Slayers Again - 25.
Slayers Again - Episode 25.
Hőseink előtt Meefrace, a Kárhozat hercege. Körülöttük kies táj, mivel Meefrace szinte mindent elpusztított maga körül. Az ég lassan kezd elfeketedni felettük. Hirtelen az égből egy sötét oszlop kezdett a földre zuhanni, ami egyre szélesebbé vált. Mikor elérte a földet hatalmas hullámként sodort el mindent maga előtt, elpusztítva ezzel az útjába álló dolgokat. Lináék tehetetlenül álltak, és várták mikor teljesedik be sorsuk.
„Timothyék sorsa bosszúért kiált, Meg kell bosszulnunk két barátunk halálát!
Kegyetlen csata elé nézünk, De küzdünk, ameddig élünk!”
25. (51.) rész: Egy kis időre nyugtunk lehet, De nem felejthetjük el a Meefrace nevet.
A táj most már inkább hasonlított egy sötét, elhagyatott temetőre, mint az eredeti, zöldellő erdőre. Dils városa – ahol a csata folyt – szinte már a földdel volt egyenlő. A házak falai leomlottak, az emberek nagy része holtan feküdt az utcákon, vagy a romok alatt.
- Most pedig sorra fogom kiszívni belőletek az életet. – szólt Meefrace.
- Ahhoz nekünk is lesz egy-két szavunk. – mondta Lina.
- Támadjunk újra! – kiáltotta Ayden – TÜZES BUROK!!!
- SÁRHULLÁM!!! – kiáltotta a földre téve kezét Zelgadis.
- SUGÁRLÁNDZSA!!! – támadott Amelia a Nezzarddal.
Meefrace úgy verte le magáról a csapásokat, mintha meg sem érezte volna őket.
- A saját őrültségeitekből sem tanultok? Akkor majd talán ez helyre teszi az eszeteket. – mondta, majd egy legyintéssel a legközelebbi sziklának repítette Zelt.
- Zelgadis!!! – kiáltották, majd gyorsan odasiettek.
- Egye-fene, kaptok egy kis időt. Terveljetek ki valamit, különben holnap meghaltok! – kacagott Meefrace, majd eltűnt.
- Ezt vegyük szívességnek? – jegyezte meg dühösen Lina.
- Zelgadis úrfi, hogy érzed magad? – kérdezte Amelia.
- Nem vagyok valami fényesen, de túlélem. – válaszolta Zel.
- Filia hogy van? – kérdezte Ayden.
- Szerintem rendbe jön. – mondta Gourry.
- Induljunk. Keresnünk kell egy ép fogadót, ahol megszállhatunk, de az evés sem utolsó dolog. – mosolyodott el Lina.
- Rendben. Gyertek. – mondta Ayden, majd eltűntek.
Eközben Xellos a várost járta, nézve a romokat.
- Bámulatos. – jegyezte meg.
- Itt az idő Xellos. A Szörnyek Faja kezd nyugtalanná válni. Öld meg őket! – szólt egy hang.
- Ezer örömmel. – mosolyodott el Xellos, majd eltűnt.
Hőseink egy távoli város fogadója előtt jelentek meg.
- Íme. Ez még ép. – mondta Ayden.
- KAJÁRA FEL!!! – kiáltotta el magát Lina és Gourry, majd berohantak a vendéglőbe.
- Ezek még ilyenkor is bírnak enni? – kérdezte Ayden.
- Nekik mindegy, hogy esik, vagy fúj, ők éhesek. – mondta Zelgadis.
- Jobban vagy Zelgadis úrfi? – kérdezte Amelia.
- Pár fokkal. – sóhajtott Zel.
- Menjünk mi is be. – javasolta Amelia, majd bementek, és megkeresték Lináékat.
- Mentél onnan, te!!! Mégis mit képzelsz magadról??? – veszekedett Lina.
- Még hogy én mit képzelek, az az én kajám!!! – üvöltötte Gourry
*Vízcsepp*
- Filia is ébredezik. – mondta Ayden, és letette Filiát egy székre, majd ő is leült.
- Na, vedd le a mancsod a vacsorámról, te átokfajzat!!! – ordította Lina.
- Te beszélsz??? Az előbb két csirkét csentél el tőlem!!! – vágott vissza Gourry.
- Arra gondoltatok, hogy ki fogja mindezt kifizetni? – kérdezte Amelia.
- Minek fizetni? – vonta meg a vállát Lina – Nemsokára úgyis a földdel lesz egyenlő ez a fogadó is.
Ekkor egy ismerős buzogány ütötte le Linát.
- Ne vedd ennyire félvállról a dolgot, jó??? Tudtommal a megmentésén fáradozunk!!! – háborodott fel Filia.
- Látom… jobban… vagy… - nyögdécselt Lina felülés közben.
