04 – Egy Családi Találkozó Van Folyamatban! A Szellem Neve Rowdy

Lina hangokat hallott, úgy érezte, mintha már hallotta volna ezt. Sötét volt, és valami hidegen és puhán feküdt… De nem sokra emlékezett. Lassan kinyitotta egyik szemét hogy körülnézzen, látott egy kis lángot látott az asztalon nem messze tőle, és rájött, hogy az ágyban fekszik.

Bizonyára csak egy rémálom volt, gondolta. Már biztos reggel van.

Egy elmosódott folt ment oda hozzá, hosszú szőke hajjal és kíváncsi kék szemekkel. Lina mélyet sóhajtott, majd megszólalt. „Philia? Mit keresel te itt?”

„Oh, remek!” mondta Philia halkan. „A gyógyító varázslat segített. Hogy érzed magad, Miss Lina?”

Amelia arca jelent meg Philia mellett. „Na végre, már jól vagy, Miss Lina.” Mondta aggódva.

„Igen, azt hiszem...” Lina felemelte egyik kezét hogy megdörzsölje fejét. „Csak egy szörnyen rossz álmom volt – még mindig a Mypross Szigeten vagyunk?”

Philia bólintott. „De nem volt rémálmod-”

„Akkor mi -”

„Lina?” egy hang félbeszakította.

Lina ismét felsikoltott, és megfordult hogy megnézze a nőt, aki az ágy mellett ült, a falnak támasztotta székét. Philia és Amelia hátraugrottak, és rosszallóan néztek a sikoltozó Linára, akin látszott, hogy egyáltalán nincs minden rendben – de Lina nem volt hajlandó figyelni. Csak felpattant és villám gyorsan Philiát megkerülve el akart bújni, de a mosolygó Xellos útját állta.

„Most Lina, nyugodj le -”

„Nem akarok lenyugodni!” kiabálta Lina őrjöngve. „Csak ölj meg most!”

„Nem foglak – Zelas nem örülne neki, ha megtenném.”

„Nem félek Zelastól!” jajgatott Lina.

„Fogd fel Lina,” morogta Luna, felállt a székről amin eddig ült. Az ágy végéhez lépkedett, Lina pedig visszamászott az ágy tetejébe.

„Mit akarsz tőlem?” zokogott Lina.

„Csak egy rövid időt szeretnék eltölteni Myprosson, ez minden. Nem az én hibám, hogy te is itt vagy.”

„Elmegyek!” Kiáltott fel Lina.

„Nem szükséges, hogy ezt tedd,” válaszolt Luna, megvonta szemeit.  „Azt hallottam, hogy nyertél egy ingyenes vakációt!”

Lina elkezdett egy kínzó lehetőségen gondolkozni, és rájött, nincs miért Luna ötletét rossznak gondolni. „Legyőztem Dark Start, szóval nem haragudhatsz rám ezért, és nem jártam otthon már kilenc éve, szóval ez nem jelenthet mást…”

„Mit nem jelenthet?” kérdezte Gourry. Az falnak támaszkodva állt, Zelgadis mellett.

„Hogy miért haragszik rám!” kiabálta Lina. „Soha nem mutatta ki, ha haragudott valamiért!” Nagy, könnyes szemeit Lunára fordította, és kérdezte, „Mit követtem el? Kérlek, ne büntess meg!”

Luna csak egy kicsit bosszúsan nézett. „Nem tettél semmit, te ostoba lány. Már elmondtam egyszer, hogy egy vakációs és egy megbízás miatt vagyok itt. Nem állok az utadba. Olyan rossz akarsz lenni, mint az a másik két nővér – harcolni szeretnél velem, Lina?” Szemei megvillantak.

„NEM!” kiáltotta gyorsan Lina. „Nem vagyok hülye!”

„Remek, reméltem hogy nem az az idióta húg vagy, mint akire emlékszem,” jegyezte meg Luna. Megfordul és elindult az ajtó felé. „Látlak még, Lina?” Egy gonosz mosolyra húzta száját.

Lina ismét sikított és könnyekben tört ki, s Luna kilépett a folyosóra, becsapta maga mögött az ajtót, és halkan kuncogott egyet, hogy újra terrorizálhatta húgát. De csak három lépést tett a lépcsők felé, mikor hallotta, hogy az ajtó újra kinyílt.

