A Világok Közti Átjáró - 1.
1. rész: A kalandok kezdete
Épp júliusi reggel volt. Már csak augusztusra kellett várnom a születésnapomra. Mikor csörgött a mobiltelefonom, Fred hívott. Azt mondta, hogy kapott a bácsikától kapott sok pénzt és egy hajót, hogy körbeutazhassuk a világot. Alig hittem a fülemnek, de örültem is. Összesen tizennégyen fértek el a hajóra, így az egész csapat mehetett hiányzás nélkül. Mikor kihajóztunk Horvátországból, az összes barátunktól búcsút vettünk levélen keresztül. Megnéztük Afrikát, pár hét múlva Amerika felé vettük az irány; -Remélem nem lesz valami baj.- mondta Eddy; -Ne aggódj Eddy, nem érhet minket semmi baj.- nyugtatta le Fred Eddyt; -Hú, jó.- nyugodott le Eddy. Éjszaka mindenki aludt, illetve aludtunk volna, ha éjfél körül Ed és Eddy nem üvöltözött volna, mint a sakálok; -Mi történt? Mi a frásznak üvöltök?- kérdezte Yolei; -Fred, azt mondtad délután, hogy nem eshet bajunk?- kérdezte Eddy; -Igen, miért kérdezted?- kérdezett vissza Fred; -Hát ez nem úgy tűnik!!!- üvöltötte Eddy, miközben égnek álló hajjal mutatott Eddel egy nagy örvényre. Erre Fred odafutott a kormányhoz, hogy irányt váltson, de a kormány valahogy letörött a helyéről; -VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! VÉGÜNK VAN!!!- üvöltötte égnek állt hajjal Eddy. Az örvény túl erős volt, és így beszippantott minket. A hajó hihetetlen módon nem tört össze, hanem csak forgott az örvényben, miközben mi meg be voltunk pánikolva, Eddynek meg Ednek meg égnek állt a haja. Végül elvesztettük az eszméletünket. Pár perccel később magunkhoz tértünk, de egy erdő kellős közepén találtuk magunkat; -Jól vagytok?- kérdeztem, mindenki azt mondta Eddy kivételével, hogy igen; -Én nem, úgy érzem magam, mint aki a centrifugában volt.- mondta Eddy, miközben szédült. Észrevettük, hogy másképp fest a ruhánk: Freden és Eden kívül mindenkinek volt köpenye. Nekem még csuklya is volt. Ezt furának tartottuk. Elindultuk abba a reményben, hogy találunk egy várost. Egy óra múlva Szeli (Szélpenge beceneve) ez mondta hirtelen: -Nézzétek, ott egy város!- mindannyian odanéztünk, igaza volt! Ott volt egy szép hatalmas város. Eddy és Ed örömükben táncolni kezdett. Már épp futni készültünk, mikor hirtelen elkapott engem egy hatalmas lódarázs és elrabolt; -SEGÍTSÉG!- üvöltöttem, Vérfog ijedtébe egy fára futott szokásosan, Eddy meg Ed ölébe ugrott; -HÉ TE ROVAR, HOZNI VISSZA PANNI!- üvöltött Yoku, de hiába, megpróbálta Xelin és Szeli elkapni a lódarazsat, de az a rovar gyorsabb volt, így eltűnt velem együtt; -Most mi lesz?- kérdezte Eddy, a választ Maya adta meg; -Az lesz Eddy, hogy bemész a városba Eddel és kerestek segítséget.- mondta Maya; -Mi meg megkeressük a lódarázsnak a lakását.- mondta Yolei, aztán a többiekkel elfutott. Ed és Eddy, meg a másik irányba. Miközben Eddyék segítséget kerestek, a többiek megtalálták a lódarázs kolóniáját. Egy barlangban volt. Bementek, de óvatosan, nehogy a lódarazsak nekik rontsanak. Eközben Eddy és Ed mindenkitől segítséget kértek, de mindenki azt mondta, hogy vagy nem tud harcolni, vagy más dolga van. Kétségbeesve bementek egy fogadóba és csak ültek az asztalon. Erre Eddy úgy kiadta a dühét, hogy Ed kiesett a székből: -EZ NEM LEHET IGAZ! ITT MINDENKI OLYAN GYÁVA, MINT EGY GYÁVA NYUSZI!!! MIÉRT NEM LEHET SEGÍTENI EGY LÁNYNAK, AKIT ELRABOLT EGY HATALMAS LÓDARÁZS?!!- kérdezte Eddy üvöltözve, erre egy szőke hajú lány felfigyelt; -Mit mondtál?- kérdezte a lány, miután odament Eddyékhez; -Hogy egy lányt, aki egy barát is, elrabolt egy hatalmas lódarázs, de mindenki nyuszi.- mondta Eddy. Erre a lány ezt mondta: -Ne aggódj, én és a barátaim megöljük azt a rovart.