Slayers Following – Episode 6.

- Most azt hiszem futnunk kéne… - tanácsolta Lina.

- Van benne igazság! – helyeselt Zelgadis.

- Ezt ne most vitassuk meg. Inkább… Futás!!! – ordította Amélia.
Ki merre látott, Lina jobbra, Amélia balra, Zelgadis pedig felugrott a Gyilkos örvény elől. Ezzel szerencséjükre mindannyian megúszták.
- Ez meleg volt. – mondta Lina.

- Valóban. – helyeselt ismét lihegve Zel – Azt hiszem legközelebb nem lesz ilyen szerencsénk…

6. rész: Nehéz ellenfél a Káosz őre. Sylphielék érkeztek a segítségünkre.

- Ez mókás volt. – mondta ellenfelük – Látnotok kellett volna magatokat, mikor észrevettétek a varázslatot.
- Igaza van. Megfutamodtunk. – szólt remegő hangon Lina.
- Ugyan mit tehettünk volna? – kérdezte Amélia.
- Semmit. – válaszolta Zelgadis – Itt még a kard sem tud segíteni.
            Eközben Gourry és Sylphiel egyre jobban eltévednek az erdőben.
- Vajon hol lehetünk? – kérdezte Gourry.
- Hogy ez eddig nem jutott eszembe! – kiáltott fel mosolyogva Sylphiel.
- Megértelek. Ilyen helyzetben nem képes az ember gondolkozni.
- A varázspálcám segíthet megtalálni Lináékat.
- És ez csak most jut eszedbe???
- Te mondtad az imént Gourry drágám, hogy megérted a helyzetet.
- Jó, de akkor még nem tudtam, mire célzol.
- Igaz. Gyere, remélem nem tévedett és ebbe az irányba vannak. Erre!
            Térjünk vissza a harc színhelyére…
- Nézzük csak tovább. Linácska ereje még hátravan. Lássuk mi lapul az ő tarsolyában?
”Ha rájön, hogy az én legerősebb csapásom eddig a Szörnybéklyó volt… - gondolta magában Lina – Belegondolni is rossz.”
- Elsőként nézzünk meg egy… SÁRKÁNYIGÁT!!! – üvöltötte, s amint ez a szó elhagyta a száját, a varázslat már le is csapott.
- Na most mi lesz? – kérdezte remegő hangon Lina.
- Megmutatom neki, mit tanultam az édesapámtól! – kiáltott Amélia.
- Inkább meneküljünk megint. – szólt Zel.
- Megállj! – parancsolta Amélia – Az igazság tükre most megidéztetik!
- Amélia állj le! – ordította Lina – Gyere onnan!
- Ugye nem gondolja komolyan, hogy ide elég lesz az igazság? – nézett értetlenül Zelgadis.
- De. Nagyon úgy néz ki!
- Gyertek és segítsetek! – kiabált Amélia – Egyedül tényleg nem bírom.
- Ez nagy égés lesz. – sóhajtott Lina – De próba szerencse.
- Egyszer meg kell halni. – sóhajtott most Zel.
            És csodával határos módon hőseink megállították a varázslatot.
- Ez hogy lehet?? – nézett értetlenül Lina és Zelgadis.
- Ugye megmondtam? Az igazságért lüktető szív még egy ilyen hatalmas varázslatot is, mint a Sárkányiga, meg tud fékezni.
- Ne nagyon éldd bele magad! Az, hogy nem talált el titeket a csapás, az én érdemem. Ugyanis a Sárkányiga is csak egy másolat volt, akárcsak a Gyilkos örvény. Teljesen ártalmatlan.
- Hogy mi???
- De most már kezd egy kicsit untatni a dolog, szóval inkább nem szórakozok tovább veletek. Lássuk a kicsi Lina leghatalmasabb varázslatát, a Szörnybéklyót! Lehet, hogy egy kicsit sok energiát vesz majd igénybe, de nem érdekel, ha tudom, fáradozásomnak meglesz a gyümölcse!
- Elég nagy bajban vagyunk. – szólt Zelgadis.
- Nézzük együtt, hogyan pusztítja el a világot Lina ereje! Lássuk azt a Szörnybéklyót!
- NEEEE!!! – kiáltotta Sylphiel.
- Ti? Csak nem visszataláltatok végre? – kérdezte idegesen Lina.
Sylphiel elkezdett kiabálni egy varázsigét…

„Hatalmas mindenség, elérhetetlen messzeség

Szívemben fájdalom, a sötétség pusztuljon!

Lidércek fényei, sötétség csillagai

Lepjétek el testét, töltsétek meg szívét.

Így pusztul el majd a gonosz, s vele minden, ami rossz.
Világon újra béke, jöjj elő, Lidércek fénye!”

- Micsoda? – hüledezett a Káosz őre – NEEEEEM!!! Ez képtelenség!!! Bocsáss meg teremtőm, de nem tudtam véghezvinni, amit akartál! Elismerem a vereségem… Győzeteteeeek… - szavának utolsó hangjait már ellepte a csend.

A hatalmas fény és füst mögül hirtelen már csak egy kietlen tisztás bukkant elő.
- Hát sikerült??? – néztek egymásra Lináék.
- Ennyi? Sylphiel kisasszony legyőzte a Káosz őrét?
- Sylphiel! Hogy tudtad megidézni a Lidércek fényét? – kérdezte meglepetten Lina – Már megint az adósaid vagyunk…
- Én… én… én csak próbálkoztam. – válaszolt szintén meglepetten Sylphiel.
- PRÓBÁLKOZTÁL???? – üvöltötte Lina, Amélia és Zelgadis egyszerre.
- Van fogalmad róla mi lett volna a következménye, ha mégsem sikerül??? – veszekedett vele Lina.
- De az a lényeg most, hogy sikerült. – magyarázta kioktatva Linát Zelgadis – muszáj mindig dühöngened??? – és ráütött egyet ököllel Lina fejére.

- TEEE!!! – mérgelődött Lina – Adok én neked!!! Vedd le rólam a mancsod barátocskám!!! És ne nyúlkálj a hajamhoz!!! Hol vagy Zel? Leütlek!!

„Hát végre ennek is vége, Sylphiel lett megint a nap hőse.

Másodjára ment meg minket, csapásától mindenki leesett állal nézett.
Egy dologról azonban elfeledkeztünk, bár legyőztük ellenfelünk,
A tükröt nem hoztuk rendbe. Bele fog törni a bicskánk ebbe.”