Visszanézett a válla fölött, azt várta, hogy Linát vagy Xellost, de a fiatal harcos lépett ki, aki Lina mellett ebédelt. Hosszú szőke haja hátára omlott, nem viselt semmilyen fegyvert, de látta rajta hogy erős és keménykötésű – arcán udvarias és nyugtalan arckifejezés ült. Egyik szemét megvonva nézett rá s megállt. „Igen?”

„Elnézést, de… Az én nevem Gourry, és Lina védelmezője vagyok -”

„Linának védelmezője van?” Luna teljesen felé fordult. „Milyen érdekes. Kinek az ötlete volt ez?”

„Izé…” Gourry megzavarodva nézett. „Nem tudom. Csak megtörtén.”

„Meddig akarod védelmezni Linát? Nem gondolod, hogy meg tudja védeni magát?”

„Nem t’om. Az életem végéig, azt hiszem. Nem tudom, mi mást tehetnék. Lina képes kezében tartani az életét, de szüksége van rám… azt hiszem. De azért jöttem ki, hogy megkérdezzelek téged valamiről, ha lehetne.” Reménykedve nézett.

Luna gyanakodva nézett rá. „Mit?”

Gourry vett egy nagy levegő. „Lehetne, hogy nem piszkálod Linát ezen a vakáción?” Mikor elmondta, Luna békés tekintete meglepett és ingerült lett, és Gourry gyorsan hozzátette, „Tudom, te vagy a nővére, és a lánytestvérek néha piszkálják egymást és harcolnak is, de az igazság az, hogy Lina fél hogy legyőzöd! És én azt szeretném, ha lenne egy szép vakációja, ennyi az egész.” Egy kissé elpirult. „Nehéz évei voltak, amíg legyőzte a Démon Urakat. Szüksége van egy kis pihenésre.”

Luna szeme megrándult. „Szóval arra kérsz, hogy ne üssem meg, ne sértegessem, ne átkozzam meg és ne dobjak rá semmilyen varázslatot, amíg Myprosson vagyunk?”

„Ö, igen… nem hagytál ki semmit, igaz?”

„Kihagyni valamit? Például megcsonkítani?” kérdezte Luna.

„Igen!”

„Miért ígérjem ezt meg neked, Gourry?”

Egy másodpercig, Gourry elgondolkozott, s egy kis pír jelent meg az orrán, amit Luna aranyosnak talált. Gourry a padlót nézte és válaszolt. „Mert Lina a legjobb barátom és aggódom érte. Tudom, hogy egy nyugodt pihenést szeretne, amíg itt van.”

Legjobb barát, mi? Luna elmosolyodott. Úgy látszik, a harcos nyomul a húgomra. Ez mulatságos. Meg kell kérdeznem Zelast, hogy mi a vélemény.

„Rendben van,” válaszolta Luna lassan, félbeszakítva gondolatait. „Nincs még egy lovag, akinek ezt megígérném, Gourry Gabriev.”

Gourry küldött felé egy nagy mosolyt. „Jé, kösz Luna!” Ezzel megfordult és visszament Lina szobájába, magára hagyva Lunát, aki fejét csóválta és azon csodálkozott, hogy milyért ígérte csak úgy meg.

Már reggel bolt, mikor Luna Inverse beszélhetett legjobb barátjával erről a témáról. Azonban 8:00 körül, felöltözött és lement a teázóba , talált egy kicsit, félreeső asztalt a sarokban, és rendelt egy csésze kávét. Nem kellett sokáig várnia, egy hang szólalt meg mögötte.

„Rám vártál?”

Luna elmosolyodott és a mellette lévő székre mutatott. „Tulajdonképpen, igen.”

Zelas Metallium leült barátnője mellé, keresztbe tette hosszú, vékony lábait és tekintetét az asztal fölött rá függesztette. „Az események közepébe kellet ugranod, igaz?” kérdezte, szemei veszélyesen megvillantak.

Luna megkeverte kávéját. „Természetesen igen.”

„Amikor elmondtam neked a Rémálmok Hercegének tervét, neked bonyolítanod kellet.”

„Nem emlékszem rá, hogy megkértelek hogy elmond a Rémálmok Hercegének tervét, és hogy nem bonyolíthatom,” mosolygott Luna.

„Valószínűleg nem,” válaszolta Zelas. „Mit gondolsz a szituációról?”

