Harmadik rész

Ekkor tűnt föl még egy farkas lány, de gyorsan kiderült, hogy Antonia nővére Szilvia jött húgáért. A nőnek szintén farkas fülei és farka volt, de haja ezüstös fehér volt, meg szemei aranysárgák. Szilvia méregbe gurult, ahogy megtudta, hogy húga várandós. Szilvia kifejezetten Antonia ellentéte volt mindenben. A nő dühösen üvöltözött húgával, aki nehezen tudott védekezni nővére ellen. Szilvia karon fogta Antoniát, és ki ráncigálta őt a házból, hogy visszamegy vele régi otthonába. „Szilvia én már felnőtt vagyok, nekem ne parancsolgassanak!!!” - „De amíg nem születik meg a kicsi, addig nem dönthetsz el semmit magadtól!” – Zelgadis közbe szólt: „Szilvia engedd el a páromat, vagy kénytelen leszek erőszakot alkalmazni.” - „Jellemző, hogy a húgom egy ilyen kimérához megy hozzá.” – Szólt dühösen, és ott hagyta sírva Antoniát. A fiatalabb farkas lány tudta, hogy nővére mindenre képes, hogy visszamenjen vele otthonukba. De sejtése beteljesült, ahogy Szilvia az erdőben szövetkezni kezdett Black Jack, Ronno, Roger és Dilger társaságában. A nap már délfelé járt, mikor Zelgadis párjával a verandán pihentek. „Zelgi nagyon kedves volt tőled, hogy mindent elvégeztél helyettem, ezt nem gondoltam volna rólad.” - „Ugyan már szívesen tettem érted meg a kicsiért.” - „Egy biztos Zelgi, hogy nálad jobb férjet keresve se találtam volna.” - „Ez jól esik hallani.” – Gondolta Zel, és elmosolyodott. Este mind megvacsoráztak, és Antonia megtöltötte a kádat forró vízzel, illatos olajat cseppentett a bele, és előre kuncogott. „Zelgadis gyere kérlek! Készítettem neked valamit!” – Kiáltott, és a férfi a mosdóba ment. „Miért hívtál Antonia?” - „Csak megakarom hálálni, hogy segítettél.” – Kuncogott, és pirultan ki ment a mosdóból. Zel már tudta mit készített neki párja, azzal levette ruháit, és mély elégedett sóhajjal elmerült a vízben. Becsukta szemét, jól érezte magát a meleg vízben. Végre nyugodtan pihenhetett, és nem zavarta őt senki... Egy darabig... Az ajtó nyikorgására figyelt fel, és az ajtó felé nézett. Antonia jött vissza kezében pedig egy törülköző volt. „Gondoltam erre szükséged lesz.” – Kuncogott a farkas lány. Zel megkönnyebbült, hogy nem más jött be, és a nő párjához húzódott a kádban. „Antonia mondd csak mikor fog a kicsi?...” - „Nem tudom, de már közel van az a nap.” - „Remélem Szilvia nem fog bajt okozni, mert azt nem tűrném el tőle.” - „Nem hiszem, Szilvia nagyon gonosz tud néha lenni.” - „Ne aggódj nem hagyom, hogy neked, vagy a picinek egy hajszála is meggörbüljön.” – Szorította magához Zel feleségét, és egymásra néztek. Ezalatt a konyhában Lina meg Gaurry ”élet-halál” harcot vívtak az ennivalókért egymással. Lina Gaurryt verte, Amélia meg Linát próbálta leszedni a fiúról, aki folytonosan adta vissza a kapott verést. „Gaurry az, az én libacombom! Ad vissza!!” - „Ez már az enyém Lina!” - „Ne merj a tányéromra nézni!!!” - „Adj belőle nekem is!” - „Hé! A kolbászom! Ez vért kíván!!!” - „Na ne mondd! Engedj el! Megfojtass!!” - „Előbb a kolbászt!” - „Lina engedd el Gaurryt mielőtt sérülés lesz a vége!!!” – Kiáltott föl Amélia, és egy határozott rántással le tépte Linát Gaurryról. „Itt meg mi folyik?” – Kérdezte a megjelent Antonia, és szörnyülködve vette észre a felfordulást. „Úgy viselkedtek, mint a gyerekek, hozzátok képest egy megvadult bika egy ma született kisbárány!!!” – Üvöltötte Antonia, és mérgesen elő vette a felmosót, azzal mindenkit kizárva a konyhából föltakarított. Még Zelgadis sem mehetett a konyhába, hogy segítsen a nőnek. Éjfél volt mire Antonia végzet a takarítással, majd holt fáradtan lefeküdt. Zelgadis is dühös volt barátaira, és sajnálta párját, majd felesége mellé feküdt. De nem is sejtette, hogy Szilvia mire készül. Egyszer csak valami büdös szagra ébredtek fel, és azon kapták magukat, hogy lángokban áll a ház. Zelgadis sietve kihózta párját, Gaurry meg Linát és Améliát. A ház összedőlt, és Szilvia jelent meg. „Na tessék. A legrosszabb időben, a legrosszabb nőszemély itt van.” – Gondolta dühösen Zel, és rögtön kérdőre vonta a farkas lányt. „Szilvia miért tetted ezt?! Miért égeted fel Antonia házát?!” - „Nem én voltam, hanem akiket megkértem rá.” – Szólt gonosz mosollyal, majd Dilger, Ronno, Roger és Black Jack felé mutatott. „És most, hogy nincs hol laknia, Antonia visszajön velem az otthonunkhoz.” - „Még mit nem! Soha nem megyek oda vissza.” - Kiáltott fel a nő, és megborzongott a félelemtől. Zelgadis az elgyengült párja