06. - Veszélyben a hercegnők 1. / Erdőn kívül
6 rész: Veszélyben a hercegnők 1 rész. / Erdőn kívül.
Zoey meg Zelgadis végre tisztázták a félreértéseket, és kibékültek, majd kézen fogva visszamentek együtt a kastélyba. Ott tovább folytatódott az estély, és mindenki gyorsan elfelejtette az előbbi félreértéseket. Vulpina még mindig zavarban volt, ahányszor elment Zelgadis mellett. Éjjel Zel barátnőjével nézte a holdat meg a csillagokat a teraszon. „Zoey jól érezted magad velem?” - „Hát persze te Adonisz.” - Kuncogott a lány, és arcon csókolta barátját. Zelgadis szorosan magához ölelte Zoeyt, és hosszasan ölelgették egymást. Zelgadis gyengéden leterített a lányt, és szelíden megcsókolta mosolygós ajkait. A 2 szerelmes élvezték egymás társaságát, és Zel kis érintésekkel kényszeríttette a lányt nevetésre. Hajnalban arra ébredtek, hogy egész éjszaka együtt voltak, és Zoey fáradtan Zel mellkasára dőlt, majd a férfi gyengéden magához ölelte a lányt, és lágyan beletúrt barátnője hajába. „Szeretlek Zoeykám.” - Sugta a lány fülébe Zel, és Zoey talpig paradicsom színt szerzett. Eközben a folyóson Lina Gaurryt kereste, és váratlanul az egyik sarokban látott valakit befordulni. „Biztos, hogy Gaurry volt. Ezer közül is felismerném azt a hosszú szőke haját.” - Gondolta a lány, majd utána sietett. De amikor befordult, gyorsan észre vette, hogy Vulpinát látta nem pedig Gaurryt. A lány kedvenc ruhájában volt, és látszólag kissé zavarta, hogy összekeverték őt egy fiúval. Ezalatt Zoey szobájában a lány hosszasan beszélgetett barátjával, és Zelgadis úgy érezte már nem is lehetne boldogabb Zoeyval. A férfi kissé furcsállta hogy az erdőben mindig tavasz van, a vadon hercegnői mágikus erejük miatt. Később Lina, Gaurry, Amélia meg Zelgadis készültem elhagyni az erdőt, de Zoey meg a többi hercegnő Máryval egyűt velük mentek, hogy ők is világot lássanak. Este lett mire elértek egy városba, és egy fogadóban szálltak meg. A szobában Vulpina kissé bosszankodott, hogy már nem az erdőben van. A lány szomorúságában összeomlott, és sírt. Gaurry fölsegítette a rókalányt, és Vulpy kissé elpirult, majd abba hagyta a sírást. Később a rókalány egyedül sétálgatott a sötét folyóson, de nem is sejtette, hogy egy fekete ruhás alak követi őt. Az árnyék hangtalanul osont Vulpina után, amíg lába alatt nyikorogni nem kezdett a padló. Ekkor Vulpy érezte, hogy veszélyben van, majd kissé sietve ment vissza a barátaihoz. Az árnyék nem követte tovább majd eltűnt. Éjszaka Skitty szobájában jelent meg a fekete ruhás, és egy tört fogott kezében, majd csendesen az ágy felé sétált. A lány forgolódni kezdett ágyán, és felriadt. Skitty észrevette az alakot, ahogy az ablakból jövő holdfény megfénylette a tört. A lány felsikoltott, de az árny sietve köddé vált... Ekkor rohantak be Skitty barátai, és Amélia riadtan megkérdezte: „Mi történt Skitty?!” - „Egy fekete ruhás alak meg akart ölni, egy tör volt nála, de eltűnt, elnyelte a föld, köddé vált!!” - Vulpina közbe szólt: „Ez fura. Engem meg követett valaki a folyóson, de nem tudom, ki mert nem láttam.” - „Lehet, hogy ugyan az a valaki volt.” - Gyanakodott Lina, majd felváltva ébred voltak. Másnap tovább indultak városról városra, erdőről erdőre Seyruun felé, de az út sokkal hosszabbnak tűnt a sok kerülő miatt, hogy meg zavarják a fekete ruhást. Egy erdőben pihentek meg, és minden éjjel Lina, Gaurry meg Zelgadis felváltva őrködtek. De egy éjszaka Gaurry elaludt a fáradtágtól, és a fekete ruhás elő mert bújni a fák közül. A sötét alak magával vitte az alvó Vulpinát, és egy tó felé ment vele. Ott egy zsákba dugta a lányt, de nem merte a tört belé döfni, majd bekötötte a zsák száját, és a tóba lökte. A zsák azonnal elmerült a vízben, és Vulpina fuldoklott. A tó mélyén Orina felriadt a víz hullámzására, és a zsákra tekintett, rögtön sejtette mi történt, sietve víz felszínére emelte a zsákot, majd kioldozta a csomót.
|