Els� r�sz

Zelgadis elv�ltam Lin��kt�l, �s megmondtam Am�li�nak, hogy nem szerette �t (vagyis �gy nem.) Este lett mire eljutott egy furcsa erd�be, ahol egy fa alatt aludt. Reggel arra �bredt, hogy egy farkas l�ny �breszti f�l. A l�nynak hossz� sz�rke haja, k�kes szeme, farkas f�lei �s farka volt. „Te vagy Zelgadis Grewords, igaz?” - K�rdezte. „Igen.” - Sz�lalt meg Zel, �s l�ny l�gy mosolya miatt teljesen a f�ldbe gy�kerezett. A l�ny egy doboz frissen s�t�tt ennival�t vett el�, �s a f�rfi kez�be nyomta. Azzal f�lugrott unikornis�ra, �s elt�nt a f�k k�z�tt. K�s�bb Zel ut�na pr�b�lt menni, �s egy tiszt�son tal�lta mag�t. Ekkor vette �szre a farkas l�nyt, ahogy unikoron pr�b�lja a kar�nba terelni egy d�h�s bik�t. A l�ny �gyess�ge teljesen leny�g�zte a f�rfit. A l�ny is �szrevette, majd mire Zel �szhez t�rt az �mulatt�l, m�r mellettem volt. „Zelgadis nem j�ssz otthonomba?” - K�rdezte, �s Zel csak b�lintani tudott. M�g� �lt az unikornison, �s egy kunyh�hoz vitte. A l�ny egy farmon �lt n�h�ny r�kaemberrel, �s az unikornt az ist�ll�ba vitte, majd a h�zba mentek. A h�zban minden olyan misztikusan egzotikus volt, �s Antonia k�l�nlegesen n�ies teremt�s volt. A legfurcsa, hogy nem �t�lte el Zelt az ijeszt� kin�zettem miatt, �s hogy meg�rt�en n�zett, de felt�n�en kedves volt hozz�. A f�rfi elmes�ltem neki a t�rt�net�t, hogyan lett kim�ra, �s hogyan tal�lkozott Lin��kkal. A tal�lkoz�sokt�l eg�szes a brut�lis harcokig mindent elmes�lt Antoni�nak. Elv�r�s�d�tt mikor, a l�ny kijelentette, hogy er�snek �s b�tornak tartja Zelt. De a f�rfi m�g jobban elpirult, ahogy Antonia kimondta v�lem�ny�t: „Zel te olyan aranyos vagy ilyenkor pirultan.” - Zelgadis sz�ve hevesen dobogott Antonia kedves tekintett�t�l, �s l�gy mosoly�t�l. Zel az erd�be ment, hogy egy kicsit egyed�l legyen. A t� mellett levette v�szon f�ls�met, �s gyakorolta a kardfogat�st. Ezalatt Antonia h�z�ban a l�nynak nem volt semmi dolga, �gyhogy � is az erd�be ment s�t�lni. A t�hoz ment, hogy egy kis vizet hozzon, amikor megl�tta Zelgadist. Teljesen elpirult, ahogy �szrevette milyen izmos a f�rfi fels� teste. Egy adoniszt l�tott Zelgadisban, �s sok�ig b�multa �t. „Milyen j�k�p�nek n�zz ki a nap f�ny�ben. Olyan helyes Zelgadis.” - Gondolta Antonia. K�s�bb Zel t�hoz ment, �s ivott a v�zb�l, majd belement, hogy leh�tse mag�t. A bokorban Antonia azt gondolta: „Most vagy soha. Bevetem a kedvenc tr�kk�met, hogy Zelgadis �szrevegyen v�gre.” - Oda ment a t�hoz, kez�ben egy nagy kanna volt. Pont ahogy v�rta. Ahogy Zel megl�tta, r�gt�n a v�z al� mer�lt. A l�ny �gy tett, mintha �szre sem vette volna �t, �s a t�ba mer�tette a kann�t. Zelgadis egy k�zel bokorn�l rejt�z�tt el, �s sietve vissza vette a f�ls�j�t, de mind v�gig csak n�zte Antoni�t. Ahogy a l�ny elment a t�t�l, sz�nd�kosan leejtette a kann�t. A csel m�r beteljes�lt, ahogy Zelgadis el�j�tt, megt�lti a kann�t a t� viz�vel, majd a farkas l�ny fel� ny�jtja azt. Antonia r� mosolygott, �s elfordult. Ahogy