Slayers Novelty - 16.
Slayers Novelty – Episode 16.
„Átok szállt a fejemre, baj szakadt a nyakunkba. Szeretnénk elmenekülni, de a nép ezt nem hagyja.
Nemrég tértem csupán magamhoz, De itt minden mozdulat csak bajt hoz!
Máglyarakásra pakoltak! Ezek mégis mit gondolnak?!
Tűnjünk innen Amelia! Mielőtt nagyobb lesz a galiba!”
16. (68.) rész: Tűrtem szótlanul eddig. Most bosszúm következik!
- Lebegni kéne. – szólt Amelia.
- Mért nem varázsolhatunk? – kérdezte Lina, miközben sikítozva kapkodták Ameliával együtt a forró farönkökön lábaikat.
- Valami szellem blokkolja a mágiát. – felelte Amelia.
- Egy idióta lény miatt égjek el?! – háborodott fel Lina.
- Hogyan szedjük őket le onnan? – kérdezte Ayden.
- Az ugrás elképzelhetetlen, hiszen rögtön a nép kezei közé kerülnének. – szólt tanácstalanul Chris.
Eközben a barlang mélyén, valahol az egyik sötét üregben egy árny és egy botos alak – háttal állt a beszűrődő fénynek, így csupán körvonala volt kivehető – társalgott.
- Engedd meg a mágia használatát odakint a tisztáson! – szólt a botos.
- Ugyan mért tenném? – kérdezte az árny, aki ezek szerint a barlang szelleme.
- Kölcsönös indokom van rá: Ha Lina meghal a bowy-i nép miatt, nem tud nekem segíteni. – mosolyodott el gonosz kedéllyel az alak, akinek csak most lehetett felismerni kilétét, hogy a szellem elmozdult az egyik fényforrás elől. Xellos volt az, és így folytatta: - Ha nem segít nekem, akkor én nagyon dühös leszek ám, és kínok közt öllek meg. – következőket már önelégült vigyorral mondta: - Emellett, ha megölik a városbeliek a kisboszorkányt és a többieket, te sem tudsz bosszút állni a kis csapaton.
- Hm… Legyen hát, igazad lehet. – szólt a szellem, és látni lehetett, ahogyan suhint egyet kezével, amire az egész sziklás vidék fényleni kezdett, majd visszaállt eredeti állapotába.
Hőseink érzékelték ezt a jelenséget, de továbbra sem tudták, mit tegyenek. Egyedül Chris-nek jutott eszébe valami:
- Ez a fényjelenség egy jel!
- Igen, annak a jele, hogy a mágiafedettség megszűnt. – helyeselt Ayden.
- Akkor mire várunk még? Vízözön! – kiáltotta Zelgadis, mire víz árasztotta el a népet, és áttörve rajtuk, eloltotta a farakást.
- Remek! – kacsintott Lina, és lelebegtek Ameliával együtt.
- Üdv újra Lina kisasszony! – mosolygott Filia, mire Lina így reagált:
- Mesélni fogtok nekem! De előtte, itt az ideje a bosszúnak! – dörzsölte tenyerét.
- Fedezékbe! – utasította társait Amelia, mire a többiek visszasiettek a barlangba, Gourry és Linát kivéve. A szőke fiú továbbra is aludt.
- Akkor hajrá! Most meglakoltok! – fordult Lina elhatározottan a polgármesterhez, a főboszorkány és az ott maradt tömeg felé –„Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam, Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz. Nem riadok vissza, Hogy ellenség megússza!” Tudjátok, legközelebb ki alá pörköljetek! „A rám ruházott hatalom, Add, hogy gonoszt pusztítson!” Még hogy engem elégetni?! Nem szabadul meg a világ ilyen könnyen tőlem!
- Ugye megmondtam, hogy a gonosz cinkosa! – rémüldözött az anyó.
- Hé! Fogd be a szádat vasorrú! Miattad van minden, de most vége! – szónokolt tovább Lina – Hogy legyen egy kis örömetek, gonosz kacajjal végzek mindegyikőtökkel! – itt pedig egy az imént ígért sátáni nevetés – Sárkányiga!!!
A terület végül hatalmas robbanást szenvedett…
Lináék egy fogadóban ültek, vacsorájukat fogyasztották.
- Gourry úrfi felkelt a Sárkányiga okozta robbanásban. – mondta Filia, ránézve a szinte mindenhol bekötözött Gourry-ra.
- Még Ayden kísértetes történetén aludtam el. – motyogta a kötések alól Gourry.
- Tehát ez történt velem. Akkor belegondolva, kegyetlenebb bosszút kellett volna állnom. – mondta Lina.
- Azért ne vidd túlzásba. – mondta Lina.
- Mért? Régen kellett már mindenkinek összeszednie varázstudományát. – reagált Lina.
- Erre vágysz? – kérdezte meglepetten Chris.
