|
A kis tünde II/4-5-6
IV. fejezet
Találkozás
Az éjszaka elkövetkezendő része nyugodtam telt. 3 óránkét váltották egymást a párok. Evra egy percet sem aludt többet, mert félt, hogy megint megszállja az álmát a kard szelleme. Szavát nem lehetett hallani, hallgatásba burkolózott.
Másnap reggel, miután megreggeliztek, elindultak. A következő város közel volt már. Evra egész úton hallgatott. Ha kérdeztek tőle valamit, amit Zelgadis gyakran meg is tett, a lány lehorgasztotta fejét és nem válaszolt.
- Evra, biztos, hogy jól vagy?- próbálkozott, de nem tapasztalt reakciót.
- Szerintem, azzal, hogy nem néz a szemükbe, és nem beszél hozzánk, arra következtetek, hogy nincs jól.- állapította meg Xellos. Zel ügyet sem vetett rá, hanem tovább nézte aggodva a lányt.
Evra fejében egymást kergették a gondolatok. Mi lenne, ha a kardot Linára bízná? Nem, nem róhat ekkora terhet a lány vállára...
Mikor beértek a városba, Amelia megpillantott egy esküvői ruha üzletet, és oda rángatta a társaságot. Evra is felnézett a ruhákra, és ekkor meglátott valamit odabent. Azonnal berohant, és egy göndör, barnahajú lányhoz ment. Hangos sikítás hallatszott ki az üzletből és a két lány egymásba kapaszkodva ugrált, a bolt közepén. Lináék ledöbbenve nézték Evrát. Pár perc múlva ki is jött az üzletből magával rángatva a barnahajú lányt is.
- Ő itt Lilly, a legjobb barátnőm.- mutatta be a lányt- Ők a barátaim; Lina, Gourry, Amelia, Xellos és Zelgadis.
- Örülök-, mondta Lilly.
- Elárulnád, hogy mit kerestél egy esküvői ruhaüzletben?- kérdezte-, Csak nem bekötötték a fejed?
Lilly csak mosolyogva bólintott. Úgy tűnt, még nem tért magához a találkozás mámora miatt.
- Ki az a szerencsétlen félnótás?- kérdezte Evra tréfálkozva.
- Látod azt a kastélyt?- kérdezte Lilly, és a hegyen lévő vár felé mutatott- annak a kastélynak a hercege.
- Egy herceg? Milyen szerencsés vagy!
- Talán, ha te is nőiesebb lennél, és nem rohannál folyton! Fogadjunk, hogy még kérőd sincs!- pirított rá barátnőjére.
Evra nem válaszolt, csak elpirult. Zelgadis a kérője lenne? Hát ő nem tud róla. De ha viszont, azt mondja, hogy nincs, akkor talán megsérti a fiút. Lopva ránézett, de a fiú nem viszonozta.
- Hát... nem nagyon tudok róla, hogy lenne...
- Akkor Zel mégis micsoda? A nagyapád?- kotyogott bele Lina. Evra pipacspiros lett és Zel is elpirult.
- Lina!- ordított magából kikelve a lány.
- Oh, akkor közted és Zelgadis között...?- próbálkozott Lilly, de Evra nem válaszolt- Megkérted már a kezét?- kérdezte Zel. A fiú is olyan vörös lett, mint az imént Evra, és hátat fordított. A többiek prüszkölve felnevettek. Lilly odahajolt hozzá és bizalmasan megkérdezte, de a társaságból mindenki hallotta; - De meg fogod kérni, nem?- erre Zel szembefordult vele; - Nem és semmi közöd hozzá!- kiáltotta, és ezzel elviharzott. Mindenki egy emberként nézett Evrára, aki semmi jelét nem mutatta annak, hogy hallotta volna, amit a fiú mondott, pedig hallotta. A mondat még mindig ott csengett a fülében, de inkább a ruhákat nézte, és így senki nem látta könnyeit...
folyt. köv.