- erre Eddy örömébe ezt mondta: -köszönöm, köszönöm!- a lány odament a barátaihoz, akik magukhoz hívták Eddyéket. Erre Eddyék odamentek, a csapat eléggé fura volt: három lány, egy szőke hajú zsoldos, egy mosolygós lila hajú, és egy kiméra. Később el is indultak. Eközben: -Hol van Panni?- kérdezte Vérfog, és meg is találtak, eszméletlenül; -Ez jó válasz a kérdésedre?- kérdezte Xelin. Hirtelen valami zaj hallatszott hátulról. Xelinék megfordultak, és egy egész lódarázs sereget láttak: a lódarazsak nem nagyon akarják, hogy elvigyenek. Megkezdődött a harc: Szeli átváltozott őskimérává (amitől úgy nézett ki, mint egy kővel megrakott sárkány) és harcolni kezdett. Vérfog meg csak ütötte a lódarazsakat, a többiek is a saját módszereikkel harcoltak. Magamhoz térve, észre vettem, hogy a többiek harcolnak, és közben ők nem veszik észre, hogy az egyik lódarázs jön felém, egy elővett fullánkkal: le akart döfni. Ettől ijedtemben futni kezdtem, és a lódarázs meg utánam repült. Később zsákutcába jutottam, és ráadásnak elestem. A lódarázs Felém repült, ijedtembe fölsikoltottam. Már azt hittem, hogy végem, mikor hirtelen: -DELEJ-GÖMB!- hangzott egy lány hangja, egy tűzlabda meg a lódarázsra repült. Odanéztem, amerről a tűzlabda jött. Kettő ismerős volt: Ed és Eddy! De a többit nem ismertem. A lódarázs a csapatra rontott. Közben az egyik lány ezt kiáltotta: - Fiúk, vigyétek ki a lányt, én meg kinyírom az egész rovar hadsereget!- erre Ed és Eddy odafutottak hozzám, látva, hogy jól vagyok, felsegítetek, és a többiekkel kifutottunk a barlangból. Ott összefutottunk Xelinékkel, akik szintén kifutottak, mert Szeli, érezte, hogy valami lesz; -Hevasztok srácok, megjött e segítség!- mondta Eddy, erre Vérfog, amikor meglátta a másik kimérát, sikítva felfutott egy fára. A barlang meg hirtelen felrobbant. Aztán kijött a vörös hajú lány. Eddy és Ed meg elképedve nézték; -hűha, te aztán tudod, hogy kell kiirtani a rovarokat.- a lány meg csak büszkén mosolygott. Eddy aztán felém fordult és ezt kérdezte: -jól vagy?- erre igent mondtam. Aztán Vérfog közbevágott: -Elnézést, hogy csak úgy beleszólók, de nekem meg valaki megmondaná, hogy ki ez a rondaság?- kérdezte Vérfog, miközben a másik kimérára mutatott. Erre meg Xelintől kapott egy delej-gömböt, és Xelin meg azt mondta Vérfognak, hogy nem szabad kigúnyolni, mert olyan. Aztán megismerkedtünk a másik csapattal. A három lányt Linának, Ameliának és Philiának hívták, a szőke zsoldos Gourrynak, a mosolygós lila hajút Xellosnak, a másik kimérát meg Zelgadissnak. Vérfog meg bocsánatot kért Zelgadisstól, hogy rondaságnak nevezte; -És hova tartottatok?- kérdezte Lina; -Abba a Seyriutoba, vagy mibe, és akkor jött az a lódarázs.- mondta Eddy; -Eddy, Seyruun, nem Seyriuto.- javította, ki Szeli Eddy félreértését. Aztán el is indultunk. Már az út felénél tartottunk, mikor hirtelen megmozdult az egyik bokor. Ednek és Eddynek szokásosan égnek állta a haja. Erre Xelin odalőtt egy delej-gömböt. Erre meg Larry (Lerri) és Fényszem ugrott ki a bokorból. Larry fölmászott egy fára, míg Fényszem elugrott, alig hittünk a szemünknek; -Larry, Fényszem?!!- kérdeztük megdöbbenve egyszerre; -Ööö, sziasztok…- mondta Larry ártatlan hanggal. Erre meg vártuk tőle a magyarázatot. Larry azt mondta, hogy két üres hordóba voltak, hogy ők is világot láthassanak, de nem tudtak semmit az örvényről, és itt találták magukat. Na, Xelin Delej-gömb sorozatot adott Larrynek, mivel a potyautasos ötlet Larryé volt. Fényszem nem kapott, mert bocsánatot kért. Larry meg kíváncsiskodott, hogy kikkel ismerkedtünk meg. Miután ő és Fényszem is megismerkedett velük, tovább mentünk. Este felé, mikor tüzet raktunk, Vérfog útközben talált valamit; -Nyami, gyerekek, ma rántottát eszünk vacsorára.