Slayers Again – Episode 26.

„Mint ahogy azt Filia megjósolta, Meefrace megérkezett. Az ég sötétbe borult világunk felett.

4 létsíkon át, jött a Kárhozat hercege, Egyelőre felülmúlhatatlan az ereje.

4 szolga hirdette eljövetelét, Mind megtalálta már végső nyughelyét.

A fényfegyverek, melyeket birtokoltak, Most már a mi birtokainkban vannak.

A világ talán még bízik Meefrace könyörületében, Viszont sorsa, és megmentése már a mi kezünkben.”

26. (52. – utolsó) rész: Amikor az örök Nap felkel, Kezdődik egy új nap, új reményekkel.

- Felkészültetek a halálotokra? – kacagott Meefrace.

- Mért, te felkészültél? – mosolyodott el Lina.

- Nem sokáig lesz ilyen jókedvetek! – kiáltotta dühösen Meefrace, majd egy ismerős zöld gömböt dobott közéjük.

Hőseink körül teljesen lerombolódott a város.

- Na ennyit arról, hogy itt vacsorázunk ma. – szólt Lina.

Xellos ekkor megjelent hőseink mellett.

- Üdv. – vigyorgott.

- HÁT TE??? – ordította Filia és Lina ijedten.

- Filiácska. Belegondoltál már abba, mennyi váza tört össze a világon ez által a pusztítás által? – kérdezte Xellos.

- Mi? – nézett ijedten Filia.

- És mennyi teáscsésze… - sóhajtott Xellos.

- Mi? – nézett továbbra is ijedten Filia.

- Nem is beszélve a kancsókról.

- MI???!!! – ordított most már lángoló fejjel Filia – WÁÁÁÁ!!! – üvöltötte, és egy Lézersugarat küldött Meefrace-re.

- Xellos, állj le! – ütötte le Lina – Mellesleg hol voltál eddig?

- Ö… Mennem kell. El kell intéznem valamit. – vigyorgott, majd eltűnt.

Meefrace visszaverte a támadást egy közeli erdőre, ami teljesen elpusztult.

- Ejha. Elég nagy erő lehetett abban a sugárban. – csodálkozott Ayden.

Ekkor Meefrace egy újabb zöld gömböt küldött hőseink felé, amitől ismét messzire repültek Lináék. Amelia, Zelgadis és Ayden vérző fejjel álltak fel.

- Jól vagytok? – kérdezte Lina.

- Túléljük. – szólt Zel.

- Nem olyan biztos! – kacagott Meefrace, és egy legyintéssel egy fának akarta csapni Aydent, ám Ayden félúton szertefoszlott, majd megjelent újra hőseink mellett.

- Ilyen könnyen nem bánsz el velem. – mosolygott – Mikre nem jók a lidérci adottságok… - tette hozzá.

- Ez szép volt. – mosolyodott el Xellos, aki távolabbról figyelte őket. Kezéből hirtelen sötét füst kezdett szivárogni – Na gyertek csak ide, most végre meghaltok.

Ekkor a füst kezdett a hátához szivárogni, majd abból négy árny rajzolódott ki.

- Nos, Hafraa, Seyon, Welgar, és Necree… A többiek rosszul tudják, csupán mi, szörnyek tudjuk, hogy ti vagytok a Véres Hajnal Árnyékai, és nem Meefrace – nézett fagyos tekintettel, majd egyetlen suhintással megölte őket – Igaz, hogy már halottak voltatok, de így már semmi esély arra, hogy segítsétek az uratokat. A Véres Hajnal maga Meefrace, melynek véget kell érnie. – majd megjelent hőseink mellett.

- Gyors voltál. – szólt gúnyosan Filia.

- Hiányoztam? – vigyorgott Xellos.

- Nem mondhatnánk, de ha már itt vagy… - gúnyolódott Lina.

- Na jöjjenek a varázslatok! – kiáltotta Ayden – FEKETE LÁNG!!!

- Ez az! – kiáltotta Lina – „Álom zárja le a szemem, Álmok ura szárnyalj velem! Hatalmad most kérem, segítségemre siessen. Féktelen erőd most ne kardként, Kard helyett gömbként jelenjék! Végzet villámai szólítlak titeket, Kezemben gömbként egyesüljetek!” VÉGZET GÖMBJE!!!

- GYILKOS ÖRVÉNY!!! – kiáltotta Amelia és Zelgadis.

- Anacu rasu lamposu ispeco nahum! FÉNYKERESZT!!! – kiáltotta Filia.

