|
A kalandok folytatódnak!
A kalandok folytatódnak!
Hát újra én vagyok, Verselő Lina. A csodálatos, az elbűvölő és gyönyörű boszorkány, aki már számtalanszor megmentette a világot!
És most egy büdös pincében vesztegelek. Halálra unom magam, és csak magammal tudok beszélni, hát elmondom mi történt, de jól figyelj!
Úgy kezdődött, hogy Gourryval egy étteremben vacsoráztunk. Finom volt… apropó, éhes vagyok… Na, szóval, vacsoráztunk. Már épp végeztünk volna, amikor bejött egy fura, sötétbarna köpenyes fickó. Nagyon gyanús volt. Az arcát sem lehetett látni a csuklyától. Odajött hozzánk.
- Te vagy Verselő Lina?
- Attól függ, ki keres. – feleltem. A fickó egyre gyanúsabb volt nekem. Válaszomra elkezdett hangosan nevetni, majd elővett egy nagy zsákot, és ledobta az asztalra. A hangjából egyből hallottam, hogy nem lehet más benne, csak pénz.
- Mit akarsz? – kérdeztem, szemem levettem a pénzről.
- Fel akarlak bérelni. Azt mondták, megfelelő árért zsoldos munkát is vállalsz.
- Ki mondta? És ha már itt tartunk, mi lenne a feladat?
A fickó megint nevetett.
- Egy tolvaj kell elkapnod. Az uramtól már sok értékes tárgyat ellopott, és most a legértékesebbet akarja. Az a feladatod, hogy elkapd a tolvajt.
- Hát, nem is tudom… - látszott a fickón, hogy kell neki a segítségem, hát lássuk, mennyit adna meg érte!
Nem is tévedtem. Elővett még egy zsákot, és ledobta a másik mellé. Elmosolyodtam.
- Rendben, vállalom. Csak azt mond meg, hol találom a tagot.
- Gyere el napnyugtakor a főtér legnagyobb házába, ott várlak majd, az az uram háza. Ne késs el! – fenyegetően fellendítette köpenyét, ami mögött egy hosszú szabja volt. Még egyszer körülnézett a fogadóban, majd hátat fordított és elment.
Mikor becsukódott mögötte az ajtó, Gourry azonnal megszólalt:
- Mégis minek vállaltad el?! És ha csapda?
- Nyugi. Nem hagyott volna itt ennyi pénzt, ha csapda lenne. Minden esetre, elmegyünk és kiderítjük…
- Tévedsz. Csak TE mész el, mert csak téged fizetett le. Én inkább a szobámba pihenek, és majd itt megvárlak.
- Nem kell sokáig várnod, hamar itt leszek! - Nem gondoltam volna, hogy Gourry hagyja, hogy egyedül elmenjek. Na de nem volt időm vitázni, hisz már lemenőben volt a Nap! Gyorsan felpattantam, eltettem a pénzt és még egy megvető pillantást vetettem Gourryra, majd kiszaladtam a fogadóból.
Végigrohantam az utcán és a főtérre érve megkerestem a legnagyobb házat. Bekopogtam. Az ajtóban azonnal megjelent a barna köpenyes fickó.
- Jó, nagyon jó. Gyere be. – kitárta az ajtót és én beléptem.
Végigvezetett a házon, majd egy nagy, csicsás szobába léptünk be. A kandallóban vidám tűz pattogott, előtte pedig egy nagy támlás karosszék volt, háttal nekünk.
- Hát itt van? – szólt egy férfihang a karosszékből. Nem láttam az alakot, de gondoltam, hogy egy alacsony, nagydarab piperkőc ül a karosszékben, mit általában.
- Itt vagyok, amint látod. – feleltem. Nagyon zavart, hogy sem a barna köpenyes, sem ennek az alaknak nem látom az arcát.
- Mikor jön a tolvaj? – kérdeztem, próbáltam néhány információt kicsalni megbízómtól.
- Nemsokára. Biztos képes leszel elkapni?
- Persze. Egy tolvaj Verselő Linának semmiség!
Alólunk hangos csörömpölés hallatszott fel.
- Itt van. Gyerünk! – a barna köpenyes alak kirohant a szobából és én követtem. A pincébe vezetett a fickó, majd mikor leértünk, megállt egy ajtó előtt.
