08 - Ünnepség! Xellos "Terve" Életbe Lép?

Késő délután volt, mikor a Slayers végre visszaért a hotelhez - kimelegedve, fáradtan, összezavarodva, de leginkább nagyon éhesen. A lányok arra készültek, hogy pihenni fognak a nap tovább részében, míg Zelgadis és Gourry vesznek egy forró fürdőt és beülnek a szaunába egy két órára. Este 7:00-ra mindannyian készen voltak, s a bejárati csarnokban mindannyian éhesen várták, hogy végre megtömhessék magukat.

Senki sem viselte a szokásos ruháját - mivel a harctól összekoszolódtak és mert egy győzelmi vacsorát akartak ülni. Lina egy pár lábszárvédőt és egy kék selyem tunikát viselt, hozzá egy sötétkék válkendővel. Gourry egy kényelmesebb nadrágba és pólóba öltözött, zelgdais pedig farmerba hozzá egy pólóval. Amelia egy rózsaszín pántos ruhát viselt, alján fekete hímzéssel és Philia pedig felvette kék ruháját.

"Az egész estét pihenéssel tölthetjük!" vigyorgott Lina. "Egyetlen démon nélkül, aki megtámadhatna!"

"Szerintem jól hangzik," értett egyet Zelgadis.

"De mi van Xellosszal?" kérdezte Gourry Line mellett lépkedve az ebédő felé vezető folyosón.

"Ki félti?" vont vállat Lina. "Ha éhes lesz, majd jön." hátrapillantott válla fölött Philiára, aki a padlót nézte és lemaradt a többiektől. "Gyerünk, ne aggódjunk e miatt. Együnk!" Ezzel belökte az étkező ajtaját és benézett. A termet átrendezték, és élő zenekar játszott. Az asztalok nem a szokásosak voltak, helyettük hosszú sztalok voltak, megpakolva étellel, és a világítás is gyengébb volt. A terep szabad volt a táncosoknak, és a bár szabadon állt a másik oldalon.

"Váó," kommentálta Gourry. "Egy valami karaoke este?"

Lina megkopogtatta a fejét. "Nem! Egyáltalán nem karaoke!" mondta Lina. Besétált a terembe és körbenézett, tekintete elidőzött a hosszú asztalokon, amik meg voltak pakolva roston sűlt disznóval, burgonyával, répával, marhaszelettel, és csirkével. Az asztalokkal szemben ki volt alakítva egy kis sarok, ahol ehettek.

"OH-hohohohohohohoho! Hát itt vagy, Lina! Már mióta titeket kereslek!" sétált oda hozzájuk Naga, de csak az után hogy befejezte steak-jét.

"Miért?" kérdezte Lina élesen.

"Csak tudni akartam, hogy jól vagytok e," válaszolt Naga a maga megszokott, idegesítő hanghordozásával.

"Jól vagyunk!" mondta Amelia határozottan.

"Ezt jó tudni," jelent meg Luna Naga mellett, karjaiban a kicsi Valgaavval. "nem hittem, hogy bármi bajotok lehetne. golham erős volt, de nem jelentett valódi kihívást."

"AHH! Ne teleportálgass csak így!" kiáltotta Lina, hátraugorva. "Hol voltál?"

"Nem az utadban," mosolygott Luna titokzatosan. "talán változtatnom kéne ezen."

"NE!"

"Akkor fejezd be a nyávogást!" nevette.

"Csinált valami galibát Valgaav?" kérdezte Philia.

"Nem igazán." Luna rámosolygott Valgaavra, aki kitárta fekete szárnyai amivel olyan volt mint valami Király. "Nagyon jót játszottunk."

"Ilyenkor nem igazán aranyos!" mondta Gourry.

Valgaav Philiára nézett, aki így szólt, "Ugye, kint nem használta a szárnyait! Valaki megláthatja -"

"Minden rendben volt!" nyugtatta meg Luna. " Csak repülni akart egy kicsit. gyerünk, Valgaav." Megfogta a repülő kissárkány lábát és a bárhoz sétáltak.

"Nagyon ijesztőek!" futot végig Lina hátán a hideg.

"De egyáltalán nem bántott téged, nem?" Kérdezte Gourry. Linára mosolygott, aki elpirult egy kicsit.

"Nem... hé, honnan vetted ezt?"

"Uh, nem érdekes!" Gourry is elpirult. "Kérsz valamit inni, Lina?"

"Várj, gyere vissza -" Gourry pólója után kapott, de a fiú már eliramodott a puncsostál felé. "Mi ütött belé?"

"Ő egy idióta," mondta Zelgadis. "Mi üthetett volna belé?"