Antonia sz�m�tott Zel ut�na vitte a kann�t eg�szen a h�zig. Ott a farkas l�ny elvette t�le, �s arcon cs�kolta, ahogy a kanna ut�n ny�lt. Kuncogott ahogy Zel elpirult, �s a f�rfi m�g sok�ig mozdulatlanul �llt az ajt�ban. Zelgadis m�g sosem �rzett ilyen melegs�get, �gy �rezte csak Antoni�ra tud gondolni. Folyton zavarba j�tt, ah�nyszor besz�lgetni kezdtek. Este a t�n�l Zelgadis azon gondolgodott, vajon mi�rt ilyen kedves hozz� Antonia? „Tal�n tetszem neki? B�r igaz, hogy � meg�rt�, de nem lehets�ges. Vagy m�gis. Vajon mi�rt tart szimpatikusnak?” - A t�n�d�s�t Antonia szak�totta meg, �s Zel megfordult. A l�ny kez�ben egy kos�r volt, �s megk�rdezte: „Zelgadis nem vagy �hes? Hoztam egy kis vacsor�t. Gondoltam �hes lehetsz.” - „Nem, de k�sz Antonia.” - „Tudod, �n mindig ide szoktam, j�nni, ha valamit nem �rtek. Ez a legmegfelel�bb hely, ahol gondolgodni lehet. Csendes �s nyugodt, nagyon b�k�s... Bocs, hogy nem hagylak sz�hoz jutni, �n folyton csak fecsegek. Ne haragudj.” - „Semmi baj, nem haragsom, k�l�nben igazad van. A t� val�ban kellemes hely.” - Zel k�zelebb �lt Antoni�hoz, �s lassan megfogta a kez�t. Kiss� zavarba j�tt, amikor a l�ny, v�ll�ra hajtotta a fej�t. �rezt�k valami fell�ngol benn�nk, ahogy egym�s szem�be n�ztek. Antonia lehunytam a szem�t, �s v�rt. Amit szeretett volna, most val�ra v�lt. Zelgadis megcs�kolt, majd hosszan. Nagyon puha, �rz�keny �rint�s volt, �s a l�ny hagytam, hogy a f�rfi �t�lelje. Antonia kiss� megborzongott, mikor a haj�t Zel v�gig sim�totta, majd bele t�rt... Antonia el sem tudtam k�pzelni lehet-e valami enn�l is csod�sabb... V�g�l a l�ny �szhez t�rt, �s ell�kte mag�t�l a f�rfit. Elv�r�s�dtek, �s Antonia elment, a kosarat meg Zelgadis mellett hagyta. A f�rfi megv�rtam, am�g a l�ny elt�nik a f�k k�z�tt, majd: Igen!!! - Ki�ltottam �r�m�ben. K�s�bb Antonia h�z�hoz ment, �s a kosarat az asztalon hagyva kereste a l�nyt. Antonia az ist�ll�n�l etette a lovakat, �s Zelgadis csak n�zni tudta a csodasz�ps�g�, gy�ny�r�, kedves teremt�st. H�rtelen �rezte, hogy valaki megb�ki. Megfordult, �s megl�tta Black Jacket, a farm legrosszabb ellens�ges a fekete r�k�j�t. „Zelgadis mit n�zel ennyire?” – A f�rfi elpirultam. „Semmit.” - „Antoni�t? Csak nem szereted?...” - „Dehogy! Nem!” - „Persze, hogy nem szereted. Ismerem az ilyen n�z�st.” - Sz�lt, �s Zelgadis teljesen elpirult, majd Antonia fel� ment, nem t�r�dve Black bosszant�s�val. K�zen fogva mentek a h�zba, �s egy j� tea mellett besz�lgetek, de most Zelgadis hallgatta v�gig Antonia t�rt�net�t. A l�ny �szrevettem, hogy nagyon b�mulj�k, Zel szemei r� szegez�dtek, �s olykor Antonia elv�r�s�dtem. Elmondta, hogy elj�tt otthonr�l, hogy �j �letet kezdjen, mert sz� szerint is olyan mag�nyos farkas t�pus. A f�rfi csod�lkozott Antonia t�rt�net�n, �s csak �t tudta n�zni. „Milyen gy�ny�r� Antonia. B�r csak eltudn�m mondani neki, hogy mit gondolok r�la.” – Gondolta Zel, �s tov�bb csod�lta a l�nyt. Mindketten lefek�dtek ki - ki a