Negyedik r�sz

Antonia f�rje el� �llt, hogy megv�dje, de a kardcsap�s a haldokl�sba l�kte a n�t. Zel l�tva p�rja szenved�s�t d�h�sen t�madt a farkas emberre, �s Dilger megfutamodott. A f�rfi mag�hoz �lelte p�rj�t, �s s�r�sban t�rt ki. Antonia nehezen megsz�lalt: „Zelgi... K�rlek vigy�zz helyettem... Susira �s Sonj�ra...” - „Antonia kedves mi�rt tetted ezt?” - „Buta!... Hiszen tudod milyen bolond az ember, ha szerelmes.” - „Kedvesem ne agg�dj vigy�zok a kicsikre, �s �g�rem, hogy megbosszulom a hal�lodat Dilgeren.” - „Nem! Att�l, hogy v�gzel vele, �n nem kelek �letre...” – Ny�gte ki utols� szavait Antonia, �s a l�lek elt�nt bel�le. Zelgadis megcs�kolta p�rj�t, �s kez�be fogva a k�t kisl�nyt visszament a kast�lyba. Ott gyorsan mindenki tudom�s�ra jutott mi t�rt�nt Zelgadis p�rj�val. Este a f�rfi cumis�veggel itatgatta a kicsi Susit, �s �vatosan tartotta karj�ban kisl�ny�t. Sonja megsz�lalt: „Zelgados mikor p�rbajozol velem?” - „Majd holnap.” - „De �n most akarok! Most akarok!!” - „Sonja ha nem hagyod abba a hisztit, akkor holnap sem p�rbajozunk, �s kapsz egy f�lest.” - „Ez nem �r! Susit meg csak k�nyezteted!! Ez nem igazs�g!!! Most �n j�v�k! Velem t�r�dj m�r!” - „Sonja kapsz egy pofont ha nem fejezed be!” – Sz�lt szigor�an Zelgadis, �s a b�lcs�be tette a kisbab�t, majd m�rgesen n�zet Sonj�ra. „Senki sem mondta, hogy ap�nak lenni k�nny�. Sonja pont olyan akaratos, mint Szilvia. Nem csoda hogy az � l�nya.” – Gondolta Zel, �s nehezen elviselte a kisl�ny term�szet�t. �jjel egy k�l�n�s f�ny jelent meg, �s a b�lcs� fel� lebeget. A f�ny megn�tt, �s Antoni�v� v�ltozott. A n� szelleme csak n�zte a cs�pps�get, majd megsim�totta a kisl�ny arc�t, �s testet �lt�tt. Feh�r haja, feh�res ruh�ja, �s k�kes szeme volt. A n� az �gy fel� ment, v�gig s�t�lt a szob�n, �s Zelt meg Sonj�t n�zte. Elmosolyodott, �s arcon cs�kolta a f�rfit, majd egy sz�ken n�zegette a kis Susit. A nap els� sugara �tvillantak az ablakon, �s Antonia, ism�t f�nny� v�ltozott, majd k�dd� v�lt. Minden �jjel megism�tl�d�tt a l�togat�s, olyannyira hogy Zelgadis m�r r�la �lmodott. Egy �jszaka Zel felriad, �s megl�tta p�rj�t, ahogy Susit �lelgeti. „Antonia! T�nyleg te vagy az?” – A n� megfordult, �s elmosolyodott. „Ne k�rdezz olyasmit ami nem is k�rd�s.” - „Sz�val m�g sem halt�l meg?” - „Zelgadis �n csak szellem vagyok, �s csak �jjel tudok elj�nni. De m�r ez az utols� hogy l�thattam Susit, Sonj�t �s t�ged.” - „De mi�rt?” - „Mert le j�rt az id�m, �s m�r nem j�hetek el, soha t�bb�.” - „K�rlek ne menj el!” - „Nem tehetem, b�r szeretn�m, nem lehet.” – A nap sugarai felcsillantak. „Most m�r mennem kell. Hi�nyozni fogsz.” – Sz�lt, �s megcs�kolta a f�rfit, k�dd� v�lt. „Antonia ne hagyj itt!!!” - „Erd�ben!...” – Hallotta p�rja szav�t, �s m�r a f�nyg�mb�t se l�tta. Zelgadis s�r�sban t�rt ki. Ekkor egy kis hang hallatsz�t: „Apu!” – Mondta ki els� szav�t Susi, �s Zel gyeng�den mag�hoz szor�tatta gyermek�t. „Ne agg�dj Susi, itt vagyok.” – Nyugtatta a kisl�nyt, �s