06 - A Múlt Befejezetlen! Golham Valódi Célja

A Rémálmok Ura ujjával köröket rajzolt trónja karfájára, aranyszínű szemeit bosszúsan függesztette Xellosra.

„Ez nem az én tervem volt,” magyarázkodott. „Nem tudtam róla, hogy akár egyetlen szörny is élne a Mypross Szigeten, aki Lina életére akar törni.”

„Golham egy kisebb démon, de a többi démontól eltérően ő megszerezte az elfek erejét,” mondta a Rémálmok Ura sötéten. Ujjával folytatta a körök rajzolgatását trónja karfáján. „Úgy gondolom, ez nem jelenthet túl nagy problémát. De meg kell tudnom, mi az igazi terved, Xellos?”

„Úgy látszik, használnom kell az előnyömet,” motyogta. „Utálom újra átgondolni a jó terveket.”

„Mik voltak a körülmények, amiért Golham Lina életére tör? Volt valami köze Joyrock-hoz?

„Azt hiszem, ez volt amit mondott.” Xellos lenézett a padlóra. Még mindig egyik térdén térdelt, a Rémálmok Ura túl ingerült volt hozzá, hogy engedje felállni. A csend egyre jobban elmélyült, s nem volt szörny aki megmozdult vagy beszélt volna. És akkor…

A Rémálmok Urából kitört a nevetés.

Mindenki forgolódni kezdett majd újra rá néztek. Xellos felugrott és megrökönyödve bámult rá. „Uram?”

„Sa...Sajnálom!” mondta nevetés közben. Egy perccel később újra komoly lett az arckifejezése, felállt s szemeit Xellosra emelte. „Évekkel ezelőtt, Lina Inverse megölt egy szörnyet, akinek Joyrock volt a neve és megmentette Gourry Gabriev nagyapját.”

„Azt hiszem, ezt értettem,” morogta Xellos.

„Akkor hozd össze négyüket, Xellos!” kiáltotta vissza ingerülten, nevetése már teljesen eltűnt.

Xellos megállt. „Lina megmentette a Gabrieveket egyszer?”

„Igen,” hízelegve, újra Xellosra nézett - ami ijesztő volt az arany aurás Lina hasonmásától.

„Ha Lina megmentette a Gabriev családot, akkor Gourry nélküle nem is élne?”

„Nagyon jó,” A Rémálmok Hercege elmosolyodott. „Most, hogy tudod használni ezt az információt, Xellos?”

Egy őrült, eltorzult fintor jelent meg arcán. „Azt hiszem, megértettem.”

„Így már nem teljesen hibás a terved, nemde?” Egyik szemét lehunyta.

„Nem. Nem az egész,” válaszolta gonoszan. „Megnézem, mit tehetek.”

„Xellos?” Zelas a székében ült, bort kortyolgatott. Eddig figyelte a Rémálmok Urát, de most úgy érezte, szólni kell Rowdy megjelenéséről. „Küldtem melléd egy asszisztenst, aki segít neked a tervedben.”

„Oh?”

„Rowdy Gabriev, Gourry nagyapja. Nagyon sok információt tud Lina múltjáról Joyrock-kal és hogy hogyan mentette meg a Gabriev családot, ez segíteni fog neked a jövőben.”

„Akkor ezt tudom majd használni. Lina azt mondta, beszélni akar majd Rowdy-val újra,”  tűnődött.

„Kiváló. Akkor kövesd a kis bulira és találd ki, mit fogsz csinálni,” válaszolt Zelas.

”Igen, Beastmaster. És Beastmaster? Ha szükség lesz rá, kapok rá engedélyt hogy megöljem Golhamot, ha már minden kötél szakad?”

Zelas a Rémálmok Urához fordult. „Mit gondolsz erről, Anya?”

„Csak akkor, ha valóban minden kötél szakad,” válaszolta. „Teljesen biztos vagyok benne, hogy Lina meg tudja ölni Golhamot. Ha úgy látszik, hogy valaki veszélyben van, lépj, Xellos.”

„Ahogy akarod.”