V. fejezet
A csók
Lassan vágtak át a városon, Lilly vezetésével, aki meghívta őket ebédre. Evra némán ment utánuk. Türtőztette magát, és sikerült is elérnie, hogy ne potyogjanak a könnyei. Senki, még Lilly sem szólt hozzá. Nem sokára egy kisebb villához értek. Mindannyian bementek. Lilly egy emeleti szobába vezette őket. A szoba közepén egy hosszú asztal állt, körülötte székekkel.
- Gyere- karolt bele Evrába, és az ebédlőből nyíló ajtóhoz vezette, ami egy kis hálószobát rejtett-, pihenj le egy kicsit!
Evra be is ment, ott leült egy kanapéra. Pár percig még a semmibe merengett, megfeledkezett mindenről. Aztán egyszer csak, mintha a fülébe kiáltotta volna, meghallotta Zel hangját. Erre minden fájdalma és bánata visszatért. Szemei megteltek könnyel. Érezte, ahogy végigfolyik az arcán, már nem gondolkozott csak sírt. Úgy érezte, a sírással minden bánatát meg nem történté teheti.
Lilly az ajtó előtt állt. A többiek várakozva néztek rá. Végül ellépet az ajtótól, és leült. Lináék is leültek.
- Tudjátok, Evra még soha nem sírt fiú miatt- mondta váratlanul- nem is volt miért, mert amikor még itt élt, minden fiú oda volt érte, akárkit megkaphatott. Még most is, bármelyik fiú az övé lehetne, erre ezt a modortalan fafejet választja!- mindenki egyet értett ebben vele valamilyen szinten.
- Zel tényleg nem egy könnyű eset, de amikor én láttam, mindig kedves volt Evrához.- kelt barátja védelmére Lina- Amikor elment, Zelgadisnak nagyon hiányzott, és amikor visszajött, hát, Zelt talán még soha nem láttam olyan boldognak.
- Igen, Evrával másképp bánt mint Linával!- mondta nagy komolyan Gourry, tőle szokatlanul.
- Az lehet, de most nagyon bunkó volt, az tény.- jelentette ki Lilly.
- Lina, Xellos hova tűnt?- tette fel a kérdést Amelia, mivel feltűnt neki a fiú csipkelődésének hiánya.
- Én úgy emlékszem, hogy amikor bejöttünk, még velünk volt.
- Igen, akkor még itt volt.- mondta Lina. Ekkor hangok szűrődtek ki a szobából. Lilly odaosont és belesett a kulcslyukon. Mikor megfordult, arcán meglepetés és düh látszott.
- A barátotok Xellos, odabent van és Evrát vigasztalja.- mondta.
Erre mindenki megdöbbent.
- De hát, mikor ment be?
- Te Lina, nem kéne megkeresni Zelgadist?- kérdezte Gourry.
- De- sóhajtott a lány- Tartsátok szemmel Xellos!- mondta és Gourryval elindult Zel keresésére. Amelia odament Lilly mellé és ő is belesett a másik kulcslyukon, és várták a fejleményeket.
Evra még mindig sírt. Gondolkozott, hogy biztos van erre valami ésszerű magyarázat;
- Lehet, hogy a ˝nem˝, nem is arra vonatkozott, hogy nem akarna elvenni.
- Jól tudod, hogy nem így van.- mondta egy kis hang a fejében.
- Akkor mégsem szeret.
- Talán kár volt őt megmentened, és azzal véget vetned örök életednek…
- Ezt azonnal verd ki a fejedből!- szólt rá a kis hangra fennhangon.
- Az őrültség első jele, ha az ember a saját fejéhez beszél.- mondta valaki az ablak irányából. Evra azonnal odakapta tekintetét és az ablakban ülve meglátta Xellost.
- Mit akarsz ezzel?- kérdezte. A fiú nem válaszolt, csak lemászott az ablakból és odament hozzá. Evra felállt és a szemébe nézett. Arca még mindig nedves volt, a könnyeitől. Xellos egyik kezével gyengéden letöröl egy könnycseppet.
- Nem érdemes emiatt sírni- mondta lágyan. Evra szemei megint megteltek könnyel és Xellos nyakába borulva sírt. Minden bánatát és baját elsírta neki, ő pedig türelmesen végighallgatta, közben a hátát simogatta, megnyugtatás képen.