- Már megint egy olyan ige, amelyet régebben használt. – nézett csodálkozva Lina.

A négy támadás nem egyszerre érte a Kárhozat hercegét. A Fekete lángot szerteágaztatta maga körül, így az, több ízben is a hátánál levő pusztaságot találta el. A Végzet gömbjénél egy kissé megtorpant, viszont azt az égbe küldte, mely túlszállt a sötét felhőkön is, majd valahol a világ határán megsemmisült. A Gyilkos örvényt egyszerűen szertefoszlatta, a Fénykereszttel viszont csak nehezen boldogult. Végül azt, mielőtt még kifejthette volna hatását, ellepette fekete fellegekkel, ezáltal blokkolta azt. Tehát, mint eddig is, a varázslatok mind leperegtek Meefrace-ről.

- Ez nem lehet. – hüledezett Gourry.

- A legerősebb csapásaink voltak. – szólt remegő hangon Amelia.

- Na, ennyit a varázslatokról – sóhajtott Lina – viszont valamit nem értek. Meefrace vagy valami burokkal vette körül magát, vagy ő egy felső világi szörny, kire nem hatnak a varázslatok. Mert valljuk be, hogy ilyen csapásokat egyszerű szörny nem tud visszaverni.

- Én az előbbire szavazok. – mondta Zelgadis.

- Igen. Szerintem is valami védőburokkal óvja magát. – szólt Xellos.

- Nincs valami ötleted, mi lehet az, Xellos úrfi? – kérdezte Amelia.

- Fogalmam sincs.

- Bármi is legyen, a Végzet villámainak nem állhat az útjába. – mondta határozottan Lina – „Álom zárja le a szemem, Álmok ura szárnyalj velem! Dermesztő kard, tüzes átok, A gonoszságra rátalálok. Rögös úton jár a lélek, A bosszúért visszatérek! Isteneknek teste roppan, Az erőtől, mi bennem van!” VÉGZET VILLÁMAI!!!

Lina ekkor a kezében levő varázslattal odarohant Meefrace-hez, felugrott előtte, és lesújtott rá.

- Lina kisasszony, vigyázz! – kiáltotta Filia.

- Nem állíthatsz meg most már minket Meefrace!!! – ordította Lina, majd egy fényesen csillogó burok jelent meg hirtelen Meefrace körül, melyet azonnal szertefoszlatott a Sötétség kardja.

Ezután Lina kezéből is eltűnt a varázslat, majd ő a földre zuhant.

- Lina!!! – kiáltották a többiek, mire Xellos eltűnt, és megjelent Lina mellett.

- Szép volt. – mondta, majd vissza teleportált vele a többiekhez.

- Lina, jól vagy? – kérdezte Gourry, és letérdelt mellé.

- Rendbe jön. – mondta Ayden – Folytassuk!

- Rendben! – kiáltották.

- Most támadjunk a fényfegyverekből. – javasolta Zelgadis.

- Azzal inkább csak védd magad, itt nem érnek semmit. Igaz, hogy a varázslatokat felerősítik, de a bennük megidézett igéket jobban vissza tudja verni, még pajzs nélkül is. –magyarázta Xellos.

- Igen, hisz teste még így is az asztrális síkon mozog, és ott nem tudjuk megközelíteni a fényfegyverek erejével. A támadások csupán a sima erejükkel érnék, amik valószínűleg nem ártanának neki. – mondta Ayden.

- Meefrace miközben ölt, egyre erősebb, és erősebb lett. És mivel a burka mögött volt, gyengíteni nem tudta semmi, így most nem tudni, mekkora lehet az ereje. – magyarázott tovább Filia.

- Tehát egyetlen esélyünk Lina Szörnybéklyója. – hajtotta le fejét Amelia.

- Nem biztos. Talán még használhatjuk a szelet. – mondta Gourry.

- Tényleg! A szelet még nem is próbáltuk! – fordult meg Ayden.

- Várnunk kell, amíg újra küld ránk egy gömböt. – mondta Filia.

- Lina, kelj már fel! – rázogatta Gourry, mire Lina szemei kezdtek lassanként kinyílni.

- Mi? Hol vagyok? – kérdezte meglepetten, majd felállt – Ez még mindig itt van?

*Vízcsepp*

Ekkor Meefrace rájuk küldte az imént említett zöld gömböt.

- Gyerünk! Most kell a szél!!! – üvöltötte Ayden.

- FORGÓSZÉL!!! – ordította Amelia.

- ELLENSZÉL!!! – támadott Ayden.