"Igaz, de mégis..." Figyelte, ahogy Gourry visszatér két nagy bögre punccsal, s megvonta szemeit.

"Tessék, itt van!"

"Kösz." Elvette a bögrét és épp meg akarta kérdezni társát hogy mi ütött belé, mikor egy kis "pop!" hallatszott mellete. A Slayers mind odakaota a fejét.

Xelllos mosolygott vissza, szemei csukva voltak és arcán a megszokott vidámság ült. "Hát! Mind itt vagytok!"

Lina kis ingerültséggel fordult hozzá. "Hol a pokolban voltál?"

"Meglátogattam Lord Beastmastert, természetesen..."

Philia keresztüllépkedett a társaságon, mindenki, még Lina is elállt az útjából hogy szemtől szembe kerülhessen Xellosszal. "Szóval ezért vol hogy ... csak úgy eltűntél?!" kiabálta.

"Informálnom kellett, hogy Golham meghalt..." Xellos zavarodottan nézett rá. "valami rosszat csináltam?"

Philia kiengedett magából egy dühös kiáltást. "A fene egyen meg, te borszasztó szörny! Utállak! Teljesen utállak!" kezét felemelte hogy pofon vágja Xellost, de elkapta a csuklóját és közel húzta magához.

"Sajnálom, Philia. De meg kellett látogatnom Lord Beastmastert hogy begyógyítsa a sebeimet."

"Én is azt akartam csinálni, te idióta!"

"De egy szörnyet szörnynek kell meggyógyítania."

Philia kiszabadította kezét. "Soha nem mondod el hova mész, csak eltűnsz." Megfordult és elindult Lunához és Valgaavhoz, akik Nagával játszottak és beszélgettek.

"Miss Philia?" nézett utána Amelia. "Jól van?"

"A pokolba, Xellos! Miért vagy ilyen aljas vele? Tudom, a Szörnyek és a Sárkányok utálják egymást, de ez már nevetséges!" mérgelődött Lina.

"Nem tudtam, hogy aljas lettem volna vele," válaszolta Xellos.

Lina elfordult. "Felejtsd el. Gyerünk, Gourry! Szerezzünk valami kaját."

Gourry elsietett Lina után a büféasztalok felé, otthagyva Zelgadist és Ameliát Xellosszal. Nem igazán volt kellemes szem a kimérának sem a hercegnőnek a helyzet, szóval Zelgadis elpirulva, gyorsan a táncparketre rángatta Ameliát.

"Zelgadis? uh, nem értem..." Kezdte Amelia, mikor Zelgadis derekára tette kezét.

"Csak nem akarok most Xelllos közelében lenni," morogta Zelgadis. "Valamit forral."

"Valami valóban lehet vele," értett egyet Amelia. "Először megmenti Miss Philiát, és utána eltűnik... és most úgy tesz mintha semmi sem történt volna!"

"Tudni szeretném, mi játszódik le benne ilyenkor. Bármennyiben fogadnék, hogy miatta vagyunk itt Mypross Szigeten." és ezzel folytatták a táncot, nem beszélve többet a többi Slayers tagról.

Xellos visszalépett egy percre a sarokba, figyelve a forgatókönyv életre kelését. Ott volt Lina és Gourry, a büfé asztalnál beszélgetve. Zelgadis és Amelia a táncparketten keringtek. Philia az egyik sarokban duzzogott, Naga félig lerészegedett, és Luna a bárban üldögélt egy pohár mézsörrel. Gonoszan elmosolyodott, és eltűnt - majd megjelent mestere legjobb barátnőja mellett.

"Miss Luna, azt hiszem szükségem van a segítségedre ma este," mondta nyugodtan.

"Oh?"

"Igen, a Rémálmok Hercegének tervében."

"Végül úgy döntöttél hogy szükséges van segítségre?" kérdezte gúnyosan. "Zelas csodálkozik, miért csak most fogadtad el a segítséget."

Elővett egy kis fiolát köpenyéből. "Ez egy bájital amit a legvégsőkre tartogattam. Annyira van csak szükségem hogy egy-egy csepp belekerüljön a Slayers tagjainak italába - és vissza kell ülni és várni holnap reggelig." Kuncogott.

Luna fel sem nézett Xellos gonosz nevetésére. Rendelt négy rövidet majd Xelloshoz fordult. "Biztos vagyok benne, hogy Lina és Gourry innának valamit a vacsora után. És Amelia és Zelgadis is kimelegedettnek látszik a táncparketten. Miért nem teszed azt a bájitalt az italokba, és én kiviszem őket?"

