9 rész: Szórakozás a hidegben,

a folytonos együttlétben.

Ahogy eltűntek a fák között Lina tovább szidta, fojtogatta Gaurryt. Az erdőben Zelgadis mindent elmondott Gaurryról, és Zoey lassacskán megbékélt a fiú viselkedésével, de még mindig ugyan úgy reagált ahányszor Gaurry felhajtotta a lány szoknyáját. Zel meg Lina képtelen volt ezt nézni, és villám gyorsan leállították Gaurryt, de mint mindig Zoey egy pofonnal kezdte, hogy elbánjon a fiúval. Idővel Zoey nem is mutatkozott Zel barátai előtt, és ahogy Lina meg Gaurry feltűnt a macskalány sietve elhúzta a csíkot. A férfi megértette barátnője félelmét, és hogy nem kedveli régi barátai társaságát. „Gaurry hányszor mondjam még?! Zoeynak tényleg valódi a macska farka, mivel macskalány! Hihetetlen hogy tud valaki ilyen lyukas zseléagyú lenni mint te!!!” - Üvöltözött Lina barátjával, és Zelgadis is leszidta a fiút. „Gaurry talán nem kaptál nevelést a szüleidtől?!” - „De Zel eddig nem tudtam, hogy Zoey igazi macskalány, és...” - „Hát azok a karom nyomot az arcodon, nem elég bizonyíték számodra?” - „De Lina sosem lehet tudni, és...” - „Befejezhetnénk ezt a vitát. Kisseb dolgom is nagyobb annál, hogy a problémáidat hallgassam Gaurry.” - Szólt Zelgadis, és lezárta a veszekedést. - = ”2 Hónap múlva” egy nap Zel arra ébredt tűnődéséből, hogy Zoey nincs mellette, és kirohant a barlangból. A férfi kissé elszomorodott, mikor nem látta sehol a barátnőjét, és a hó mindent befedett. Zelgadis valami halk zajra lett figyelmes, és megfordult. Csak a hó esett le a fák ágairól, a szél lökésére. Zel tovább ment, de most halk kuncogást hallott, de sehol senki. „Talán csak képzelődtem.” - Gondolta, de tévedett. A bokrok között egy szempár figyelte őt, és egy hógolyót hajított a férfi fejéhez. Zel meghökkent, és azt hitte Lina szórakozik vele, majd nem törődött a halk kuncogásokkal. Váratlanul ahogy Zel elhaladt egy fa alatt, egy hótömeg eset a fejére, és teljesen betemette őt. „Jól van, ami sok az sok. Elegem van már a belőled Lina!!!” - Kiáltott Zel, ahogy kikecsmerkett a hódombból. De ekkor most egy macska esett rá egy újabb hótömeggel. „Zoey!!!...” - „Eltaláltad Zelgi! Végig követtelek. És a fehér szín nem áll jól nekem.” - Nevetett vidáman a lány, és elviharzott, nehogy eltalálja őt Zel hólabdái. A macskalány mindig kikerülte barátja támadásait, de Zelgadisból hamarosan hóember lett, és Zoey csak kuncogott, majd a tó felé sietett. A férfi meg utána. Ott Zoey kisiklott a jégre, de barátja elesett, és csak nyögött a befagyott tavon. Zoey odacsúszott hozzá, és felsegítette Zelt. „Zel ha még egyszer elesel, ne ránts magaddal.” - „Megpróbálom. De borzalmasan csúszós a jég, nehéz lesz.” - Szólt, és imbolyogni kezdett. „Zel engedj el! Ne ránts magaddal!” - Kiáltotta a lány, de már késő volt. Mindketten a jégre zuhantak, és nehezen feltápászkodtak. „Legközelebb te leszel alul Zel, én úgy se bírom a hideget.” - „Könnyű neked, mert macskalány létedre jó az egyensúlyod.” - „Persze, könnyű a macskalányt irigyelni. Amikor ügyetlen vagy.” - „Nem vagyok ügyetlen, csak nehéz megállni a jégen.” - „Jobb volt hógolyózni, mint amikor a jegen szórakozunk.” - Szólt Zoey, és sietve egy hólabdát hajított Zelre. „Ezt még nagyon megbánod Zoey!” - Szólt, ahogy a jégre esett ismét. A lány nevetve rohant el, és a férfinak nehéz dolga volt ki menni a jégről. Este visszaértek a barlangba, és Zel így szólt: „Zoey egy biztos, soha többé nem veszel rá, hogy jégre menjek.” - „Ugyan már, remek móka volt!” - Nevetett a lány, és Zel unott képet vágott, majd elfordult. „Persze, az a remek móka, ha elesem a jégen. ” - „Azokat leszámítva.” - Szólt Zoey, és álomra hajtották fejüket. Éjjel Zoey felébredt, és alvó barátjára nézett. A lány szelíden elmosolyodott, majd kiment a barlangból, és megtette szokásos éjjeli sétáját. A telihold megvilágította a fagyos földet, és a hó néha - néha megcsillant a hold fényétől. A tisztáson Zoey a holdat nézte, és elmerült gondolataiban. Váratlanul léptek zajára lett figyelmes, és a hó ropogása mindent elárult a közeledőről.