07 - Itt Az Id� A Harcra! V�dd Meg Akit Szeretsz!

Ha a reggeli volt halk �s szolid, akkor a vacsora lehangoltabb nem is lehetett volna, miut�n a Slayers visszat�rt a hotelbe. K�rbe�lt�k az asztalt, abszol�t nem mondtak egym�snak semmit. Mindenki lehangolt �s levert volt, m�g mindig a v�zi�k hat�sa alatt, de pr�b�ltak megfeledkezni r�la. A tudat, hogy holnap meghalhatnak, hatalm�ba ker�tett mindenkit, b�r mindig benne volt a hal�l a pakliban, most m�gis nagyobb volt a nyom�s. Lina inger�lten n�zett Gourryra, aki csak vill�j�val turk�lta az �telt. Zelgadis a falat b�multa Amelia feje felett, de tekintete teljesen �res volt. Philia Valgaavot nevelte, hogy egye meg rendesen a vacsor�t �s ne dob�lja az �telt, de rajta is l�tszott, hogy f�l �s hogy ideges.

V�g�l, miut�n �gy telt az id�, Amelia fel�llt, elfordult az asztalt�l, �s egy sz� n�lk�l elindult. Naga �rtetlen�l n�zett ut�na - nem tudta, mi �t�tt bele a t�bbiekbe, nem tudta mi t�rt�nt az erd�ben, mivel a Slayers nem besz�lt t�l sokat a bent l�tottakr�l. "Ilyen kor�n m�r �gyba m�sz?” k�rdezte halkan.

Amelia an�lk�l b�lintott, hogy megfordult volna. Naga nem �rthette, hogy �rzett amikor l�tta mag�t meghalni, vagy amikor Zelgadist l�tta meghalni, �gy ne is sz�ljon ink�bb hozz�. Kis�t�lt, miel�tt b�rki is meg�ll�thatta volna, �gy �rezte ilyen borzalmas �rz�st m�g sosem �rzett. Fels�t�lt a l�pcs�n, de minden l�p�se �gy�d�rg�sszer�en hangos volt neki. Mikor fel�rt az emeltre, az ajtaj�hoz l�pett - de csendesen meg�llt s megfordult az � szob�j�val szemben �ll� ajt� fel�.

A holdf�ny bes�t�tt a folyos� v�g�ben �ll� ablakb�l, �s minden ajt� ugyanolyannak t�nt - de Amelia tudta, hogy az Zelgadis szob�j�nak ajtaja. Philia k�rd�se visszhangzott fej�ben, amire nem tudta a v�laszt. Mi t�rt�nt a kark�t�j�vel? Megtartotta, vagy eldobta? Agg�dott �rte �gy mint � agg�dott Zelgadis�rt? Sz�ve a tork�ban dobogott, mikor ell�pett ajtaj�t�l s Zelgadis�hoz l�pett.

A k�vetkez� dolog, amit �szrevett hogy kinyitja az ajt�t �s belop�zik a szob�ba, az �rny�kok f�lelmetesnek hatottak. K�rben�zett, s nyugt�zta hogy minden rendben van, Zelgadis szob�ja sz�p volt, rendes �s prec�zen elrendezett. Az �gy teljesen le volt sim�tva, az utaz�b�r�nd pedig az �gy mellett fek�dt, benne Zelgadis kil�g� ruh�ival. Amelia �gy d�nt�tt, ott kezdi.

Hallotta, ahogy fej�ben megsz�lal az "igazs�g” hangja, hogy nem igaz�n sz�p dolog m�sok cuccai k�z�tt kutakodni, de valami er�sebb hang elnyomta ezt �s arra b�ztatta hogy ny�ljon bele a t�sk�ba. �vatosan kivette a p�l�kat �s nadr�gokat, a kardot az �gyra fektette. Biztos nem dobta el! V�gleg megut�lja, ha m�gis megtette.

Ujjai ekkor valami g�mb�ly�t �s sim�t �rintettek meg, s sz�ve nagyot dobbant. Kih�zta kez�t a t�sk�b�l s megl�tta az � r�gi karperec�t, a k�k k� csillogott a holdf�nyben, s a benne l�v� kis feh�r csillag csak �gy szikr�zott. Megfogatta �vatosan. Zelgadis meg�rizte. Nem dobta el az ut�n hogy elment. Annyira elmer�lt gondolataiban, hogy nem hallotta meg a folyos�n k�zelg� l�ptek zaj�t, csak mikor kicsap�dott az ajt�.