Eközben az ajtó másik oldalán Lilly elképedve fordult el az ajtótól. Mindketten az ajtó előtt ültek és kukucskáltak. Amelia is megfordult.
- El sem hiszem, hogy így rámászik!- sápítozott Lilly- Nem szégyelli magát! Az első adandó alkalommal megpróbálja elcsábítani!
- Nem is gondoltam Xellosról, hogy tetszik neki Evra- mondta Amelia.
- Szerintem, ha ezt Zelgadis megtudja, nagy baj lesz- szögezte le Lilly.
- Amúgy sem kedvelik egymást túlzottan, de ezek után, szerintem Zelgadis képes lenne, és széttépné Xellost.
- Inkább akkor ne mondjuk el neki.
- Rendben!- és mindketten visszafordultak.
Ezalatt Lina és Gourry a várost járták, és Zel után kutatva. Lina azon töprengett, hogy mit csinálhat Evra és Xellos.
- Figyelj, Gourry! Szerintem ne szóljunk Zelnek, hogy Xellos vigasztalja Evrát.
- Miért?
- Mert biztos, hogy dührohamot kapna, aztán nekiesne Xellosnak, abból pedig nagy baj lenne. Jobb, ha nem tudja.
- Oké.- egyezett bele, de neki sem tetszett ez az ügy.
Evra még mindig ott állt, Xellos karjaiban. Semmit nem érzett már, a kimerültségtől alig állt a lábán, de a fiú megtartotta. Xellos az egyik kezével elengedte, és az állánál felemelte a fejét. Evra a szemébe nézett, de nem tudta sokáig állni a tekintetét, lesütötte a szemét. Érezte, hogy a fiú közelebb hajol hozzá. Xellos megcsókolta és ő egyáltalán nem ellenkezett. Túlzottan meggyötörte már, hogy mindig Zel miatt fájjon a feje. Becsukta szemét, és nem ellenállt, hagyta magát, mert úgy érezte, hogy Xellos karjaiban többé semmi és senki, főleg Zelgadis, nem bánthatja…
Lilly és Amelia egyszerre néztek egymásra.
- Ajjaj, ebből baj lesz…- mondta Lilly aggodalmas arccal.
Folyt. köv.
VI. fejezet
A támadás
Lina és Gourry Zel után kutattak a városban. Lina nyugtalan volt, mert félt, hogy ő vagy Gourry elszólják magukat. Már így is elég zűrös volt az ügy, nem hogy még Xellos is rátesz egy lapáttal.
- Lina, ott van!- kiáltott Gourry, amikor előttük pár méterrel feltűnt a fiú- Zelgadis! Zelgadis várj!- próbálkozott, de Zel hátra se nézett. Ő és Lina futásnak eredtek és egyből be is érték.
- Zel, állj már meg!- kelt ki magából Lina, mivel a fiú csak ment, tovább-, Na ide figyelj! Fejezd be, hogy játszod itt a megsértettet! Már mindenki túltette magát ezen többé-kevésbé. Most szépen visszajössz velünk és kész!
- Hova?- kérdezte mogorván Zel.
- Lilly házába. Meghívott minket ebédre, de ebből már csak vacsora lesz.
- Nem tudja mire válalkozott.
- Mit mondtál?
- Semmit, nem érdekes.- hagyta rá a lányra. Semmi kedve nem volt most vele is veszekedni, inkább velük ment. Aztán mégiscsak felhozta a délelőtti ügyet;
- Öhm…, Evra hogy van?- kérdezte leplezett érdeklődéssel.
- Jól- felelte Gourry- Épp most vigasztalja Xel…- de nem tudta végigmondani, mert Lina rávetette magát.
- Te ostoba, fogd be a szád!- sziszegte. Zel értetlenül nézett rájuk, aztán csak megcsóválta a fejét.
- Miért és ki vigasztalja?- tette fel a kérdést. Lina feltápászkodott és leporolta magát.
- Mert teljesen kiborult és Lilly vigasztalja- rögtönzött. Nem tartotta bölcs dolognak, hogy most tudja meg, mert a végén nem lenne hajlandó velük menni- vagy rosszabb.
