14. - A Végső Küzdelem
14. Rész: A Végső Küzdelem
- Nem élem túl. Nem élem túl… A madár bele repül a kardba és egy óriási robbanás keletkezik, ami nagyobbat szól egy Sárkányigánál. Még szerencse, hogy Zelgadis és Amelia pajzsot vont maguk köré. - Ez nagyobbat szólt, mint Lina Sárkányigája! – jelenti ki csodálkozva Gourry Miután a robbanás elmúlt a táj teljesen sivár lett. Bármerre nézünk csak fekete, kiégett föld. Se egy épület, se egy fa nem maradt épen. Kevesen élhettek túl egy ilyen robbanást. - Philia! – kiállt Zelgadis, majd Philiához fut, akit a földön fekve talál – Philia! Jól vagy? - Zelgadis úrfi? Lina kisasszony és a többiek? – mondja halkan és lassan Philia
- Itt vannak ők is. A többiek is Philiához futnak kivéve az alakot, aki félig holtan hever a földön, rajta a madár holteste, mellette a már ezüstszínű kardja. - Ez lehete… - szól a lovag, de már nem tudja befejezni, mert belehalt a robbanásba. - És az alak? – veszi észre Gourry a vérző férfit Szegény Gourryra és az alakra senki nem figyel, csak Philiára.
Gondolom most mindenki azt gondolja itt vége mindennek, de nem így van. Mindjárt megtudod miért. - Most akkor mi lesz? – kérdi Zelgadis - Nem tudom. – felelik a többiek kórusba - Talán menjünk enni. – javasolja Lina Hirtelen Xellos jelenik meg a többiek előtt. - Látom legyőztétek a Félelem Lovagját. Nem erre számítottam. Nem számít. Akkor majd én végzek veletek. – hangzik Xellos beszéde - Én tudtam, hogy nem szabad megbízni ebben a… ebben a… nem is
tudom miben! – mondja Philia idegesen - Mégis mit akarsz tenni, Xellos? – kérdi Lina (még mindig ülve van, mert az a nagy seb nem gyógyul be 2 perc alatt) - Megölni titeket!
- Ez nem lesz olyan egyszerű. – mondja Lina nagy önbizalommal
Xellos arcáról még mindig nem tűnt el az a fagyos mosoly mely, azóta ott van, mióta itt van.
- Akkor se élitek túl! – mondja Xellos és, rájuk szegezi eléggé rozoga botját
- De! – hangzik távolról egy hang - Ha legyőztük a Félelem Lovagját akkor te se vagy ellenfél. - Mért hiszed, hogy legyőzhettek? – kérdezi Xellos az előtte szólótól (az alak, aki félholtan hever a földön)
- Ez egyszerű. Mert mi hiszünk abban, hogy megérjük öreg napjaink, és sok öröm és bánat ér minket. Ettől nem tud megfosztani senki. Nincs olyan erő, amely elpusztíthatja ezt a hitet. Amíg hiszünk magunkban legyőzhetetlenek vagyunk.
- Hiába hisztek! A hitetek itt nem elég! Pusztuljatok Ceiphied félre sikerült teremtményei! – üvölti Xellos és azonnal támadást indít.
Zel, Amelia, Gourry se tétlenkedik, Zel kardjával próbál Xellosra lecsapni, sikertelenül. Amelia a Halálcsapással próbálkozik. Ugyan annyi sikerrel. Gourry fénykardjával támadja Xellost, aki kisebb sérülést szenved.
- Lina, használd a Végzetvillámait! – szól Zelgadis Linának Lina bólint. - Álom zárja le a szemem,
Álmok ura szárnyalj velem!
Dermesztő kard, tüzes átok,
A gonoszságra rátalálok!
Rögös úton jár a lélek,
A bosszúért visszatérek!
Isteneknek teste roppan,
Az erőtől mi bennem van!
VÉGZET VILLÁMAI! – amint elhagyják e szavak a lány száját a kard, melyet tudjuk ki ereje táplál (ha valaki nem tudja akkor megjegyzem: az CIKI) megjelenik az ifjú boszorkány kezében.
- Véged Xellos! – kiálltja Lina, majd nehézkesen megvágja Xellost. Ez azért sikerült, mert a többiek elfoglalták gonosz barátunkat, míg Lina akcióba lépett.
- Átkozott boszorka. – jegyzi meg halkan Xellos.
Xellos kissé legyengült de még mindig nagy ellenfél.
|