„Nem tehetek mást!” morogta Lina. „Mindig ezt csinálja.” Összevont szemöldökkel nézett Xellosra. „Ezen kívül, a pincérnő korábban említette, hogy a teázóban van egy isteni cukrozott mázas torta, és én meg akarom kóstolni!” Megfordult hogy elinduljon, de egy újabb kiáltás szakította félbe.

„Lina? Lina Inverse, te vagy az?”

Lina összerándult, szemei idegesen megrándultak.

 „Hát te vagy az! Senki másnak nincs ilyen színű haja, vagy ilyen alacsony, vagy senkinek nincs ilyen kicsi melle! Oh hohohohoho!!!”

Lina nem gondolkozott a következő mozdulatán. Körbefordult és elkapta a mellette álló nőt, majd megragadta és egy asztalhoz vágta, aki onnan a földre esett.

„Auuuu!!!” nyöszörgött a nő, majd felugrott az asztalra. „Lina! Olyan durva vagy! Mindig ilyen aljas voltál!” Dörzsölte meg fájó fejét.

„Mit keresel te itt?” Lina idegesen kiabált, szeme meg-megrándult.

A nő leült, kezeit összekulcsolta. Majd felállt és drámai pózba állt. „Én mindig eljövök a Mypross Szigetre az év eme részében! Kötöttem egy üzletet a Hot Springsszel, ők adnak nekem egy hosszú, pihentető vakációt, amíg én befogom a számat és nem beszélek a mocskos dolgaikról.”

Lina átható pillantással méregette. „Te vagy az egyetlen, aki megtenné ezt.”

„A kiszolgálás jó. Nem mutatsz be a barátaidnak, Lina? Nagyon faragatlan lenne tőled, ha nem!” A nő megsértődött, kezeit csípőjére tette.

„Oh, ja,” Morogta Lina. A csapat felé fordult, akik mellette álltak, fura kifejezéssel arcukon. Zelgadis érdekesen nézte a nő meglehetősen hiányos öltözetét.

„Mindenki, ez itt Naga -”

„Naga! Naga a Fehér Kígyó! Oh hohohohoho!!!” Nevetett kellemetlenül, amiért Zelgadis összerándult és ökölbe szorult a keze.

Lina, sóhajtott és megdörzsölte halántékát. „Naga, ő a partnerem, Gourry -”

„Van egy új partnered?” Naga megsértődve nézett, de közelebb lépett, hogy megnézze Gourryt. Mustrálva nézte végig tetőtől talpig a fiút. „Hmm, csinosan néz ki, Lina! Hogy tudtad elkapni?”

Lina visszalökte Naga fejét. „Olyan hülye, mint egy zsák kő! De nagyon jó kardforgató, ezért magamnál tartom.” Morogta.

Gourry tekintet lejjebb kalandozott, és megakadt Naga dekoltázsán. „Igaziak?” kérdezte ártatlanul, felemelte egyik ujját, hogy megbökje a nő mellkasán domboruló dombokat.

Lina dühöngött, majd egy Delejgömböt vágott Gourryhoz – egy másik asztalhoz repítve. „Ez udvariatlan!” kiabálta. „Hol tartottam? Oh igen, ez itt Zelgadis!”

Zelgadis hátrált egy lépést. „Örülök hogy… ö, megismerhetlek,” mondta szokásos, tűnődő magatartásával.

Naga megvonta szemeit. „Jóképű, nem?”

„Fejezd be a flörtölést!” kiáltott rá Lina. „Ez itt Philia, az Aranysárkány papnő, és ez itt a kisfia, Valgaav.”

„Örvendek a szerencsének, Miss Naga,” mosolygott Philia.

„Hasonlóan én is,” mosolygott vissza Naga.

„És ez itt Xellos, a szörny, aki Zelasnak dolgozik,” folytatta Lina, Xellos felé intve.

„Egy szörny? Lina, én sosem hittem volna, hogy valaha is egy csapatba leszel egy szörnnyel!” kuncogott Naga.

Lina felemelte egyik öklét. „Ő csak követ minket minden felé! Nem hívnám barátnak!”

„Nekem túl sötétnek tűnik,” jelentette ki Naga.

Xellos eltátogta a „sötét” szót, arcán teljes megdöbbenéssel, de nem mondott semmit.

„És ez,” bosszankodott Lina, „Ez Amelia, Seyruun Hercegnője!”

Nyomasztó csend állt be. Amelia hátrább állt, az egyik oszlop vetette árnyékban, arcán sokkos kifejezéssel. Naga arca is hasonló kifejezést öltött, mikor Lina kimondta Amelia nevét. De gyorsan észbekapott, és csendesen megszólalt. „Amelia Will Tesla Seyruun” morogta.

„Hé, honnan tudtad?” kérdezte Lina.

Amelia egy kicsit kihúzta magát, de nem mondott semmit. Naga érdeklődő kifejezéssel arcán nézett rá. „Szóval, hogy van apu?” mondta végül, nemtörődöm hanggal.

„Apu?” Lina, Zelgadis és Gourry mind utána ismételték, meglepődve.

Amelia nyugalmat erőltetett hangjára, majd minden szót alaposan megfontolva megszólalt. „Jól van.” Mondta röviden.

„Jó hallani,” nézegette körmeit. „És te pedig megváltoztál. Még egészen kis gyerek voltál, mikor elmentem.”