- Itt van bent. Ide csak te mész be! – utasított, s kitárta az ajtót, amin én persze azonnal berohantam.
Odabent vaksötét volt. Léptem még néhányan, majd eltűnt alólam a föld! Egy lépcsőn gurultam le. Mikor leértem, nagyot nyögve nyúltam el a földön.
- Fénygömb. – motyogtam, de nem történt semmi! Te jó ég, hova lehetett a varázserőm? Nem sikerült egy egyszerű fénygömb sem, nem tudom, mi lehet velem!
Nagyon magasan egy kis fénykocka jelent meg, majd egy alak. Azonnal rájöttem, hogy az az ajtó, amin nemrég beléptem! A fönti alak tapsolt egyet, mire körülöttem kis fényes gömbök jelentek meg, amik megvilágították a helyiséget. Mélyen, a föld alá kerültem, a lépcsők pedig csak néhány méterig tartottak az ajtótól.
- Mi a fene ez?! Hol a tolvaj?
- Azt hittem, ennél okosabb vagy! Nincs semmilyen tolvaj. Az egész csak csapda volt, hogy idecsaljunk!
- Ó, igen? Akkor nesze nektek! Delejgömb! – de nem történt semmi. Az ajtóban álló alak nevetni kezdett.
- Nincs varázserőd! Ennek a szobának a fala elszívja a mágikus erőt, itt nem tudsz varázsolni!
- Neeeeem? Villámcsapás! Tüzes pöröly! Tüzes nyilak! – de semmi. Tényleg nincs varázserőm. Az alak megint nevetett és eltűnt, becsukva maga után az ajtót.
Ez történt nagyjából két órája. Azóta itt ücsörgök, és semmi.
Már minden féle szökési kísérletet megpróbáltam, de hasztalanul. Lehet, hogy ez lesz a vég? Talán itt fogok elpatkolni, ebben a dohos pincében?
Az ajtó kinyílik! Egy sovány alak jelenik meg. Lesétál a lépcsőn, és leül a legalsó fokra. Felállok, hogy megnézhessem magamnak az alakot.
Egy cingár, szeplős, vörös hajú fiú.
- Ugye azért jöttél, hogy kiszabadíts? – reménykedek, hátha…
- Miért akarnálak kiszabadítani, amikor én hozattalak ide, drága Lina? – a hangja olyan, mint a megbízómé…
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem?
- Same Mindent tudok rólad, Lina. És úgy csodállak!
Na jó, ez kezd magas lenni…
- Már évek óta rajongok érted! Olyan csodás vagy!
Hát igen, tudom hogy szuper vagyok, de hát…
- Azért csaltalak ide, mert már olyan rég óta meg akartalak ismerni, csak sosem tudtalak utolérni, mindig rohantál…
Na jó, nem értem, miről beszél ez a srác…
- És most, itt vagy! Alig hiszem el! És már persze mindent megszerveztem… a vacsorát… az esküvőt…
- Mi?! Milyen esküvőről dumálsz?!
- Hát a mi esküvőnkről! Ugye hozzám jössz, drágám?
- Na álljunk csak meg egy percre! Nem megyek hozzád és engedj el!
- Látom, még meg kell ezt emésztened… De ne félj, szerelmem, visszajövök hozzád, és akkor egybekelünk! – Same feláll és elmegy.
Én meg csak bámulok magam elé… ez durva. Most mit tegyek? Nincs varázserőm, és nem tudok megszökni sem! Hát úgy tűnik, nincs mit tennem, bele kell törődnöm…
Odafentről zaj hallatszik le. Vajon mi folyhat odafent?
Pár perc múlva kicsapódik az ajtó és egy újabb alak jelenik meg, magasabb, mint Same…
- Lina, jól vagy? – egy ismerős hang…
- Gourry! Hát eljöttél? – eljött megmenteni… - Mit keresel te itt?
- Hát csak… Azt mondtad, sietsz… És mivel nem jöttél… Gondoltam valami történhetett, hát idejöttem, de nem mondták meg hol vagy… De végül is megtaláltalak.
- Bezártak ide, és nem tudom használni a varázserőmet! Keress valami kötelet, amivel ki tudsz húzni innen!
