1 rész: Ismerkedés a fehér róka lánnyal.

Este lett mire Lina kis csapata egy városba ért, és egy fogadóban töltötték az éjszakát. Az éjszaka közepén egy árnyék ment be Zelgadis szobájába, és halk léptekkel ment az ágy felé. A telihold fénye megvilágította az árnyékot, és a lányról eltűntek az árnyak. A lány egy levelet hagyott az alvó Zel kezében, és azzal köddé vált. Reggel a nap sugarai ébresztették fel Zelgadist, és a férfi nagyon meglepődött mikor olvasni kezdte a levelet: „Kedves Zelgadis Greywords szeretnénk a segítségedet kérni egy fontos ügyhöz. Az egyik csapat társunk elvezet téged és a barátaidat a rókák erdejébe. Üdv a rókák védelmezői.” - „Csak hogy felébredtél Zelgadis!” - Szólalt meg egy vidám női hang, és a férfi az ajtó felé fordult. Zel megpillantotta Angelt a fehér róka lányt, és kissé elpirult a lány kuncogásától. A férfi kissé furcsállta, hogy a lánynak ősz haja, lilás szeme, hófehér bőre, fehéres ruhája, fehér róka füle és farka van. Zel csak bámulta a lányt, és 1 percébe telt mire leesett, hogy a lány tálcán hozta neki a reggelit. „A nevem Angel, és a csapat társaim kértek meg rá, hogy megkeresselek. Ha meg kérhetnélek rá ne bámuljál!” - „Bocs!” - Szólt Zelgadis, és elfordult nehogy Angel észre vegye, mennyire elpirult. A lány kiment, és Zelgadis nagyot sóhajtott, majd reggelizni kezdett. Később Zelgadis barátai mind tudtak a rókák védelmezőiről, és hamar elhagyták a várost. A kis csapat követte Angelt, és Lina sok kérdést tett fel a lánynak: „Mondd csak Angel mikor érünk az erdődbe? Mikor eszünk végre? Éhes vagyok. Kik azok a védelmezők?...” - „Lina kérlek ne légy türelmetlen. És még néhány hét amíg elérjük a szülőhelyemet.” - „Na szép, mondhatom gyönyörű...” - „Mit vártál Lina? Angel nagyon messziről jött, még szép, hogy hosszú az út odáig.” - „Te csak hallgass kőfejű!” - Szólt mérgesen a lány, és fáradt szemekkel nézett vissza a városra. „De jó lenne ott mindent meg enni!” - Gondolta, és Gaurry barátjába kapaszkodott a fáradtságtól. Dél volt mikor egy újabb városba értek. Mint mindig Lina meg Gaurry szörnyek módjával ettek, és Angel elszörnyedt a látványtól. „Zelgadis mondd csak Lina meg Gaurry mindig így esznek?” - „Igen, ahogy őket ismerem.” - „Biztos, hogy feketelyukból van a gyomruk.” - Gondolta Angel, és szégyellte, hogy ilyenekkel barátkozik. Angel villájára szúrta az utolsó virslit, és készült megenni, de Lina kikapta kezéből a villát. A lány szemei mérgesen kikerekedtek, majd villája Lina kezében köddé vált. A villára tűzött virsli láthatóvá vált Angel kezében, és a lány miután bekapta virslijét, megszólalt: „Lina neked nincs is szükséged a virslimre, mert én vagyok még nővésben, nem pedig te.” - „Te kis pimasz!” - „Most mit mérgelődsz Lina? Angelnek igaza van. Veled ellentétben ő áll nővekedés alatt.” - „Ki kérdezett téged Zelgadis?!” - „Attól még megmondhatom a véleményem.” -

„Imádom a ravasz, okos lányokat.” - Gondolta Zelgadis, és csak Angelre gondolt.