maga szob�j�ba, �s az �jszaka fele nyugodt volt. �jf�lkor Antonia f�l�bredt, �s kiment a h�zb�l, majd egyenesen a t�hoz. Ott farkass� v�ltozott, �s �nekelni kezdett. Antonia hangja m�g a farmon is hallani lehetett. A h�zban Zelgadis fel�bredt, �s f�lismerte a hangot, majd a dal ut�n ment a t� fel�. Ott megpillantotta Antoni�t, ahogy visszav�ltozik emberr�. Zel oda ment hozz�, �s seg�tett a l�nynak t�zet rakni. „Antonia mondd csak mi�rt �nekelt�l?” - „Csak �gy. A teliholdas �jszak�kon nem tudok aludni, �s ilyenkor eg�szen hajnalik szoktam �nekelgetni unalmamban.” - „�gy m�r �rthet�...” - „�s te? Mi�rt j�tt�l ide? Tal�n f�l�bresztettelek?” - „Igen, de m�r nem zavar.” - „Bocs, nem akartalak.” – A f�rfi �tkarolta a l�nyt, �s �gy sz�lt: „Antonia szeretn�k elmondani egy titkot.” – A l�ny k�zelebb hajolt, �s Zel, a f�l�be s�gja ”azt” a titkot... Ekkor Zelgadis gyorsan arcon cs�kolta Antoni�t, �s elmosolyodott. A l�ny m�rg�ben bar�tj�ba ”r�gott”, �s ott hagyta �t. „Te gazember!” – Ki�ltotta, �s elt�nt a f�k k�zt. „A��!!! Ez f�jt!!” - Ki�ltott Zel, �s elter�lt a f�v�nyen a f�jdalomt�l. „Biztosan tetszem neki. De akkor mert mi�rt ilyen f�jdalmas egy l�ny k�zels�ge.” – Gondolta, �s csak Antoni�ra gondolt. Ezalatt a h�zban a l�ny m�g mindig v�r�s volt a pillanatt�l, �s kiss� bosszankodva �rta napl�j�t, mik�zben elmer�lt gondolatiban. „Vajon mi�rt csapot be Zel? A f�rfiak n�ha olyan szemtelenek tudnak lenni. De akkor meg mi�rt nem vagyok d�h�s r�? Tal�n mert olyan helyes �s j�k�p� a hold f�ny�ben, vagy mert olyan aranyos mikor r�m n�zz.” - Gondolta Antonia, �s elpirult. A t�n�l Zelgadis csak Antoni�ra tudott gondolni, �s egy fa alatt aludt el. Hajnalban a nap els� sugarai �bresztett�k fel a f�rfit, �s ahogy Zel kinyitotta szem�t, megl�tta a t� sek�lyebb r�sz�n�l Antonia 2-3 lov�t, �s sejtette, hogy a l�ny a k�zelben lehet. �rz�se nem hazudott, �s a farkas l�ny felt�nt a t� mellett. Zel �szre vett maga mellett egy kosarat, �s r�gt�n tudta mi a tartalma. De benne tal�lt egy levelet is. „Zelgadis bocs, hogy tegnap �jjel bel�d r�gtam, de csak hogy tud, a teliholdas �jszak�kon mindig inger�lt vagyok, �s mindent�l k�pes vagyok d�hbe gurulni.” – Olvasta a levelet, �s elmosolyodott. Hirtelen n�i s�kolt�st hallot, �s sietett a hang ut�n. A t� m�sik v�g�ben Ronno meg Dilger t�madt Antoni�ra, �s a l�ny a m�regt�l t�zes szemekkel r�ntotta el� t�zkardj�t, azzal a farkasembereknek rontott. Zelgadis t�tott sz�jjal n�zte hogyan kergeti el Antonia egymaga a farkasembereket. A f�rfit egyenesen leny�g�zte a l�ny p�rbaj tud�sa, �s mindketten elmosolyogtak, ahogy egym�sra n�ztek. Antonia Zelgadis nyak�ba ugrott, �s sok�ig �lelgett�k egym�st. A l�ny arcon cs�kolta a f�rfit, �s �rzelmeik felszabadultak. Zel �vatosan leter�tette bar�tn�j�t, �s hevesen kimutatta �rz�seit. Antonia f�lrel�kte bar�tj�t, ahogy az megcs�kolta a nyak�t. „Mi baj Antonia?” - „Semmi, csak sok a tennival�m a farmon.” - „Nem akarod, hogy seg�tsek?”