- SZÉLPÖRÖLY!!! – kiáltotta Lina.

- PUSZTÍTÓ SZÉL!!! – üvöltötte Zelgadis.

Mindannyian a fényfegyvereikből idézték meg a varázslatokat.

- Azt hiszitek, ennyivel megállíthattok? – kacagott Meefrace.

A támadások körülfonták a zöld gömböt, ami egyre lassult, ám nem mozdult ellenkező irányba.

- Ezek szerint ennyi nem elég. – sóhajtott Lina – Ayden, idézz meg gyorsan a szelekbe valami erőset. Addig én előkészítem végső megoldásként a Szörnybéklyót.

- Rendben! „Káosz-óceánján haragom vár. A sötét éjszakában árnyékként jár. Messze földön vándorok siratják tetteid, Mert pusztulásnak medre most vérrel megtelik. Terád most már vár a túlvilág! Véget ér a rettegés, Káosz ura szólok hozzád!” LIDÉRC TŰZ!!! – irányította Galvayra fényét a gömbre Ayden, mire az, apró, csillogó zöld szemcsékké „tört”, melyek lassan hullottak le az égből.

- Ez nem segített. Itt az idő. – mondta Lina, majd előresétált.

- Lina kisasszony, biztosan nincs más megoldás? – kérdezte szomorúan Amelia.

- Hidd el Amelia, ha lenne, már használtuk volna. – válaszolt lehajtott fejjel Lina.

- Várj, Lina kisasszony! – szólt utána Filia, majd odasétált Lina mellé.

- Mi az Filia? – fordult meg Lina.

- A szöveg, ami a falba volt vésve, ezt írta: „Nap, ki megvoltál az élet kezdetén is, Gyönyörűen ragyogsz az égen. Ha keleten megjelensz, fényed szépséggel tölti el a földet. Ha világítasz, fényed elárasztja a világot, sugaraid körülölelik a Földet, és mindazt, amit rajta életre hívtál…”

- A Nap? – kérdezte sejtelmesen Lina – Ezek szerint a Nap segít legyőzni Meefrace-t?

- Nem tudom, de ezek a szavak voltak felírva. – mondta Filia.

- Egyetlen varázslatot ismerek, amely megemlíti a Napot. Akkor jöjjön az utolsó, mindent eldöntő összecsapás. – szólt remegő hangon Lina, majd tovább sétált Meefrace felé.

- Sikerülnie kell. – mondta reménykedve Gourry.

- „Képes vagy rá.” – gondolta Zelgadis.

- „Intézd el!” – gondolta Ayden.

- Hát eljött a perc, amire vártál Meefrace. Most megtapasztalod, miben volt részük eddig azoknak, akik szembeszálltak a jóval. – mondta Lina.

- Tehát nem adod fel. – szólt Meefrace.

- Bizony. Látod, ez a különbség ember és szörny közt. De tudod, egy valami közös bennünk, és az a halál! Mert most meghalsz! – kiáltotta, majd megállt.

Jobb kezét a derekán levő talizmán fölé, a balt pedig a nyakán levő alá helyezte, és mondani kezdte:

- „Misztikus Nap fenn az égen. Egy másik világban ragyogva régen. Fényedbe nézve imádkozom, Kérésem a Túlvilágig szálljon! Emeld erőm a sokszorosára, Legyen most ennek bármi az ára!” – ekkor lehunyta szemét, és folytatta a Szörnybéklyóval – Te, aki égtájon végigsöpörsz, tápláld erőddel haragomat! Ki ellened szegül, ismerje meg hatalmadat! Az élet elszáll, halál közelít! Életnek hamva most téged megsegít. Minden sötétség forrása, Annak végtelen pusztítása! Téged szólítlak ebben a percben, Kegyelmet nem ismerve könyörületben. Aranyként ragyogó testeddel, Túlvilágról jöjj hozzám, s egyesülj lelkemmel! Káosznak tengeréből újjászületsz végre, S halált hozol a gyilkos ellenfélre!

Linának szállni kezdett a levegőben köpenye és haja. Kezét az égnek szegezte, melyben egy kisebb gömb körül aranyló fények cikáztak. Hősünk ekkor felnyitotta szemét, és…

- SZÖRNY… BÉKLYÓÓÓ!!! – üvöltötte, majd a kezében levő gömb egyre hatalmasabb fekete gomolyaggá alakult.

