07. - Veszélyben a hercegnők 2. /Az elválás
7 rész: Veszélyben a hercegnők 2 rész. / Az elvállás.
Vulpina átölelte Orinát, és még mindig sírt az ijedségtől. Amikor már mindenki megtudta mi történt, leszidták Gaurryt, és Lina sokáig szemmel tartotta a fiút. Másnap tovább mentek, és Siarrag-ot közelítették meg, hogy megpihenjenek. Ott már a csillagok meg a telihold világított amikor odaértek. Ismét egy fogadóban töltötték az éjt. Éjszaka a fekete ruhás ismét meg jelent de most társa is volt. A 2 sötét alak Zoey szobájába mentek, de nem is sejtették, hogy egy szempár figyeli őket a szekrényből. „Ez az, minden a tervek szerint. Remélem Zoey ébred van.” - Gondolta a szempár, és a 2 fekete ruhás az ágyhoz közeledtek, majd egy - egy tört vettek elő. „Gyerünk Zoey ébredj fel! Mi lesz már?!” - Gondolta Zelgadis, majd kirontott a szekrényből, de mielőtt támadott volna megbotlott, és az egyik fekete ruhásra zuhant. Zoey felriadt, és zöldmágia tudásával elkergette a másik sötét alakot. Zel föltápászkodott, és gyorsan rájött, hogy egy nőre esett rá. A nő macskalánynak tűnt a ruhája miatt, hosszú, barna haja, sárgás szeme forgott a méregtől, de mielőtt megtudták volna miért akarja megölni Zoeyt, a nő pofon vágta Zelgadist, és elmenekült. „Ronno várj meg!!!” - Kiáltotta, és köddé vált. „Zelgi nem eset bajod?” - „Semmi bajom, és neked?” - „Egy karcolás sem.” - „Örülök, hogy nem öltek meg” - Szólt, és ekkor jöttek be a többiek. Antonia megkérdezte: „Mi történt?! Itt volt megint?!” - Erre Zoey: „Igen, de most ketten voltak, és az egyikük egy macskalány. A másik egy Ronno nevű fiú volt.” - Amélia megszólalt: „Szerencse, hogy Zelgadis terve bevált.” - „Hát azt nem mondanám.” - Gondolta Zoey, majd visszaaludtak. Másnap Lináék tovább indultak Seyruun felé, de a vadon hercegnői meg Máry Siaraagban maradtak, a biztonságért. A 2 bérgyilkos követte Lináék, és nem is tudták, hogy a vadon hercegnői már nincsenek velük. Csak akkor vették észre amikor már jó messze voltak Siaraagtól, és már nem tudtak visszafordulni, majd feladták. Egy erdőben Ronno megkérdezte: „Szilvia hogy történhetett ez? A vadon hercegnői kiestek a kezünk közül. Vajon még mindig Siaraagban vannak, vagy csak más úton mennek tovább?” - „Honnan tudjam, te mondtad, hogy kövessük őket. Különben is Dilger eredeti parancsa az volt, hogy Zelgadist öljük meg, nem a...” - „Igen, de ahhoz az kell, hogy a vadon hercegnőit tesszük el láb alól. Hiszen tudott, hogy milyen nagy a varázserejük.” - „Ha tudom, hogy ilyen nehéz lesz nem segítek neked, emlékszel, hogy az a kőarcú fickó rám vetette magát?!...” - „Az Zelgadis volt, és rád eset.” - „Ajj!!! Elegem van már az egészből! Ki szállok!!!” - Kiáltott mérgében a nő, és tovább veszekedtek. Este lett mire megegyeztek, és tovább indultak Seyruun felé. Ezalatt Seyruunban Zelgadis csak Zoeyra tudott gondolni, és hiányozni kezdett neki a lány. Éjszaka a férfi felriadt, majd szét nézett a sötét szobában ahol csak az ablakból szűrődő holdfény világított be, de Zoeyt sehol sem látta. „Talán még sem volt túl jó ötlet Siaraagban hagynom őt. De ha nem vállunk szét, akkor meg a bér gyilkosok végeznek vele. Azt pedig nem tudnám elviszelni. Vajon Zoeykám mire gondolhat most? Remérel nincs semmi baja.” - Gondolta, de Siaraagban Zoeyn kívül a többi hercegnő békésen aludt egy fogadóban. De Zoey az ablakban nézte a holdat, és szomorkodott. „Remélem sikerül Zelgi terve, hogy meg szabaduljunk a gyilkosoktól.” - Gondolta, és egyre jobban búsult. (Zelgadis megszólalt: „Zoey te maradj itt, Siaraagban nem eshet bajod.” - „De én veled szeretnék menni.” - „megígérem, hogy visszajövők érted.”) - Emlékezett Zoey arra amit barátja mondott, és a lánysírásban törtki. Reggel Seyruunban mint mindig Lina meg Gaurry szinte zabagépként falták fel Seyruunban az összes étterem, és már minden fogadó vagy étterem élelmiszerét ki fosztották.
|