03. - A problémák mélyén
3 rész: A problémák mélyén.
„Miért, és hogy kerülsz a mosdómba?” - Ekkor Vulpina hangja szólt: „Yellow hol vagy?!” - Ebben a pillanatban a rókalány lépet be a mosdóban. A lány teljesen paradicsom színt vett fől, ahogy meglátta Zelgadist... Zel sietve egy törülközöt teritett magára, és mindketten teljesen elpirultak. Vulpina kirohant a mosdóból, de Yellow a mosdóban maradt. „Micsoda csoda? Vulpy meg akart fürdetni erre a legutálatosabb hely, amitől féltem, ment meg engem a fürdéstől. Jajj de jó! A mosdó ellenség és barát egyszerre.” - Gondolta Yellow, és még akkor sem ment ki a mosdóból ha Zel megkérte rá. Amikor a férfi készült elhagyni a mosdótt, a róka így szólt: „Zelgadis maradj még, ha te itt vagy Vulpina nem fog tudni megfürdetni. Hiszen te vagy a félelme.” - „Szó szem lehet róla!” - „Ugyan már, mit számit, hogy kínos helyzetbe kerülsz, ha megmentesz engem Vulpinától.” - „Tudott mit? Keresd meg Máryt, ő biztosan segít elbújni Vulpinától.” - Szólt dühösen Zelgadis, és a szobájába ment. De ott Vulpina meg Skitty várta őt. Skitty mérgesen megjegyezte: „Ruha nélkül Vulpina előtt! Zelgadis neked elment az eszed...” - „Csak szólok, hogy Vulpina jött be a mosdóba miután Yellow bejött.” - „Na persze, te perverz!” - Kiáltotta Skitty, de a rókalány közbeszólt: „Skitty az igaz, hogy Yellow után mentem a mosdóba. Zelgadis nem tehet semmiről.” - Skitty dühösen kiment a szobából Vulpinával, és Zelgadis ismét talpig elvörösödött, hogy már tudnak a fürdői ”incidensről” Vulpina miatt. Ezek után Zelgadis igyekezett elkerülni a lányokat, és minden titokban csinált. Éjjel Zoey szobájában fölriadt, és sírt, majd kinézett az ablakon, és csak a csillagokat, meg a teliholdat látta. A lány kiment szobájából, majd a folyóson sétálgatott a sötétben, és csak az ablakokon jöttbe a hold fénye. Zelgadis szobájában a férfi is felriand, és csak az ablakból nézte az erdőt. Hirtelen halk női sírást hallott, és kiment szobájából. Zel meg látta a pityergős Zoeyt, és megkérdezte: „Zoey valami baj van?” - A lány megfordult, és szemében fájdalom és félelem látszott. „Zel, Zelgad, Zelgadis!...” - Sírt a lány, és megölelte barátját. A férfi gyengéden magához szorította barátnőjét, hogy megnyugtassa. „Zoey kérlek mondd el mi bánt?” - „Egy szörnyűséges álom, ami mostanában sokszor gyötör éjszakánként. Most nem merném elmesélni. Félek” - „Nem alszol velem?” - „Jó ötlet.” - Zelgadis letörölte a lány arcáról a könnyeket, majd arcon csókolta Zoeyt, és visszament vele a szobájába. Ott Zelgadis szorosan magához ölelte Zoeyt, és a lány meghatódott a férfi kedves közeledésétől. Ebben a pillanatban fellángolt köztük valami, és ehhez foghatott még soha nem éreztek eddig. Egyik sem akarta elengedni a másikat, és vágyakozóan ölelgették egymást. Zel epekedve bámulta barátnőjét, és nem is tudta levenni tekintettét a kedves teremtésről. Zoey reménykedve siklatta ujjait barátja kézfejéhez, és a leheletszerű érintés örömteli szorítássá szenvedélyesült. Elmosolyodtam, majd Zel közelebb húzta magához Zoeyt, és megcsókolta kuncogós ajkát... A kiméra lány átkarolta a férfi nyakát, és mindketten úgy érezték, hogy nem érik be kevesebb együtt léttel. Egész éjjel együtt voltak, és a 2 kiméra hevesen kimutatta egymás iránt érzelmeit. Hajnalban Zoey felnyitotta szemét, és az alvó Zelre nézett. „Milyen jóképű a reggeli nap fényében. Jobb is ha nem ébresztem fel.” - Gondolta, majd barátja mellkasára dőlve visszaaludt. Ekkor Antonia lépett be a szobába, de nem gondolt rosszat a látványtól, hogy Zoey Zelgadissal aludt az éjszaka, majd halkan kiment, és sejtette mi van a 2 kiméra közt. De senkinek sem szólt semmit, ne hogy pletyka legyen belőle. A szobában ahogy Zel felébredt, szelíden Zoey kezéhez ért, majd arcon csókolta a lányt, és gyengéden beletúrt a kiméra lány rövid hajába.
|