„Mikor te mit csináltál?” Lina álla teljesen leesett. „Várjunk egy percet, mi folyik itt?!”

„Felnőttem,” Amelia hangjában egyre növekvő indulat volt. „Muszáj volt. Mivel nekem kellett átvennem a helyed, Gracia.”

„GRACIA?” kiáltotta Lina, Nagára nézve.

„Sajnálom,” mondta Naga röviden, védekezően. „De biztos vagyok benne, hogy jól végzed a munkád, mint hercegnő. Én utálnám azt az állást. Valaki megpróbálna megölni,” fejezte be, Amelia felé küldve egy sötét pillantást.

Amelia kezét ökölbe szorította. „És nem gondolod, hogy én ki vagyok téve egy merényletnek?” kiabálta. „Vagy Apu nincs kitéve? Csak mert Seyruun a fehér mágia városa, attól még mi is veszélyben lehetünk!”

Naga röviden nevetett. „Fehér mágia? Tényleg fehér mágiát használtok?”

„Én azt tanultam!” kiáltotta Amelia.

„Várjunk egy percet,” Zelgadis előlépett. „A fehér mágiát nem szabad lebecsülni… mit mondott Lina, mi a neved? Naga?

„Az ő neve Gracia!” javította ki Amelia. „Gracia Ul Naga Seyruun!”

„Naga, a Fehér Kígyó, ne figyelj rá!” rivall rá Naga.

„Akármi is a neved!” mondta Zelgadis türelmét vesztve. „Amelia egy tehetséges boszorkány!”

„Igaza van!” szállt be Gourry is. „Nagyon jó gyógyító varázslatokban és a fehér mágiában!”

„A fekete mágia az egyetlen, ami támadásra használható!” vágott vissza Naga.

„Te fekete mágiát tanultál?” kiabálta Amelia.

„Befejezni!” kiabálta Lina.

Mindenki elhallgatott, és Lina ismét megdörzsölte halántékát. „Először, miért nem tisztázunk egy dolgot? Tudom, Nagával utaztam tizenhárom éves koromban, mivel akkor ő volt a társam. De mi köze van Nagának Ameliához?!”

„Amelia sértődötten összefonta karjait. „Semmi köze sincs hozzám. Elrohant a terhei elől!”

„Elrohantam, mert el kellett!” kiabálta Naga. „Egy gyilkos merénylő fente rám a fogát!”

„Miért nem lep meg ez engem?” sóhajtotta Lina. „De mielőtt elrohantál Seyruunból, ki voltál?”

Naga bosszúsan nézett erre a kérdésre, de érthetően kimondta, „Gracia Ul Naga Seyruun.”

„Egy kegyelt hajadon?” kérdezte Zelgadis, szemei ismét Naga hiányos öltözetére emelve.

„Igen.” Felelte, haját hátravetve. „És én voltam Seyruun első számú hercegnője.”

„Akkor te vagy Miss Amelia nővére?” kérdezte halkan Philia.

„Mondhatjuk azt is,” ráncolta szemöldökét Naga.

„Én megyek lefeküdni,” Amelia hátat fordított mindenkinek. „Nagyon hosszú napom volt. Jó éjt!”

„Oh, nem!” csikorgatta fogát Lina.

„Miért, most inkább egy testvér harcot akarsz nézni?” kérdezte Zelgadis sötéten, tekintete Lináéba fúródott.

„Ez az volt?” kérdezte Gourry, körbenézve.

„Én nem harcoltam!” tiltakozott Naga. „Én csak megpróbáltam szépen üdvözölni az én csecsemő húgomat!”

„Én NEM vagyok a te csecsemő húgod!” vetette hátra Amelia a válla felett. „Felnőttem és a saját életemet élem!”

„Még mindig a te kisujjad körül szaladgál apu? Én ezt nem nevezném saját életnek,” mosolygott gúnyosan Naga.

Amelia megdermedt. Egy pillanatig, minden néma csendes volt – és egy varázslat repült Naga felé. Naga félreugrott, kilőtte saját varázslatát, és Amelia egy asztalnak esett. Philia felsikoltott és felkapta Valgaavot, Xellos felsóhajtott, Zelgadis pedig kihátrált a tüzelési zónából. Még egy varázslat repült, és végül Lina beugrott a két nővér közé.

„Elég!” kiabálta. Egy Delejgömb jelent meg a kezében. „A következő ember aki eldob egy varázslatot, az megkapja ezt az arcába!”

Naga visszalépett, összefonta karjait, Amelia pedig leszállt az egyik asztalra. „Miss Lina, maradj ki ebből!” mondta, kezét derekára tette, és beállt egy újabb igazság pozícióba.

„Nem, ha leromboljátok az egész szállodát!” vágott vissza Lina. „Vakáción vagyunk, és én be akarom fejezni az enyémet! Szóval rendezzétek odakint le a testvérharcot!”

Egy rövid pillanatig néma csend lett. Teljes csend, amit egy kemény női hang szakított meg. „De nagyon mulatságos egy testvérharcot nézni… nem gondolod, Lina?”

Lina Inverse érezte, ahogy megfagy a vér az ereiben, és félve nézett hátra válla fölött. Az asztalon mögötte egy fiatal nő ült, lila hajú és bajjós tekintetű. Linára mosolygott, szemei pedig megvillantak.

Lina elájult.