk?

Zelgadis elgondolkodott, aztán vállat akart vonni, de elfelejtkezet kényszerű helyzetéről, és a fél oldalas mozgás miatt elvesztette az egyen súlyát.

Szerencsére Ylorian időben elkapta, és fel állította.

- Huh â013 sóhajtott egyet Ylorian. â013 Ez meleg volt.

- Szerintem inkább hideg â013 jegyezte meg fél mosollyal az arcán Zelgadis.

Ylorian elnevette magát, a szóviccen.

- Nah. Komolyra fordítva szót, kik voltak ezek a fickók?

- Szerintem a hasonlókép járt emberek, vagy az utódaik.

- Ilyen alapon akár egy egész társadalom is kifejlődhetett.

- Attól tartok én is.

Egy óra múlva mire végre Zelgadis is kiolvadt. Leült pihenni.

- Eddig egy félelemmel sem találkoztunk, jobb lenne minél hamarabb túl esni rajta.

- Enni kéne, napok óta csak falatkákon éllek â013 sóhajtott a nő.

- Nem hiszem, hogy bármit is találunk itt- nézett körbe Zelgadis. â013 Itt csak kopár falak vannak.

- Akkor ezt figyeld â013 kacsintott, és leterítette a köpenyét a földre. Fölé emelte két nyitott tenyerét és mormogott valamit.

Zelgadis meglepődötten, mégis elismerően nézett a köpenyre ahol finom húsok, sütemények gyümölcsök és két kancsó illatos tea jelent meg.

Ylorian lepillantott.

A köpenyen ételnek nyoma sem, hanem egy megtermett sámánpók gubbasztott ott. Akkora volt mint egy ember feje. És sötét tekintetét a lányéba fúrta.

- Zelgadis!

- Elismerem ezt tényleg remek varázslat. Nem is gondoltam volna- kezével a pók felé nyúlt és úgy csinált, mintha elvenne valamit.

A Villám Istennő szent nevére! Nem látja! â013 gondolta kétségbeesetten.

A sámánpók ekkor meg fordította nagy fekete szőrös testét, és elindult a mit sem sejtő Zelgadis felé.

Ylorian mindig is gyűlölte a sámánpókokat, és már az említésüktől is a hideg rázta. Hirtelen fel pattant és páros lábbal ráugrott a szemtelenül ráérősen baktató pókra.

- Hé! â013 kiáltott fel Zelgadis. Dühösen nézet fel a nőre â013 Ezt miért csináltad?

Ylorian elkerekedett szemmel bámulta a kimérát.

- Megmentettelek!

- Mégis mitől? A teától?

Ylorian lenézett. Nem a pók szétroncsolódott maradványain állt, hanem egy cserép korsóén. És a belőle kifolyó tea rendesen eláztatta a köpenyét, amiből jutott rendesen Zelgadisra is.

A varázslat sikerült, csak a félelmei játszottak vele.

- Oh, túl vagyok az elsőn- ült le leforrázottan.

- Tessék?

- Az ételek helyet, egy hatalmas sámánpókot láttam, ami meg elindult feléd.

Zelgadis értetlenül nézett rá.

- Sámánpók?

- Te nem ismered igaz? Na akkor vázlatosan: egy emberfej nagyságú fekete mérges pók, a mérge gyors és kegyetlen. Általában kis testű állatokra, vadászik, de az igazán nagyok kis gyermeket is megtámadnak. Szerencsére nagyon ritkák, de én nagyon félek tőlük.

- Egyezzünk meg- szólt Zelgadis határozottan. â013 Ha bármelyikünk furcsán kezd viselkedni a, másik figyel rá, ne hogy baja essen. Áll az alku? â013 nyújtotta felé a kezét.

Ylorian elmosolyodott, hálásan szorongatta meg Zelgadis kezét.

Csendben haladtak, amikor kiértek egy tisztásra.

- Ez meg mi?- néztek körbe meglepetten.

Zelgadis meglátta barátait.

Nem mesze tőlük sétáltak.

- Ki jutottunk!- vidult fel Zelgadis. â013 A barátaim! â013 futva indult feléjük.

Ylorian abba az irányba nézett amerre Zelgadis elindult, de ő nem látott senki mást.

