4 r�sz: Azok a k�l�n�s esem�nyek.

Az erd�ben Zelgadis kis �rint�sekkel k�nyszer�tette Angelt kuncog�sra, �s gyeng�den mag�hoz �lelte a l�nyt. Angelnek esz�be jutott mit �g�rt Xellosnak, �s a boldogs�g elt�nt arc�r�l. „Vajon hogyan szereznem meg Zelgit�l a kardj�t. Biztos, hogy nem adn� k�lcs�n se. De minden k�ppen meg kell szereznem ma �jszak�ig. De hogyan?” - Gondolta Angel, �s arca egyre szomor�bb lett. „Angel j�l vagy?” - K�rdezte Zel a l�nyt, �s szorosabban mag�hoz h�zta. „Semmi bajom sincs Zel.” - „Ennem �r�l�k.” - S�hajtott Zelgadis, �s Angel bar�tja mellkas�ra d�lt. A f�rfi gyeng�den �t�lelte bar�tn�j�t, �s f�ktelen boldogs�g l�ngolt szemeikben, nem tudv�n eltelni m�morukkal. Zelgadis epekedve n�zett Angelre, �s �reztett�k egym�ssal a szeretet�ket. A 2 szerelmes eg�sz nap kettesben volt, �s csak este t�rtek vissza a kast�lyba. Ahol Lina m�r bele unt a v�rakoz�sba, hogy v�laszt kapjon k�rd�s�re. „Mondd csak Angel Diablo visszat�rhet, vagy sem?!!!” - „Nem tudom Lina. �s ha megk�rhetn�lek ne kiab�lj velem!” - A 2 l�ny hossz� ideig egym�shoz sem sz�lt a m�regt�l. K�s�bb Angel vacsor�t k�szitett bar�tainak, �s er�s altat�t tett Gaurry meg Zelgadis �tel�be. Amikor a 2 f�rfi �lomba zuhant, Am�lia meg Lina vitt�k �ket az egyik szob�ba. Hamarosan minden elcsendes�lt, �s Angel a szob�ba ment. A l�ny megszerezte a 2 kardot, azzal az erd�be sietett. �jszaka a t� mellett Angel csak v�rt Xellosra, �s agg�dott bar�tai�rt. „Csak hogy itt vagy! Elhoztad a kardokat?” - A f�k k�z�tt Xellos t�nt fel, �s meg�llt a l�nnyal szemben. „Igen itt vannak, de miel�tt odaadn�m �ket, szeretn�m tudni mi�rt kellenek neked?” - „Ad �t a kardokat!” - „Soha! El�bb tudnom kell mire k�sz�lsz vel�k.” - „Arra, hogy felhaszn�ljam a f�ny, a t�z, �s a d�moni er�vel rendelkez� kardokat Diablo �letkelt�s�re!” - Sz�lt Xellos, majd k�dd� v�lt... A fi� felt�nt a l�ny h�ta m�g�tt, �s folytogatni kezdte Angelt. „�n bolond hogy b�zhattam meg egy percig is ebben a Xellosban.” - Gondolta Angel, �s el�jult... A f�k k�z�tt egy �rny�k jelent meg, �s h�tba t�madta a fi�t. Xellos a r�m�lett�l elt�nt, �s Angel �jultan fek�dt a f�ld�n. „M�g szerencse, hogy itt j�rtam.” - Gondolta az �rny�k, �s a holdf�ny megvil�g�totta test�t. Yellow nagy nehezen a kast�lyba vonszolta az �jult l�nyt, �s a kardokat is mag�val vitte. Hajnalkor Angel mag�hoz t�rt, �s abba a szob�ba ment, ahov� Lin��k a fi�kat vitt�k. Ott furcs�llta, hogy Zelgadis �lm�ban besz�l. „Gyere csak Angelk�m, sz�ps�gem!” - A l�ny teljesen elpirult, hogy Zel �ppen r�la �lmodik, �s felkeltette Zelgadist, majd mindent elmondott mi�rt altatta el �t �s Gaurryt. „Angel ezt nem hittem volna r�lad. Te t�nyleg?...” - „Bocs Zelgi, de Xellos azzal fegyegetett, ha nem szerzem meg a kardokat neki, mindny�jatokat meg�l. �s...” - „�s csak minket akart�l megv�deni t�le. Igaz?” - A f�rfi kiss� elszomorodott, �s a l�ny bar�tj�hoz b�jt. „Igen, �s t�nyleg csak seg�teni akartam...”

