03. - Szerelem a levegőben
3 rész: Szerelem a levegőben.
Jillas és Vulpy érezték valami fellángolt bennük, de egyikük se merte kimondani azt a különös vonzódást a másik iránt. A 2 róka egész éjjel a tóban játszadozott, kuncogtak, és hajnalban mentek ki a partra. Egy fa alá pihentek le, és Vulpy Jillas mellkasára hajtotta fejét. Jillas magához ölelte Vulpyt, és mintkettöjüket felhőtlen boldogság árasztotta el. Jillas betakarta köpenyével Vulpyt, és a nőstény arcon csókolta barátját. A 2 róka boldognak érezte magát a másikkal, de nem merték kimondani, hogy „SZERETLEK!” - De mintkettenérezték a másik szeretetét. Később mikor felébredtek, Jillas majdnem megcsókolta Vulpyt, de ő megborzongott, és kissé eltávolodott barátjától. Jillas észrevette ezt, és megérintette Vulpy mancsát. Jillas mélyen Vulpina kék szemeibe nézett, és ő teljesen elpirult. Amikor feltűnt Vulpino, ők elrohantak előle, és nevetgéltek ahányszor nem látták őt. A 2 szerelmes a vízesés mögötti barlangban rejtőzött el Vulpino elől, és csak kuncogtak. Ott Jillas szelíden végigsimította Vulpy bundáját, és hosszasan csókolgatta őt. Vulpy teljesen elpirult, de nem zavarta ez, és átölelte barátja nyakát. „Ez álmaim netovábbja, Vulpyval lenni. Jaj de jó lenne ha sosem engedhetném el őt.” - Gondolta Jillas, és egyre jobban szorította Vulpyt. „Jillas! Eressz el kérlek!” - „Mi baj Vulpykám?” - „Nagyon szorítottál.” - „Bocs, nem akartam.” - „Azt hisszem tudom milyen róka vagy te.” - „Tényleg?!” - „Igen. Tudom hogy te vagy a FOGÓ!” - Kiáltotta Vulpy, és eliszkolt a bujóhelyükről. Jillas meg utána. A tisztáson a 2 szerelmes kergetőzött, és csak nevettek. Jillas megbotlott, és Vulpyra esett. „Jillas azonal szálj le rólam!” - „Bocsás meg, nem volt szándékos! Remélem nem csináltam nagy bajt?” - „Semmi bajom. De mik ezek a zacskók?” - „Ezekben puskapor van.” - „Micsoda! És nem félsz, hogy felrobbanak?!” - „Ezek akkor robbanak fel, amikor én akarom. Úgyhogy nem kell aggódnod.” - „Akkor jó. Különben miért vannak ezek nálad?” - „Mert szeretek ezekkel foglalkozni, és érdekelnek a puskaporról a tudnivalók.” - „Csak mellékesen, de ugye nem a bátyámon fogsz gyakorolni ezekkel.” - „Nem, nem tervezek ilyet, bár igaz, hogy megérdemelné...” - „Jillas!!!” - „Csak vicceltem, nem volt komoly.” - „Ajánlom is.” - Szólt kuncogva Vulpy, és Jillasra dőlt. Este a nap lemenő sugarait nézték meg a tónál, Vulpina Jillas vállára hajtotta fejét, és ő meg gyengéden átkarolta a nőstényt. Jillas Vulpyra nézett, és tekintetük találkozott. Jillas már majdnem megcsókolta Vulpinát, mikor váratlanul Dilger tűnt fel, és nekik rontott... Jillas félre lökte Vulpyt, és a puskapor tartalmazó zacskókat hajigálta Dilgerre. „Vulpy te menekülj el. Én feltartom Dilgert!” - Kiáltott Jillas, de Vulpina nem szívesen hagyta ott barátját, és csak aggódott érte. A tisztáson Vulpy csak Jillast várta, és hamarosan feltűnt barátja, de már haldoklott. Vulpina az erdő mélyébe vitte Jillast, és egy tó mellet ápolta őt. Ekkor jelent meg Amarillo nevű róka, és gyógynövényeket hozott Vulpynak, azzal eltűnt. Vulpy szájon át adta be a gyógynövényeket Jillasnak, a róka kissé magához tért, de nem tudta kinyitni a szemét, és gyengén ölelte át Vulpyt. A nőstény látta, hogy Jillas szeme könnyezik az erős növénytől.
|