a kicsi ism�t megsz�lalt: „�n lenni �hes.” – Zel csod�lkozott, majd cumis�veggel itatgatta a cs�pps�get. A f�rfi sejtette, hogy p�rja m�gikus arur�ja miatt kezd Susi kor�bban besz�lni. ”5 �v m�lva” Susi m�g mindig olyan furcs�n besz�lt, �s csal Zel �rtette meg kisl�ny�t. Susi meg Sonja testv�rk�nt szerett�k egym�st, �s egyik�j�k sem tudott anyja hal�l�r�l. Egy nap Zelgadis az erd�be ment a k�t kisl�nnyal, �s p�rbajozni tan�totta Sonj�t, Susit meg a feh�r m�gi�ra. V�ratlanul Dilger t�nt fel, �s a kisl�nyokra t�madt. Zel h�r�totta a kardcsap�st, �s m�reggel a szem�ben n�zett a farkasemberrel. „Sonja menj el Susival.” - „De Zel!...” - „Menjetek m�r!” – Ki�ltott, de m�r k�s� volt Ronno meg Roger vette k�r�l a kisl�nyokat. Sonja el� kapta j�t�k kardj�t. „Gyertek csak elb�nok �n mindkett�t�kkel!” - „Nocsak egy kisl�ny akinek nagy az �nbizalma, mindj�rt meg l�tjuk mit tud kicsi l�nyka.” – Sz�lt Ronno, �s Sonj�ra t�madt. Zelgadis megszabadulva Dilgert�l, sietve megv�dte Sonj�t. „Zel mi�rt ne?!” - „Sonja menj el Susival!” - „De...” - „Semmi de, a kast�lyba, gyorsam!” - „De �n...” - „Indulj m�r!” – Ki�ltott a f�rfi, �s f�lre l�kte a makacskod� kisl�nyt. Sonja k�zen foga Susit a palota fel� rohant. A 2 kisl�ny a kast�ly mellett v�rtak, �s a f�lelemt�l reszketve kuporodtak �ssze egy bokorban. K�s�bb Zelgadis t�nt fel az erd�b�l, �s nagy sebekt�l szenvedve d�h�sen n�zett Sonj�ra. „Sonja! Ha egyszer azt mondom, hogy menj el Susival, mi�rt nem tesszed r�gt�n ami mondok?” - „De �n egyed�l is k�pes voltam...” - „Nem! Te m�g nagyon kicsi vagy ehhez, �s k�l�nben is nem tud rendesen p�rbajozni!” - „Ezt kik�rem magamnak!” - „Mi�rt nem tudsz sz�t fogadni, ha Szilvia itt lenne � is szigor� lenne veled!” – Susi k�zbe sz�lt: „De apu azt hittem anyut Antoni�nak h�vj�k.” – Zel arca els�padt, �s k�nytelen volt elmondania az igazat. „Sonja Susi nem a testv�red, �s Antonia volt Susi anyja, de mindketten meghaltak, �s Azul az apuk�d Sonja, nem �n.” - „De ezt mi�rt nem mondtad el eddig?” - „Nem akartam, hogy f�ljon nektek...” - „Ut�llak! B�r csak anyu lenne itt helyetted!” – Ki�ltott Sonja, �s a kast�lyba rohant s�rva. Susi meg k�nnyes szemekkel �lelte meg Zelt, �s � is s�r�sban t�rt ki. „Anyut is akarom.” – Sz�lt, �s l�tva apja sebeit, feh�r m�gia tud�s�t vetette be. Este Zelgadis megf�rdette Susit, �s lefektette mindk�t kisl�nyt, azzal egyed�l az erd�be ment. De bajszerencs�j�re Roger fejen csapta �t egy fa�ggal, �s hal�los sebeket okozott a f�rfin. V�ratlanul egy f�nyg�mb jelent meg, �s Roger rettegve elt�nt. Mikor Zel mag�hoz t�rt egy feh�r ruh�s n� �polta egy barlangban. „Antonia!...” - „Psszt! Pihenned kell.” - „Velem maradsz most m�r?” - „M�g sz�p, hiszen m�r visszat�rtem a hal�lb�l, �s k�l�nben is Susinak sz�ks�ge van r�m.” – Sz�lt a n�, �s arcon cs�kolta f�rj�t. Antonia feh�r m�gia tud�s�val Zelgadis sebei gyorsan �sszeforrtak, �s egy�tt mentek a kast�lyba. A szob�ban Antonia elmosolyodott l�tv�n, kisl�ny�t, majd