- Azt hiszed, tétlenül várom majd, amíg megölsz? Hát tévedsz! – kacagott Meefrace, de mielőtt támadhatott volna…

Lina rászabadította a Szörnybéklyó erejét, mely átgázolt Meefrace testén, át a még épen maradt fákon, át a vizeken, városokon, falvakon, át a világon…

Ezt többszöri morajlások követték, majd egy hosszú csend. Hőseink a földön feküdtek. A csapás teljesen a földre lökte őket. Mikor magukhoz tértek, nem hittek a szemüknek.

- Hát ez? – állt fel ijedt tekintettel Filia.

- Ez hogyan történhetett? – kérdezte meglepetten Ayden, majd felállt.

- A város, a világ… Teljesen felépült. – csodálkozott Gourry, mire ő is felállt. Őt követték a többiek is.

- A falon levő szöveg megírta: Ha keleten megjelensz, fényed szépséggel tölti el a földet. Ha világítasz, fényed elárasztja a világot, sugaraid körülölelik a Földet, és mindazt, amit rajta életre hívtál… - mondta Lina.

- Tehát a varázsige, melyet mondtál, az változtatta vissza a világot. – szólt Amelia.

- Minden visszaállt a régi kerékvágásba. – mondta Xellos.

- Ez ésszerű, hiszen a Véres Hajnalt csupán a felkelő Nap űzheti el. – mondta Lina.

- Ti tudtatok róla? – kérdezte meglepetten Xellos.

Lina leült egy sziklára, térdét felhúzta arcához, és rátette állát. Gourry leült Lina mellé, Amelia a földön ült, Zelgadis és Ayden egy-egy fának dőltek. Xellos botjára támaszkodott, Filia pedig egy magas szikláról nézett le a világra.

- Filia, mondd csak! Amit az Aranysárkányokról olvastál Ceiphied életének leírásában, mit írt pontosan? – kérdezte Lina – Tudom, hogy nem szeretsz beszélni erről, de érdekel.

- Ceiphied ennyit írt rólunk: „Az Aranysárkányok az utolsó nép a sárkányok faja között, akikre az életem bíznám. Árulók, és csak a saját érdekeiket veszik figyelembe. Egy egész sárkányfajt irtottak ki, pusztán félelemből.”

- Most már értem, miért nem szeretsz ezekről, a dolgokról beszélni.

- Nehéz elhinni, hogy itt egy ádáz csata folyt. – mondta Lina.

- Most mi lesz? – kérdezte Amelia.

- Nem tudom. Szerintem induljunk el valamerre. – javasolta Filia.

Kis idő múlva már a város határán álltak.

- Tehát, itt elválnak útjaink. – szólt Xellos.

- Igen. – mosolyodott el Lina – Filia, te merre mész?

- Azt hiszem, visszamegyek a rendemhez. A Tűzsárkány templomába.

- Ha jól vettem ki szavaidból, a Tűzsárkány-rend már rég újra megalapult. – mondta Zelgadis.

Filia mosolyogva bólintott.

- Te, Xellos? – kérdezte Lina.

- Én visszamegyek parancsolómhoz.

- Én részemről visszatérek Seyruun-ba. – mondta Amelia.

- Én nem tudom. Valószínűleg tovább járom magányos útjaim. – mondta Zelgadis.

- Ayden? – kérdezett tovább Lina.

- Én megpróbálkozok visszakerülni a Lidércek tanácsába.

- Értem. Hát, Gourry… Mi menjünk akkor valamerre. Zefiliához mit szólsz? – mosolyodott el Lina.

- Hát… Rendben. – mosolygott Gourry – Akkor menjünk Zefiliába!

- A mielőbbi viszont látásra! – intett Filia, majd elsétált, utána Xellos is egy integetés után szertefoszlott.

- Viszlát! – kiáltották, majd mind elindultak a maguk útján. Amelia nyugatnak, Seyrunn felé, Zelgadis kelet felé, a Kartato hegyek irányába. Ayden egy ideig még a város határán állt, majd egy nagy sóhajtás után, szertefoszlott. Lina és Gourry pedig déli irányba indultak, Lina szülővárosába, Zefiliába.

„Ez a kalandunk is véget ért, vár reánk földkerekség!

Hogy mikor, s hol hoz össze minket a sors újra, Azt talán senki sem tudja.

De ígérem, számíthattok rám, Hisz’ én vagyok Lina, a kis boszorkány!”

…VÉGE…

Slayers Again (26 epizód)

Írta: Pócsik Tamás

Közreműködtek:                   Tima Klára

                                               Illés Katalin

                                               Prokk Noémi

                                               Czákler Dóra

Köszönet a segítségükért!