"Olvasol a gondolataimban," mosolygott Xellos. Egy gyors mozdulattal mindegyik italba csempészett egy kis bájitalt, ami azonnal feloldódott. Ezzel Luna felemelve a tálcát elindult Lina és Gourry felé.

Megállt a pár előtt, majd kedvesen elmosolyodott. Lina eldobta a csirkelábat, amit épp evet és elkapta Gourry karját. "Mit akarsz?"

"Csak gondoltam miközben tömitek a fejeteket, ahogy mindig, megszomjaztatok," válaszolta Luna.

"Mi van benne?" Kérdezte Lina, félelemmel a hangjában.

"Semmi, te kis kölyök! Csak megpróbáltam kedves lenni!"

"Kösz!" mondta Gourry. Elvett egy poharat mielőtt még Lina megállíthatta volna, és legurította a pohár felét. Lina rettegve nézett rá. Gourry rámosolygott. "Ez jó, Lina. Azt hiszem, ezt egész este tudnám inni!"

Lina visszanézett Lunára, és Luna megvonta szemeit."Nesze, vedd el." Ezzel Lina kezébe nyomott egy másik poharat és elindult a táncparkettre, Amelia és Zelgadis felé.

"Oh, milyen remek táncosok," mosolygott Luna. "Gondoltam, ti ketten megszomjaztatok."

"Kösz," válaszolta Zelgadis és elvett egy poharat.

Amelia elmosolyodott. "Hát, én valóban megszomjaztam egy cseppet. Köszönöm, Miss Luna!"

"Nem probléma," válaszolta Luna. Visszafordult a bár felé, látta ahogy Xellos a bár sarkában áll, Naga a pultra fektette fejét, Philia és Yalgaav pedig egyedül álltak. Letette az üres tálcát a bárpultra.

"Ő nem iszik sört, tudod," egy ismerős hang kuncogott mögötte.

"Akkor, mi a terved?" kérdezte Luna, megfordulás nélkül. Elővett két poharat, egyet megtöltött édes mézborral, a másikat pedig sötét vörösborral. Luna elmosolyodott. "Ez már megfelel?"

"Kétes," válaszolta Zelas. "Megvan az indok?"

"Persze."

Ismét egy kis "pop!" hallatszott, ami azt jelezte hogy Zelas eltűnt, magára hagyva Lunát a bárban. Nem kellett sokáig várnia, Philia elindult felé mosolyogva.

"Miss Luna, tudnál vigyázni ma este Valgaavra? Szeretnék egy kis idő Miss Linával és a többiekkel tölteni."

"Szívesen," válaszolt Luna. Valgaav azonnal hozzá rohant. "Oh, próbáld ki a mézbort, Philia. Nagyon finom ma este."

"Valóban?" Philia a poharakra nézett, majd felkapott egy mézborost. "Az illata is jó," szagolt bele a pohárba.

"Bébiszitterkedés megint, Luna?" Xellos a pulthoz lépett.

"Engem nem zavar. Örülök, hogy idejöttél. Próbáld ki a vörösbort, Xellos. Azt hiszem, túl erős, de azért jó."

Xellos odanézett. "Oh?"

"Szükségem van egy hozzáértő véleményére," magyarázta Luna. "Gyerünk, nincs benne semmi."

Xellos habozott, majd felvett egy vörös burgundi borral teli poharat. Egy pillanatig beleszimatolt, majd lassa szájához emelte és belekortyolt.

"Rendben." mondta Luna. "Majd később visszajövök megtudni milyen, ha akarod egész este tesztelheted! Gyerünk, Val. Nézzük meg, mit művel Miss Lina."

Xellos figyelte, ahogy Luna újra a büféasztalok felé veszi az irányt Valgaavval, aki mellette repült. Végül homlokát ráncolva Philiához fordult, aki összevonta szemöldökét.

A homlokráncolás átalakult mosollyá, s újra szájához emelte poharát. "Te vagy az egyetlen, aki élvezi a mézbort."

Philia arca egy kicsit kipirosodott."A vörösbor túl erős, Miss Luna mondta."

"Nem igazán. Kellemesen telt."

Philia szeme csillogott, s tekintete Xellos szájára, a borra és a pohára szegeződött. Egyik kezével egy kis csábítással érintette meg poharát. "A mézbor nagyon édes. Ezért szeretem."

Xellos ivott egy kortyot a poharából, szemei még sosem nézték így Philiát, és Philia szemei sem csillogtak még sosem így. "Erős az édes ellen. Szép párosítás. Csodálkozom, az emberek miért nem keverték soha össze a fehér és a vörös bort?"

"Mert nem illendő, természetesen."

"De ki írta ezt a szabályt?"

