VI. fejezet

Majdnem-sülthal

Kívülről úgy tűnhetett, mintha halált megvető bátorsággal, csak a saját szerencsémben bízva, nem törődve a következményekkel, a legegyszerűbb megoldást választva a mélybe vetem magam. *Lehet, hogy egy kicsit túldramatizálom…*

Hát ez nem így volt.

Nem úgy terveztem, hogy ugrok, aztán majd földet érek valahogy, hanem az volt a kitalált megoldás, hogy lassan, a fa törzse felé araszolok, végül azon gyorsan lemászom. Már el is kezdtem oldalazni a törzs felé, mikor a szörny újra célba vett. Megijedtem, és nagyot akartam lépni a törzshöz, de megbotlottam egy ágba, és egyensúlyomat vesztve lezuhantam.

Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy lepereg a szemem előtt az életem, de úgy tűnt, hogy vagy nem fogom látni ezeket a képsorokat, vagy nem halok meg.

Talpra érkeztem, akár a macska, de egyből össze is roskadtam. Nagyon fájt a bokám, ami nem is csoda, négy méteres talpra esés után.

Ekkor értek oda Lináék.

Filia és Amelia odaszaladtak hozzám.

- Jól vagy?- kérdezték egyszerre.

- Jól, csak nagyon fáj a bokám…

- Szép volt Gourry, ezzel vége is van!- kiabálta Lina.

Felnéztem. A szörnyek nyoma sem volt, Goury pedig büszkén dugta vissza kardját a hüvelyébe.

Ők is elindultak hozzánk. Xellos is közeledett a távolban, de csak nagyon lassan, mivel az összes táskámat és gitáromat is a kezébe nyomtam.

- Te aztán talpraesett vagy!- viccelődött velem vigyorogva Lina.

- Miért ugrottál? Miért nem ereszkedtél le a fa törzsén?- kérdezte tőlem (jogosan) Filia.

- Hát…

- Fel tudsz állni?

- Megpróbálhatom…- feleltem. Megpróbáltam felállni de azonnal vissza is roskadtam.

- Kificamodott a bokád- jelentette ki Zelgadis.

Erre mindenki szánakozva nézett rám.

- Ééés?

- Helyre kell tenni.

- És azt mégis hogyan?!- rémüldöztem.

- Ki vállalja?

- Majd Zel megcsinálja, ő itt az orvos!- hárította a kérdést Lina.

Az említett sóhajtott, és letérdelt mellém.

- Add ide a lábad!- mondta.

- Mit akarsz csinálni?!

- Majd meglátod!

Voltak kétségeim, de engedelmeskedtem.

- Egy kicsit fájni fog…- ígérte és megfogta bokám.

Még fel se készültem, mikor rántott rajta egy nagyon. Ilyen erős fájdalmat még soha sem éreztem. Felkiáltottam.

- Kész!- állt fel az ˝orvos˝.

- Szerinted ilyen, ha valami kicsit fáj?!- préseltem ki magamból a szavakat. Már könnyek szöktek a szemembe a fájdalomtól.

- Most már meg fog gyógyulni, és ez a lényeg!

Minden maradék erőmet összeszedve, méltóságteljesen felálltam. Még egy kicsit bicegtem, de azért már tudtam járni. Olyan csúnyán néztem Zelgadisra, ahogy csak tőlem telt.

Tovább indultunk. Xellos volt olyan kedves, és hozta pár cuccomat, így nem voltam annyira megpakolva. Egész úton Linát faggattam a szörnyekről, meg minden hasonló, ott élő varázslényről. Elég sok mindent megtudtam, de még így is, nagyon elmaradottnak éreztem magam.

Lassan besötétedett, és nem értünk városba.

- Na itt letáborozunk!- jelentette ki Lina az egyik tisztásnál.

- Itt?!- hökkentem meg- Itt, az erdő közepén?

- Igen, itt!

Megadóan sóhajtottam, és nekidőltem egy fának.

- Na, akkor ki jön halat fogni?

- Én inkább hozok fát…- sóhajtottam, mert utáltam horgászni.