„Vicces, ez akartam én is kérdezni tőled. Azt hiszem mulatságos. A szőke harcos, Gourry, nyomul Linára. Tegnap este megkért hogy ígérjem meg neki hogy nem bántom Linát, amíg itt vagyok.”

Zelas megvonta szemöldökét. „Nem hittem volna, hogy megígéred, Luna Inverse.”

Luna összeráncolta szemöldökét. „Pedig megtettem. Megígértem a harcos Gourrynak, és a Cephied Lovagja nem megy vissza a saját világába.”

„Lina viszonozza Gourry ragaszkodását?” kérdezte Zelas, érdeklődés ült ki arcára.

„Honnan tudjam? Nem beszéltem vele túl sokat tegnap este.  Az a kicsi is, amíg beszéltem hozzá, ő kiabált és sírt, és kérlelt hogy ne bántsam.”

„Mert sokat bántottad, amikor kicsi voltál.”

„Tudod, semmit sem ígértem Gourrynak a csigákról…” Luna elgondolkozva mondta. „Csodálkozom -”

„Luna, maradj a témánál. Nem láttam csigákat, mikor megnéztem az útikönyvet.”

„Rendben, rendben!” Luna visszarángatta magát az álmodozásból. „Szóval, mi Xellos terv, hogy akarja ezeket a párokat összehozni?”

Zelas sóhajtott. „Nem tudom. Ahogy Xellost ismerem, trükkösen. Ravasz. Megtévesztő. Tökéletes, mert…” Egy pillanatra elhallgatott, körülnézett, hogy nem hallja-e őket valaki. Mivel Xellos nem volt a közelben, közelebb hajolt Lunához és halkabban folytatta. „Mert a Rémálmok Hercege össze akarja hozni Xellost az Aranysárkánnyal, Philiával.”

„MI?”

„SHH!” szólt rá Zelas.

Luna pislogott. „De Xellos nem fog ebbe belemenni!”

„Azt hiszem, bele fog menni. Túl elfoglalt lesz azzal, hogy Lina Inverset és Gourryt összehozza, nem tud majd ezen aggódni.”

Egy hosszú szünet következett, és Luna szemei megvillantak. „Valaki kihallgat minket,” mondta halkan.

Zelas nem mozdult. „Nem lehet Xellos, nem lehet itt. De én is érzek valamit…”

„Az ajtónál.” Luna a nyitott ajtó felé intett, ami a kertre nyílt. A nap fénye visszatükröződött az üvegén, de valami leárnyékolta. „Van ott valami.”

Zelas levette egyik kezét az asztalról, maga elé tartotta és egy kis gömb jelent meg benne. „Lássuk, meddig marad ott,” sziszegte.

Nem várt tovább, magfordult hogy eldobja a varázslatot, de megtorpant, valaki ott állt vele szemtől szemben. Egy áttetsző férfi állt ott, kezeit maga elé tartva, de Zelas ezt nem vette észre és eldobta a gömböt. A férfi alacsony volt és öreg, a varázslat a feje fölött elszállt és a kertben felrobbant.

„Kérem, ne dobáljanak hozzám dolgokat!” kiáltotta. Kék szemeivel mérgesen nézett Zelasra, aki meglepődve nézett vissza rá.

„Fenébe, túl alacsony!” nyögte ki végül.

Luna felállt az asztaltól és azt megkerülve barátnője és az idegen közé állt. „Ki vagy te?” kérdezte.

A férfi rámosolygott. Egy ravasz, titokzatos mosoly volt, és Luna tovább méregette. Kuncogott ezen. „Jól hallottam, hogy össze akarjátok hozni a hírhedt Lina Inverset és Gourry Gabrievet?”

„És ez rád tartozik, mert?” kérdezte Luna élesen.

„Drágám, az én nevem Rowdy,” válaszolta nyugodtan. „Rowdy Gabriev.”

„De te egy szellem vagy,” mondta Zelas mikor visszatért a kisebb sokkból.

„Oh igen, egy szellem vagyok. Visszavonultam hogy csendben és nyugalomban éljem életem, de nem sikerült túl jól. Mikor hallottam hogy Lina Inverse visszatért, beszélni akartam vele. És most, mikor eljöttem, találok itt egy párost, aki össze akarja őt hozni az unokámmal!”

„Gourry az te unokád?” kezdte Luna.