"Nem tudom..." Philia elgondolkodott az ötleten. "De a borok önmagukban tökéletesek." tekintete elkalandozott Zelgadis és Amelia felé, akik egymásba kapaszkodva nevettek és tánc gyanánt már csak ide-oda lépkedtek. A szoba másik oldalán, Lina és Gourry viccelődött. "Berúg igazán zavaró, meglepődök Mr. zelgadison és Miss Amelián! Sosem hittem volna, hogy ilyenek is tudnak lenni!"

Xellos egy pillanatra gonoszan elmosolyodott. Végülis a bájital bevált. A Slayers tagjai hamarabb berúgtak mint gondolta volna - és ez engedte tovább gondolni. Újra belekortyolt hát vörösborába. "Hosszú napuk volt szóval szerintem kijár nekik hogy egy kicsit... becsípjenek."

"Becsíptek?" Figyelte, ahogy Amelia nevetve Zelgadisra rakja karkötőjét, aki egy kicsit elpirulva visszahúzza a táncparkettre.

"Egy kicsit," kuncogott Xellos.

"Hosszú napról jut eszembe," kezdte Philia és Xellosra nézett. "Miért nem engedted, hogy segítsek neked ma reggel?"

"Úgy emlékszem, már válaszoltam erre a kérdésre."

"Az nem volt elég jó," válaszolta. Kezét újra szája elé emelte, majd belekortyolt a mézborba.

"A fehér energia ami a te testedben van nem segíthetett volna nekem. Azt hittem, csak idegesíteni akarsz," mondta nyugodtan.

"Csak mert te idegesítesz?"

Xellos gonoszan elmosolyodott. "Nem tudom, az őszinteség távol áll tőlem."

Philia visszafordult, majd egy pillanattal később tekintete a vörösborra vándorolt. "Milyen az íze?" kérdezte hirtelen.

Xellos pislogott. "A vörösbor? Álltalában erős. Ez egy kicsit csaló."

"Megkóstolhatom?" mosolygott félénken. "Hosszú ideje már, hogy nem ittam egy sötét színű bort sem."

Xellos visszamosolygott. "Miért nem megyünk ki? Meleg van itt. És a zene meg a táncosok egy kicsit hangosak."

"Legyen," értett egyet Philia - normális esetben meg sem kérdezte volna. De belül érezte, hogy valami különös érzés árasztja el, és kilépett az ajtón a holdfényben fürdő kertbe.

Xellos szembefordult vele és rámosolygott és félig-üres poharát kettejük közé emelte. "Megkóstolhatod, de csak akkor, ha én is megkostólhatom a fehéret. Meg kell ígérned, hogy kapnni fogok a fehérből."

"Renben," kuncogott Philia. "Tessék, fogd meg az enyémet -"

"Nem," Xellos megállította kezét és poharát Philia szájához emelte. "Ne cseréljünk kezet, nem?"

Philia nem mondott semmi, de meglátta, ahogy Xellos nézi és mosolyog. A pohár hozzáért az ajkaihoz és Xellos finoman megdöntötte a poharat. Philia belekortyolt, majd Xellos elemelte szájától a poharat. "Hmm. Nem olyan jó, mint a méz, de... nagyon telt."

"És az én köröm?"

"Oh, majdnem elfelejtettem..." gyorsan Xellos szájához emelte a poharat, majd Xellos keze az övére fonódott és belekortyolt az oitalba. Miután Philia elvette a poharat, rámosolygott.

"Nagyon édes. Nem olyan jó mint a sötét borok, de van egy kellemes íze."

"Jobban szeretem," mondta lágyan, visszamosolyogva Xellosra. Tekintete megakadt, "Oh, van itt egy csepp -" ujját Xellos szájához emelte és letörölte szája sarkából a borcseppet.

Egy pillanat alatt, Xellos keze Philia derekára fonódott, és összezárta kettejüket. Mosolygott és kinyitotta szemeit és arcuk közel ért egymáshoz.  "Csodálkozom," suttogta halkan, "Miért nem jutott soha senkinek az eszébe hogy összekeverje a vörös és a fehér bort? Szerintem nagyon jól összeillenek, nem?"

"Ha összekevered a vöröset és a fehéret, rózsaszínt kapsz. Nem hiszem, hogy túl sok ember szeretné ezt a színt." Keze végigsimította Xellos tarkóját egészen a selymes lila hajig.

"Kifogás," mondta. "Mire gondolsz most, Philia?"

"Össze tudjuk keverni és meg tudjuk nézni milyen az ízük."

"A poharaink üresek." mutatott rá Xellos.

"Akkor..." Hangja elhalt s szemeik megcsillantak a holdfényben.