- Oh, neâ026 - suttogta Ylorian, és Zelgadis után iramodott.

- Amélia! â013 kiáltotta boldogan Zelgadis, miközben futott. â013 Lina! Goury! Philia!

Barátai megálltak, amikor majdnem oda ért.

Boldog volt, hogy újra láthatja őket, amikor előlépett Goury és felemelte az öklét.

Zelgadis egyenes beleszaladt Goury öklébe. Az ütés ereje a földre taszította. Biztos volt benne, ha nincs kőből, akkor összetörik az arccsontja.

- Mit képzelsz magadról kiméra? â013 magasodott fölé Goury, és egy hatalmasat rúgott Zelgadis gyomrába.

Zelgadis fájdalmában összegömbölyödött, mint egy gyerek.

- Amélia â013 nyögte.

A hercegnő Goury mellélépett, és kedves arcán gonosz lekezelő mosoly jelent meg.

- Mit gondoltál kiméra? â013 a kiméra szót különösen gúnyosan ejtette ki. â013 Hogy egy hercegnő összeadja magát egy hozzád hasonló korccsal?

Lina is fölé, állt.

- Most, már értem, hogy Rezo miért változtatott téged kimérává. Lehet, hogy ronda és büdös vagy, de legalább van így valami hasznod is.

Zelgadis döbbenten nézett fel barátai vicsorgó arcába.

- De énâ026 - nyöszörögte kétségbeesetten, szemeibe könnyek gyűltek. â013 Azt hitem szeretek?

- Alig vártuk, hogy megszabaduljunk tőled! â013 rikoltotta a képébe Philia.

Zelgadis rémülten nézett az acsarkodó sárkánylányra. Az örökké kedves Philia is így beszél vele? Pedig ő Valgaavot is szereti, pedig ő el akarta pusztítani a világot.

- És azért mert, volt képed visszajönni â013 suttogta Goury vészjóslóan magasba emelve a fény kardot. â013Halállal fizetszâ026

Zelgadis nem mozdult, csak nézte őket, és sírt.

- Sírj! Csak sírj! â013 nevetett kegyetlenül Amélia.

Zelgadis behunyta a szemét. Várta a halált.

06. Félelmek?! â013 Piha! Mit nekünk félelmek?! 2/3.

Ylorian Zelgadis után futott, de meg botlott, és egy hatalmasat vágódott. Nyögve tápászkodott fel. Hátra fordult, hogy meg nézze miben botlott el, ésâ026 tátva marad a szája.

- A botom! â013 ragyogott fel az arca, amint meglátta a fűben heverni szeretett varázsbotját. Kb. másfél méter hosszú vékony botot. A bot alapszíne feketés- zöld, amin tökéletesen megmunkált mana kristályból olvasztott rúnák díszíttek.

Boldogan ragadta meg, és érezte magában azt a semmivel sem összehasonlítható erőt. Igen, ez az ő elveszetnek hit varázs botja.

Tekintetével Zelgadis - t kereste. Rémülten vette észre, hogy a kiméra a földön fekszik, és négy ember állja körbe.

Mind nevettek, és kiabáltak rá. Embernek tűntek, de volt valami furcsa bennük. A mozgásuk! Hol gyorsabban, hol lassabban mozogtak. Szörnyek villant át az agyán, és botját harcra készen szorongatva futni kezdet feléjük.

És a szőke harcos, egy fénylő fegyvert a magasba, hogy lesújtson vele Zelgadis - ra.

Elkerekedett szemmel nézte.

- A mennyszaggató*? â013 gondolta hirtelen. â013 Nem Lianora soha nem adná ki a kezéből. Meg ölni pedig lehetetlen.

- JÖVÖK! â013 kiabálta miközben elrugaszkodott és átugrott Zelgadis fölött. Botjával ráhúzott a meglepett harcos mellkasára, aki azonnal szertefoszlott.

Zelgadis kinyitotta a szemét.

Barátai Ylorian - nal harcoltak, aki egy botot forgatott mesterien.

Philia támadt hátulról a nőre buzogányával.

Ylorian, megfordult és lendületből sújtott le a sárkánylány szőke fejére, aki egyszerűen csak szertefoszlott.

- Ne csak heverész! â013 kiáltotta neki a nő. â013 Segíts!