Egy holografikus kép jelent meg, ahol a Rémálmok Ura intett, s a képben a Slayers jelent meg, amit épp reggelijüket fogyasztják. Aranyszínű arcát újra Xellos felé fordította. „Jobban tennéd, ha sietnél megkeresni Rowdyt, mielőtt még Lina találja meg.”

„Igen, Mindenség Anyja.” Xellos még utoljára felnézett rá s eltűnt a hatalmas teremből.

A hotel előtt jelent meg, az ajtónálló unottan bámult egy pontot, de nem vette észre. Elment mellette, be a hotelbe. Odabent szinte senki nem volt, így elnézett a teázó felé. Elmosolyodott, mikor meglátta Linát és a többieket, amint egy nagy asztalt ülnek körül, és nagyon fáradtnak látszanak.

Tulajdonképen, a Slayers félig már aludt. Lina fejét kezére támasztotta, szemei félig már csukva voltak. Gourry fejét az asztalra hajtva horkolt. Zelgadis karikás szemmel, mogorván nézett. Amelia pedig halkabb volt a szokottnál. Az egyetlen éber személy a társaságból csak Valgaav volt, aki mindenkire mosolygott. Philia nem szólt rá, hagyta, hogy Zelgadis-szal foglalkozzon. Xellos úgy döntött, addig nem tiszteli meg őket társaságával, amíg mindenki túl nincs az első kör kávéján.

A pincérkisasszony megjelent, tálcáján egyensúlyozva a kávékat, amiket egyáltalán nem időben hozott ki. Zelgadis elkapott egy kávét a tálcáról - de csak Lina után. Gourry tovább horkolt, míg Philia meg nem bökte, amitől leesett. Ezek után Lina a pincérlányt visszaküldte, hozza ki a teljes menüt, aki már meg sem szólelt, csak tette a dolgát.

Amelia végül megszólalt, miután a pincérkisasszony elment, hangja viszont lanyha volt. "Hogy fogjuk megtalálni Mr. Rowdy-t?"

Lina visszadőlt székére, kezeit kávéja köré tette. "Nem tudom. Ha kell, az egész átkozott szigetet átkutatom. Elég keveset aludtam tegnap éjjel, gondolkoztam mindenről."

"Attól tartok, ez a szörny éjszaka támadni fog," morogta Zelgadis, s egy nagyot kkortyolt kávéjából. "Szóval fent maradok addig, amíg tudok, ha jönne."

"Valgaav fél éjszaka fent volt," motyogta Philia. "Szerinte a harc az eddigi legszuperebb dolog volt, amit látott... Ez normális egy két éves gyereknél?"

"Csak akkor, ha neve Valgaav," mondta Lina szárazon.

Zelgadis egy újabb korty után letette a bögréjét. "Tudni akarom, hogy miért támadt meg ez a szörny, és mit tettél hogy megmentsd Rowdy Gabriev-et. És hogy hatnak ezek Gourryra."

"Talán ezért vagyunk mi mindannyian ezen a szigeten," vetette fel Amelia csendesen. Az asztalra fektetett karjára hajtotta fejét, ujjával köröket rajzolt az asztalra, és nagyon álmosnak látszott.

"Lehetséges," morogta Lina. "De nem mondok addig semmit, amíg meg nem találjuk Rowdy-t. Ez egy hosszú történet, és nagyrészt róla szól."

A pincér visszatért s öt további pincér követte, megrakodva étellel. A Slayers felélénkült egy csepett, de Lina meg sem várta hogy lerakjanak minden ételt, az elsőt maga elé húzta és elkezdett enni. Ekkor döntött úgy Xellos, hogy kilép búvóhelyéről, egy nagy pálma mögül.

"Hát, jó reggelt!" mondta derűsen.

Hallott öt dühös mordulást, majd mindenki megállt az evésben. Zelgadis volt az első, aki megszólalt. "Mit akarsz te ma?" kérdezte mogorván.

Philia egyik szeme megrebbent. "Hogy tudsz te ilyen jókedvű lenni a tegnap esti után?"

Xellos elgondolkozott, vajon mi rosszat mondhatot, majd visszahőkölt. "Elnézést, nem tudtam hogy mindenki nyugtalan a démon miatt. Komolyan nem hinném, hogy aggódni kéne miatta - Lina el tudja pusztítani egy jól-felerősített Sárkány Igával, az elf erők majd segítenek.

