Witches and Wizards- Boszorkányok és varázslók 15
15. A fénykard végzete
Reggel Maya a bánatát főzésbe fojtotta, a többiek meg az evésbe. Lina kijött a szobájából és az asztalhoz ült.
- Tessék Lina kisasszony, nézd milyen finomakat főzött Maya!- mondta Amelia és adott egy tál, forró húslevest a lánynak. Lina a tálba nézet majd eltolta az edényt.
- Nem vagyok éhes.- jelentette ki.
- Mi?- kérdezte mindenki.
- Lina, csak nem vagy beteg?- és megnézte Gourry, van e Linának láza.
- Jól vagyok te idióta, csak nem tudom azzal a tudattal tömni a fejem, hogy Yolei ellenünk fordult!- és lekevert egyet Gourrynak.
- Igen... El kell fogadnunk, hogy Yolei csúnyán hátba támadott.- mondta Zel.
- Ne mondj ilyeneket! Biztos nyomós oka van, miért döntött így!- mondta Andy.
- I-igen, de az ő hibájából pusztulás pusztulást fog okozni.- aggódott Sylpheel.
- Főleg Rezoval...
- Ez már rég nem Rezo játéka. -szólalt meg Ken.
- Hogy érted?
- Rezo eleve nem is csatlakozott volna Barbashoz, Barbas valahogy manipulálta, és bábként játszik vele.
- Mit is írt a könyv? Csak Yolei Őrzője, vagy milye tudja vissza változtatni és az...
- Én vagyok. -vágott Amelia szavába Andy.
Közben, én már elkezdtem a pusztítást, amerre jártam, ott élőlény nem maradt életben. A lépteim mögött a fák, a füvek a virágok elszáradtak, elkorhadtak. Egyenesen a volt barátaimhoz tartottam, és ezt Andy érezte is.
- Srácok Yolei erre tart!- mondta Andy és kimentek az utcára, én már vártam őket.
- Yolei, térj magadhoz!
- A sötétség erősebb, mint a fény... A fény gyenge, a sötétség erősebb.- mondtam ijesztő, rideg hangon.
- Ne mond ezt! Te mindig is a jóért harcoltál!- kiáltotta Andy.
- A sötétség a végállomás...- és nekirontottam Linának.
- Yolei! Ha nem hagyod abba, megkeserülöd!- mondta, de nem csak őt támadtam, mindenkit, kivéve Xellost.
- Xellos, hogy lehet, hogy téged nem bánt?- kérdezte Lina.
- Egyszerű, mivel én szörny vagyok érzi rajtam a hasonlóságot, hogy ugyanolyan a szagunk, így engem nem bánt!
- Mázlista!- mondta Amelia. Ken még mindig nem hitte el mit tettem, teszek.
- Hagyd abba Yolei!- kiáltotta Ken. Elkezdtem rohanni felé, amikor Gourry a fénykarddal megállított.
- Állj le Yolei, vagy különben kénytelen leszek használni a kardot!- fenyegetett, de a kezemben megjelent egy Atame kard, és elkezdtem azzal harcolni. Gourry kiválóan kivédett minden csapásomat, de én is az övéit. Amíg mi harcoltunk, Ken gyógyította a sebesülteket, Xellos pedig nézte a „show”-t. Gourry már kezdett kifáradni, amikor rám támadt Lina.
- Álom zárja le a szemem, álmok ura szárnyalj velem! Dermesztő kard, tüzes átok, a gonoszságra rátalálok! Rögös úton jár a lélek, a bosszúért visszatérek! Isteneknek teste roppan az erőtől mi bennem van! Végzet-villámai!
- Lina ne! Ez végezhet vele!- kiáltotta Maya.
- Semlegesítés...- mondtam, és a varázslat egyszerűen eltűnt
-Ez nem lehet... A Végzet-villámait még senki sem semlegesítette...
- Igaza volt a Remények könyvének. Ereje akkora, mint Phibrizzonak.- mondta Zel.
- De mit tegyünk, hogy észhez térítsük? - kérdezte Amelia.
- Most már csak a fény kard húzhat ki minket a csávából.- mondta Lina.
- Semmi esélyetek ellenem, adjátok fel!- mondtam.
- Ezt azért még kipróbálom. Féktelen föld, te ki táplálsz minden életet, temesd magadba most e félelmetes szörnyeteget! Sár-hullám!- mondta Zelgadis, de ezt is kivédtem.
- Reménytelen, se a fekete-mágia, sem a sámánizmus nem használ.
- Akkor én vagyok az utolsó remény!- és Gourry egy jó mozdulattal kiverte a kezemből a kardot, majd nekem rontott a fénykarddal, de én puszta kézzel megfogtam a fénykardot és szorítottam. De a kard nem vágta a kezemet. Szorítottam, mígnem olyan erősen markoltam, hogy a fénykard egyszerűen eltört.
- Ezt nem hiszem el!
- Egyszerűen eltörte a fény kardot, ilyen nincs!- mondta Gourry és Lina.
- Yolei... Hogy tehettél ilyet, ez a családi örökségem!- mondta kiakadva Gourry.
- Nem tudtok legyőzni!- majd eltűntem. A többiek bementek a házba és gondolkoztak, mi tévők legyenek.
- Talán majd az égiek, meg tudják javítani a kardodat Gourry.- és Ken elteleportált.
- Kilátástalan a helyzetünk.- mondta Lina.
- Az. Akármit is teszünk, mi húzzuk a rövidebbet.
- Reménykedjünk, hogy hamarosan, minden jobbra válik. -mondta Andy, és már csak a remény maradt meg nekik.
|