A Szent Angyal Kard Legendája - 2.
2. rész: A két jóbarát
Zel ijedten nézte a falat, aztán visszagondolt az álomra;
-Apa, anya...- mondogatta halkan, aztán váratlanul sírva fakadt, közben kinyílt az ajtó, amin Lináék néztek be;
-Mi történt Zel? Miért...- kezdte el Lina, de ő is észrevette, hogy Zel sír. Mindenki megdöbbent. ugyanis soha nem látták Zelt sírni. Egy pár másodpercig csak nézték Zelt, aztán Silphiel törte meg a csendet;
-Zelgadiss, miért sírsz?- kérdezte, Zel pedig ezt válaszolta sírás közben:
-Azt álmodtam, hogy egy feketeruhás alak...megölte a szüleimet.- aztán tovább sírt, amitől mindenki majdnem sírva fakadt. Senki sem sejtette, hogy Xel az ablakban nézte, ahogy a többiek próbálgatják Zelt vigasztalni;
-Szegény Zel, nem is sejti, hogy ez több, mint álom volt.- mondta és eltűnt.
Más nap sem változott meg Zel hangulata. Mivel még mindig szomorú volt, ezért Lináék úgy döntőttek, hogy elviszik Philliához, hátha ő fel tudja vidítani. Mikor Philliához értek, csak a rókaembert, Jirast és a már felnőtt Valgaarvot látták;
-Sziassztok...mi történt Zelgadissal?- kérdezte Jiras, mikor meglátta az arcát;
-Szegényke azt álmodta, hogy egy feketerruhás fickó megölte a szüleit.- mondta Lina, ekkor kinyílt az ajtó és egy sárkánygyíkember és egy csuklyás ember jött be;
-Zel?!!- kérdezte a két fiú egyszerre, mikor meglátta Zelt;
-Drinosz, Monsztano!- ismerte fel őket Zel, már sokkal boldogabb hanggal mindenki örömére;
-Ismeritek egymást?- kérdezte Amelia;
-A barátaim gyerekkorom óta.- mondta Zel boldogan;
-Legalább nem vagy most szomorú Zelgadiss.- mondta Silphiel. Nem is sejtették, hogy Drinosz és Monsztano tud valamit, amit ők nem.
Folyt. köv.
|