Zelgadis nyöszörögve állt fel. Rettenetesen fájt a hasa és az arca.

Amélia ugrott elé, arcán tébolyodott kifejezéssel.

- Pusztulj! â013 sikította és Zelgadis - ra vette magát, de mielőtt elérhette volna szerte foszlott.

Ylorian miután lecsapta az ál Linát, Zelgadis - hoz indult.

Zelgadis a földön ült kardja markolatát kétségbeesetten szorongatta.

- Megöltem őt â013 nyöszörögte.

- Nem. A félelmedet.

Zelgadis könnyes szemmel nézett fel.

- Mi? De hátâ026 - nézett körbe.

- Lefogadom, hogy amint a barátaid megtudják, hogy mi történ azonnal indulnak a meg mentésedre.

- Ugyan miért tennék? Csak egy korcs vagyokâ026Aaauuuooo!!! â013 kiáltott fel, ahogy Ylorian szó nélkül fejbe csapta. â013 EZT MEG MINEK CSINÁLTAD!!!!! â013 pattant fel ordítozva.

- Na végre â013 mosolyodott el Ylorian. â013 Így szeretem. És a kérdésedre válaszolva, azért mert egy taplógomba vagy â013 mosolyodott el.

- Minek neveztél?!

- Azért, mert azt hiszed, hogy kék vagy, nem szeretnek a barátaid? Hogy nem lehet szeretni? Én megszerettelek ez alatt fél nap alatt. Úgyhogy egy fintor, egy pofon. Tessék beletörődni!

Erre gyere.

Zelgadis leesett állal nézett a sarkon forduló lány után.

Ylorian nagy svunggal indult meg, de megtorpant. Ártatlan mosollyal fordult meg.

- Öâ026 merre, azaz erre?

Mennyszaggató* - Herlion nevű világban élő Lianora császárnő fegyvere. A legenda szerint maga A Villám Istennő egyik villámából kovácsolták. A kard hatalmas és vakítóan fehér, erősebb és ragyogóbb még a fényfegyvereknél is. Formára egy díszes kétélű pallos és másfél méteres, és a markolatnál két férfitenyérnyi széles. Nevét onnan kapta, hogy amikor Herlion a sötét isten Laâ019 granâ019 nas ellen harcolt, igazán kihasználták a fegyver erejét, és szó szerint felszaggatta az eget évezredekre lakatlanná tette a területet.

07. Xellos, te álnok mazoku!

Amélia döbbenten nézte azt a helyet ahol Xellos eltűnt.

- Na jó, elviszlek titeket â013 hallották a hangját, de mielőtt bárki bármit mondhatott volna elteleportálta őket egy ismeretlen barlang folyosóra.

- UTÁLLAK XELLOSSS!!! â013 találta meg első ként a hangját Amélia.

Mindenki döbbenten nézet rá.

Philia durcásan elfordult.

- Én szoktam ezt mondani â013 motyogta az orra alatt.

Xellos értetlenül nézett a nagyon dühös Améliára.

- Hát nem Zelgadist akartátok meg keresni? Csak tessék, keressétek. Ha már úgy is itt vagytok a palotában.

- OH, TE CSÓTÁNYT, TE!!!!!! â013 üvöltötte most már Philia. â013 TUDTAM, HOGY TERVEZEL VALAMIT!!!!!!!

Xelloss ártatlanul? nézett a kis csapatra.

- Ti akartatok ide jönni â013 mondta mosolyogva. â013 Én csak segíteni akartam.

- XELLOSS, TE ÁLNOK MAZOKU!!!!! â013 kiabálták kórusban, a lányok, mert szokás szerint Goury semmit nem értett.

- Hát búcsúzom â013 vigyorgott Xellos, de nem tűnt el, csak lebegett a levegőben, és egyre kellemetlenebbül érezte magát.

- Nem azt mondtad, hogy mész? â013 gúnyoldott Lina.

Xelloss percekig hallgatott, arca megnyúlt, a mosoly utolsó foszlánya is eltűnt. Aurája hirtelen fekete lett, de most sem történt semmi látható.

A csend egyre feszültebbé vált.

- Nem tudok â013 nyögte ki végül.

A csapat többi tagja rémülten összenézett.