- Igen, és jó lenne, ha kieszelnénk valamit. – mondta Filia.
- Egy terv kéne, de nem sok ötletem van. – szólt Lina – Hé, az az én pulykám!!!
- Talán, ha azt félretennétek… - jegyezte meg Ayden.
- Viccelsz??? – nézett fel Gourry.
- Na igen, te könnyen beszélsz. Ti már ettetek. – mondta Lina, majd folytatták az evést Gourryval.
- Mellesleg üres hassal nem lehet gondolkozni. – mondta Gourry.
Hosszas várakozás után, Lináék felmentek a szobájukba. Mindenki külön szobában aludt persze, aztán Lina szobájába gyűlt mindenki.
- Valami ötlet azóta? – kérdezte Zelgadis.
- Nekem lenne. – szólt Gourry.
*Padlót fogtak*
- Mi lenne, ha mi vernénk vissza azt a támadást, amit ő küld?
- Szerinted nem tettük volna már meg, ha tehettük volna?? – sóhajtott Ayden.
- Jó, csak egy tipp volt. – mondta.
- De nem is olyan rossz. – mondta Filia – Talán, ha elegendő erősségű szelet küldünk a zöld gömbje elé, sikerülhet visszaküldeni neki.
- Kétlem, de egy próbát megér. Mindenesetre kell egy másik terv is, ha ez nem jönne be. – mondta Lina.
- Még ha be is jönne, az a gömb alig erősebb egy Lánggolyónál. Nem hiszem, hogy különösebb sebzést okozna neki. – szólt Zelgadis.
- Ez is igaz. – sóhajtott Amelia – És mi lenne, ha küldenénk még a szélbe valami erősebb varázslatot?
- Ha a szél működik, akkor megpróbálhatjuk. – mondta Lina.
- Rendben. Akkor egy B terv? – kérdezte Filia.
- Talán, ha… - kezdte Lina.
- Ha a Szörnybéklyót akarod említeni, azonnal mondj le róla. – vágott a szavába Zelgadis.
- Mért? Lehet, hogy csak az segít. – mondta Lina – Egyébként is, ha valamelyik fényfegyverben idézem meg, könnyebb kordában tartani, amire még a talizmánok is rásegítenek.
- Akkor is, túl kockázatos. – mondta Ayden – Egyéb ötlet?
Csend…
- Na látjátok. – mosolyodott el Lina.
- Mi lenne, ha előbb sima varázslatokkal próbálkoznánk? Mint a Végzet villámai, vagy Ayden Fekete lángja. Esetleg még a Lángszórófejet is megpróbálhatnád Lina kisasszony. – javasolta Filia.
- Egy próbát még azok is megérnek. – sóhajtott Lina.
- Szerintem ezt már bízzuk a holnapra. – mondta Amelia.
- Igaz. Menjünk inkább aludni. – helyeselt Zelgadis.
- Akkor holnap reggel találkozunk az ebédlőben. – mondta Ayden, majd kimentek Lina szobájából.
Mindenki elfoglalta saját helyét, ám senki sem tudott elaludni még egy ideig…
Gourry hanyatt-, tarkóra tett kézzel feküdt.
- „Holnap evés után rögtön harcolni… Micsoda őrültség.” – gondolta.
Filia a szobája ablakából nézett ki a világa.
- Ha véget érne a pusztítás… Mért kell ennyi fájdalmat okozni mindenkinek? … Sosem lesz már béke? – mondta.
Zelgadis a szobájába levő asztalnál ült.
- „Vége lehetne már. Fölösleges ide minden könyörgés, itt a szavak nem segítenek.” – gondolta.
Amelia az ágya szélén ült, és a lábát lógatta.
- Nagy csatának nézünk elébe. De az igazság végül úgyis győzedelmeskedni fog. – mondta.
Ayden csak állt az ajtó mellett, a falnak dőlve.
- „Sajnos még nincs vége. Holnap valószínűleg el fog szabadulni a pokol.” – gondolta.
Lina az ágyában oldalra fordulva elmélkedett.
- „Remélem, nem csak a Szörnybéklyó segít majd. Ha mégis, rettentően kell vigyáznom majd. Akárcsak a többi szörnynek, Meefrace-nek sem jár kegyelem.” – gondolta, majd lehunyta szemét.
Hosszas gondolkozás után mind elaludtak. A hajnal első fényei már bevilágítottak az ablakon. Lina elindult az ebédlőbe vezető lépcsőn, ahol a többiek már várták.
- Jó reggelt. – mondta Lina, majd leült.
Csendes reggeli volt, ami igencsak meglepő. Miután ettek, kisétáltak a város egyik utcájára.
- Itt az idő. – szólt Lina.
Ekkor megjelent előttük a Kárhozat hercege.
…Folytatása következik…
/Még 1 rész…/
Várhatóan a következő (utolsó) rész címe: Maradjon titok…
|