"Amelia?”

Amelia felugrott �s megfordult, szem�ben zavar �s f�lelem t�kr�z�d�tt. "Zelgadis!”

Zelgadis bel�pett a szob�ba s meg�llt Amelia el�tt p�r l�p�ssel. "Mit csin�lsz az �n - ?”

Egy pillanatra senki sem besz�lt. Amelia borzalmasan �rzete mag�t s szemei megteltek k�nnyel. "Sajn�lom, csak l�tni akartam hogy meg�rizted-e…” suttogta. Ezzel visszarakta a karperecet a t�sk�ba �s elrohant Zelgadis mellett, miel�tt az meg�ll�thatta volna.

Zelgadis ut�na iramodott, de Amelia ajtaja m�r becsap�dott. "Amelia! V�rj!” egy hossz�, n�ma perc k�vetkezett. Becsapta maga m�g�tt ajtaj�t, tudta hogy Amelia nem fog kij�nni. Szeme v�gigp�szt�zta dolgait, majd megakadt a kark�t�n, kezeibe vette s elgondolkozva n�zte a csillog� k�vet. Amelia…

~*~

Xellos a kertben �lt, de t�bb gonoszs�got �s b�natot �rzett, mint �ltal�ban. Nem mehetett vissza az al�rbe m�ris, vagy a R�m�lmok Ura visszaparancsolta volna Mypross Szigetre. �s nem mehetett Lord Beastmaster barlangj�ba sem mert, � is visszak�ldte volna Mypross Szigetre. Sz�val a legjobb �tlet az volt, ha ott marad Myprosson, amit a legkev�sb� sem akart.

Nem �rtett a v�zi�t. Egyik r�sze azt mondta, hogy Rowdy csak egy �reg halott b�lcs, aki csak meg akarta ijeszteni a Slayers, �s Xellos ravasz volt ahhoz hogy megijedjen. De m�sik fele viszont azon t�pel�d�tt, hogy mi�rt nem volt benne abban a j�v�ben. Philia ott volt, �s Lina, Gourry, Amelia �s Zelgadis is, de �nmag�t nem l�tta sehol. �s azok a f�nyek, amik kioltott�k Philia �let�t…

Xellos megborzongott. Boldognak k�ne lenni Philia j�v�j�re tekintve, f�leg hogy nem kell t�bb tervet sz�v�getni, de m�gsem volt boldog, ha arra gondolt. Ha b�rmi, amit �rzett, hasonl�tott az agg�d�shoz �s a f�lt�shez �s a legkev�sb� sem tal�lta kellemesnek az �rz�st. Beastmaster bizony�ra nagyon megb�ntetn�, ha megtudn� hogy nem akarja egy Arany S�rk�ny hal�l�t, de az igazs�g az volt, hogy � nem akarta, hogy Philia meghaljon - �s nem tudta, mi�rt �rzi ezt. De ha valaki az utols� pillanatban megmenten�, nem halna meg. Lina t�l elfoglalt lesz Gourry megv�d�s�vel, �s Zelgadis �s Amelia is egym�ssal fognak foglalkozni. Vagyis egy l�nyra gondolhatott, hogy megmentse Phili�t - Naga, ez volt a neve. De nem b�zott meg Nag�ban, nem l�tszott t�l er�snek vagy seg�t�k�sznek. Phili�nak nagyobb v�delemre van sz�ks�ge, mint amit Naga ny�jthat, nagyobbra mint Luna inverse, ha ez lehets�ges.

Egyetlen l�p�s el�g ahhoz hogy megments�k valaki �let�t. Ezek voltak a Mindens�g Anyj�nak szavai. De � nem hitte, hogy Golham olyan er�s lenne, hogy ak�r � meghalhatna t�le. Mi�rt nem lep�dik meg? V�rta a v�laszt, de az nem �rkezett.

Halk hang hallatszott, ahogy kiny�lik az ajt�, �s ahogy Xellos odan�zett, l�tta hogy Gourry l�p ki egyed�l a teraszra, depresszi�snak �s lehangoltnak l�tszott. Xellos elmosolyodott. Ha nem gondolkozik a v�laszon Phili�t �s a v�zi�t illet�en, dolgozhat a R�m�lmok Ur�nak terv�n. Felvette h�t legvid�mabb mosoly�t �s megsz�lalt, "Hello, Gourry!”

