7 rész: Életek születnek.

A 2 szerelmes hamar visszament barlangjába, de Jillas a barlang előtt aludt el, és Vulpy a biztonságot nyújtó barlangban aludt. Éjjel Jillas felriadt, és Vulpyra pillantott. „De jó, hogy nem történt baj. De mi lesz ha a kicsik megszületnek?” - Goldolta, és a Vulpina mellé ment. A róka megérintette párját, és Jillas érezte, hogy a kiskölykök egyre gyorsabban mocorognak, és erre Vulpy felriadt. „Jillas!” - „Ne aggódj Vulpy csak én vagyok.” - „Egy pillanatra Dilgernek néztelek.” - Szólt, és sírásban tört ki. Jillas átölelte, hogy megvigasztalja párját, és letörölte Vulpina szeméről a könnyeket. Azzal mellette aludt el. ”5 Nap múlva” Hajnalban a tisztáson Vulpy összeesett, és Jillas aggódva kérdezte: „Vulpy csak nem most?!” - „De igen, és nincs több időm.” - Szólt, és már ájuldozott. Jillas Teljesen elpirult, de nem törődött vele, és párja farka töve alá nyúlt. A róka óvatosan kihúzta a 3 kiskölyköt, és Vulpy megkönnyebbült, a fájdalma megszűnt. Vulpy fél alélva pillantott a kicsikre, és farkával betakarta őket. Jillas amilyen gyorsan vitte vissza a barlangba Vulpyt és a újszülötteket. Filia nem hitt a szemének, amikor meglátta a nyöszörgő kis rókácskákat. Jillas a mohára tette a picinyeket, és párjára nézett. Vulpinát boldogság töltötte el a kicsinyek látványa, és szoptatta őket. Filia elment, és egy szót sem szólt. Jillas megkérdezte: „Vulpykám elnevezted már a kicsiket?” - „Jillas Junior, Jonathen és Ebigél.” - Mosolygott el Vulpy, és az alvó kicsinyekre pillantott. A boldog család hallgatta a madarak énekét, és észre sem vették, hogy Filia elment. Este Filia visszatért, kezében egy dobozzal. Vulpy megkérdezte: „Filia mi van a dobozban?” - „Pár szükséges dolog, hogy könnyebben fel tudjad nevelni a kisrókákat.” - „Az, jó de most kérlek magunkra hagynál?!” - Szólt Jillas, és Filia elment. Jillas meg Vulpina egymásra néztek, és a him megszólalt: „Vulpy gyönyörűek a kicsik, akár csak te.” - „De Jillas a kis Junior rád hasonlít, nem pedig rám.” - „Tudom. Na és?” - Szólt, de választ nem kapott, és gyengéden egymáshoz simultak. Éjjel Vulpy meg Jillas a kicsinyek nyöszörgésére ébredtek fel, és mint ketten megnyugtatták picinyeiket. A 2 szerelmes egymásra nézet, és Jillas kissé elpirult párja mosolyától. Azzal visszatették a kicsiket a mohára, aztán szelíden egymáshoz simultak, és hosszasan ölelgették egymást. Jillas megcsókolta párját, és mélyen kékes szemeibe tekintett. Vulpina teljesen elvörösült, és lassan átölelte Jillas nyakát. A him kissé zavarba jött, és megcsókolta párja nyakát. Vulpy csak kuncogott, és Jillas mellkasára dőlt. Hajnalban a nap sugarai ébresztették fel őket, és Vulpy szoptatni kezdte a nyöszörgő kicsinyeket, Jillas meg az erdőbe ment élelemért. Ekkor tűnt fel Amarillo, és a védtelen Vulpyhoz közeledett. „Takarodj el Amarillo, mielőtt mérges nem leszek!” - „Ugyan már ne legyél nevetséges. Hogy tudnál te bármit is ártani nekem? Eddig veszélyes voltál amíg kölykeid nem születtek, most könnyen megszerzem amit akarok.” - „Ne merészelj a kicsinyeimhez érni!” - „Chihagy!” - Szólt Amarillo, és ellökte a nőstényt. Azzal egy zsákba tette a kicsinyeket, és készült otthagyni Vulpyt. Hirtelen puska hangra lettek figyelmesek, és meglátták Jillast.