7. Dawson megjelenik.
Reggel Amelia és én keltünk fel leghamarabb. A kistévémen néztük a Viva schart show-t.
- Azt hiszem, még nem köszöntem meg a tegnapit... Köszönöm, hogy visszahoztad az édesapám!
- Ugyan, nem kell megköszönni, egyébként is, Ken hozta vissza, én csak segítettem. -de a többiek is felébredtek.
- Jó reggelt! -köszöntünk. Ken hazavitte a cd lejátszót és a cd-ket.
- Micsoda? -mondtam.
- Mi az?
- Robie Wiliams zenéje lett az első! Pedig a NOX százszor jobb! -mondtam, persze senki sem értet. Elindultunk, szokásosan Ameliával a sor végén mentem, de már Sylpheellel együtt.
- Tulajdonképp most hova megyünk? -kérdeztem.
- Ööö ez jó kérdés.... -mondta Sylpheel.
- Új kalandok után! -kiáltott fel Lina.
- A tegnapi nem volt elég? -majd mentünk tovább. Ameliával és Sylpheellel arról beszélgettünk, ki mivel szeretne foglalkozni.
- Hát... Én hercegnőnek születtem, így nem igazán lehet mással foglalkoznom... De jó lenne, ha nyithatnék egy pékséget! -mondta Amelia.
- Hé, én is pékséget akarok nyitni! -vágta rá Sylpheel.
- Pedig nem is tudtok főzni... -jegyezte meg Lina.
- MIT MONDTÁL?? -ordítottak a lányok.
- Én grafikus szeretnék lenni...
- Grafikus?
- Rajzoló, festő... meg ilyenek. -mondtam. De megcsapta az orromat a démoni szag. Nem Barbasé volt, de nagyon hasonlított rá.
- Szép álmok... Kár, hogy nem teljesülnek! -mondta egy férfi. Kb. 28 éves lehetett. A haja rövid, fekete és tüsis volt. A szeme sötétbarna, olyan mint az enyém, szemöldöke vastag és fekete volt. A ruhája, mint Barbasnak fekete nadrág és póló, plusz egy fekete köntösszerű kabát. Egy fán állt, és onnan dumált.
- Ki vagy te? -kérdeztem.
- Dawson. És add ide a könyvet!
- Hülye leszek!
- Yolei, ha őt is felidegesíted, úgy járunk, mint tegnap! -súgta nekem Xellos.
- Igen? De a démonok mindig felidegesítenek! -mondtam.
- Hugi, nyugi Barbas a könyvért küldött, nem azért, hogy bántsalak! -mondta Dawson (Davszon).
- Mi? Barbas küldött? És nem akarsz bántani? Ez nekem új... De hívj huginak, nem vagyok a húgod! -mondtam.
- „Tehát Barbas nem mondta el neki... Én meg nem lövöm le a poént” -gondolta Dawson.
- Add ide a könyvet, addig, amíg szépen kérem, vagy a barátaid bánják meg!
- Ah, unom ezt! Delej... -akart támadni Lina, de Dawson ott termett és fojtogatni kezdte Linát.
- Ne avatkozz más dolgába! Csúnya dolog! -mondta Dawson.
- Tüzes-nyilak! -támadott Zelgadis, de Dawson valahogyan tudott maga köré védőpajzsot vonni.
- Állj! -kiáltottam- Egy démon nem tud védőpajzsot vonni, te hogy vagy képes rá?
- Ez egyszerű, hugi! -és ott termet előttem. - Anyám sajnálatos módon fehérmágiával foglalkozó boszorkány volt, és csak az apám volt démon. De mivel a démoni erőket, jobban használom, így csak védőpajzsot tudok csinálni.
- Óh, megszakad a szívem... De semmi kedvem veled harcolni, úgyhogy pá! -és hátat fordítottam, majd mentünk tovább. Erre Dawson mérges lett. A hátam mögé került, és az éles karmaival, mert az már nem köröm, megfogta a nyakam.
- Nekem sose fordíts hátat! Igaz, az apám azt mondta, ne bántsalak, de ezt nem tűröm!- mondta.
- Jól hallottam... Barbas az apád? -kérdeztem, és megfordultam. Elengedte a nyakam, de erősen megkarmolta, úgy, hogy már vérzett is.