- Rendben! – Gourry eltűnik az ajtóban. Nem hittem volna, hogy eljön értem… De azért kedves tőle. Biztos aggódott értem… Gourry visszajött, és a lépcső aljából leenged egy kötelet. Azonnal felmászok rajta.
- Kösz Gourry… - hátba vágom a harcos, majd elindulok felfelé. – És most megleckéztetem ezt a bandát…
- Várj, Lina! – Gourry utánam rohan.
A lépcső tetejére érve szétnézek. Mindenhol ájultan fekvő őrök…
- Ez te voltál? – elismerően nézek Gourryra, aki büszkén kihúzza magát.
- Akkor ezzel is megvolnánk… menjünk! – döntök, és nagy vidáman elindulok kifelé.
- Én megmondtam Lina, hogy csapda… - magyarázza mögöttem Gourry. – De mit akartak tőled?
- Á, hagyjuk! Ne is foglakozzunk vele, inkább menjünk vissza a fogadóba és aludjunk egy nagyot…
- Megállj! – mögöttünk megjelenik a barna köpenyes fickó. Gonosz mosoly terül arcomra.
- Na nézd csak… Képes voltál bebörtönözni egy olyan ártatlan és gyámoltalan leányzót, mint én? Na itt a visszajáró! Delejgömb! – a fickóhoz vágom a varázslatot, akit pár pillanatra beborítanak a lángok, majd feketén elterül a földön.
- Lina, nem mehetnénk már? – kérdezi Gourry, mire én elindulok a ház belseje felé.
- Mindjárt Gourry, csak még dobnom kell egy ficsúrt… - nagyon pipa vagyok. Végig vágtázok a házon, mire megtalálom Samet abban a csicsás nagy szobában.
- Kedvesem! – kiált, mikor meglát.
- Na most véged… Nem tudtad, hogy egy lányt udvarlással lehet csak megnyerni?
- Ó, drágám, sajnálom, ha…
- Ki ez az alak, Lina? – Gourry értetlenül lép be a szobába.
- Én vagyok Lina vőlegénye!
- Mi?! Lina, te… férjhez mész? – Gourry döbbenten néz rám. De mielőtt válaszolhatnék, Same a szavamba vág.
- Igen. Ez a csodás lány hozzám jön feleségül! Sajnálom, barátom, de engem választott…
- Nem fogom ilyen könnyen hagyni, hogy elvedd tőlem Linát! Kihívlak párbajra! – Gourry kardot ránt.
Én csak állok, és megrökönyödve bámulom az előttem lejátszódó jelenetet. Ez kezd egyre zavarosabb lenni… Gourry és Same pedig elkezdenek párbajozni.
- Lina az enyém lesz! – mondja Same.
- Nagyon tévedsz! – vág vissza Gourry.
Ezek úgy kezelnek engem, mint valami nyereménytárgyat! Egy delejgömb jelenik meg a kezembe, de várjunk csak… a hősnőnek ilyenkor sikítozni és nem megpörkölni kell a küzdőket. Hát jó, de…
Gourry kiüti Same kezéből a kardot, mielőtt én még bármit is tehetnék.
- Győztem. – mondja.
- Bárhogy is sajnálom, Lina jobb helyen van melletted, mint mellettem. Légy vele boldog és nagyon vigyázz rá!
Na jó, most telt be a pohár! Mégis minek néznek ezek engem?! Ostoba… ostoba férfiak!
- Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam, régmúlt idők homályából ismét felbukkansz. Nem riadok vissza, hogy a gonosz megússza. A rám ruházott hatalom, add hogy gonosz pusztítson, add hogy gonosz pusztítson!
- Lina, neeee!
- Sárkány iga!
Az egész ház felrobban. Kecsesen kilebegek a romokból, majd elindulok vissza a fogadóba, magam mögött hagyva a megsült Gourryt és a többi balféket.
- Lina, ezt miért csináltad?! – kiabál utánam Gourry.
- Te ostoba! Én nem egy tárgy vagyok, akit meg lehet nyerni! – kiabálok vissza dühösen, majd elmosolyodok. – Ha jobban vagy, a fogadóban várlak!
Vidáman szaladok végig a felkelő nap sugaraiban úszó utcán. Egész kellemes meglepetésekben telt ez az este, és még mi vár rám?
De semmi vész, csak tovább, irány új kalandok felé!
The end
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