Sonj�ra n�zett, �s �r�lt, hogy Zel mindk�t kisl�nnyal t�r�dik. A n� �t�lelte f�rj�t, �s megcs�kolt�k egym�st. A nap els� sugarai �bresztett�k f�l Antoni�t, �s a farkas n� elmosolyodott, ahogy Zelt megpillantotta. K�s�bb Susi s�r�sban t�rt ki, hogy l�tja anyj�t, �s Antonia Sonj�t is saj�t gyermekk�nyt szerette. Mindny�jan elhagyt�k a kast�lyt, �s visszamentek ahol Zelgadis meg Antonia  tal�lkozott. Este lett mire oda �rtek, �s egy barlangban t�lt�tt�k az �jszak�t. Hajnalban Zelgadis felnyitotta szemeit, de nem l�tta p�rj�t, �s sietve a keres�s�re indult. Antonia a t� mellett m�gia tud�s�val egy kish�zat teremtett, �s a f�rfi csod�lkozott, hogy p�rja eg�sz �jjel ezen f�radozott. A n� vissza ment a barlangba �s gyeng�den mag�hoz �lelte alv� kisl�ny�t, majd a kunyh�ba ment vele. K�s�bb megreggeliztek, �s Antonia megtan�totta Sus�nak a feh�r m�gi�ra, Zelgadis meg beavatta Sonj�t a kardforgat�s minden egyes tr�kkj�be. A 2 kisl�ny tanul�kony volt, �s mire �szbe kaptak m�r a z�ld m�gi�ra ker�lt a sor. ”5 �v m�lva” m�r Susi is kiismerte a kardforgat�st apj�t�l, �s Zelgadis b�szke volt l�ny�ra, meg fogadott l�ny�ra. Egy este Sonja titokban az erd�be ment, �s Susit is mag�val vitte. „Sonja ezt nem tartom j� �tletnek. Hiszen apu megtiltotta, hogy s�t�ted�s ut�n az erd�be menj�nk.” - „Buta! Most azt tehet�nk amit akarunk, Zelgadis �gy is Antoni�val van.” – Sz�lt Sonja, �s egyre beljebb mentek a s�r� be. Hirtelen Dilger t�nt fel, �s r�juk t�madt. „Delej g�mb!” – Ki�ltotta ijedten Sonja, de a var�zslat elker�lte a farkasembert. „Kezem alatt l�v� f�ld, hegyes t�sk�ket kil�j!” – Mondta a var�zslatot susi, �s a f�ld felszakadt, �s k�l�ndzs�k t�rtek fel, de Dilgert ez sem �ll�totta meg. Susi el� vette kardj�t, �s �sszecsapott az �llatemberrel. „Felett�bb �gyesen b�ns a karddal.” - „M�g sz�p, hiszen a legjobb kardforgat�t�l tanultam.” - „Csak nem Zelgadis?” - „Az apuk�m mindenre megtan�tott m�r.” - „Ann�l �desebb lesz a bossz�, hogy t�ged meg�llek.” - „Nevets�gesebb vagy mint �ltal�ban.” – Sz�lt Susi, �s egy j�l ir�nyzott v�g�ssal megsebezte a farkasember, �s elmenek�lt Sonj�val. Mikor Zelgadis tudom�st szerzett mi t�rt�nt, leszidta mindk�t l�nyt, de Sonj�t jobban ment Susit. „Sonja elment az eszed! Dilger meg is �lheted volna!!” - „Ne haragudj Zel! �n csak b�tor akartam lenni.” - „Ostoba volt�l, ink�bb maradt�l volna a h�zban. Szerencs�d, hogy Susi gyorsan gondolkodott. De m�skor ne menjetek sehov� n�lk�lem. Vil�gos?” - „De Zelgadis, 15 �ves vagyok, nekem ne parancsolgassanak! El�g nagy vagyok, hogy!...” - „Nem! Butaliba vagy, �s most vacsora n�lk�l, eredj a szob�dba!” - „De!...” - „Semmi de, �pp el�g butas�got csin�lt�l m�r egynapra.” – Sonja d�h�sen bez�rk�zott, de Susi igyekezett mag�ra v�llalni Sonja b�ntet�s�t, Zel nem k�ldte a szob�ba. Antonia megsz�lalt: „Zelgi nem gondolod, hogy t�l sz�gor� vagy Sonj�val?” - „Nem. Meg kell...” - „De l�tszik, hogy Susi a kedvenced. T�bb szabads�g kell Sonj�nak.”