3 r�sz: Roland a t�zr�ka.

Reggel a hajnal sugarai �bresztett�k fel �ket, �s f�radtan nyitott�k ki szemeiket. Majd elt�volodtak egym�st�l. Mindketten pirultan n�zett a m�sikra majd k�l�n v�ltak. Zel a t� fel�, Alex meg az erd�be ment. A t�n�l Zelgadis nem tudta pontosan �lmodtae vagy t�nyleg �rez valamit a l�ny ir�nt az �jszaka ut�n. Az erd�ben Alex fej�ben hasonl� gondolatok j�rtak. A l�ny kiss� szomorkodott, mik�zben a bokrokr�l szedegette a m�ln�kat. A t�n�l Zelgadis �gyan �gy szomor� volt mint bar�tn�je, �s nem vette �szre, hogy egy fi� k�zelit fel�je. „Te biztosan Zelgadis vagy.” - Sz�lalt meg a sr�c, �s a f�rfi h�trafordult. „Ki vagy te?! �s honnan tudot a nevem?!” - „Roland vagyok. �s a hugom sokat mes�lt r�lad...” - „Alex egyszer emlitett t�ged. �s nem �gy t�nsz mintha a l�ny b�tyja lenn�l.” - „Igen, mert �n okosabb, �gyesebb, �s feln�ttesebb vagyok, mint Alex, aki folyton h�ly�skedik.” - „T�vedsz!...” - „Azt nem hiszem. Alex sosem v�ltozik, m�g att�l sem, ha elhagyja az otthon�t, �s bar�tkozik egy kim�r�val, aki meg sem �rdemli a h�gom bar�ts�g�t. Alex csak egy gyerekes kisl�ny, semmi t�bb!” - „Ez nem igaz! Az a l�ny nagyon �n�ll�, �s...” - „Elhallgass, te kim�ra! Alexnek nincs es�lye, hogy egy erd�ben �ljen veled...” - „T�vedsz b�ty�m!” - Sz�lt k�zbe a f�k k�z�tt Alex, �s mindent hallott amit fiv�re mondott r�la �s bar�tj�r�l. „Roland m�r nem vagyok olyan gyerekes, mint amikor elmentem. �s ha tetszik, ha nem itt maradok Zelgadissal az erd�ben.” - „De Alex a t�zr�k�knak sz�ks�g�k van a hercegn�j�kre. Te is j�l tudod, hogy any�nk kor�n itt hagyott minket, �s ap�nk azut�n �let�t vesztette, ahogy te elment�l. A sz�rkefarkasok napr�l napra, gyeng�v� teszik a t�zr�k�kat, �s egyed�l miketten tudjuk meg�ll�tani �ket.” - A l�ny nagyon megh�kkent, �s elszomorodott. Zelgadis nem sz�lt egy sz�t sem, �s gyeng�den megfogta bar�tn�je kez�t, hogy vigasztalhassa �t. Alex �gy felelt: „Nem is tudtam err�l.” - „�n nem vagyok el�g, ahhoz hogy legy�zz�k a farkasokat. Ha nem j�ssz haza, hamarosan minden t�zr�ka meg fog halni, egy kiv�tel�vel.” - A l�ny szem�b�l k�nnyek folytak, b�tyja szavait�l, �s Alex arca elkomolyodott. „Akkor haza megyek, �s meg�ll�tjuk a farkasokat, ha Antonia nem tud parancsolni nekik.” - Sz�lt Alex, �s b�tyja elmosolyodott h�ga szavait�l. Azzal elindultak, �s Zelgadis is vel�k tartott, hogy seg�tsen bar�tn�j�nek. Lesz�llt az �j, amikor a firefox city-be �rtek. Mindh�rman egyenesen a kast�lyba mentek, �s Roland meg Alex minden a kautikus probl�m�t rendbe hozott az orrs�gukban. Az �jszaka k�zep�n Alex forgol�dott �gy�ban, �s felriadt. A l�ny szomor�an n�zte a csillagokat a hold t�rsas�g�ban az ablakon kereszt�l. Alex kiment szob�j�b�l, �s Zelgadis szob�ja fel� vette az ir�nyt. A l�ny halkan bel�pet az ajt�n, �s csendesen v�gig s�t�lt a szob�n. Majd Zel mell� fek�dt az �gyba, �s fej�t bar�tja mellkas�ra tette. A f�rfi fel�bredt, �s csod�lkozva vette �szre bar�tn�j�t. „Alexk�m mi baj van?” - „Semmi, csak �gy hi�nyoznak a sz�leim.” - „Meg�rtelek.” - Szor�totta mag�hoz a l�nyt, �s gy�ny�rk�d�tt aranybarna szemeiben, ami a hold f�ny�t�l arany s�rga alakot �lt�tt. „Alex gy�ny�r�bb vagy, mint valaha.” - Sz�lt Zelgadis, �s �lvezte, ahogy a l�ny arc�t d�sz�tette egy �des mosoly. A f�rfi arcon, majd ajkait cs�kolta meg a l�nynak, �s Alex kuncog�sban t�rt ki. A 2 szerelmes eg�sz �jjel hevesen mutatt�k ki �rzelmeiket, �s m�g akkor is amikor a nap m�r fel hajtotta fej�t a hegyek m�g�tt. Rolandnek felt�nt, hogy h�ga felt�n�en boldogan nevetg�l Zelgadis jelenl�t�ben, de nem k�rdezett semmit, mert tudta mi folyik k�zt�nk, �s egy cseppet sem zavarta ez a fi�t. Am�g Roland hercegi dolgai foglalt�k le Alex meg tudta mutatni a palot�t bar�tj�nak, �s kast�ly k�nyvt�r�ban olvasgattak. Amint bele f�radtak a k�nyvekben az orrs�g �sszes m�zeum�t �tn�zt�k.