védelmére kelt, és elő rántotta kardját. De mielőtt bármit is tehetett volna Lina megidézte a sárkányigát, és a varázslat robbanás szerűen pusztított. „Lina mit tettél?! Te bélboklosz boszorka!!” – Kiáltotta Antonia, és sírásban tört ki, ahogy nővérét elhamvasztotta a vörös hajú kisboszi. A nő csak siratta nővérét, és még férje sem tudta megvigasztalni őt. „Lina ezúttal túl messzire mentél! Miért ölted meg Szilviát?!” - „Miért talán, hagynom kellet volna, hogy elvigye a feleségedet Zelgadis.” - „Ezt nélküled is megoldhattuk volna, de neked rögtön intézkedned kell!!! Tipikus!” - „Hagyjátok abba a veszekedést!” – Szólt közbe Antonia, és sírását vissza fogva az erdőbe ment, de a többiek is követék őt. „Antonia mondd csak hol fogsz most élni, hiszen a házad oda, és ?...” - „Akkor egy városba kell költöznöm. Csak hogy én egy várost sem ismerek.” – Zelgadis rögtön tudta párja mire gondol, és a beszélgetés után Seyruunra eset a választás a sok más ismert város közül. Így hát másnap Seyruun felé vették az irányt... De előtte Antonia szabadon engedte állatait, és férje után ment barátaival. Napok teltek el, és nehezen érték el Amélia szülő városát. A nap már lent volt, és ott a farkas lányt mindenki furcsállta, és kissé idegenetek kinézetétől. Antonia természetétől fogva nem bírja a városokat, és nem érezte magát biztonságban Seyruunban. Amélia palotájában Philionel herceg (az, az Amélia apja is nagyot nézet mikor meglátta Zel párját. A beszélgetések sokáig tartottak, és Antonia határozottan leállította Phileonelt. Éjszaka Antonia szobájában a nő felriadt, és érezte a heves lüktetést. Tudta, hogy bármikor pillanatban bekövetkezhet a kicsi születése, és felkeltette párját. „Mi baj Antonia kedves?” - „Zelgi mindjárt megjön.” – „Micsoda?! Hívom a többieket.” – Szólt, és ki sietett a szobából. Antonia nyugodtan feküdt tovább ágyán, és arcát mosoly díszítette az örömtől. Hirtelen a fájdalmak erősebbek lettek, és amit meg sejtett, bekövetkezett. A nő felsikoltott, és ájuldozott. Ekkor jött be Lina meg Amélia, és segítettek neki. Zelgadis, Gaurry meg Phil a szoba előtt várakoztak, és Zel csak nyugodtan várt miközben a többiek aggódalmaskodtak. Gaurry megszólalt: „Zelgadis nem értem, hogy lehetsz ennyire nyugodt? Te nem aggódsz?” - „Nem, mert Antonia erős nő, biztosan jól van.” - „Ez hihetetlen.” – Gondolta Gaurry, és tovább várakoztak. A nap első sugarai törtek át az ablakon mikor Lina meg Amélia elhagyták a szobát, és Zel bement párjához. A nő az ágyban feküdt, karjában kisbabáját tartotta. A férfi szívét büszkeség töltötte el családja látványa, és az ágy szélére ült, hogy közelebbről is lássa a kisjövevényt. „Antonia jól vagy kedvesem?” - „Igen, csak egy kicsi bágyadt vagyok.” - „Látszik, hogy nagyon kimerültél.” – Szólt, látván párja arcán a gyengeség nyomait. Zelgadis magához ölelte a nőt, és óvatosan a kicsihez ért. „Zelgi hát nem aranyos a kislányunk.” - „Pont mint az anyja.” – Szólt, és egymás szemébe néztek. Antonia visszaaludt karjában a csöppséggel, a férfi csak nézte családját, és figyelt, hogy senki se lépjen a szobába, had tudjon Antonia pihenni. Zelgadis igyekezett mindenben segíteni párjának a napokban, és hanyagolni kezdte barátaid a családjáért. ”5 hónap múlva” Zelgadis elvitte családját egy Seyruunhoz közeli erdőben, és a kirándulás szórakoztattó volt. Antonia férjére dőlt. „Zelgi nézd, hát nem aranyos Susi.” - „De igen. Meglátszik, hogy jó anyja van.” - „melletted Zelgi könnyű jó anyának lenni.” – Kuncogott, mindketten boldogságot éreztek szívükben,és jól érezték magukat... Egy darabig, mert az ellenségeik feltűntek. Zel előrántva kardját védelmezte Antoniát és a kicsi Susit, de 3 ellenféllel még ő sem bírt. Ronno A nő után futott, és kikapta a kezéből a kicsit... Váratlanul egy farkas támadt Ronnora, és elszedte tőle a kisbabát. A farkas elkergette Ronnot, majd meg szólalt: „Te vagy Antonia Szilvia húga?” - „Igen, és kösz hogy megmentetted Susit.” - „Antonia muszáj rád bíznom Szilvia kislányát Sonját.” - „Nem is tudtam, hogy neki is van gyermeke.” - „Igaz, hogy én vagyok Sonja apja, de nem tudnék törődni a kicsivel.” – Szólt Azul, és eltűnt. A fák közül egy 5 éves kislány jelent meg magához szorítva kedvenc játékát. Antonia megfogva a kislány kezét sietet vissza Zelgadishoz, hogy segítsen neki. A férfi csodálkozva vette észre a második kislányt, és nehezen párbajozott két ellenfelével. Dilger hátrált, majd ismét neki rontott Zelnek.