Linában meg forrt a méreg, és nem vette jó néven, hogy Angel aki majdnem a legkisebb a csapatban neki volt igaza. De a lány hamar hozzászokott, és tovább fosztotta ki az étterem étkészletét. Ahogy Lina meg Gaurry befejezték az evést, rögtön tovább indultak, de Lina meg Gaurry nem örült ennek, és este lett mire egy erdőben letáboroztak. Zelgadis csak Angelt nézte, és mindig elvörösödött, mikor a lány ránézett, nevetett, kuncogott, amikor hozzá szólt. A lánynak nagyon megtetszett küldetésének célja, és feltűnően sokat tudott meg Zelgadisról. A lány sokat beszélgetett barátjával, és Zel mélyen Angel lila szemeibe nézett. A lány kissé elpirult, mikor Zel megérintette a kezét... Angel Lináék felé nézett, majd ismét Zelre. A férfi közeledett Angelhez, és a lány remegő testtel, és hevesen lüktető szívvel hátrált, tartva attól amire gondol. Angel teljesen elpirult, mikor Zelgadis 2 tenyere közé vette a lány arcát, és Angel kissé megborzongott, ahogy a férfi sötétkék szemeibe nézett. Zelgadis kissé elszomorodott, majd arcon csókolta a lányt, aztán barátai felé ment. Angel szíve megdobbant, és mély sóhajjal megkönnyebült. Amikor a nap láng vörösen lenyugodott a hegyek mögött, lassacskán sötétbe öltözött az égbolt, és fekete kabátján fényes csillagok díszelegtek. A tisztáson Lina kis csapata tüzet rakott, és Zelgadis csak Angelt várta, mikor ér vissza a tűzifakeresésből. „Zelgadis gyere már! Kihül a kaja!” - „Előbb megvárom Angelt!” - Szólt vissza Linának Zel, és kissé elszomorodott, majd barátai felé fordult. „Zel te tényleg megvártál?!” - Szólalt meg a visszaért lány, és Zelgadis vörös arccal nézett rá. „Angel már kezdtem aggódni érted.” - „Egy kicsit sokáig tartott összegyüjteni a tűzifát.” - „Örülök, hogy nem esett bajod.” - Angel arca felragyogott, és elejtve a tűzifákat szorosan átölelte barátját. Zelgadis elpirult, és arca még jobban elvörösült, mikor barátnője megjegyezte milyan aranyos elpirulva... Zelgadis szíve hevesen kezdett lüktetni az öleléstől, és a férfi már biztosan tudta valami fellángolt benne a lány iránt. Zelgadis 2 percébe telt mire észheztért az öleléstől, és barátai felé fordult. Angel elpirult, mikor Zelgadis mellé ült, és a férfi le nem tudta venni tekintetét a lányról. Angel csak kuncogott, és néha - néha a fiú felé pillantott pirultan. Zelgadis keze ”véletlenül” hozzá ért a lány kezéhez, majd örömteli szorítássá szenvedélyesült. Éjjel Angel felriadt, és sírásban tört ki. Majd abba hagyta a pityergést, és barátjához bújt. Zelgadis felébredt, és megkérdezte: „Mi baj Angel?” - „Csak rosszat álmodtam, és már nem merek egyedül lenni.” - Angel Zelre nézett, és a barátja letörölte a lány szeméről a könnyeket, majd szorosan magához ölelte. Angel a meghatottságtól ismét könnyeket hullatott, és szívét öröm töltötte el egy férfi közelségétől. „Gyere velem Angel!” - Szólt hallkan Zelgadis, és kézen fogva mentek a tó felé. Ott nézték a telihodat és a csillagokat, majd egymásra néztek. Angel szégyelősen elfordította fejét, és csak kuncogott. Zelgadis gyengéden magához húzta, majd arcon csókolta a lányt. Angel teljesen elpirult, és csak kedves mosolya árulta el mit érezhett.