„Meg�rtem Angel. De Xellosban soha nem lehet megb�zni. El�g j�l ismerem ahhoz, hogy tudjam.” - Sz�lt Zelgadis, �s gyeng�den a l�ny haj�ba t�rt. Angel szem�b�l k�nnyek folytak, �s a f�rfi szoros �lel�se hamar megnyugtatta a pityerg�s l�nyt. A 2 szerelmes egym�sra n�zett, majd az erd�be mentek. Ek�zben az erd� m�ly�ben az egyik r�ka v�delmez� egyed�l pr�b�lta eloltani a l�ngol� bokrokat, amit bizony�ra Ronno, Dilger vagy Azul gy�jtott meg, hogy elpusztitsa az erd�t. Vulpina v�ratlanul egy ny�sz�rg� hangra lett figyelmes, �s egy haldokl� k�ly�k r�k�t tal�lt a bokor alatt. A kicsi sebes�lt �s gyenge volt. Vulpina karjaiba vette, �s titokban �polta �t a kast�lyban. Ezalatt a t�n�l Angel csak hallgatta, ahogy Zelgadis git�rozik. A l�ny bar�tja v�ll�ra d�lt, �s midketten elmosolyodtak, ahogy tekintet�k tal�lkozott. Zelgadis letette git�rj�t, azzal �t�lelte bar�tn�j�t, �s megcs�kolt�k egym�st... A f�rfi Angel kez�hez �rt, �s a leheletszer� �rint�s �r�mteli szorit�ss� szenved�lyes�lt... Az idilli pillanatot Dilger t�rte meg, �s a l�nyra vetette mag�t. Zelgadis el�r�ntotta kardj�t, �s p�rbajoz�s kezd�d�tt a farkasember �s k�zte. Angel bevetette z�ld m�gia tud�s�t, �s Dilger beh�zott farokkal menek�lt vissza a s�r�be. De v�ratlanul Azul jelent meg, �s Angel r�k�v� v�ltozott. A k�k farkas a feh�r r�k�ra t�madt, �s Zel sehogyan se tudta megv�deni Angelt Azult�l. A farkas leter�tette Angelt, majd elt�nt. A r�ka fel�lt�tte r�kaember alakj�t, �s Zelgadis egyre idegesebb lett mikor Ronno is felt�nt. A fi� k�r�l feket�s f�st k�gy�zott, �s szinte mindent elbor�tott a s�t�ts�g. Zel szem el�l vesztette Angelt, �s a f�rfi egyre jobban agg�dott a l�ny�rt. Ronno h�tulr�l fojtogatta Angelt, �s a l�ny szemeiben egyre csak gy�lt a f�lelem. „Sikolts csak �gy se hallja meg senki.” - Sz�lt a fi�, majd elengedte szor�t�s�b�l a l�nyt, �s pofon v�gta a r�ka l�nyt. Ronno a tehetetlen Angelbe r�gott, majd egyre er�szakkosabb lett. Az �t�s er�ss�ge miatt Angel egy f�hoz csap�dott, majd �sszerogyott f�jdalm�ban. „Sz�val csak ennyit tudsz. �n enn�l t�bbet v�rtam a r�k�k v�delmez�j�t�l.” - Sz�lt a r�ka sr�c, majd megcs�kolta a f�jdalmakkal k�szk�d� l�nyt. Azzal elt�nt. A s�t�ts�g elm�lt, �s Zelgadis karjaiba vette az �jult Angelt. Este Angel mag�hoz t�rt, �s csak Zelgadis �lt mellette egy sz�ken, fogva a l�ny kez�t. „Angel jobban �rzed m�r magad?” - „Igen, de mi�ta vagy itt mellettem?” - „Mi�ta el�jult�l a sebekt�l.” - Angel elszomorodott, �s lassan fel�lt az �gyban. Ekkor j�tt be Vulpina a k�ly�kr�k�val, �s m�r mindent tudott az esem�nyekr�l. „Vulpina ki ez a k�ly�k?” - K�rdezte Angel, �s a l�ny a kicsihez fordult: „Fox kimenn�l egy percre.” - „Persze anyu.” - Sz�lt a kicsi, �s sietve ment ki Angel szob�j�b�l. „A kicsit befogadtam, �s a Fox neved adtam neki. Mert nem akarom, hogy a Jonathen n�v eml�keztesse �t arra, hogy �rva.” - „�gy m�r �rthet� mi�rt nevez t�ged az anyj�nak.” - Sz�lt Zel, �s Vulpina elhagyta a szob�t. A f�rfi a l�badoz� l�nyra n�zett, majd k�zelebb hajolt, �s arcon cs�kolta bar�tn�j�t. Zel fel�llt a sz�kb�l, �s k�sz�lt � is elhagyni a szob�t...