„Nem látod a hasonlóságot?” kérdezte Rowdy szemrehányóan.

Luna szeme megrándult. „Nem igazán. Gourry magas, és te -”

„Nincs szükségem rá, hogy kicsúfold a magasságom!” mondta ingerülten.

„És Gourrynak szőke haja van -”

„A nagyanyja génjeit örökölte!”

„Rendben, rendben!” adta fel Luna. „Ha azt mondod hogy az unokád, elhiszem!”

„Én talán segíthetnék nektek,” fújtatott Rowdy, gyorsan visszatért a tárgyhoz, amiről beszélni akart. „Elvégre, én tudok egy csomó dolgot, amit ti nem. Főleg, mert Lina Inverse segített nekem és megmentette a feleségemet a haláltól sok-sok évvel ezelőtt. Ez az információ talán segíthet abban, hogy Lina és Gourry egy pár legyenek.”

„Neked nincs ellenedre, hogy az én húgom és a te unokád összeházasodjon?” kérdezte óvatosan Luna.

„Természetesen nem,” morogta Rowdy, „megmentette az életemet. És akkor megmentette Gourry életét is.”

Luna Zelasra nézett, elkeseredett arckifejezéssel. Zelas sóhajtott és karba tette kezeit. „Meg kell kérdeznem Mindenség Anyját,” válaszolta röviden. A következő pillanatban köddé vált a levegőben magára hagyva a Cephied Lovagját és a Szellemet.

„Mi a?” kezdte Rowdy, arra a pontra bámulva ahol az előbb még Zelas állt.

„Ő egy a szörnyek közül,” válaszolta Luna, halántékát masszírozva. „Ő tud -”

„SZÖRNY?” Rowdy szemei dühösen megvillantak.

„Nyugodj le nagypapi, Ő a Vadállatok Mestere! És a Rémálmok Hercege volt az, aki ezt az egész kalandot!”

Rowdy döbbenten meredt maga elé. Nem kellet sokáig várakoznia. Zelas újra megjelent a következő pillanatban, és rámosolygott. „A Rémálmok Hercege azt mondta, hogy használhatjuk a segítségedet. Úgy látszik, elég buzgó voltál ahhoz, hogy segíts.”

„Egy szörnynek segítek…” motyogta Rowdy. „Nem tudtam, hogy EZT fogom tenni!”

„Felejtsd el,” mordult rá Luna. „És Zelas azt mondta, benne vagy a tervben, szóval próbálj meg hatékony lenni.”

***** ***** ***** ***** ***** *****

Már késő délután volt, mikor Lina végre úgy érezte, hogy kimehetne és élvezhetné a csodás időt. Amelia és Philia jószerével rábeszélték, hogy Luna többet nem fog felbukkanni. Így hát elmentek a kertbe, a fiúkkal maguk mögött.

„Hát nem gyönyörűek ezek a virágok?” jegyezte meg Philia. Egy szép kis rózsaszín rózsát letépett és újra meg újra megszagolta.

„Ez egy gyönyörű nap!” tette hozzá Amelia egy mosollyal.

„Ezt csak hiszed…” rángatózott Lina.

„Lina,” Gourry gyorsan mellé lépett. „ Tényleg nem hinném, hogy Luna zavarni fog téged!”

„Miből gondolod ezt, medúza?” morogta Lina.

Gourry egy kicsit elpirult. „Hát, csak azt hiszem nem fog. És ha már itt tartunk ma még a te nővéredet sem láttuk, Amelia!”

Amelia felbosszankodott az ő rég-elveszett nővére említésére. „Remélem, hogy nem is fog felbukkanni!” morogta. Még el sem hangoztak a szavai, mikor felharsant mögöttük egy hangos, idegesítő nevetés és Amelia összerándult.

„Amelia, mit csinálsz? Azt hittem, hogy a Hot Springsben pihensz!” mondta Naga, közéjük lépkedve.

Amelia megvonta szemei. „Csak sétálok egyet. És mi van veled?”

„Akár csak te, Seyruun másik Hercegnője és ezt teszi!” mosolyogott Naga. „De visszamegyek a Hot Springsbe, van valaki, aki jönne még?”

Zelgadis megborzongott és suttogva megszólalt, „Mi ez amit visel? Ha ez a normális ruhája, akkor nem akarom tudni milyen a fürdőruhája!”