Gourry felugrott, majd r�n�zett s elmosolyodott. "H�, Xellos!”

"Egy kicsit lehangoltnak l�tszol,” k�z�lte a diagn�zist Xellos. "valami baj van?”

"Oh… uh, no.” Gourry len�zett cip�j�re. "T�nyleg semmi, komolyan.”

"Nem �lsz le?” Xellos megint mosolygott �s arr�bb h�z�dott hogy egy szabad helyet adjon a k�v�n. "Valami nyomaszt t�ged, Gourry.”

Egy pillanatig Gourry habozott, majd odas�t�lt �s le�lt, szemeiben elveszetts�g t�kr�z�d�tt. "Van valami, ami nem hagy nyugodni itt bent.” Mondta halkan.

"Oh?” megpr�b�lt egy�tt �rz�nek l�tszani, �s Gourryn l�tszott hogy szomor�. Gourry nem �ppen a legokosabb ember volt, de ezt a R�m�lmok ura �gy sem �rtett volna.

"Ja, a holnapi csata,” folytatta Gourry. "Nem akarok meghalni! De azt sem akarom hogy Lina meghaljon! �s �n nem tudom megv�deni a F�nykard n�lk�l!”

"Biztos vagyok benne, hogy Lina meg tudja v�deni mag�t,” v�laszolta Xellos.

"De �n vagyok a v�delmez�je! Meg�g�rtem neki, mikor el�sz�r tal�lkoztunk.”

"Mi�rt?”

"Mert akkor m�g egy kisl�ny volt �s sz�ks�ge volt valakire…” s�hajtotta Gourry.

"Ez�rt vagy mindig mellette?” mosolygott Xellos.

"Nem t’om…”

Ezt megjegyezni, gondolta Xellos f�radtan. De arcizma sem r�ndult.

Gourry pedig tov�bb besz�lt, fel sem figyelve a mellette �l� sz�rnyre. "Lina megmentette az �letem, miel�tt m�g �n megmenthettem volna. Megmentette az eg�sz csal�domat, miel�tt m�g megsz�lettem volna… Hogy fizethetn�m ezt neki vissza? Azt mondja, nem foglakozzak ezzel, de �n tudom, hogy az a helyes, ha megteszem. �s ha kell, az �letemmel v�dem meg �t holnap.”

Xellos �sszer�ndult. "Ne, nem teheted,” mondta gyorsan. L�tva Gourry �rtetlen, k�ts�gbeesett arc�t, sietve folytatta. "Nincs sz�ks�ged var�zslatra hogy megv�dd Lin�t, Gourry, van m�s �tja is hogy visszafizesd neki, tudod.”

"M�gis… hogyan?” �rtetlenkedett Gourry.

"H�t…” Xellos �gy tett, mintha gondolkozna �s egyik ujj�t sz�ja el� tette. "L�ssuk csak. Folytathatod a kalandoz�st Lin�val -”

"Oh, azt b�rmikor folytatn�m,” mosolygott Gourry.

"Mi�rt?”

"Nem t’om.”

Ez egy�ltal�n nem vezet sehov�, gondolta mag�ban Xellos. Idi�t�kn�l a legjobb megk�zel�t�s a teljes megk�zel�t�s! "Esetleg megk�sz�nhetn�d Lin�nak egy romantikus �ttal.”

"Romantikus? Lina nem szereti az olyat,” v�laszolt Gourry. Tekintet�t �jra elkapta Xellosr�l �s cip�j�t kezdte fix�rozni. "Nem valami �rzelg�s.”

"Biztos vagy benne? Minden l�ny szereti a romantik�t, �s ez al�l Lina sem kiv�tel.”

"Hozz�m v�gna egy Delej g�mb�t ha megpr�b�ln�m, tudom.”

"Biztos nem,” mosolygott Xellos.

"Akkor egy S�rk�ny ig�t.”

"T�l kem�ny vagy magadhoz! Volt olyan, hogy Lina kifejezte hogy vonz�dik hozz�d, vagy te valaha is pr�b�ltad k�z�lni vele?”

"Nem t’om.”

Xellos feje mellett megjelent egy v�zcsepp, �s er�t vett mag�n hogy ne rohanjon azonnal vissza a R�m�lmok Ur�hoz. "Tal�n gondolkozz ezen egy kicsit. Azt hiszem, kedvel t�ged. K�l�nben nem maradt volna ilyen sok�ig melletted.”