„Ne menj m�g!” - Sz�lt ut�na halkan Angel, �s bar�tja elmosolyodott, majd visszafordult. A f�rfi eg�sz �jjel bar�tn�je mellett �lt, �s le ne tudta venni pillant�s�t az alv� Angelr�l. Az �jszaka k�zep�n Angel fel�bredt, �s alv� bar�tj�ra n�zett. A l�ny szel�den elmosolyodott, majd egy takar�t ter�tett Zelgadisra, �s a l�ny visszaaludt. Hajnalban Zel felkelt, de nem l�tta sehol Angelt, �s agg�dni kezdett �rte. Hirtelen Zelgadis orr�t �rdekes illatok csapt�k meg, �s a l�ny j�tt vissza a szob�ba. „J� reggelt �lomszusz�k! M�r att�l tartottam, hogy nem �bredsz fel.” - Sz�lt Angel, �s bar�tja csod�lkozott, hogy a r�ka l�ny behozta neki a reggelit. „Eml�kszel Zelgi? �gy ismerkedt�nk meg n�h�ny h�nappal ezel�tt.” - A f�rfi �rtetlen�l n�zett Angelre, majd felnevetett, ahogy esz�be jutott, hogyan tal�lkozott a l�nnyal. Angel mag�ra hagyta bar�tj�t, �s az erd�be ment. Ek�zben az erd� m�ly�n Vulpina gondoskodott Foxyr�l, �s a kisr�ka saj�t anyj�nak tekintette a l�nyt. „Edd meg ezt Fox!” - „F�jj! Nem kell!” - „Edd csak meg!” - „Ut�lom!” - „Hogy mondhatsz ilyet, amikor meg se k�stolod?” - „K�nnyen. Kinyitom a sz�m.” - „Te kis szemtelen! Ha besz�lni tudsz, l�ssuk, hogyan tudsz enni.” - Sz�lt Vulpy, �s lefogta a k�lyk�t, majd t�mni kezdte bel� a p�r�t. De Foxnak nem tetszet a dolog, �s pr�b�lt kiszabadulni a l�ny szor�t�s�b�l, de eredm�nytelen�l. A tiszt�sn�l Angel egyed�l �ld�g�lt egy far�nk�n, �s csak mosolygott mag�ban, ah�nyszor Zelgadisra gondolt (, hiszen folyamatosan csak Zel j�r a fej�ben. A l�ny annyira el volt m�ly�lve gondolataiban, hogy �szre sem vette a k�zeled� Dilgert, �s a farkasember kardj�val a l�ny mell� suhintott. Angel szerencs�j�re a kard a fat�rzsbe f�r�dott, �s nem bel�... Angel r�m�let�ben felsikoltott, �s elrohant. Dilger a l�ny ut�n vetette mag�t, �s kardj�t Angel fel� haj�totta. A r�ka l�ny megbotlott, �s m�ly seb l�tszott l�b�n a kard miatt. Angel a f�lelemt�l megdermedve, csak reszketett, �s szinte meg se mert mozdulni a farkasember gonosz vigyor�t�l. „Most v�gem van.” - Gondolta Angel, �s szemeit lehunyta a riads�gt�l, �s v�rt. V�ratlanul ismer�s hangot hallott: „Angel tarts ki! J�v�k!” - Zelgadis volt az, �s kardj�val Dilgerre t�madt. A farkasember nem kock�ztatva visszamenek�lt az erd�be. „Angel j�l vagy?” - Sz�lt Zel, �s felseg�tette a sebes�lt l�nyt. „Semmi bajom. Csak a l�bam.” - „V�rj csak seg�tek.” - Sz�lt, �s feh�r m�gi�val begy�gy�totta a l�ny seb�t. Angel kiss� elpirult, amikor bar�tja felvette �t, �s visszamentek a kast�lyba. Ott Angel teljesen elpirult, mikor bar�tja megjegyezte, hogy �ttermet kellene nyitnia, ha ilyen csod�san f�z. Zelgadis le nem tudta venni szem�t bar�tn�je �des mosoly�r�l, kedves tekintet�r�l, folytonosan pirul� arc�r�l. A kast�lyban mindenkinek felt�nt, hogy Angel meg Zelgadis milyen k�zel �llnak egym�shoz. De Am�lia ezt rossz n�ven vette, �s mindent megpr�b�lt, hogy mag�ra vonja a f�rfi figyelm�t. De rem�nytelen�l. Seg�ny kisl�ny, csak k�nos helyzetbe tudta mag�t hozni Zelgadis el�tt, a folytonos arcra es�s�vel.