Xellos feje mellett megjelent egy vízcsepp. „Hát, remélem hogy ez titok marad… azt hiszem nem akarom tudni.”

Mielőtt Amelia vagy Lina válaszolhatott volna Nagának, egy erős, hátborzongató zendült fel a kertben. A szél megállt, a fák levelei elnémultak, és mindenki meglepetten nézett körül. Lina találta meg először hangját. „Mi folyik itt?” mondta halkan.

„Lina Inverse…” A hang közeli volt, mégis távolról hangzott. A Slayers megfordultak, felkészülve a támadásra, és a hang közeledett.

„Azok a bokrok,” motyogta Zelgadis. Egy Ratilt lézer jelent meg az ujjai között. Amelia kezei között is megjelent egy Ratilt.

Gourry kihúzta kardját és Lina csak várakozóan állt. Xellos érdeklődve nézett körül, Naga pedig megvonta szemeit. Philia szorosan magához szorította Valgaavot.

A bokrok megremegtek, és Lina egy kicsi közelebb emelte egymáshoz kezeit. „Kész?” kérdezte, s Amelia és Zelgadis felé fordult. Bólintottak és a Ratiltok elsüvítettek a bokrok felé, amikből füst szállt fel.

„Elkaptátok!” kiáltotta Lina. A bokrokhoz sietett és körülnézett, majd a meglepetéstől felkiáltott. „Mi a fene?! Itt nincs semmi”’

„Az lehetetlen!” Amelia mellé sietett. „Tudom hogy a varázslataink sikerültek! Nem volt velük semmi probléma!”

„És eltalálták a célpontot,” tette hozzá Zelgadis. „Tudom hogy nem céloztunk rosszul.”

„Mögötted!” kiáltott Naga. Az ellenkező irányba fordult és Lina, Amelia és Zelgadis is megfordult. Naga kezei között megjelent a varázslat „Demonic Crystal!” kiáltotta. Kezeiből kilőtte a fehér kristályos varázslatot, s ahol földet ért, minden megfagyott. Elmosolyodott és kezeit csípőjére tette.

„Au…” morogta a hang.

Mindenki szeme kimeredt a meglepetéstől, és a jeges növények közül a hang szólt.  „Soha nem kedveltem a társad, Lina!” Egy alacsony, áttetsző férfi lépett ki a nővényekből.

„Társ?!” kiabálta Naga. „Én senkinek nem vagyok a társa!”

Lina, akárhogy is, nem foglalkozott Nagával. Nagyon dühös lett s arca elvörösödött a méregtől.  „TE!” kiáltotta. „A fenébe, mit akarsz, nagypapa?  Nem volt lég zaklatni egyszer az életben?”

A férfi kuncogott a szakálla alatt és szélesen elvigyorodott. „Azt hallottam hogy a szigeten vagy, hát eljöttem hogy lássalak, Lina!”

„Nem ölök meg neked több szörnyet,” füstölgött Lina, „és nem utazok többet az időben!”

„Hé,” szakította félbe Gourry. Mindenki ránézett, ő pedig fejcsóválva az öregre. „Nagyon ismerősnek tűnsz…”

„Gourry, te vagy az?” A szellem arca felderült. „Ő az! Nem hittem volna, de mégis! Gourry, drága unokám!”

„Unoka?!” ismételte Zelgadis, Amelia és Philia. Szájuk tátva maradt s szemüket hol Gourryra hol pedig a szellemre kapták, közös vonásokat keresve.

„Oh, te jó ég,” motyogta Lina. „Azt hiszem ideje mindenkinek bemutatnom. Ez a szellem Rowdy Gabriev -”

„HÉ! Te vagy a nagyapám!” csapott a fejére Gourry. „Várjunk egy percet… te nem haltál meg?”

„Egy szellem vagyok!” jelentette ki Rowdy.

„Aki emlékeztet engem,” tette hozzá Lina, „miért nem vagy a túlvilágon? Úgy emlékszem miután megmentettem a múltadat, itt hagytad a várost és mindent!”

„Igen, ezt tettem, de…” Rowdy hangja halk volt. „Itt van egy szörny aki bosszút akar állni Joyrockért

„Joyrock?!” pislogott Naga. „Az a ijesztő szörny, akit Lina elpusztított?”

„Igen,” biccentett Rowdy. „És meg akartam ismerni az unokámat és megköszönni Linának hogy egyszer megmentett!”

