II. fejezet
A pókok barlangja
Másnap reggel úgy tűnt, hogy Xellos és Annah keltek fel először, mivel már javában itták a kávéjukat, és fojtott hangon beszélgettek, de mikor a többiek is leértek, elhallgattak. Mindenki legnagyobb örömére (főleg Xelloséra), Annah dühe az éjszaka leforgása alatt elpárolgott. Nagyon vidámnak tűnt.
- Ma melyik barlangot kutassuk fel?- tette fel a kérdést Lina, két vagdalt között.
- Van egy legalább ezer éves, innen nem messze- felelte Xellos.
- De ha ez is vakvágány lesz…- fogadkozott Zel.
- Ugye, ebben találni is fogunk valamit?- szegezte a kérdést Annah Xellosnak.
- Természetesen!- nagyon úgy látszott, hogy Annahval kevésbé mer újat húzni, mivel elkezdett fészkelődni. Annah karba font kézzel fordul felé.
- Mi lesz ott?
- Honnan tudhatnám?- húzódott hátrébb Xellos- Azt senki sem tudja!
Annah még vetet rá egy szúrós pillantást, de megelégelte ennyivel.
Miután befejezték a reggelit (pontosabban, Lina és Gourry kifosztották a konyhát), Xellos vezetésével elindultak. Könnyen haladtak, mivel sík terepen mentek. Mindenki, valahogy felszabadultabbnak érezte magát, mint előző este. Semmi különös nem történt, ha csak nem számítjuk azt, hogy Amelia majdnem hasra esett a saját lábaában, de mielőtt földet ért volna, mintha valaki lelassította volna, még idejében talpra állt. Ezt felettébb különösnek találhatta Xellos, mivel az egyik pihenő alkalmával szőrén-szálán eltűnt (csak akkor bukkantak rá, mikor Annah egy dühkitörés alkalmával megfenyegette, hogy ha nem kerül elő, nagyon megbánja).
Az út hátralevő része csöndesen telt, eltekintve attól, hogy Annah a legváratlanabb pillanatban vont kérdőre Xellos, az eltűnésével kapcsolatban.
Dél után pár órával elérték a keresett kaput. A boltozatba rúnák voltak vésbe, amit miután megfejtettek, ezt jelentette;- ˝Te, ki belépsz, félelmedbe ne rejtőzzön nyolclábú szörnyeteg, különben megfagy véred!˝.
- Mi lehet a nyolclábú szörnyeteg?- tette fel a kérdést Amelia.
- Biztos egy pók!- vágta rá Gourry.
- Ki félhet egy kicsi póktól?- vette elő az újabb kérdést Lina.
- Te is félsz a kicsi csigától- motyogta Gourry, ami egy fejbevágást érdemelt Linától.
- Szerintem itt nem egy egyszerű ˝kicsi pók˝-ról van szó. Itt valami hatalmas monstrumról lehet szó.
Annah ennek hallatán látványosan elfehéredett.
- Annah kisasszony, valami baj van?- kérdezte Amelia.
- Figyeljetek, én inkább itt megvárlak titeket…- javasolta a lány.
- Csak nem félsz a pókoktól?- érdeklődött Lina.
- Retteg tőlük- szólt közbe Xellos-, de ha itt maradsz, nem tudod, mit mulasztasz el!
- Én mégis kihagynám!- felelte zavartan Annah, de még végig se mondta, Lina máris karon ragadta, és elkezdte bevonszolni;
- Bejössz velünk és kész!
- Jó, jó, csak engedd el a karom!- mondta Annah, és elkezdte lefeszegetni magáról Lina ujjait.
Miután fényforrásnak már csak Lina fény-gömbje szolgált, Annah egyre idegesebb lett.
- Nyugodj meg, nincs itt semmi- szólt rá bátorítóan Zel.
- Azok neked semmik?!- torpan meg Annah és visszafelé fordult. Eddig nem néztek hátra, úgyhogy nem vettek észre, hogy madárpóknál jóval nagyobb ízeltlábúak egész csapat követi őket.
- Különös…- morfondírozott Lina- A pókok szokta így vonulni?
- Biztos követnek!- mondta Gourry.
- Ne légy ostoba, a pókok nem szokták követni az embert!
