Slayers Following – Episode 2.

„Garondia s�rk�nya �letre kelt, ok n�lk�l megt�madott minket!

M�g a S�rk�nyiga is kev�s volt neki, ekkor szerencs�re j�tt Sylphiel.

Aprop� Sylhpiel nem felelt egy k�rd�semre, m�gpedig arra, hogy, hogy ker�l ide?

De ki szedem bel�le, vagy ne legyen a nevem: Lina, a bandit�k r�me!”

2. R�sz: �sszet�rt a K�osz �r�nek t�kre. R�ad�sul mi tett�k t�nkre!

- �h, ez egyre unalmasabb! – s�hajtozott Lina – Minden�tt csak f�k, f�k �s m�g mindig csak f�k!

- Igen. – helyeselt Zelgadis – �s ami a legrosszabb, hogy: TE VEZETT�L IDE MINKET!!! – ord�totta.

- J�, j�! Ebben val�ban egyet�rt�nk. De ki hitte volna, hogy ez az erd� ilyen nagy?

- A s�lymok erdej�ben vagyunk – mondta Sylphiel – Az eg�sz ter�letet s�lyom test� sz�rnyek �rzik. Innen kapta a nev�t.

- Igen? �s szabad tudnunk, hogy mit �riznek? – k�rdezte Lina.

- Azt m�g �n magam sem tudom biztosra. Viszont �vekkel ezel�tt Sairaagban sz�besz�d j�rta v�gig a v�rost err�l a helyr�l. Az a h�r keringett, hogy a K�osz �re lakozik a nagy rengetegben.

- A K�osz �re?? – csod�lkozott Am�lia.

- Az meg kicsoda? – n�zett �rtetlen�l Gourry.

- Te m�g ezt sem tudod? Te, t�rpe agy�? – kiab�lt Lina.

- Ki a t�rpe agy�? Te, lapos mell�!

- Na v�rj csak, adok �n neked!

Ez �gy ment m�g egy darabig…

- Ne is t�r�dj vel�k Sylphiel. Folytasd, k�rlek.

- Igen, sz�val a K�osz �re egy olyan nagyhatalm� var�zsl�, aki a b�n�ket, gaztetteket, �s gy�l�letet �riz egy t�k�rben. Ezek nem tudnak kiszabadulni addig, am�g � azt nem mondja, �gy ezek seg�ts�g�vel ak�r m�g puszt�that is. Ha ezek egszerre kiszabadulnak, annak nagyon nagy k�vetkezm�nye lehet.

- Teh�t, semmilyen m�s lehet�s�g nincs az elpuszt�t�s�ra? – k�rdezte Am�lia.

- De a t�kr�t el�getve a Pokol t�z�ben. De azt eddig m�g senkinek sem siker�lt. Viszont… Ez csak egy mende-monda.

            Tov�bb s�t�lva az erd�ben egy f�nyl� pontot l�ttak meg maguk el�tt.

- M�gis mi lehet az? – k�rdezte Lina.

- Nem tudom, de nem hiszem, hogy meg k�ne n�zn�nk – mondta Gourry.

Elindultak a f�ny fel�. �s val�ban igaz volt a sz�besz�d. El�tt�k a nagy feketes�gben egyed�l egy alak volt, aki l�tsz�dott. Hossz� v�llig �r� haja volt, d�szes, var�zsl�hoz m�lt� ruh�zata. Egy g�mb�t tartott a kez�ben.

- M�gis ki ez? – k�rdezte Zelgadis.

- A… K�osz �re… Az nem lehet! – hebegte Sylphiel.

- Sylphiel kisasszony… �gy n�z ki a t�rt�net, m�gis igaz. – mondta Am�lia

Mikor k�zelebb �rtek, az alak egyszer�en k�dd� v�lt. Ekkor egy h�z alakja form�z�dott ki.

- Lehet, hogy odabent van? – k�rdezte Gourry.

- Azt csak egyf�lek�ppen tudhatjuk meg…

"�, keleti sz�l ne hagyj most cserben.

Testem vill�mokb�l er�t mer�tsen!

T�zeeees… nyilaaaak!"

Eleresztve a var�zslatot, a nyilak egyenesen az ajt�ba rep�ltek.

- Mintha valami odavonzotta volna �ket… - csod�lkozott Lina.

- A t�k�r! – ki�ltotta Sylphiel.

- Hogy, mi? – k�rdezt�k a t�bbiek szinte egyszerre.

- A K�osz �r�nek t�kre. Az vonzotta mag�hoz a var�zslatot. – mondta.

- Vagyis akkor… - kezdte el Zelgadis.

- A t�k�r maga volt a h�z ajtaja? – fejezte be Lina.

- Igen… �s a nyilak… �sszet�rt�k!

- Mi? Hiszen ez katasztr�fa! Akkor a benne lakoz� k�osz most kiszabadul?

Erre m�r csak egy b�lint�s �rkezett Sylphielt�l.

„El�tt�nk a nagy s�t�ts�g, ebb�l baj lesz, ez nem k�ts�g.

Hogy ezzel mit is tett�nk? Jobb nem tudni, de biztosan kider�l.”

…Folytat�sa k�vetkezik…