12 rész: A kisrókák kalandozásai.

Szólt rájuk Filia, és a mohákkal betakarta a kölyköket. Mikor Jillas meg Vulpy visszaért a kicsinyek már aludtak, és Filia ott hagyta őket. „Jillas nézd, hát nem aranyosak?” - „De igen, nagyon is. Meglátszik, hogy jó anyjuk van.” - „Melletted Jillas könnyű jó anyának lenni.” - Szólt Vulpina, és Jillashoz bújt. Jillas megcsókolta párját, és szorosan magához ölelte Vulpyt. Éjjel Junior felkeltette testvéreit, és kimentek a barlangból. Az éjszakában csak a fű símogató szél hallatszott, és a hold fényezte be az egész erdőt. A 3 kölyök egyenesen a tisztásra ment, és ott játszadoztak a holdfényben. A kiskölykök nem is sejtették, hogy a sötét bokrok közül figyeli őket egy csillogó szempár. A kicsik vidáman játszadoztak, míg egy hátborzongató vonyítást nem hallottak, és megdermedtek a jeges félelemtől. A bokrok közül Dilger bukkant ki, azzal a kicsik felé tartott fenyegető vigyorral, és hangos étvággyal. Junior felbátorodott, és megszólalt: „ha apu itt lenne ellátná bajodat!” - Dilger harsányan felnevetett. „Egy kis vacak róka nem okozhat gondot egy farkasembernek. És most végetek vakarcsok!” - Szólt, és készült megölni a kiskölyköket. De a kis Jonathen a farkasember fülébe harapott, és 2 testvére elmenekült. Dilger leterítette a kicsit, és készült felfalni az apróságot. De Jonathen ahogy tudta rúgásokkal kiszabadult Dilger mancsai közül, és az erdőbe futott. Dilger utána viharzott, és Jonathennek egyre csak fogyott a túlélési esélye. Jonathen rátalált az alvó kutyákra, és felriasztotta őket. A kutyák Dilgerre vetették magukat, és a kiskölyök egér utat nyert. Azzal visszament a tóhoz, és a barlangban mindent elmondott testvéreinek mi történt. „Hű ha Jonathen te aztán bátor vagy.” - „Az nem kifejezés. Egyszerűen bámulatos voltál, csak kár, hogy apu vagy anyu nem látta.” - „Nem érdekes látták-e vagy sem. A lényeg, hogy túléltük Junior.” - Szólt, és csak nevetgéltek. Junior felkeltette Jillast, és így szólt: „Apu szomlyas vagyok.” - „Junior nem tudsz várni holnapig?” - „Nem, most vagyok szomlyas.” - „Biztos, hogy sürgős a dolog?” - „Sí, na menjünk már!” - Sürgette Jillast a kiskölyök, és kimentek a barlangból. A barlang mellet a kis Junior a tó vízéből ivott, azzal visszament szenderegni. De Jonathen így szólt: „Apu ki kell mennem!” - „Ki, hová?” - „Tudott mennem, ki.” - „Gyere velem.” - Szólt Jillas, és az erdőbe ment a kiskölyökkel. Jillas csak várt, és megkérdezte: „Jonathen készen vagy már?” - „Apu ne sürgess!” - Szólt a kicsi, és hamar végzett fontos dolgával. Jillas azt hitte, hogy végre aludhat, de tévedett. A kis Ebigél megszólalt: „Apu...” - „Mi bajotok nektek kölyköknek az alvás elméletével?!” - „De én csak rosszat álmodtam, és melletted akarok aludni.” - „Na jó bújj ide.” - Szólt, és köpenyével betakarta a kicsit. Reggel Vulpy elment ennivalóért, és a kicsik elmesélhették Jillasnak az éjjeli kalandjukat. „Kész csoda hogy nem esett bajotok. De ezt soha többé ne ismételjétek meg!” - „De apu nem örülsz, hogy önállósodtunk?” - „Jonathen már tud vigyázni magára, de ti még nem, úgy hogy maradjatok távol a tisztástól, még Jonathen is.” - Szólt szigoruan Jillas, és nem szólt semmiről párjának, azzal fáradtan visszaaludt.