6 rész: Zelgadis és Zoeyka,

micsoda szerelmi pillanat.

„Holnap elintézem Rogert, de most, hagyj aludni kérlek... - Zel hamar magához tért, és... - Micsoda?! Adok én neki, ha bántani mer téged!” - Szólt, azzal elő vette kardját, és vártak. De Roger nem mert megjelenni, és nem látták ismét. Zelgadis visszaaludt, de Zoey nem tartott barátjával, és egész éjjel egy szemhunyásit se aludt, a félelemtől, hogy Roger ismét elrabolja őt. Reggel a nap sugarai keltették fel Zelgadist, de a férfi nem látta maga mellett barátnőjét, és az erdőbe sietett, hogy megkeresse a lányt. Zoeyt sehol se találta, és szomorúan visszament Gaurryékhoz. Zel csodálkozva vette észre, hogy Zoey Linával meg Gaurryval beszélget. „Zelgadis hol voltál?! Már aggódtam miattad.” - „És te? Az egész erdőt, végig kutattam, hogy megtaláljalak!!!” - „Csak ennivelóért, mentem. És kérlek ne kiabálj velem, mert azt nem szeretem.” - „Bocs Zoey.” - Mondta a férfi, és szomorúan leült reggelizni. „Vajon mi baja lehet? Olyan furcsán viselkedik, talán bal lábbal kelt fel? Vagy csak miattam aggódott túl sokat? Talán egy kis együttlét segíteni fog.” - Gondolta vidáman Zoey, és később elment barátjával a tisztás felé. „Zoey emlékszel, hogyan találkoztunk először?” - „Hogy is felethetném el azt a vicces napot.” - Kuncogott Zoey, és elmosolyodtak... (Egy folyónál Zoey csak nézte a tavat, és a szél zaján kívül mást nem lehetett hallani. Váratlanul egy hang törte meg a csendet. „Ki vagy te?!” - A kislány megrémült, és a folyóba esett. „Várj segítek!” - Szólt a kisfiú, és megfogta a kislány kezét, hogy kihúzza... De Zoey berántotta őt, és így szólt: „Most te is befürödtél!” - „Ezt még meg bánod te!” - A 2 kisgyermek fröcskölni kezdte egymást, és sokáig nevetett. „Én Zelgadis vagyok.” - „Zoey a nevem.” - „Szép neved van Zoey.” - Pirult el a kisfiú, és szégyelösen elfordult. „Kedves tőled!” - Nevetett Zoey, és átölelte barátja nyakát, amitől Zel még jobban elvörsödött...) Emlékeztek vissza a találkozásukra, és nevetésben törtek ki. Zoey így szólt: „Igen, azon a napon ismertük meg egymást.” - „Akkor még kisgyerekek voltunk.” - „Olyan vicces ha bele gondolsz, hogy pár év alatt mennyit változtunk, miota találkoztunk. Nem igaz Zelgi?” - „De igen, és az a legfurcsább, hogy tavasz volt amikor találkoztunk, és amikor elváltunk.” - A lány elszomorodott, és szemeiben fájdalom meg rémület tükrözödött. „Igen. Az volt életem legroszabb napja...” (Este Zelgadis így szólt barátnőjéhez: „Zoey mondd csak tudsz magadra vigyázni?” - „Igen, de miért kérdezed?” - „Nem fontos. Csak kiváncsi voltam. És mondd segítess megszerezni az Orihalkonszobrot?” - „Még szép, hiszen barátok vagyunk...” - „Zoey hiányozni fogsz.” - „Miről beszélsz Zel?...” - „Semmi, semmi. Nem érdekes.” - Szólt a férfi, és lefeküdt aludni. A lány kissé furcsálta a beszélgetésüket, de nem törődött vele, és macska alakban aludt el a kanapén...) „Zelgadis miért nem mondtad el, hogy ott hagysz?!” - „Mert nem akartam, hogy szomorkodj, különben is csak ovni akartalak a fájdalomtól!!!...” - „Ovni, na persze. Inkább elmondtad volna, hogy elmész, azzal jobban ovhattál volna.” - „Ne haragudj Zoey...” - „Zel te nem tudnád elképzelni milyen fájdalmas volt, amikor reggel nem talállak, hiszen azt hittem barátok vagyunk!” - „Zoey az akkor volt, ez pedig most van.” - „Igazad van.” - Szólt szomorúan a lány, és Zel szorosan átölelte barátnőjét. „Zoeykám szeretlek.” - „Én is téged Zelgi.” - „Sosem tudnék ártani neked cicuskám.” - Szólt a férfi, és a lány szeme felcsillant, ahogy barátja szemébe tekintett. A bokrok közt Lina meg Gaurry látták a szerelmeseket, és később Lina folyton idegesítette barátját, hogy mennyire szereti a macskalányt. Zoey teljesen elvörösült, akár csak Zelgadis, és nem szóltak a másikhoz, amíg Lina meg Gaurry a közelben voltak. Amikor végre egyedül tudtak lenni, Zelgadis érzései folyamatosan változtak, és a lány kissé összezavarodott, majd eltávolodott a férfitól. Zel nehezen értette mi történek vele, és kezdte elhanyagolni barátnőjét.