Zel nem szólt többet. Azon gondolkodott, hogy biztos nagyon haragszik Evra most rá.
Nem sokkal később egy villához értek. Zel követte Linát és Gourry fel, az emeletre. Ott, egy szobába mentek, ahol már ott ült Amelia, Lilly és Xellos. Amelia és Lilly egyből felpattantak, és magukkal ráncigálták Linát egy másik szobába. Zel és Gourry leült és némán vártak.
- Mi van?- kérdezte Lina ingerülten. Amelia és Lilly egymás szavába vágva mesélték el, amit láttak.
- Megcsókolta?- kérdzte alig hallhatóan Lina. Amelia és Lilly bólintottak.
- Xellos!- kiáltotta és azonnal kiiramodott a szobából, át a másikban és rávetette magát a fiúra, aki székestől felborult. Mikor felálltak, Lina satuba fogva, kiirányította a szobából, át az étkezőből nyíló szobába, ahol Evra volt. Amelia és Lilly követték. Zel és Gourry váltottak egy értetlen pillantást.
Lina Xellost leültette arra a kanapéra, amin Evra is gubbasztott- immár nem sírva. A három lány meg a szembe lévőre ült le, Linával középen. A két ˝vádlott˝ értetlenül egymásra nézett. Lina csapott egyet az asztalra.
- Választanod kell!- mondta Evrának címezve.
- Mit?
- Döntsd el, hogy Zelgadist vagy Xellos választod!- felelte Lilly. Evra úgy meredt rájuk, minta nem lennének normálisak;
- Miért is kéne választanom?- kérdzte nyugodtan.
- Mert vagy Zelgadis szereted, vagy Xellost!- hallotta a választ Ameliától.
- Honnan veszitek ezt?- tette fel a kérdést. Mostmár bizos volt benne, hogy a három lány megbolondult.
- Hát, láttuk, hogy csókolóztok Xellosszal!- vágta rá Lilly. Minden másodpercek alatt történt; mielőtt Lilly válaszolt volna, az ajtó kinyilt és megjelent Zelgadis. Mikor meghallotta, amit Lilly mondott, olyan erővel csapta be az ajtót, hogy Evra ijedtében leesett a kanapéról, mivel ő háttal ült az ajtónak.
- Mi, mi történt?- kérdezte, miközben feltápászkodott a földről. Mivel látta Lina és Amelia arckifejezését, egyből rájött;- Zelgadis- suttogta. Nem is gondolkozott, csak cselekedett; kikerülte a kanapét és Zel után szaladt. Rohant, ahogy a lába bírta, a lépcsőn le is esett, úgy sietett. Mikor kiért a házból, látta, hogy a fiú a kiserdő felé halad. Még jobban rákapcsolt, de Zel már beért a fák közé. Utána szaladt, de nem tudta, merre ment. Elindult egyenesen, ahol hamar egy tisztásra ért. Ott megállt és körülnézett.
- Zelgadis!- kiáltotta- Zelgadis, kérlek, hallgass meg! Zelgadis!
Ekkor a fák közül előbukkant agy zömök alak. Jóképű és izmos volt, de most arca eltorzult az eszelős vigyor miatt. Mögötte volt négy elmaradhatatlan szolgája.
- Nocsak, nocsak, a kis Evra- mondta érces hangon.
- Jé, Nibelys, nem is hittem, hogy te vagy az- válaszolt- a legutóbbi találkozásunk óta, csak rondább lettél.
- Úgy látod?- kérdezte vissza kicsit ingerülten.
- Igen.- felelte könnyedén Evra- látom, még mindig megvannak a talpnyalóid.
- A múltkori találkozásunknál megszégyenítettél!- mondta emelt hangon Nibelys- most, visszakapod!
Evra egyből védekező állásba állt, és már kiáltotta is;- Delej-gömb!- de semmi nem történt. Még nem tért vissza a varázs ereje. Puszta kézzel kell elbánnia velük.
- Akkor, GYERÜNK!- kiáltotta Nibelys, és egyszerre mind az öten megindultak Evra felé...
Folyt. köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