- Azért jöttek, hogy elzárják a visszavezető utat…- motyogta Annah, és ezek után inkább senki nem feszegette a témát. Miután már macska méretű példányok is a nyomukba eredtek, Annah egészen közel húzódott Xelloshoz. Mikor alig pár centire huppant le tőle egy különösen nagy példány, sikítva a fiú karjaiba ugrott. Miután végre lenyugodtak a kedélyek (Annah minden áron azt akarta, hogy forduljanak vissza), tovább indultak. Nem kerülte el Lina figyelmét, hogy Annah ezek után Xellos mellett ment, és az a vállánál átkarolta. A lány már szemmel láthatóan remegett a félelemtől. Nemsokára egy ugyanolyan kapuhoz értek, akit odakint is láttak. Lina habozás nélkül benyitott. Első látásra semmi sem volt a teremben. Mikor bementek, mindannyian körülnéztek. A helységben széltében-hosszában tele volt pókhálóval.
- O-ott!- nyögte elhaló hangon Annah, és az adott irányba kinyújtotta kezét. A sarokban egy kétszer akkora pók tornyosult, mint egy elefánt.
- Egy pók!- mondta Amelia.
- De mekkora!- ámuldozott Zelgadis.
Annah ettől végleg beadta a kulcsot, és elájult. Xellos elkapta, mielőtt elesett volna, és karjaiba vette. Mondhatni szerencse volt, hogy elájult, mert ami ezután jött, biztos nem bírta volna. A pók megszólalt! Rekedt, nyekergő, vontatott hangon, de beszélt.
- Kik vagytok ti, hogy több száz éves álmomat megzavarjátok?- kérdezte- Mindegy- válaszolta meg magának-, Végzek veletek, aztán felfallak, és aludhatok tovább.
- Minket se egy ilyen szőrcsomó fog megenni!- mondta magabiztosan Gourry, és előrántotta a fénykardot.
- Bizony, nem vagyunk mi olyan egyszerű ellenfél!- rikkantotta Lina és támadásba lendült. Miközben Lina és Gourry az óriást foglalták le, Amelia és Zelgadis sem unatkozott. A terem megtelt ló méretű pókokkal, amik mind rájuk rontottak. Xellos valamivel odébb állt, karjaiban az alélt Annahval, valamilyen különös védőburokban. Ő sem unatkozott, próbálta magához téríteni a lányt.
- Csókold meg!- kiáltotta oda Lina, amikor a közelükbe értek- attól biztos felébred!
Xellos inkább nem fogadta meg a tanácsot, mivel Annah magához tért. Mikor sikerül végre felültetni, kővé dermedve meredt a pókokra. Ezek után megmozdulni se volt hajlandó. Az óriási pók elkapta Linát és Gourryt, azok, amik eddig Zelt és Ameliat foglalták le, most két nagy, fehér zsákot cipeltek, amik a két áldozatot rejtették. Xellos, mintha valamiről meg akarna bizonyosodni, leengedte a védőpajzsot, így őt is elkapta az óriási pók.
- Összeroppantalak benneteket!- nyekeregte.
- Annah, szedd össze magad és segíts!- rivallt rá Lina.
- Ő még ha akarna se tudna segíteni. Nem látod, hogy mozdulni se tud a félelemtől? Miután végeztem veletek, ő lesz a desszert…
Most, hogy Annah felnézett rá, és meglátta barátai szenvedő arcát esetlenül felállt. Szeme ismét úgy szikrázott, mint előző este.
- Engedd el a barátaimat!- motyogta- Azt mondtam, hogy ereszd el őket!
- Ostoba!- üvöltött rá a szörny és még jobban megszorongatta foglyait.
Annah egy ugrással ott termet;
Kinyújttatta kezeit, mintha valamilyen varázslatot akarna csinálni. Semmilyen támadás nem láttak, de a pók megdermedt, mintha lefagyasztották volna. Miután mindenki kiszabadult a pók lábaiból Annah újra a szörnyhöz fordult. Hangtalanul motyogott valamit, ami után a pók egyszerűen összeesett, pár másodperc múlva, már csak por maradt belőle.
- Ezt meg hogy csináltad?- kérdezte Lina.
- Hagyjuk!- felelte Annah és lerogyott a földre.
- De mondd el, kíváncsi vagyok rá!- nyafogta Lina, miközben álló helyzetbe rángatta a lányt.
- Menjünk innen, már nincs itt semmi!- váltott témát Annah.
- Jó, úgyis hosszú az út, közben pedig elmondhatod a titkot!- mondta Lina.
