04. - Emlékek a régi időkből, vagy a volt időkből
4 rész: Emlékek a régi időkből,
vagy a volt időkből.
„Zel ez a te macskád?!” - Szólalt meg Lina a háta mögött, és Zel így válaszolt miután Zoey bólintott: „Igen, és mondd csak Lina láttad Zoeyt valahol?” - „Nem, de megkeresem neked Gaurryval, ha annyira akarod.” - „Az jó lenne.” - Szólt Zelgadis, és Lina elment. „Kösz Zel, hogy nem árultad el a titkomat.” - „Szívesen tettem, különben is Lina meg Gaurry csak maradjanak ki ebből...” - Szólt Zel, és Zoey visszaváltozott emberré... „Hát az biztos!” - Nevetett fel a lány, és megcsókolták egymást. Zelgadis kardjára nézett, majd kuncogott. „Zoey emlékszel mennyit, párbajoztunk, mielőtt Rezo ilyenné tett?” - A lány elmosolyodott, és már sejtette barátja, mire gondol... „Persze. Kedvtelésből próbáltuk legyőzni egymást kardforgatásban. Te mindig legyőztél. De nem biztos, hogy most is így lesz. Sokat gyakoroltam, mióta elmentél.” - „Kipróbáljuk?...” - „Védd magad Zelgadis!” - Kiáltott Zoey, azzal előrántotta tűzkardját, és párbajozni kezdtek. Eközben a tónál Lina meg Gaurry feladták a keresést Zoey után, és csak pihentek a tóparton. „Lina!...” - „Mondjad Gaurry.” - „Szerinted Zelgadis miért akarja annyira megtalálni azt a Zoe lee nevű macskalányt?” - „Hát nem nyilvánvaló? Azért meg szereti Zoeyt...” - „Tényleg?! Ezt eddig még nem tudtam!” - „Hát nem láttad Gaurry?! Zel majdnem megcsókolta azt a lányt? Te semmit se veszel észre?!” - A fiú eltünödött, majd így szólt: „Hát nem nagyon...” - „Tudtam. Mondd neked tényleg nincs fogalmad arról amit láttál?” - „Igazság szerint nem figyeltem nagyon.” - „Elegem van belőled!!! Melletted megbolondulhat az ember! Inkább megyek, megnézem mi csinálhat Zel!” - Kiáltott Lina, és mérgesen a tisztás felé vette utját. Lina nagyot nézett mikor meglátta párbajozni Zelgadist és Zoeyt. A lány legyőzte barátját, és mindketten nevetésben törtek ki. „Zoey nem is hittem volna, hogy ennyit fejlődtél, mióta elváltunk.” - „Hát igen, minden nap gyakoroltam, hogy egy szép napon legyőzhesselek.” - Zoey elmosolyodott, és egymásra néztek. „Zoey emlékszel, amikor folyton kiöntötted a?...” - „Zelgi ne dörgöld mindig az orrom alá azt az esetet! Tudom butaság volt. De akkor még gyerekek voltunk.” - „Igen, és sok ostobaságot csináltunk. De emlékszem, hogy te mindig azon igyekeztél, hogy kihúzz a bajból, és mindent magadra vállaltál.” - „Zel te meg azt hitted akkor, ha eldugod a tejet vagy a tejfölt eltűnik a kőd is.” - „És te amikor mindig szétszedted a...” - „Ne is említsd! Rezo nagyon haragudott amiatt.” - „Hát igen.” - Szólt Zel, és csak nevettek a múltuk felidézésétől. Később lementek a vízesés alatti folyóhoz, de Zelgadis elszomorodott, és nem mert barátnője szemébe nézni. Mindketten a folyó vízével csillapították szomjukat. Zel fejében csak egy dolog járt: „Vajon Zoey szeret engem? Honnan tudhatnám meg. Lehet, hogy csak azért ilyen kedves velem, hogy ne bántson meg. Hogyan mondjam el neki, hiszen 3 éve külön éltünk. És ha szeret már valakit, biztos, hogy őt választja. Nem hiszem, hogy tetszenék Zoeynak, ilyen külsővel...” - Zelgadis nem is hitte, hogy barátnője agyán is hasonló gondolatok cikáznak. „Vajon Zelgi miért vár, és mire. Lehet, hogy készül valami vicces dologra? Akár csak mint régen, akkor is csak a vicces dolgokra készült, ha meg akart lepni valamivel... Álljunk csak meg... Zelgadis nem készülhet semmi vicces dologra, hiszen már nem vagyunk gyerekek, de akkor meg mire várhat. Talán el akarja mondani, hogy nem lehet köztünk több a barátságnál. Remélem nem, mert azt nem heverném ki soha. Nem tudnék mást szeretni rajta kívül.” - Mindketten féltek attól, hogy elveszítik egymást, és egy szót sem szóltak egymáshoz. „Zoey várj itt kérlek.” - Szólt Zelgadis, és az erdőbe sietett. Egy kis idő múlva egy ijesztő árny közeledett a lány háta mögül, és megfogta a kezét. Zoey ijedten fordult meg. „Roger!” - „Örülök, hogy emlékszel még rám kiscicám. És most velem jössz egy sétára a barlangomba.” - Ragadta meg a lány karját, és nézett a szemébe a fiú.
|