Zelgadis közelebb hajolt, majd megcsókolta a lány mosolygós ajkát. „Angel szeretlek mióta megláttalak, mert teljesen megőrjítesz.” - „Kérlek Zelgi ne csikizz!” - „Imádlak!” - Szólt, és megcsókolta barátnője nyakát. Angel teljesen megborzongott, és mindketten érezték a másik szeretetét. A 2 szerelmes egész éjjel együtt volt, és akkor mentek az erdő mélyébe mikor a nap felütötte fejét a hegyek mögül. Az erdő mélyében egy folyóra bukkantak, és egy fa alatt pihengettek. Angel Zelgadis mellkasára dőlt, és kezük folyamatosan összeért. Zel felsóhajtott, majd megcsókolta barátnője mosolygós arcát, és szorosan átölelte őt. A 2 szerelmes sietett vissza barátaihoz, majd folytották az utat Angel szülő helye felé. Angel elszomorodott, mert tudta, hogy nem tarthat kapcsolatot Zelgadissal az élet célja miatt. „Mi baj Angel?” - Szólalt meg Zel, és kezét a lány vállára tette. „Semmi bajom Zelgi.” - „Ennek örülök.” - Szólt, és mélyen barátnője szemeibe nézett. Angel szemei könnyeket kezdett hullajtani, azzal elrohant sírva a bánattól. Zelgadis utána sietett, és megkérdezte: „Angel mi baj van?” - „Csak az hogy a rókák védelmezője vagyok.” - „De mi ebben a baj?” - „Az hogy nem nagyon tudnánk együtt lenni az élet célom miatt!” - „Megértem. De ha akarod segítek neked...” - „Nem! Az életcélomat csakis a társaimmal tehetem. Mellesleg ismerek egy rókát akivel nagyon nem vagy barátságban.” - „Ki az?” - „Jillas!” - „Az a robbantós róka! De majd megkeserüli azt a napot amikor megszületett!!!” - Angel felnevetett, és barátja csodálkozott ezen. „Mi olyan vicces Angel?” - „Tudtam, tudtam! Utáljátok egymást! Ez a vicces!” - Szólt, és Zel is nevetni kezdett ezen. Azzal visszamentek barátaikhoz, és Angel már nem volt szomorú. - ”10 Napi” gyaloglás után Lina nem birta tovább, és felkiáltott: „Angel mikor leszünk már ott?!!!” - „Hagy gondolkodjam. Ha éjjel nappal folyamatosan megyünk akkor 5 napon belül ott leszünk.” - „Meghalok! Éhes vagyok!” - Kiáltott a lány, és Gaurry egyetértett Linával. Délben egy városba értek, és egy fogadóban pihentek meg. Zelgadis csak Angelt nézte, és észre sem vette, hogy Lina eleszi előle az ennivalót. A fogadóban Angel felismerte 2 csapattársát, és ők is őt. Susi meg Molly összebarátkoztak Lináékkal, és ők is velük tartottak. „Nem is hittem volna, hogy a rókák védelmezőiben ilyen szép lányok védik a rókákat. A mázlisták.” - Gondolta Gaurry, és Linára meg Améliára nézett. Este a kis csapat tovább indult, és Susi meg Molly vezetésével hamar egy erdőbe értek. Lina már örült, hogy nem kell napokig gyalogolnia, hiszen reggelre már ott lesznek. Angel ismét elszomorodott, de nem merte elmondani küldetése célját Zelgadisnak, és félt, hogy talán sosem láthatja barátját többé, ha Szilvia meg ismeri Zelgadist. Éjjel még álmában is sírt, és Zel fel keltette barátnőjét. „Mi baj Angel?” - „Semmi, csak már nem szeretném, ha találkoznál Szilviával.” - „Ki ő pontosabban?” - „Hidd el, jobb ha nem tudod meg. Nagyon kegyetlen tud lenni, ha valaki nem felel meg az elvárásainak.” - Szólt, és Zelgadishoz bújt.