- Á, elegem van ebből a borzalmas helyből! Utat robbantok felfelé!- fakadt ki Annah- Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam, régmúlt idő homályából ismét felbukkansz! Nem riadok vissza, hogy ellenség megússza, a rám ruházott hatalom add, hogy gonosz pusztítson! Sárkány-iga!
*
Folyt. köv.
III. fejezet
A legrosszabb nap
Azok után, hogy Annah levegőbe röpítette az egész barlangot, mindenki egy kicsit ingerült lett. A varázslat hatósugarától nem messze egy kis város volt.
Miután bementek a fogadóba, rájöttek, hogy mindenki csak egy dologról beszél. Természetesen a hatalmas robbanás volt a téma. Annaht ez nagyon megviselt, de csak akkor tört el a mécses, amikor az egyik pincér épp felvette volna a rendelést, és megjegyzést tett az eseményről;
- Dilis egy fickó lehetett, aki nemrég robbantott, mert ha legalább rombolni akart volna, nem az erdőben robbant, hanem a városban. De lehet, hogy csak gyakorolt, hogy milyen lesz ez egy nagyvárosnál…
Annah eddig bírta és nem tovább. Sírva felrohant a lépcsőn, és eltűnt a sarkon. Lina és Amelia ezek után jól kiosztotta a pincért, aki sűrű bocsánatkérések közepette eltűnt a konyhaajtó mögött. Lina ez után Xellost kezdte el szekálni, hogy miért nem megy fel Annah-hoz és vigasztalja meg.
- Most megyek, mert van még egy elintézetlen ügyem…- mondta, a mazoku, azzal eltűnt.
Másnap reggel, Annah volt az első az asztalnál, még mindig eléggé zaklatott lelki állapotban. Amíg Lina és Gourry reggelijükkel foglalkoztak, Annah legalább öt bögre kávét elfogyasztott.
Nagyon furcsán viselkedett, a nevén szólították összerezzent, amikor pedig Xellos belépett a fogadó ajtaján és leült mellé, ijedtében magára öntötte újabb bögre kávéját.
Miután sikerült végre elindulniuk, Annahnak hála, gyorsan kiértek a városból (karon ragadta Linát, és végigvonszolta a fél városon). Nem telt bele sok idő és ismét rájuk telepedett a felhőtlen boldogság. Annah elmélázva nézelődött.
- Jól vagy?- érdeklődött Xellos.
- Igen- felelte a lány, de akkor a szeme megakadt egy megcsillanó pókhálón- Még sem. Mondd csak, direkt mentünk tegnap oda?
- Igen. Lina kisasszony varázslatokat keres…
- Nem úgy értettem- legyintett Annah- Szándékosan választottad azt a barlangot?
- Az esett útba- felelte kitérően a mazoku, de kerülte Annah tekintetét.
Annahban ekkor hasított bele a felismerés;
- Ugye, te tudtad, hogy ott lesz az a pók!- förmedt rá.
- Nem tudtam, inkább csak sejtettem…- felelte hátrálva a vádlott.
- De igenis tudtad, és direkt mentünk oda!- emelte fel a hangját Annah. Most már Lináék is megálltak.
- Csak sejtettem…
- Tudtad, hogy félek a pókoktól!
- Persze, hogy tudtam, de…
- Miért nem vagy képes egyszer rám is tekintettel lenni?! Mindig csak az idegesítésen és a csipkelődésen jár az eszed!
- Azért mentünk oda, hogy le tudd győzni a félelmedet!
- Kockára tetted mindannyiunk életét, te szerencsétlen! Mi lett volna ha nem sikerül?! Mindannyian elpatkoltunk volna!
- Az egészet csak miattad tettem!
Annahnak torkára forott a visszavágás. Úgy nézett a mazokura, mintha valami teljesen képtelen dolgot mondott volna. Lina sem hitt a fülüének;
- Jól hallottam? Xellos bevallott valamit?- kérdezte fennhangon.
Az említett nem figyelt rá, farkasszemet nézett Annahval aki megkövülten nézett vissza rá.
- Attól még tudtad, hogy ott van az a pók!- ismételte meg, mintha az imént elhangzott mondatot nem is hallotta volna. Mindenki pattanásig feszült idegekkel várta, hogy mi lesz.
- Tudom, hogy nem miattam tetted.- mondta olyan halkan, hogy csak Xellos hallja- Egyszer már megkaphattál volna, akkor ott hagytál, azóta mi változott?
- Minden. Te, a körülmények, és én is.
