10 r�sz: Zelgadis Junior �s Ilona nagykalandja 2 r�sz.

V�ratlanul rengeteg emberi cs�tv�z k�z�tt tal�lt�k magukat, �s nehezen tudta menek�lni azok miatt. „Junior! Seg�tsz!” - Ki�ltott Ilona, mik�zben elesett a cs�tv�zak k�zt. A 2 farkasember m�r majdnem elkapta a kisl�nyt, mikor a kisfi� el�r�ntotta fakard�t, �s szemen sz�rta vele Ronnot. „Gyere m�r!” - Ragadta meg Ilona kez�t, �s elrohantak. A farkasemberek hangosabban morogva �ld�zt�k �ket. De hirtelen a kicsik sz�kutc�ba �rtek, de m�r k�s� volt, hogy visszaforduljanak. „Na l�ssuk Zelgadis ud�tja vajon k�pes lesz elb�nni vel�nk.” - „Nevets�ges.” - Sz�lt Ronno, �s Junior hi�ba szegezte j�t�k kardj�t az �llatemberek fel�, m�g is f�lni kezdett. Dilger k�sz�lt meg�lni �ket, mikor egy f�rfi t�nt fel, �s kardj�val elkergette �ket. „Ez�rt m�g bossz�t �llok rajtad �s a fiadon Zelgadis!” - Ki�ltotta Dilger, majd elt�nt. „�gyes volt fels�g.” - Sz�lalt meg Yellow, de Zelgadis d�h�sen n�zet r�. A 2 kisgyermek megk�nnyebb�lt, �s Junior megsz�lalt: „Apu �n...” - „Sz�nd�kosan megszegted a szab�lyt!” - „Akkor �n bocs...” - „Indul�s haza!” - Sz�lt szigor�an, �s m�rges volt, de nem mutatta ki. „Azt hittem b�trabb vagy.” - Sz�lt halkan Ilona Juniorhoz, de a kisfi� nem mondott semmit. A kast�ly k�zel�ben Zelgadis �gy sz�lt: „Yellow vidd haza Ilon�t! Nekem m�g van egy kis meg besz�lni val�m Juniorral.” - „Persze fels�g. Gyere Ilona!” - Sz�lt Yellow, �s karon fogta a kisl�nyt. A kisfi� Ilona ut�n n�zett szomor�an, �s Ilona visszan�zet a kisfi�ra. „Junior gyere ide!” - Sz�lt Zelgadis, �s a kisgyermek apja mell� �lt. „Junior most nagyot csal�dtam benned.” - „Tudom.” - „Meg is �lhetek volna. Sz�nd�kosan volt�l sz�fogatlan, s�t mi t�bb Ilon�t is vesz�lybe sodortad!” - „�n csak olyan b�tor akartam lenni mint te.” - „�n akkor vagyok b�tor amikor kell Junior. A b�tors�g nem abb�l �ll, hogy keress�k a bajt...” - „De te semmit�l sem f�lsz!” - „Nem. Ma f�ltem...” - „Komolyan?” - „Igen. F�ltem, hogy elvesz�telek.” - „Ezek szerint a legb�trabbak is f�lhetnek. Figyelj apu.” - „Mondd csak.” - „Azok a farkasemberek sokkal jobban f�lnek t�l�nk.” - „Mert senki sem kezdhet ki b�ntetlen�l ap�ddal!” - Sz�lt, �s mag�hoz szor�totta fi�t. „Ne apu! �sszet�r, ahogy anyu szokott! Eresz megfulladok!” - „Tudom n�ha a szeretet f�jdalmas tud lenni.” - Nevetett Zelgadis, �s eleresztette kisfi�t. „Apu ugye mi �r�kre egy�tt maradunk?” - „Persze.” - „�s ugye nem mondott meg anyunak, hogy?...” - „Mus�j lesz.” - „L�gyszives ne mondd el neki, hogy a farkasemberek barlangj�n�l voltam! Ha akarod �vekig is szobafogs�gban maradok. Csak ne mondd el neki!!!” - „Na j�, de csak holnapig.” - „A fen�be!” - Bosszankodott Junior, �s visszat�rtek a kast�lyba. Este Zel �gy sz�lt p�rj�hoz: „Alexk�m mi lenne a s�t�ln�nk egyet az erd�ben?” - „J� �tlet.” - Mosolyodott el a n�, de Ilona k�zbe sz�lt: „Ugye j�het�nk mi is.” - „1, 2, az �gyba!” - „De mi nem vagyunk �lmosak.” - Sz�lt Junior, de �s�tozni kezdett. „L�gyszives vigyetek magatokkal. J�het�nk apu?” - „Igen, de el�bb az �gyba mindketten.” - „De mi nem vagyunk f�radtak.” - „Ne mondjam m�g egyszer!” - Emelte fel hangj�t Zelgadis, �s a 2 kisgyerek nem mert tov�bb vitatkozni sz�leivel. Alex lefektette a gyermekeket, majd elment Zelgadissal. Mindketten az erd�be mentek, �s a f�rfi meg�lelte kedves�t, �s elmosolyodtak. Egy bokorban Ronno meg Dilger csak ezt v�rt�k, �s beloposztak a kast�lyba. A gyerek szob�ban Roland figyelt az alv� gyermekekre, mik�zben f�nyes�tette t�zkardj�t. A fi� meghallotta a farkasemberek l�pteit, �s kiment a szob�b�l. A p�rbaj hangjaira a kisgyerekek fel�bredtek, �s Junior kim�szott �gy�b�l. Ilona fej�re h�zta takar�j�t, �s megsz�lalt: „Junior mik ezek az ijeszt� hangok? �gy f�lek.” - A kisfi� kin�zett a kulcslyukon, majd �gy sz�lt: „Dilger, Ronno meg Roland b�csi csat�znak. Jobb ha elb�junk.” - Sz�lt, �s az �gy al� b�jtak f�lelm�kben.