Slayers Novelty - 1.
Slayers Novelty – Episode 1.
Két hét telt el azóta, hogy hőseink megküzdöttek a Kárhozat hercegével. A csatát megnyerték, viszont ez a harc csupán egy volt a sok közül. Nem tudni mikor, és hol éled fel, vagy csap le egy újabb gonosz. Lina és Gourry rendben megérkeztek Zefiliába. Ott pedig…
- Nézd Gourry!!! – kiáltotta Lina – Az ott egy újabb fogadó!!!
- Kajáááát!!! – üvöltötte Gourry – Ebédidő van, igyekezzünk!!!
- Gyerünk! Aki hamarabb beér, az felfalhatja a másik ebédjét! – kiáltotta Lina, de mikor befejezte, körbenézett, ám Gourry már nem volt sehol. Mérgesen beszaladt a vendéglőbe, és Gourryt egy asztalnál találta. Odament, és leült mellé.
- Szóval, megehetem a te részedet is? – kérdezte nevetve Gourry.
- Eszednél vagy?! Én sosem mondtam ilyet!
- Na persze!
- Pincér! Egy adagot a szőke fiúnak, négyet nekem! – kiáltott Lina.
- Ne fáradj! – mosolygott gúnyosan Gourry – Ugyanezt rendeltem, csak fordítva.
*Vízcsepp – Lina*
Miután kihozták az ételt, hőseink azonnal neki kezdtek a pusztításnak.
- Ej de finom!!! – áradozott Lina.
- Nincsen ennél tökéletesebb mennyország. – sóhajtozott Gourry.
- Pulykacsemege!!! Isteni!!! – csámcsogott Lina.
- Csirkeeeee…
- Az pulyka, te ostoba! – kiabált Lina.
- Hjaj… - sóhajtott hátradőlve a székén Gourry.
- Ez mennyei volt. – ütögette a hasát szintén hátradőlve Lina – Igen, ez Zefilia. Kiváló fogadók, gondtalan élet, teli has, Aranysárkányok… - csend – ARANYSÁRKÁNY??? – esett hanyatt a székkel Lina, és a fogadó ablakához rohant.
Az égen egy Aranysárkány szállt.
- Már itt sem hagynak minket nyugton? – fogta a fejét Lina.
1. (53.) rész: Ez már megint miféle ármány? Előttünk egy újabb Aranysárkány!
Lináék kiszaladtak az utcára, és nézték, ahogy elszáll felettük az Aranysárkány, szárnyaival nagy szelet csapva. Az emberek rémülten nézték a hatalmas lényt, néhányan el is rohantak inkább a helyszínről.
- Ez nem Filia. – csodálkozott Gourry.
- Bizony, de akkor ki lehet? – kérdezte Lina.
A sárkány körbe-körbeszállt Zefilia felett, melynek pár épület látta kárát.
- Ez az izé pusztítja a szülővárosomat!!! – dühöngött ugrálva Lina.
- Ne mérgelődj, inkább találj ki valami tervet. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy keres valamit. – mondta Gourry.
- Vagy valakit. Gyere! – kiáltotta Lina, majd magával rántotta Gourryt, és futni kezdtek.
- Hová igyekszünk? – kérdezte Gourry.
- Megyünk, és megnézzük, hová siet őkelme. – lihegett Lina.
Futottak a sárkány után, de sok esélyük nem volt, mivel az olyan sebességgel száguldott, hogy az alatta levő házak mind megrongálódtak.
- Ez nem igaz! Akármerre megy, csak pusztít! A végén semmi sem marad Zefiliából! – szörnyülködött Lina.
- Nem valami békés Aranysárkány, annyi szent. – mondta Gourry.
- Gyorsítsunk, különben sosem érjük utol! – javasolta Lina, majd megragadta Gourry karját – Szélkatapult!!!
- Eszednél vagy??? – kérdezte kissé idegesen Gourry – Mért kell üldöznünk?
- Senki sem ússza meg szárazon, aki pusztítani meri a szülővárosomat!
- Nyugodj már meg, és cselekedj! Mellesleg szerintem csupán erőfitogtatásból akarod megtámadni… - jegyezte meg Gourry.
- Miről beszélsz?! Tény, hogy régen használtam már a varázserőmet, de nem süllyednék olyan mélyre, hogy ok nélkül támadjak meg sárkányokat… Egyébként is, hogyan lettél hirtelen ennyire okos??? - fújta fel a dolgot Lina.
- Ezt hogy érted? Egyébként meg honnan tudjuk, hogy nem békés? – kérdezte Gourry.
- Nézz már szét te ostoba!!! Ez az Aranysárkány rosszabb, mint egy szörny!!! – ordítozott Lina.
Egy kis idő múltán az Aranysárkány váratlanul megállt, majd leszállt valahol. Szárnyai csapkodásával a körülötte lévő épületek a földdel váltak egyenlővé.
- Ceiphied nevére mondom, ez megőrült!!! – rémüldözött Lina – Pontosan Zefilia temploma előtt szállt le. Ha lerombolja, azzal aláírta a halálos ítéletét!!! – kiáltotta, majd megálltak a sárkány hátánál.
