1 rész: Találkozás egy régi baráttal,

milyen furcsa ez a nap.

Amikor Lináék elbucsuztak Filiától, külön váltak, Zelgadis a hegyeken keresztül jutott el egy erdőbe, ahol már a hold és a csillagok világítottak. A férfi egy fa alatt aludt, el, és csak a szél csapott zajt a fák ágai közt. Éjjel egy lány tűnt fel a bokrok között, és az alvó Zelhez közeledett. A lánynak, hosszú barna haja, zöld szeme, macska füle, és macska farka, farkán meg egy piros, csengettyűs masni volt. A macskalány Zelgadis mellé feküdt, és átölelte a férfit, majd arcon csókolta rég látott barátját. Zel szemei fölnyíltak, és csodálkozott a lány láttán. „Zoey te vagy az?” - A lány felnézett, és elmosolyodva kuncogni kezdett, ahogy Zel felismerte őt. „Rám ismertél, hát te rám ismertél?...” - „Ne bolondozz, hiszen együtt nőttünk fel.” - „Olyan rég nem láttuk egymást. Teljesen idegenek lettünk...” - Dőlt Zoey Zel mellkasára, és barátja gyengéden átölelte a lányt... „Hogy mondhatsz ilyet.” - „Miért?... Szerinted mit mondjak.” - „Nem tudom.” - Sóhajtott fel Zelgadis, és köpenyével betakarta barátnőjét. „Zel mondd csak miért mentél el, úgy hogy nem is szólsz? Miért hagytál el?” - „Nem akartam, hogy bajba kerülj.” - A lány méregbe gurult, és eltolta magát barátjától. „Zel ne beszélj félre, tudom, hogy más oka volt, amiért nem szóltál, és ott hagytál az éjszaka közepén?!!!” - „Igazság szerint nem akartam, hogy visszatarts.” - „Már miért tartottalak vissza?... Te kőfejű.” - „Gondoltam, ha tudod, hogy a bölcsek kövét keresem, visszatartottál volna, és...” - „Te nem vagy észnél Zelgadis! Éppen ellenkezőleg, megpróbáltam volna segíteni neked, te ostoba!!!” - A férfi mérgesen nézett a lányra, és így szólt: „Jól ismerlek Zoey, tudom, hogy csak hátráltattál volna. Te voltál a problémám okozója...” - „Álljunk meg egy kicsit, talán én mondtam Rezonak, hogy változtasson téged ilyenné?! Nem! Talán én akartam hogy így történjen? Nem. Zelgadis nem értelek miért engem hibáztatsz ezek miatt.” - „De Zoey te tehetsz...” - „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Nézz bele a tóba!” - Szólt dühösen a lány, majd pofonvágta barátját, és otthagyta. „Zoey várj csak, gyere vissza!!!” - „Felejtsd el! És azt is hogy barátok voltunk!” - „Rendben, és ne hidd, hogy engem egy percig is érdekelsz!” - „Bolond vagy?! Hogy is hihetnék ilyet. Te kőarcú kiméra!” - „Te buta liba!” - „Te kőfejű agybajos!” - „Nem is akarlak látni, soha többé!” - „Rendben! Ne aggódj, eddig is megvoltam nélküled!” - „Minek aggódjam egy eszetlen liba miatt, aki még a saját lábára sem tud állni?!” - „Ezt kikérem magamnak te kiméra képű!” - Kiabált Zoey, és végleg eltűnt a fák között. Zelgadis nem tudott elaludni a méregtől, és csak fékezhetetlen haraggal gondolt régi barátjára. Reggel Zel a tóhoz ment, és ott a tó vízével megmosta arcát, majd a tó vízére nézett. „Hogy én milyen bolond voltam, és mennyire megkínoztam Zoeyt.” - Gondolta, ahogy meglátta saját tükörképét a vízen. Ahogy Zel megfordult, hogy megkeresse a lányt, Zoey a háta mögött áltt, és arca szomorkásan nézett a földre. „Zel én nem akartam kiabálni veled, csak...” - „Semmi baj Zoey, én voltam a hibás, hogy korábban nem bíztam benned eléggé. Meg tudsz bocsájtani?” - „Zel sose kérdezz olyasmit amire tudod a választ!” - Mosolyodott el Zoey, és barátja nyakába ugrott. A férfi elpirult, de még jobban elvörösült, mikor barátnője arcon csókolta őt... Zel gyengéden átölelte a lányt, és Zoey kissé elpirult a meghatottságtól. A férfi már majdnem megfogta a lány kezét, mikor Lina Gaurryval tűnt fel, és csodálkozva vették észre őket. Lina azzal idegesítette Zelgadist, hogy Zoey a barátnője, és hogy oda van a lányért. Zoey ezek hallatán teljesen elpirult, és ő is mint Zelgadis ellenkezett Lina elgondolásain. Gaurry furcsálta, hogy Zoeynak macska füle és farka van macskalány létére, és a lány szoknyáját felhajtotta. Zoey felsikoltott, majd erős pofont adott a fiúnak, azzal a lány elrohant. Gaurry arcán gyorsan mutatkozott a pofon helye, és még a karmok is látszottak. Zelgadis legszívesebben barátnője után viharzott volna, de nem mert.