"Teljesen biztos vagy magadban," mondta mogorván Zelgadis. "És Lina terhalhatőségében is!"

"Xellos," nézett rá Lina, "Ma nincs időm rád. Meg kell találnom Rowdy-t s ki kell találnom, mi folyik itt."

"Engem kerestél, Lina?" Rowdy hangja hallatszott valahonnan Lina mögül.

Mindenki felugrott és gyorsan körbefordult a szellemet keresve, és Lina fogát csikorgatva szólalt meg, mikor megjelent az asztaluk mellett. "TE," sziszegte. "Szerencséd, hogy megjelentél mielőtt meg kellett volna keresnelek!"

"Én csak eljöttem megnézni téged," tűnődött el. "És van egy olyan érzésem, hogy beszélnünk kell egymással," tetet hozzá szötéten.

"Ha amiről beszélnünk kell, az Golham, akkor megvan a közös témánk," ráncolta szemöldökét Lina.

Rowdy lassan bólintott. "Ez az," mondta fáradtan. "Ha végeztetek a reggelivel, gyertek a kert végéhez. Ott fogok várni rátok. Ott van a gát, ami Mypross Szigetet osztja két részre és válaszja el a folyót a vadontól."

"Ott leszünk fél óra múlva," ígérte Lina.

Rowdy eltűnt mielőtt bárki bármit is mondhatott volna. Mikor az utolsó kék kis szikra is eltűnt Rowdy eltünésétől, Zelgadis megszólalt.

"Mi a fene folyik itt?"

Amelia fészkelődni kezdett. "Mr. Rowdy nem arról beszélt, amiről mi is kérdezni akartuk?"

"Azt hiszem, ez így eléggé kényelmes!" mosolygott Xellos, és leült Lina mellé. "Így nem kell megkeresned! És a szellemek könnyedén eltűnnek bárhonnan, úgyhogy jobb hogy ő talált meg először."

"Könnyedén eltűnik? Mint te?" Vicsorgott Lina. Tépőfogai megjelentek sXellos egy kicivel hátrébb húzódott.

"Hát, igen. Röviden valahogy úgy."

Gourry erre végül felébredt. "Lina, miért akar a nagyapám találkozni velünk annál a gátnál? Mi van Myprross Sziget vadonjánál?"

Mindenki megállt s Xellosra nézett. Philia érdekes módon Linára nézett. "Ez érdekes. Van valami Mypross Szigeten, amit meg akar mutatni nekünk?"

Lina szemei kimeredtek. "Mypross vadonjában... Hé! Amelia! Hol van Naga?"

"Honnan tudhatnám?" kérdezett vissza Amelia. "Nem beszélek vele!"

"Tudja az útikönyved kívülről... Biztos vagyok benne, hogy az a vadon valami veszélyes hely lehet, és ha már odamegyünk, jó lenne tudni róla."

"Miért lenne veszélyes?" kérdezte Gourry.

Zelgadis elgondolkozott egy percre. "Ha jól emlékszem a szigeten minden fele lehet találni elf és tündér erőket. És ha nem vagy óvatos..." megvonta szemeit.

"Visszadobnak az időben," fejezte be Naga. Nemrég hagyta el a szobáját, ruhája a szokásos fekete bikini volt, s leült Lina mellé. "Mi a mai reggeli?" Végignézve az asztalon felvonultatott ételeken. "Akármerre, igen, a mágikus kisugárzások vissza tudnak vinni az időben bármikor. Nem tudom, hogy meg lehet-e látni a jövőt is vagy sem. De eléggé titokzatos, és a szigeten még mindig vannak feltérképezetlen terülteke, mivel lehet hogy ott van egy átjáró a múltba."

"Oh, szuper!" mondta mogorván Zelgadis. "Szóval, Rowdy lehet hogy vissza akar küldeni minket az időben ma délelőtt?"

"Meglehet," ráncolta szemöldökét Lina. "Rowdy eléggé otthonosan mozog a szigeten. A felesége itt élt. Gyerünk, én már készen vagyok." Felállt, s az ajtó felé fordult. "Bárki, aki válaszokat akar, jöjjön velem."