- Veled megyek!- ajánlotta Filia.

Filia volt a legszimpatikusabb a csapatból. Miközben fát gyűjtöttünk, elmondta, hogy miért mennek pontosan a Kavaibe- tóhoz.

- A szóbeszéd szerint egy szirén van ott- magyarázta- mivel abban a térségben nagyon sok férfi tűnt el, mindenki arra következtet, hogy egy vagy több szirén az oka.

- Mi az a szirén?

- A szirén egy vízidémon, ami fiúkat vacsorázik.

- Hát az nem túl szerencsés…

- Hát nem- hagyta rám- de minél hamarabb meg kell állítanunk, mert ha elszaporodnak, akkor nagyon nagy baj lesz…

- Hogy szaporodnak a szirének?

- Lányokat csalnak le a víz alá, és átváltoztatják őket.

Ezen elgondolkoztam egy kicsit.

- És ti nem féltek, hogy a fiúkat megeszik, titeket meg átváltoztatnak?

- Mindenki tud vigyázni magára- jelentette ki és elmosolyodott- de Linán már úgysem tudnának rontani!

- Ez már igaz!- nevettem.

- Hozzátok már a fát? A halak nem sülnek meg attól, hogy nézzük őket!- kiabált a távolból Lina. Filiával nevetve indultunk vissza. Egy nagy halomba leraktuk a fát, és gondosan kerültük egymás tekintetét, nehogy elnevessük magunkat.

- Ez még teljesen nyers!- jelentetem ki, mikor megkóstoltam azt a halat, amit Amelia adott.

- Efekh máh tehljefen átfülfek!- nyammogta Lina tele szájjal.

- Parancsolsz?- kérdeztem vissza mert egy árva mukkot sem értettem.

- Ezek már telesen átsültek!- mondta Lina, miután lenyelte a falatot.

- Hát szerintem nem!- vágtam vissza. Beleszúrtam a nyársat a hallal együtt a földbe, és a táskámból elkotortam egy csomag nápolyit. Végigkínáltam, és végül is jól laktam vele.

- Itt az ideje a lefekvésnek!- jelentette ki Lina, miután felfalták az összes halat.

Három sátor volt elállítva. Egyet Lina osztott meg Ameliával, egyben a fiúk aludtak, akik felváltva őrködtek, egy pedig Filiáé és az enyém volt.

Már mindenki aludt, de én még mindig álmatlanul bámultam a sátor vászonját. Végül úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek és letelepszem a tűzhöz. Odakint Zelgadis bámult a skarlátvörös lángokba. Mikor leültem, összerezzentés kérdőn nézett rám.

- Te meg miért nem alszol?

- Nem vagyok álmos- válaszoltam.

Kínos csend állt be a beszélgetésbe. Elgondolkoztam azon, ami aznap történt.

- Figyelj, köszi- motyogtam végül.

- Hm?- nézett rám ismét.

- Amiért helyre tetted a bokám- magyaráztam.

- Nincs mit.

Ismét gondolataimba merültem, így elidőzött a tekintetem az arcán.

- Te mindig, szóval mindig…

- Mindig mi?- kérdezett vissza.

- Mindig ilyen volt az arcod?- kérdeztem végül.

Nem válaszolt azonnal. A tűzbe bámult, végül halkan megszólalt.

- Egy meggondolatlan döntésem után változtam ilyenné- felelte.

- Nem olvastad el az apró betűs részt?

- Hát nem.

- Ejnye, pedig az apró betűs részt mindig el kell olvasni!- okoskodtam.

Erre ő sóhajtott, és felállt. Motyogott egy jó éjszakátot és elment a sátrak felé.

- ˝Na most aztán jól megcsináltam!- gondoltam- Miért nem tudok egyszer valamit nem elrontani?!˝

Elindultam és is vissza, a sátraknál összefutottam Xellosszal, aki Zelgadist ment felváltani. Mondtam neki egy jó éjtet és visszamásztam a Filiával közös sátrunkba. Még hosszú ideig bámultam álmatlanul, aztán mégis sikerült elaludnom.

folyt. köv.