Egy hossz� pillanatig Gourry elgondolkozott ezen. Majd Xelloshoz fordult �s elmosolyodott. "K�sz, el fogok ezen gondolkodni!”

"�gy kell ezt csin�lni!”

Gourry fel�llt. "megyek lefek�dni. Holnap nagyon hossz� napunk lesz.” Megfordult �s visszas�t�lt a teraszr�l, Xellos megr�ndult, mikor becsap�dott ut�na az ajt�. Ez�rt m�r nem kellett agg�dni. De most, hogy �jra egyed�l volt, visszat�rhetett az igazi probl�m�ra. Az �tkozott v�zi�ra. �s Phil�ra.

~*~

A k�vetkez� reggel naps�t�ses volt - �s az �g is krist�lytiszta. Lina Inverse kor�n kelt fel, fel�lt�z�tt a szok�sos ruh�j�ba, felpattintotta talizm�njait �v�re, nyak�r �s csukl�j�ra. Megn�zte mag�t a t�k�rben, majd felkapcsolta �v�re kardj�t �s k�s�t. Mikor �jra �szbe kapott, m�r a folyos�n volt.

�pp hogy kil�pett, Gourry ajtaja is kiny�lt, �s egym�sra n�ztek. Gourry viselte p�nc�lj�t �s kardj�t, �s nem mosolygott vissza r�. �gy l�tszott, bel�l nem volt semmi boldog, mai miatt mosolyogni lehetne.

Egy szob�val arr�bb, Amelia ajtaja is kiny�lt �s a Hercegn� szok�sos, feh�r m�gikus ruh�j�t, �s az egyetlen karperec�t amit mindig is viselt. Elsz�ntnak l�tszott, arc�ra ki volt �rva, "Igazs�g!”. Egy f�l perccel k�s�bb Zelgadis ajtaja is kiny�lt, �s a kim�ra kil�pett rajta. Mint mindig, most is komoly arckifejez�ssel, s�t�t tekintettel, �s kardj�val oldal�n jelent meg.

�s v�g�l, Philia l�pett ki szob�j�b�l, szok�sos r�zsasz�n ruh�j�ban �s papn�i egyen kab�tj�ban. Valgaav nem volt vele. Nem l�tszott boldognak, de elsz�ntnak ahhoz hogy seg�tsen.

"Hol van a fiad?” k�rdezte Amelia csendesen.

Philia Lin�ra n�zett majd kih�zta mag�t. "Miss Luna vigy�z Valgaavra ma reggel.”

Lina b�lintott ezzel elfogadta Philia d�nt�s�t. "akkor induljunk,” morogta. "�s vess�nk v�get ennek.”

"V�rjatok meg!” egy hangos, kellemetlen hang r�nd�tott �ssze mindenkit. Naga rohant v�gig a folyos�n, szok�sos fekete ruh�j�ban. "�n is j�v�k! Nem hagyhattok itt!” kiab�lta.

"Remek, de ne v�rd, hogy b�rki is megv�djen,” morogta Lina.

"Meg tudom v�deni magam!” ki�ltotta Naga "�n, a legjobb boszork�ny, Naga a -”

"Oh, pofa be!” ki�ltott vissza Lina. A t�bbiekhez fordult �s megsz�lalt, "Menj�nk.” �s ezzel, elindult lefel� a l�pcs�n. Gourry szorosan k�vette, nyomott hangulatban. Amelia, Zelgadis, Philia �s Naga sietve k�vett�k �ket.

Egyenesen kimentek a hotelb�l, v�gig kerten mikor Lina meg�llt �s visszapillantott. "Nem harcolhatunk itt a d�monnal,” mondta s�t�ten. "Egy olyan ter�letet kell tal�lnunk, mint amilyent a v�zi�ban l�ttunk. K�ves terepet, t�vol a civiliz�ci�t�l, ahol nem zavarhat senki.”

"A sziget �szaki r�sze, akkor.,” v�laszolta Naga tud�l�kos hangon. "Ahol m�r egyszer harcoltunk.”

"K�zel azokhoz a templom romokhoz!” Lina szemei megcsillantak, hogy m�g eml�kszik. "H�t persze! Golham meg akarja bosszulni Joyrockot, ez�rt azokn�l a r�gi romokn�l lesz!” Szeme elsz�nts�got t�kr�ztek. "Gyer�nk, most m�r biztos vagyok benn, hogy hova megy�nk!”

~*~