"Hát, én szeretnék néhány választ!" állt fel gyorsan Gourry. "Akárhogy is, ez valahogy az életemmel foglalkozik!"

"És én sem maradok itt, míg ti minden féle titkokat tudtok meg Mypross-ról," jelentette ki Zelgadis.

Lina ránézett a válla felett. "Aha, aha. Mindannyian tudjuk, hogy a gyógyír miatt akarsz válaszokat..."

"Én is jövök!" ugrott fel Amelia és gyorsan Linához sietett. "Mivel tudni szeretném hogy mi folyik itt!"

"Hát azt én is!" állt fel Philia is.

"Engem se hagyjatok itt!" tette hozzá Xellos. Mindenki rosszallóan nézett rá.

"Hát, ma nekem sincs mit csinálnom," magyarázta Naga. "Szóval úgy látom, nélkülem nem mentek erre a bulira, Lina!"

"Gondoltam," morogta Lina. "Mindenki más."

"OH!" Filiába belehasított a felismerés és lenézett Valgaavra, aki karjaiban pihent - a reggelit befejezve elaludt. "Nem tudja valaki, hogy van e a hotelben bébicsősz?"

"Nem hiszem," vont vállat Zel.

"Én vigyázhatok rá," Egy halk hang szólította meg őket, a teázó másik végéből, Lina pedig elnyomott egy sikolyt.

De Philiat látszólag teljesen megnyugtatta ez a felügyelet. "Oh, köszönöm Miss Luna! Nagyon hálás vagyok ezért!"

"Te rá mered bízni?!" kiáltotta Lina.

Luna Linára nézett. "Én voltam az első kiválasztott, amikor le kellett győzni Dark Start, he nem emlékeznél. Még szép, hogy én vigyázok rá. nem fogom bántani Valgaav-ot. Mindent egybevéve én vagyok a legjobb ember, aki vigyázhat rá, amíg ti a szigeten rohangáltok - mivel én meg tudom védeni. De persze ha azt akarod, veletek mehetek én is, Lina."

"NEM!" kiáltotta Lina.

"Rendben van!" mosolygott Philia. "Majd sietünk vissza! Úgy is csak lustálkodni akar majd, Miss Luna."

"Biztos vagyok benne hogy rendben lesz," válaszolta Luna.

És ezzel, a Slayers elhagyta a teázót és kereszülvágtak a kerten, Linával az élen. Nem figyelt a virágokra, hidegen hagyták a bársonyos illatok, nem volt senki és semmi, ami most megzavarhatta volna. Látta a gátat. Egy tábla volt kitéve, ami ezt írta:

Erre a terültere csak saját felelősségre lehet belépni!

A Hotel nem vállal felelősséget az eltűnések miatt!

"Hát, ez aztán megnyugtató!" mondta gúnyosan Zelgadis.

"Nem szeretném látni ezt a helyet!" remegett Gourry.

"Én sem..." nyafogta Amelia. S közelebb is húzódott Zelgadis-hoz.

A gát mögött volt egy kis szabad terület. A fű hosszú és zöld volt, kis sárga virágokkal közte, amik a fák tövében is nőttek. Ezen a kis réten szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy bárki is csak úgy eltűnjön, de ötven lépéssel előre, a sötét és ijesztő fák között már annál inkább. És teljes biztonsággal el lehetett mondani, hogy a fák között nem süt ijen szépen a nap.

"Egy kicsit ijesztőnek látszik..." Philia hátán végigfutott a hideg. "Úgy értem, hogy itt kint senkit sem látni, és odabent olyan sötét és titokzatos."

"Ja," motyogta Lina. Körbenézett. "Nagyon úgy tűnik, hogy könnyen elveszhet, aki bemegy az erdőbe. Ami nem hangzik túl jól - és ezek a 'titokzatos eltűnések' nem hangzanak túl izgatónak."

"Tudod, még visszafordulhatunk!" mondta Gourry jókedvű idegességgel.

És ekkor kék fény és pici csillagok jelentek meg a gáttal szemben, és megjelent Rowdy. Csend ült a társaságra, csak a széltől megrezgett fűszálak hangját lehetett hallani. Mindenki arcán végignézett a beállt csendben. Végül hidegen megszólalt. "Úgy látom, mindannyian tudni akarjátok az igazságot, hogy mi történ Mypross Szigetén évekkel ezelőtt."