- Egy magadfajta rablóölő mért vágyik nagy kalandokra? – érdeklődött Ayden.
- A banditakifosztás már rég nem az én világom. – felelte Lina.
- Pedig az igazság fényének tündöklése kell, hogy ragyogjon mindenki előtt! – szónokolt Amelia.
- Ez milyen igaz! – szakította le magáról kitörésével az összes kötést Gourry – Én is az igazság hű szolgálója és terjesztője leszek! – kiáltotta csillogó szemekkel.
- Már csak ez hiányzott. – jegyezte meg gúnyosan Filia.
- Gourry úrfi, ez csodás! – áradozott Amelia.
- Viszont igazságot szolgáltatni a nagy gonoszokon is lehet. – szólt Zelgadis – Nem kell hozzá bandita.
- De ne is szabad rögtön a mély vízbe ugrani. – mondta Chris.
- Mindezt félretéve, komolyabb kalandra vágyom! – csapott az asztalra Lina, mire az füstöt kezdett árasztani magából.
A sötét füst mire szétoszlott, hőseink a nemrég elhagyott barlangban találták magukat.
- Hogy kerültünk ide? – nézett körbe Gourry.
- Nem tudom, de Lina lehet, hogy itt van a komoly kalandod. – mondta Ayden.
- Üdvözöllek benneteket a birodalmamban! – szólt egy hang, ami a barlang szelleméé volt.
- Ki vagy te? – kiáltotta Filia, mire az Aranysárkány-lányt, Chris-t és Aydent füstcsóva kezdte körülvenni.
- Nektek nem mond sokat nevem. – mondta a szellem – Titeket elengedhetlek, viszont a többi néggyel dolgom van.
- Na nekem ebből ennyi elég is volt. – mondta Lina, és elindult az egyik járat felé.
- Nem te voltál az, aki kalandra vágyott? – érdeklődött Amelia.
- De nem ilyenre! Rejtőzködő alak, rejtélyes szöveggel! – mérgelődött Lina.
- Szerintem pont ettől érdekes. – jegyezte meg Zel.
- Jobb, mint a hirtelen harc. – helyeselt Chris.
- A két Aranysárkányt és a Lidérc fiút elengedem. – szólt a hang – Pontosabban eltávolítom. – erre az eddigi füstcsóva beterítette az imént említett három személyt, mire azok eltűntek.
- Hát ez? – lepődött meg Amelia.
- Megmondtam. Rájuk nincs szükség. – reagált a szellem.
A három elteleportált személy visszakerült az imént elhagyott fogadóba.
- Azonnal vissza kell mennünk! – kelt ki magából Filia.
- Ugyan miért? – nézett értetlenül Ayden – Okkal küldtek vissza minket.
- Igen, mi nem kellünk a barlang szellemének. – bólintott Chris.
- Ami azt jelenti, hogy Lina kisasszonyék bajban vannak. – idegeskedett továbbra is Filia.
- Ugyan, pillanatok alatt elintézik azt az alakot. – nyugtatta Chris.
- Bizony, és mi pedig itt fogunk várni rájuk, amíg visszaérnek. – mondta Ayden, mire Filia felháborodottan az asztalra csapott:
- Azt már nem! Ki tudja, visszajönnek-e egyáltalán! Két választást adok nektek: Egy, megkeressük őket és segítünk nekik, mielőtt késő lesz. Kettő, várakozás nélkül elindulunk szépen az új Tűzsárkány templomba, és majd ott találkozunk velük. Nos?
A két fiú meglepetten, pislogó tekintettel figyelte a hadaró Aranysárkányt.
- A másodikat választom. – szólt Ayden, mire Chris helyeslően bólintott.
- Akkor ezt megbeszéltük. Most pedig… - kezdte Filia.
- Indulunk? – kérdezte Chris.
- Együnk! Aztán meg aludjunk egy jót, hiszen esteledik! Teát? – mosolygott Filia.
- Az imént mondtad, hogy azonnal indulunk. – csodálkozott Chris.
- Előbb eszünk, és alszunk! – akaratoskodott Filia.
- Kezdesz hasonlítani Lináékra. Túl sokat voltál velük. – jegyezte meg Ayden.
Eközben Lináék…
- Álmos vagyok. – sóhajtott Lina.
- Én nem. – reagált vigyorogva Gourry.
- Nem is értem, miért. – szólt gúnyosan Lina.
- Hé! Mit akarsz tőlünk? – kiáltott Zel.
- Egyelőre a fogjaim vagytok, ne is próbáljatok kiutat keresni. – mondta a szellem – Az éjszakát itt töltitek, és reggel megküzdünk, hogy bosszút állhassak. – majd kisebb elfojtott kacajjal elhallgatott.
- Ez szép. – vélekedett Lina.
- Akkor aludjunk! – javasolta Amelia, majd nyugovóra tért a társaság.
…Folytatása következik…
|