- Nem, te semmit nem változtál, és én sem sokat. Ha fontos lettem volna neked, meg tudtad volna oldani, hiszen ismerlek, neked semmi sem lehetetlen.- Annah szemében könnyek gyűltek, de nem foglalkozott velük- Ne hazudj a szemembe!
Ezzel lezártnak titulálta a beszélgetést és tovább indult. Xellos csalódottan sóhajtott és követte.
- Na, összejöttetek végre?- kérdezte kíváncsian Lina.
- Ne üsd bele az orrod mások dolgába!- ripakodott rá Annah és még egy gyilkos pillantással végleg elvette a kedvét az kérdezősködéstől.
Az út következő szakasza nyugodtan telt, attól eltekintve, hogy senki nem mert Annahhoz szólni. Zelgadis megpróbálta, amikor egy kereszteződéshez értek;
- Szerintem balra menjünk. Szerinted Annah?
- Teljesen mindegy, nem tudom, minek kell ezen ennyit bajlódni!- rivallt rá, ezzel elvéve mindegyikük kedvét attól, hogy hozzászóljanak.
Mikor beértek végre a városba, Amelia az egyik kirakathoz rohant;
- Holnap lesz Valentin-nap!- jelentette fülig érő szájjal- A szerelmesek napja!
- Hurrá!- morogta Annah. A Valentin-naphoz rossz emlékek fűzték.
- ˝De legalább, most nem leszek egyedül!- gondolta magában-, Ja, most Lina elessz Gourryval, Amelia meg Zelgadisszal romantikázik, én meg elmerülhetek az önsajnálatban! Éljen!˝ De valami elkezdett motoszkálni benne;-˝Talán mégsem volt hazugság, amit Xellos mondott, talán…˝- ekkor azon kapta magát, hogy a mazokut bámulja, aki visszanéz rá! Gyorsan elkapta tekintetét, de utána lopva vissza-vissza nézett a fiúra. Végigballagtak az utcán, ahol a legtöbb kirakat már Valentin-napi díszben kínálgatta áruját.
- Ez az ostoba Valentin-nap az idegeimre megy!- morogta, miután a huszadik csókolózó pár mellett haladtak el- mindenki teljesen bedilizik.
- Én sem vagyok oda érte túlzottan-, jelentette ki Zel.
- Igen, ilyenkor a lányok mind olyan izék lesznek-, fogalmazta meg Gourry. Szerencsétlenségére Lina hallotta, és jól fejbe is vágta.
Most már egyre jobban megsokasodtak az andalgó párok. Miután Annah már három párnak ment neki, elege lett;
- Mi van itt, könyörgöm, csak holnap lesz Valentin-nap!- fakadt ki- Az ember nem tud végigmenni úgy az utcán, hogy ne ütközzön egy-egy romantikázó párocskába!- folytatta volna a zsörtölődést, de süket fülekre talált. Időközben Lina és Gourry egymáshoz egészen közel húzódva mentek. Nem volt kivétel ez alól Amelia és Zelgadis sem. Annah vágott egy fájdalmas fintort és nagyot sóhajtva továbbment. Már végképp kezdett betelni a pohár nála, de csak akkor adta fel, amikor felfedezte, hogy Lina Gourryét, Amelia pedig Zelgadis kezét fogja. Xellosra nézett, aki kérdőn nézett vissza rá. Talán ő is azt akarja, hogy kéz a kézbe menjenek? Na azt már nem…
- Megőrülök!- kiáltotta, azzal mindenki meglepetésére egyszerűen köddé vált.
- Xellos, te tanítottad ezt neki?- kérdezte gyanakodva Lina.
- Dehogy! Sokkal ügyesebben meg tudja oldani, mint én!- vágta rá a mazoku.
Még nagyobb megrökönyödést okozott, amikor meglátták Annah az egyik kávézó teraszán, egy csapat fiúval körülvéve. Lerítt róla, hogy a legszívesebben felrobbantaná az egész társaságot. Mikor Lináék odaértek, az egyik különösen helyes fiú (fekete hajú, kék szemű) meglepő kérdést tett fel;
- Mondd csak, lennél a Valentin-napi szerelmem?- kérdezte. Erre Annah elkerekedett szemmel bámult rá. A többi fiú is felbuzdult ezen, így sorra kérték, hogy legyen a kedvesük. Annahnak ez volt az utolsó csepp a pohárban;
- Á! Elegem van! Nincs olyan ember, akinek lennék a szerelme, úgyhogy hagyatok békén!- kiabálta. A fiúk döbbenten meredtek rá, aztán mind szomorúan elkullogott. Annah is pipacspiros arccal felállt és Lináékhoz ment. Mindenki különösen nézett rá.