"Jól kezdődik," válaszolta Zelgadis sötéten.

Rowdy bólintott. "Hát igen. Van viszont két feltételem. Végighallgatjátok csendben, és akkor bevezetlek benneteket az erdőbe."

"A-a-az erdőbe?" rándult össze Philia. "De az sötét és -"

"Félsz, Philia?" mosolygott rá Xellos, egyik szemét kinyitotta.

"NEM!" kiáltotta - hangosabban, mint gondolta. "Nem igazán, én is megyek!" Gyorsan elkapta hát Xellosról a tekintetét, mielőtt még olyan gúnyosan kinevethette volna, mint ahogy szokta amikor megborzong valamitől.

"Akkor lássuk," sóhajtotta Lina. "De nem akarok egyszer sem visszamenni az időben, oké?" fenyegetően megvillantotta szemeit a mellette lebegő kísértetre

"Megígérem, hogy nem viszlek vissza az időben," értett vele egyett Rowdy.

"Rendben van, akkor mond el a mondanivalódat, hogy bemehessünk." vállait megvonta, majd kezeit összefonta várakozóan, hisz kívülről tudta a sztorit.

Rowdy egy lépéssel hátrább ment. "Sok évvel ezelőtt, ez a sziget nagyon sok elfnek és tündérnek az otthona volt. Egy békés és vidám hely volt, mindaddig, amíg néhány démon egyszer úgy nem döntött, hogy megtámadják a sziegtet és elpusztítanak mindent. A vezetőjük neve Joyrock volt - egy gyíkdémon volt, akinek nagy erő volt birtokában és vérre szomjazott." Megállt egy pillanatra s a távolba meredt. "Azon a napon támadtak, amikor én is el akartam menni az Elf fesztiválra azzal a lánnyal akit szerettem, Meliroon-nal. A szülei nem kedveltek engem, mert ember voltam, de meggyőzte őket, hogy elmehessek a fesztiválra és a dott is egy virágfüzért, hogy azt viseljem. Bárhogyis... " Lehunyta szemeit majd folytatta. "Amikor elmentem, a démonok már megtámadták őket. Mire odaértem a fesztiválra, a démonok mindenkit lemészároltak, az összes elf halott volt, beleértve Meliroon-t is. Joyrock akkor megkímélte az életem és ezért újra és újra visszaemlékszem arra a napra, amikor semmit nem tehettem hogy megmentsem őket."

"És mikor kerül Lina a képbe?" kérdezte Zelgadis csendesen.

Rowdy folytatta, "Mikor megöregedtem, megértettem, hogy az a szörnyűséges nap sosem történhet meg. Belenéztem a jövőbe, és láttam hogy egy erős boszorkány fog érkezni Mypross Szigetre - az, akit a Sárkány Gyilkos- és Bandita Ölőként ismertek - Lina Inverse. Meglátogattam hát álmában és megosztottam vele az emlékeimet Meliroon-ról de sosem mutattam meg neki magam. És amikor a szigetre érkezett, nem értette mi folyik itt."

"Fogadjunk hogy szeretted azt a helyzetet, nem?" kérdezte Zelgadis szárazon, majd Linára nézett.

Lina csak ennyit mondott. "Húzz bele nagypapa. Tudni akarom mi folyik most itt, nem pedig hogy mi folyt."

"Megtudod, ha türelmesebb leszel!" válaszolt Rowdy. "Végül felfedtem magam Lina előtt, és beavattam abba, ami régebben történt. Újra megküzdött Joyrock-kal, de nem sikerült legyőznie. Akkor megkértem Linaát hogy hagy vigyem vissza a múltba, akkor amikor a dolgok rosszra fordultak, és Lina segítségével le tudtam győzni Joyrock-ot és meg tudtam menteni az elfeket - és a jövendőbeli  feleségemet, Meliroon-t."

"Milyen romatikus!" mondta Philia vidáman.

"Aha, aha," motyogta Lina. "Nagyon romantikus. Szóval most hogy már mindannyian tudjuk az egészet -"