És Linának valahogyan igaza lett. Az Aranysárkány hirtelen egy Lézersugarat küldött a templomra, ami azonnal romba dőlt. Lina az ájulás küszöbén volt.
- Ennyit a templomról. – mondta Gourry.
- Hüüüühűűű! – Lina a fejét fogva összeesett.
Gourry leguggolt mellé, és egy faággal el kezdte bökdösni:
- Hé. Hé! Hééé! – mire Lina felkelt és leütötte.
Az Aranysárkány ekkor újra felszállt, és tovább repült az égen. Elrepült Zefilia felett, és annak külső részén kezdett repkedni körös-körül.
- Elegem van ebből a sárkányból! – kiáltotta – Lebegés!!! – majd felrepült.
- Mire készülsz? – kérdezte Gourry, és el kezdett szaladni utána.
- Most megtanulja, kivel szórakozzon! „Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam. Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz. Nem riadok vissza, hogy ellenség megússza. A rám ruházott hatalom, Add, hogy gonoszt pusztítson! Add, hogy gonoszt pusztítson!”
- Neee Lina!!! Egész Zefiliát lerombolod ezzel a Sárkányigával! – próbálta megállítani Gourry.
- Bízom benne, hogy marad valami a városból így, hogy egy külsőbb részén vagyunk. – sóhajtott Lina – Sárkányigaaa!!!
Az Aranysárkány hirtelen mozdulattal megfordult, és egy szárnysuhintással visszaküldte a „feladónak” a varázslatot.
- WÁÁÁ!!! – ordította Lina és Gourry egyszerre.
- Jajajajajaaaaaj!!! – sipítozott Lina – Most mit csináljunk???
- Talán állítsd meg valahogy, mielőtt földet ér!!! – rémüldözött Gourry.
- De hogyan???!!! – kiáltott kétségbeesetten Lina, majd eszébe jutott – Túlvilági erő, karmazsin gát, A rám ruházott hatalmon át, Állítsd meg a Sárkányigát!!! Sárkányinga!!!
Amint Lina kimondta a varázsigét, kezéből fekete füstfelhő jelent meg a feléjük tartó Sárkányiga körül, majd eltűntette azt.
- Ez szép volt. – mondta Gourry.
- Köszönöm, de csak az én szemem káprázik, vagy ez a sárkány tényleg éppen felénk tart? – kérdezte ijedten Lina.
- Felénk bizony, és elég dühösnek látszik! Futáááás!!! – kiáltotta Gourry, és futásnak eredtek.
A sárkány azonban megelőzte őket, és leszállt előttük. Lináék meglepetésére aranyló fényben öltött emberi alakot előttük. A pusztító Aranysárkányból, egy magas, szőke, középhosszú hajú, zöldeskék szemű, fehér köpenyes fiú lett.
- Hát ez? – nézett értetlenül Gourry.
- Úgy van öltözve, mint a Tűzsárkány-rendbeliek. – mondta meglepetten Lina.
- Igen. – szólt dühösen Lináék felé sétálva az alak.
- Ajaj. – sóhajtott Lina.
- Ajaj bizony! Mit képzelsz Verselő Lina kisasszony, neked mindent lehet?! Nem elég, hogy sértegetsz, még egy Sárkányigát is rám küldesz?! – dühöngött most már előttük a fiú.
- Na ácsi! – vágott vissza Lina – Először is, nem sértegettelek volna, és nem támadtalak volna meg, ha békén hagytad volna Zefiliát! Másodszor meg ki vagy te?!
- Én ahogy azt már említetted a rend követője vagyok, és tulajdonképpen titeket kerestelek a városban. Arról nem tehetek, hogy a repülésem ekkora pusztítást okozott. – mondta, már kissé nyugodtabb hangon a fiú.
Gourry a fejét kapkodta egyszer ide, másszor oda.
- A repülésed??? Na és a sugár Zefilia templomába??? – háborodott fel Lina.
- Azt hittem ott vagytok.
*Lina padlót fogott*
- És ez már elég ok arra, hogy a földig rombold? – kérdezte.
- Sajnálom. Viszont ezzel most nincs időnk törődni. Azonnal meg kell keresnünk Amelia Will Tesla Seyruun-t, Zelgadis Greywords-t, valamint Ayden Lombay-t. Útközben majd beszélünk is. – mondta sietve.
- Nem tudom pontosan ki vagy, és mit akarsz, de ha Ameliáékat keresed, egye-fene veled tartunk. – mondta Lina.
Azzal elindultak az idegen fiúval, el Zefiliától messzire…
„Útnak eredtünk, az ismeretlen csak ránk vár, Régóta nem volt részünk kalandokban már.
Nem tudom hiányoztak-e a zsúfolt napok, Mindkét lehetőségre van nyomós ok.
Amit eddig az idegenről tudunk, kevés, Mindenesetre vele tartunk, jobb, mint a semmittevés.
Kezdődik majd egy új holnap… Gourry, szedd a lábad!”
- Megyek már!
…Folytatása következik…
|