- Annah…- kezdte Lina, de Annah félbeszakította.
- Nem érdekel, és ha kérhetném, ne bosszants!- mordult rá, azzal előrerobogott. Senki sem értette, miért ilyen ingerült és feldúlt, hiszen, másnap Valentin-nap lesz, és amint az előbb láthatták, a fiúk sorba állnak érte.
Nagy sokára, elkezdett sötétedni. Bementek az első fogadóba, ami (bármilyen meglepő) tele volt párokkal. Leültek egy nagyobb asztalhoz, és rendeltek. Annah megint csak kávét kért, amit, mikor a pincér oda akart neki adni, megbotlott, és ráöntötte. Annahról patakokban folyt a kávé. Mindenki belenevetett a vacsorájába, attól, ahogy a lány festett.
- Elegem van!- kiáltotta- Ez életem legrosszabb napja!- azzal elballagott a fürdő felé. (Itt is, a kertben rendezték be, egy óriásmedencével.)
Mikor belemerült a forró vízbe, egy pillanat alatt megnyugodott. Elmerült, de mikor ismét felbukkant, Lina és Amelia is a vízben voltak.
- Gondoltuk, nem túl jó ötlet, ha életed legrosszabb napján egyedül hagyunk, mert a végén vízbe fojtod magad-, mondta Lina enyhe gúnnyal a hangjában.
- Kösz, hogy így aggódtok értem-, morogta Annah.
- Nagyon jó a víz!- mondta Amelia.
Annah leintette, mert a férfifürdő ott volt a szomszédba, és meghallotta a fiúk hangját.
- Gyertek!- intett Lináéknak, és közelebb ment az elválasztó falhoz.
- Mit csináltál, hogy így magadra haragítottad Annaht?- kérdezte Zelgadis.
- Szerintem nem kellett sokat görcsölnie, hogy felhúzza, mivel egy kicsit olyan, mint Lina, hamar felkapja a vizet.- felelte Gourry.
- De legalább nem olyan elhamarkodottan dobálózik a Sárkány-igával- jegyezte meg Xellos- de, van, amiben sokkal rosszabb mint Lina kisasszony!
- Például?
- Nem is tudom, nekem úgy tűnt, hogy rád haragszik igazán. Mit csináltál?- ismételte meg a kérdést Zel.
- Az hosszú!
- De még milyen hosszú!- ordította át Annah.
Pár másodperc múlva Xellos feje megjelent a fal tetején. Lina és Amelia nyakig belemerültek a vízbe.
- Megint mivel sértettelek meg?- kérdezte, különös éllel a hangjában.
- Ha most elkezdeném sorolni, holnapig itt állhatnánk!- vágott vissza Annah.
- De mi az, ami miatt most haragszol?
- Talán az, hogy holnap lesz hat éve, hogy szó nélkül elmentél, és épp Valentin-napon volt!- mondta, és könnyek között tört ki- Bocsánat, az előbb tévedtem, nem a mai nap a legrosszabb, hanem az volt!- sírta, és kimászott a kádból, és elszaladt a hálószobák felé.
Mindenki döbbenten meredt után.
- Xellos, kérj bocsánatot!- támadt rá Lina.
- Erre nincs bocsánat!- kezdte Amelia- Hatalmas arcátlanság, hogy épp Valentin-napon otthagyni valakit, aki szeret!
- Szeret?- értetlenkedett Xellos.
- Ha még nem tűnt volna fel!- ordította Lina- Nesze, itt egy kis észhez térítő! Delej-gömb!
Xellos eltűnt a fal mögött, így nem találta el a varázslat. Mikor Lináék befejezték a fürdést, és elindultak a hálószobáik fele, összefutottak Xellos, és addig nem hagyták békén, amíg be nem kopogott Annahhoz. A lány nem volt hajlandó ajtót, nyitni, még a szobatársainak sem, csak miután biztosították róla, hogy nem rángatják be a mazokut.
Miután Lina és Amelia is bekászálódott az ágyba, halk beszélgetésbe kezdtek arról, hogy vajon Gourry és Zelgadis megkérik e Linát és Ameliát, hogy legyenek a Valentin-napi szerelmük. De hamar belealudtak a beszélgetésbe, csak Annah nem tudott aludni, még hosszú órákig.
Folyt. köv.