04. - A szerelmes pillanatok
4 rész: A szerelmes pillanatok.
„Nagyon verejtékezik, és még a szíve is felgyorsult.” - Gondolta Vulpy, azzal elővette kendőjét, és letörölte barátja szeméről a könnyeket. „Vul, Vulpina olyan jó az illatod. Meg, megengeded, hogy az öledbe hajtsam a fejem?” - „Sí amigo” - Szólt Vulpy, de elpirult, és Jillas mellé húzódott. Jillas a földet tapogatta, hogy Vulpy mancsát érezhesse, de nem találta amit keresett. A nőstény megfogta Jillas mancsát, és arcához emelte. Jillas szemét, és Vulpy gyönyörű kék szemeibe nézett. Elmosolyodtak. Vulpy kissé elpirult, Jillas fel ült, és mancsábai közéfogta Vulpy arcát. A róka megcsókolta a nőstény mosolygó ajkait, és szorosan magához ölelte őt. Éjjel Jillas megszeretgette Vulpyt, és a nőstény csak kuncogott egész idő alatt, majd sóhajtozni kezdett. Jillas gyöngéd, óvatos volt Vulpyval, és felhőtlen boldogság töltötte el szívüket, egymással. Hajnalban a nap sugarai ébresztették fel a szerelmeseket, és saját barlangot találtak a tó közelében. „Jillas el kell mondanom valamit.” - „És miről van szó Vulpykám?” - „Hát emlékszel, amikor a vadon hercegnőjéről meséltem neked?” - „Persze, de mi van akkor? Engem egyáltalán nem érdekel. Nálad szebb nőstényt nem tudnék találni.” - „Hát én vagyok az.” - Jillas meglepődött, de nem érdekelte ez, és átölelte Vulpinát. Vulpy Jillas mellkasára dőlt, és barátja úgy érezte, hogy sosem tudná elengedni szerelmét az ölelésből. Jillas sebei hamar begyógyultak, hála Vulpy fehér mágia tudományának. Jillasnak tetszett, hogy Vulpy ért a mágiákhoz, és nem tudta levenni szemét a nőstényről. „Én a puskaporhoz értek, Vulpykám meg a fehér mágiához, pont kiegészítjük egymást.” - Gondolta Jillas, és visszamentek a tisztásra. Ott kergetőzni kezdtek, és csak nevetgéltek kettesben. De feltűnt Vulpino, és így szólt: „Húgi gondolkodtam, és igazad volt.” - „Micsoda csoda, hogy észhez tértél.” - Kuncogta Vulpy, és iker testvére bocsánatot kért Jillastól, hogy olyan gonosz volt hozzá. „Semmi baj, már el is felejtettem.” - Nevetett, és Vulpino teljesen elpirult mikor megtudta húga titkát. Vulpy örült, hogy testvére megbékélt a vörös rókákkal, és sokat szórakoztak hármasban. A tónál Vulpino segített húgának kiegészíteni a barlangot, és hármasban hamarabb végeztek mint ketten. Este Vulpino magára hagyta a 2 szerelmest, és már nem leskelődött utánuk. Jillas Vulpy mancsához ért, és egymás szemébe néztek. A hosszú nézés után Vulpy elpirult, és átölelte Jillast. Jillas pontosan erre számitott, és szorosan egymáshoz simultak. A him róka a nőstény fülébe sugta: „Te quiero. No me das un beso?” - „Sí Jillas” - Szólt Vulpy, azzal lassan átölelte barátja nyakát, és megcsókolta. Jillas ölelgette, és szeretgette Vulpyt. A szerelmesek egymáshoz húzódtak, és hosszasan ölelgették egymást. Mancsaik összeértek, és a leheletszerű érintés örömteli szorítássá szenvedélyesült. Jillas minden pillanatot megragadott, hogy hevesen kimutassa érzelmeit a nőstény iránt, és folytonosan ölelgették egymást. Éjjel a tóhoz mentek, levették ruháikat, és a vízbe mentek. A vízbe meg - megálltak, szembefordultak egymással, összefonták ujjaikat, nem tudván eltelni mámorukkal. A 2 szerelmes játszadozott a holdfényes éjszakában, és csak nézték a fény táncát a hullámzó vízen.
|