- Igen ő az apám, így én is tudom a félelmeiteket!
- Ah, még csak ez hiányzott. -mondta Gourry.
- Úgyhogy add ide azt a nyamvadt könyvet, különben nem kegyelmezek! -mondta Dawson és egy fekete energia-gömböt nyomott a gyomromhoz. Olyan energia-gömböt még soha nem láttam. Erős volt. Ahogy hozzám szorította, nem kaptam levegőt, és nem tudtam mozogni. Egyre jobban éreztem hogy végem, de a többiek nem tudtak segíteni, mert egy védőpajzsban voltunk, Dawsonnal.
- Ah... A könyv a... csalánomé és... nem adom oda... akárkinek... -mondtam szakadozottan, mert hát, nem kaptam levegőt. - És már... százszor... mondtam... hogy a könyv... NEM ELADÓ! -mondtam ordítva és egy briliáns mozdulattal, kikerültem a támadást.
- Hát... akkor azt hiszem... -ekkor elhallgatott- Mennem kell! De ne hidd, hogy most láttál utoljára! -mondta és eltűnt.
- Ah... fura egy fickó! -mondta Lina.
- Nem mehetnénk már? -kérdezte Zel.
- De! -vágtuk rá. De Dawson Barbashoz és Rezohoz ment.
- Mi az? Miért hivattatok? -kérdezte Dawson.
- Hol a könyv? -kérdezte Rezo.
- Nem sikerült elhoznom, épp akkor hivattatok. Apropó! Apa! Nem mondtad, hogy Yolei nem tudja, hogy a lányod! Majdnem kikotyogtam!
- Sajnálom. De az majd ráér, ha a tervünk működik. -mondta Barbas.- A húgod könyvében találtam egy varázsigét, amivel hazamehetünk. És mivel az a varázsige is csak nálunk működik, amire neked van szükséged, Rezo, ezért nem bánod meg, ha ellátogatsz hozzánk!
- Rendben tedd, amit kell! -mondta Rezo majd Barbas mondtott valamilyen varázsigét, és eltűntek. Mi csak nyugisan sétáltunk este az erdőben, és én a kistévémen tv2-őt néztem. Épp a Tények, a híradó ment, amikor teljesen meghökkenem.
- Ez nem lehet!
- Mi?
- Á, biztosan megint más nyert azon a Viva csá són, vagy min... -mondta Zel.
- Viva schart show a neve, de nem... rosszabb. Nézzétek!
- Egy fura hármas, sorban pusztította el az útjukba eső városokat, falukat. Először New York-ban, Washington-ban majd Kansas City-ben pusztítottak. Nyugat felé tartanak és már több száz halott, és sebesült van. Elkezdték már kitelepíteni a Nyugati felét az országnak és már a hadsereg is intézkedéseket tett, de olyan mintha valamilyen varázserejük vagy valamilyen hatalmuk lenne. Maradjanak otthon és tartsanak velünk, ha valamit megtudunk, azonnal értesítsük önöket! -mondták a tévében. Ez azért elég durva.
- Jajj ne... Átjutottak a világunkba... -mondta Maya.
- De... hogyan...
- Nem tudom, de nekünk is át kell menni...
- De hogy... Az égiek lezárták a teleportális utat, amivel hazamehetnénk... Idő kaput meg nem tudsz csinálni!- mondta Ken.
- Ah, azok a szemét égiek... Akkor máshogy megyünk haza. Amelia és Zel! Ti szerezzetek itt az erdőben, tölgyfa kérget, fehér gyökeret, makkot, citromot, és ha találtok cseresznyét!
- Minek? -kérdezték.
- Csinálok egy bájitalt, amivel a mi világunkba jutunk! -mondtam.
- De az veszélyes! Könnyen másik dimenzióba kerülhetünk, mint ahova szeretnénk menni! -mondta Ken.
- De ez a varázsige tuti jó! Anya is sokszor használta, láttam!
- Akkor csináld.
- De... Lina és Gourry! Ti keressetek kavicsokat!
- Kavicsokat?
- Igen! És siessetek! Sürget az idő! -mondtam, és akiknek kiszabtam valamilyen munkát azok elmentek. Remélem sikerülni fog a bájital!