9 r�sz: A kisr�k�k felfedez�sei.

Az erd� csendes volt, �s m�g egy �g se rezzent. A t� v�z�t csak a sz�l hull�moztatta meg, �s Jillas semmi vesz�lyt nem �rzett a t� k�r�l. A barlangban a picinyek ny�sz�r�gni kezdtek, de Vulpy mancs�ba vette �ket, �s egy altat� dallamot d�dolt nekik. A barlang el�tt Jillas l�tva Vulpyt a kicsikkel, meghadotott, �s p�rj�hoz k�zeledett. Azzal le�lt mell�, �s gyeng�den �t�lelte �t a picikkel. - ”1 H�nap m�lva” hajnalban a kis Junior r�ncig�lni kezdte apja fark�t, �s Jillas r�sz�lt: „Junior hagyod abba!” - „De apu gyere m�r! Hiszen meg�g�rted, hogy megmutatod a tiszt�st!” - „Na j� kellek m�r. De ne �breszd fel Vulpyt.” - Sz�lt, �s a kisk�ly�k csak a testv�reit keltette f�l, azzal az erd�be mentek. A tiszt�s k�zel�ben Jillas �gy sz�lt: „Ti maradjatok itt, �s akkor gyertek ha sz�lok.” - „Minek?!” - Ki�ltotta Junior, �s a tiszt�s fel� viharzott. „Junior, �llj meg, gyere vissza!!!” - Ki�ltott ut�na Jillas, �s az utols� pillanatban elkapta a komisz k�lyk�t. „Apu eressz!” - „Junior soha t�bb� nem foglak sehov� vinni ha ilyen vagy. Meg is hallhatt�l volna.” - „De ez csak a tiszt�s apu!” - „�pp az�rt, mert a tiszt�sn�l vannak a kuty�k, akik r�k�kat kapnak el.” - „Ne haragudj.” - „Most gyere. Miel�tt ide h�vod azokat az ebeket.” - Sz�lt Jillas, �s visszavitte a barlangba �ket. „Azt hittem b�trabb vagy.” - Sz�lt halkan Ebig�l, de b�tyja nem sz�lt semmit, �s a moh�k al� dugta fej�t a b�ntudat el�l. Jillas semmit se mondott el Vulpynak a korai kis esetr�l. Vulpina ennival��rt ment az erd�be, �s Jillas meg Vulpino a kicsikre vigy�zott. Ebig�l felki�ltott: „Apu sz�lj r� Juniorra, �lland�an h�zza a f�lemet!” - „Te �rulkod�, kapsz m�g ez�rt is!” - „Junior hagyd b�k�n Ebig�lt, �s ha nem tudsz rendesen j�tszani a testv�reiddel nem foglak t�bbsz�r elvinni sehov�.” - „De apu ez nem fair! Hiszen Ebig�l kezdte...” - „Nem is igaz!” - „Junior, ne hazudozz folyton. �gy l�tom m�r nem viszlek sehov� sem.” - Sz�lt Jillas, �s Junior elszomorodott. De amikor nem figyeltek r�, kisz�k�tt a barlangb�l egyenesen a tiszt�shoz. A kisk�ly�k nem mert a tiszt�sra menni, �s megfordult. „Gyere kicsim. Itt vagyok!” - Sz�lalt meg egy hang, Junior kil�pett a tiszt�sra, �s a hang ut�n ment. A tiszt�s k�zep�n egy hatalmas szikl�ra m�szott, �s sz�tn�zett. A hang elhallgatott, �s a kisk�ly�k a n�ma csendre lett figyelmes. Sehol semmi mozg�s vagy zaj, csak a f�ves pusztas�g. A t�n�l Jillas keresni kezdte Juniort, �s a tiszt�s fel� viharzott r�m�lten. Jillas megpillantotta a kicsit a szikla tetej�n, �s sietve rohant fel�je. A tiszt�s sz�l�n felt�ntek a v�rszomlyas kuty�k, �s a kis r�ka fel� viharzottak. A kicsin teljesen eluralkodott a f�lelem, �s meg se rezzent. Jillas pusk�ival pr�b�lta elijeszteni az ebeket, �s felki�ltott: „Junior fuss!” - De a k�ly�k meg se mozdult, �s csal �llt a f�lelemt�l megdermedve. „Mozdulj m�r!” - Ki�ltott Jillas, �s fark�val fell�kte a k�lyk�t. Junior sietve az erd� fel� menek�lt, Jillas meg ut�na. A kuty�k elt�ntek, �s Jillas egy bokorban rejt�z�tt el a kicsivel, �s csak f�llelt egy ideig. Azt�n �gy sz�lt a k�ly�kh�z: „Junior hogy jutott eszedbe, hogy egyed�l menj a tiszt�sra?!” - „De apu hiszen anyu h�vott oda engem, �s...” - „�s l�ttad?”