„Te megmentetted a nagyapámat?” Gourry lenézett Linára.

„Hát, röviden igen,” sóhajtotta Lina. „Ez egy hosszú történet, Gourry.”

„Szóval hadd tisztázzam,” foglalta össze Amelia. „Ez a szellem Gourry nagyapja. És Miss Lina egyszer megmentette az életét, igaz?”

„Igen,” mosolygott Rowdy. „És ki vagy te?”

„Én vagyok Amelia Will Tesla Seyruun,” darálta. „Az Igazság és a Szeretet bajnoka a világon!”

Naga hangosan felnyögött.

„Az én nevem Zelgadis,” mutatkozott be Zel.

„És én vagyok Philia, a Aranysárkány papnő!” mosolygott Philia. „És ez Valgaav, a fiam!”

„És az a fickó ott Xellos, aki meglepően nem tűnt el,” fejezte be Lina, fejét egyik kezébe támasztva.

„Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhetem Lina barátait.” Válaszolta Rowdy. Arcán megjelent egy boldog mosoly és Gourryhoz fordult. „Gourry, láthatnám a régi kardomat? Úgy tudom az apád neked adta!”

Gourry idegesen nézett rá. „Hát, izé… az igazság az, hogy már nincs nálam.”

„Miért nincs?” kérdezte Rowdy dühösen.

„Odaadtam valakinek!” magyarázkodott Gourry.

„TE IDIÓTA!” kiáltotta Rowdy és Gourry feje magasságába megjelent, hogy fejbe vágja. „Az a kard egy családi örökség volt, nem pedig egy régi kacat!”

„AHHH! Hé, én is tudom! LINA!!!” kiabálta Gourry.

„MEGÁLLNI!” Lina elrántotta Rowdyt a szőke harcostól. „Oda kellett adnia – egy másik világba tartozott, Dark Star világába!”

„Igen,” értett egyet Zelgadis, „Egy volt Dark Star öt fegyvere körül. Nem tudom hogy került a Gabriev családhoz, de Gourrynak oda kellett adnia hogy megmentse a világot!”

Rowdy bosszús arcot vágott, amiért a családi örökséget Gourry odaadta valakinek, de arca megenyhült és hátrább lépve nézett unokájára. „Értem, értem…” motyogta. „Akárhogy is, te egy jó harcos vagy.”

„Én is azt hiszem.” Vont vállat Gourry.

„Remek,” döntött Rowdy. Visszafordult Linához. „Akárhogy is, köszönetet akartam mondani Lina Inverse – amiért megmentettél engem és a feleségemet, mikor visszamentél az időben. Nélküled az unokám meg sem születhetett volna, köszönöm!”

A levegő egy pillanat alatt megfagyott. Mindenki Linára nézett, és Lina szemei kimeredtek.

Mit mondott? Gourry nem született volna meg, ha én nem…? Megremegett és Rowdyra nézett. „Csak úgy mondod,” motyogta. „Igazán semmiség volt.”

De Gourry hosszasan elgondolkozott – először életében. Linára nézett, nem hülyén, értetlenül vagy bambán, csak elgondolkozva. „Lina? Te megmentetted a nagyapámat?”

„Semmiség volt!” bizonygatta Lina. De közben teljesen máshol jártak a gondolatai. Ha én elvesztettem volna azt a csatát… Gourry… Nem lenne itt, miattam! Nem segíthetett volna soha a harcok során idáig… Dark Star nem pusztult volna el, és a Pokol Szolgája…  Lina szemei gyorsan pislogtak. Megmentettem Gourryt a Pokol Szolgájától is. Phibrizzo meg akarta ölni, de… Gyorsan elfordult a többiektől, szemeiben ne lássák meg a szörnyű emlékeket.

„Lina,” motyogta Gourry. „Ha nem mentetted volna meg a nagyapámat a szörnytől, akkor…” megállt egy pillanatra gondolkodni. „Megmentetted az életem, mielőtt még megszülette.”

„Fejezd be,” morogta, de hangja a legkevésbé sem volt meggyőző. „Figyelj, ez csak egy dolog volt, amit akkor tettem amikor még fiatal voltam, ez minden. Az öreg megkért, hogy menjek vissza az időben és győzzem le Joyrockot. Nem volt nehéz. Egy Dragonslave és a Fénykardja elintézte.”