- mondta Vérfog, miközben megmutatott egy furcsa világoskék színű tojást, amin sötétkék foltok voltak. Larry egyből nyalta a szája szélét. Illetve csak nyalta volna, ugyanis a tojás hirtelen felforrósodott Vérfog kezében, és Vérfog erre meg üvöltés közben a tűzbe dobta; -TE SZERENCSÉTLEN BŐREGÉR, ODA A KAJÁNK!!!- üvöltötte Lina, miközben úgy orrba vágta szegény Vérfogat, hogy Vérfog egyből a földre repült, persze nem magától. A tojás váratlanul furcsán kezdett viselkedni: magától kigurult a tűzből és mocorogni kezdett benne valami. Eddy és Ed egyből elbújt egy bokorba. A tojás addig mocorgott, míg repedezni nem kezdett. Eddy és Ed ettől csak még jobban reszketett a bokorban. A tojásból meg egy vadmacskaféleség kelt ki: Egy pici őskiméra bébi! A lányok nagyon cukinak találták, én meg Eddyre és Edre néztem, akik nagy szégyenűkben összementek. Ki hitte volna, hogy Ed és Eddy egy picitől is beijednek? Ekkor a pici hívni kezdte a hangjával a szüleit, de azok nem jöttek. Ekkor Ed és Eddy megtudhatta a választ, hogy miért, ugyanis fejvesztve futott fel egy fára valamiért. Oda mentük és kiderült, hogy miért: a pici szülei miatt, akik vérben fagyva és holtan feküdtek a földön. Valaki megölte őket. Vérfog a vér látványától elájult. Xelin meg ki volt akadva Szelivel, hogy ki tette ezt meg. Mindannyian megdöbbenve néztük a holtesteket, majd a picit, aki sírt, mert rájött, hogy mi történt a szüleivel. A pici odavánszorgott Zel lábához, odabújt és ott sírt tovább. Zelgadiss erre fölvette és próbálta megnyugtatni. A pici nagy nehezen lenyugodott. Aztán még egy kicsit pityeregve Zelre nézett, Zel pedig a picire; -Szegényke… ezt nem érdemelte meg…- mondta Zel, miközben simogatta a pici fejét; -És most?- kérdezte Larry; -Én tudom, hagyjuk itt.- mondta Eddy; -Szégyelld magad!!!- üvöltötte Szeli mérgében. Eddy erre leesett a fáról. Aztán Xelin kitalálta: Valaki a pótszülője lesz. Először Eddyre nézett, aki nem vállalta. Aztán Edre, aki meg tökkelütött volt hozzá. Szinte senki nem vállalta el, még én és Szeli sem. Ekkor egy valaki maradt hátra: Zel. Mindenki gyanúsan Zelre nézett; -Ha én, akkor rendben… ennek a picinek úgyis kell szülő…- mondta Zelgadiss mindenki meglepetésére, majd a picire mosolygott. A pici meg örömében visszamosolygott, majd odabújt Zelhez. Eddy és Ed meg csak tátott szájjal nézték Zelt, aki csikizni kezdte a picit, aki nevetni kezdett. Ettől a látványtól Xelin meghatódott; -Te cuki! Apja és picinye! Illetve pótapja és picinye!- mondta Xelin. A többi lány is meghatódott ettől a látványtól. A fiúk csak néztek, mint az észlények. Később aludni tértünk. Kb. éjjeli 11 óra körül a pici sírni kezdett, mert éhes volt. Zelgadiss hihetetlen módon nem kapott dührohamot, hanem tejet keresett, amit felmelegített, és etetni kezdte a picit. Ed és Eddy ezt látta és nézte tátott szájjal. Zel miután megetette a picit, meg büfiztette. Mikor a kicsi püfizett egy picit, Zel elaltatta és lefektette a picit. Mikor a kisbaba elaludt, Zel rámosolygott és ő is aludni kezdett a pici mellett. Eddy meg megjegyezte: -Na, a kegyetlen, szívtelen kardforgatóból gondoskodó, aranyszívű apa lett.- de halkan jegyezte meg Eddy, nehogy Zel lelője egy Delej- gömbbel. Eztán ők is aludni kezdtek.
Rapperes jön fel a színpadon; -Halika gyerekek, amint olvastátok, hőseink egy másik világban kerültek, és még két főhős jött színre, így a főhőseink már tizenhattan vannak. Közben megismerkedtek Lináékkal és Zelgadissból apa lett. Hogy mi történik ezután, megtudjátok a kövi részben! Na én megyek, mert mindjárt itt lesz a főnököm!- elmegy Rapperes a színpadról.
Folyt. Köv.
|